hétköznap

A jó kis lazítás után nagyon gyorsan jött megint a munka. A gyár nagy rész túl van az év végi hajrán, de ez ránk nem vonatkozik. Nekünk maradt még a romeltakarítás cseppet sem kellemes feladata. Nagyon sok munkát végzünk, ráadásul egy részéről tudjuk, hogy hiábavaló, de ez hozzá tartozik.
Attól tartok nem volt jó ötlet betegen bemenni, de a fentiek miatt nem akartam cserben hagyni a kollégáimat (pláne, hogy múlt évben is "lógtam") . Csak nagyon nyűgös és türelmetlen voltam és nem ilyen szoktam lenni. A nap fénypontja (mélypontja) volt, mikor felhívtam a nőorvosomat, hogy lemondjam a mai napi vizsgálatot. Kedvesen és udvariasan letolt, hogy miért nem szóltam hamarabb. Nem részleteztem neki hogy nekem sem könnyű megszervezni a nála tett látogatást, auti gyerkőccel és melóval a hátamon úgy, hogy még pénzem is legyen időben. De ez az én bajom, így jár az, aki ragaszkodik a magánorvosához. Abból gondolom csak, hogy kripli vagyok, hogy sikerült a letolástól elbőgnöm magamat, amivel azt hiszem megleptem az egyik kollégámat. Hazáig szepegtem, miközben padlógázzal jöttem a pályán. Még szerencse, hogy nem valami szuper kocsiban ültem.
Itthon mindenki taknyos volt és boldog. Egész nap heverésztek, ettek és aludtak, de nem baj, így gyógyulnak. Elég gyorsan sikerült belesimulnom ebbe a közegbe és megnyugodni szépen. Peti éjjel eléggé verte a fejét, meg dühösködött, de ma megint megszabadult kb öt napnyi székrekedés kínzó eredményétől, így ő is jó fej volt. Ember csinált melegszendvicset, amit nagyon szeretek. Végül a tévé előtt kötöttünk ki egy nagy marék szaloncukorral és megnéztük együtt a Verdák második részét. Én meg örültem, hogy a családommal lehetek. Ez azért jó, mert tavaly fordítva volt. A munkába jártam kipiheni a családot. (Konkrétan Peti ügyeit) Most viszont normalizálódtunk és itthon jó. A szuper az lenne, ha bent is megint jó lenne, de azt hiszem arra még egy kicsit várni kell. Minden esetre megpróbálok rápihenni a holnapra, hogy ne legyek olyan kis izé, mint ma voltam.

Végre Karácsony!

Már nagyon vártam, hogy Karácsony legyen. Az utolsó hétre szokás szerint rendesen kikészültem. Most valami torokfájós, orrfolyós nyavalya kapott el családostól.
Előtte azért még voltak jó dolgok. Például mikor Emberrel láttuk, hogy az egyik boltnál szenved egy plakát felrakásával egy eladónő. Láthatóan nem tudta, hogy kellene feltenni az öntapadós cuccot, hát segítettünk neki. Meg amikor a céges lapokat írtuk meg. Mivel a vállalkozásunk nagyon pici, személyesen ismerjük azokat, akik a lapokat kapták. A gyerekekkel is voltak bőven szép pillanataink, de azért nagyon vártam, hogy újra összecsússzon a kint és a bent, a műpörgés legyen igazi ünnep, vagy legalább pihenő.
Itthon jól alakultak a dolgok. Szombaton már nem kellett dolgozni és mire este lett, Karácsony is lett. Ehhez persze kellett Ember, aki annak ellenére, hogy szintén jó beteg, szépen apránként rendet tett itthon és ez nem kis teljesítmény. Főleg mivel Petinek már hét közepe óta nem volt ovi. Én halászlét főztem és bejglit sütöttem. Nagyon szeretek főzni és sütni, pláne extra dolgokat, úgyhogy ez nem konyhai teljesítménytúra volt, hanem feltöltődés és kikapcsolódás. Ember kitalálta, hogy idén öltözzünk fel normálisan szentestére. (amit Panni konzekvensen csodaestének hív) Ez nagyon jó ötletnek bizonyult. Peti is csinos volt ingben és farmerben és mi is a lehetőségekhez képest jól néztünk ki. Panni nem akart átöltözni, hát nem kényszerítettem rá. De tegnap este már faggatott, hogy leszünk - e megint szépek. Kénytelen voltam kiábrándítani. Ember és Panni díszítette a karácsonyfát, amíg én szépültem, aztán már jött is a családom. (Anyu és Öcskösék) Ajándékbontás, csillagszóró, meg ilyenek. Nagyon jól éreztük magunkat. Peti láthatóan tisztában volt a helyzettel. Izgatta, hogy mi van a csomagokban és örült az ajándékainak. A csillagszórót is nagyon szereti, a karácsonyfadíszeket meg időnként ellopkodja és felviszi az emeletre. Persze már régen nincsenek üvegdíszeink, csak műanyagok amik azon felül, hogy szépen csillognak, mulatságosan pattognak is. Szaloncukrot sem teszünk a fára, mert Peti addig enné, amíg látja és esetleg magára rántaná a fát néhány kívánatos darab kedvéért. De így is nagyon szép fánk van.
Panni is boldog volt a legótól és még én sem őrültem meg a gyereklaptoptól. Még most sem hiszem el, hogy én súgtam meg Anyunak, hogy Panni örülne egy ilyennek. Jól szórakozom rajta, mert olyan zárt á betűket mond, hogy nem lehet röhögés nélkül kibírni. (jaguaar)
Tegnap Anyósom jött vendégségbe. Meghozta megint azt az orosz képes gyereklexikont, amit Peti úgy szeretett. Azóta nem nagyon teszi le. Pannival meg csipkebogyót szedünk a kertben, hogy teát csináljunk belőle. Most is áznak a bogyók, kíváncsi vagyok a végeredményre-
Mára D-éket vártuk, de úgy gondoltuk, korrekt ha szólunk nekik a nálunk tomboló takonykórról, így nem is jöttek. Panni nagyon fájlalta, mert szerette volna megengedni DB -nek, hogy játsszon a laptopjával. Annak idején B is megengedte Panninak s ez nem múlt el nyomtalanul. Végül megígértem neki, hogy ma sütünk mézeskalácsot, hogy kellemesebb napunk legyen. Csak kicsit bajban vagyok ezzel. Biztosan írtam már, hogy Peti imádja a képes szakácskönyveket, főleg a sütiseket. Emiatt elraktam a kedvenc szakácskönyveimet. De úgy, hogy én sem találom őket, pedig hetek óta keresem :) Leszedtem a netről egy másik receptet és majd meglátjuk.
Sajnos Petit eléggé megviseli a betegség és néha csapkodja a fejét. Szép zöld a homloka, mert egyszer a radiátorral dühösködött. Az orrszívót vagy két napja elásta valahová, így nem tudom rendben kiszívni az orrát és azt hiszem unatkozik is. Ennek ellenére szép a Karácsonyunk, mert sokszor bújik is és olyankor egészen biztosan angyalos a hangulat. Mint pl most. :-)))

egy szép este

Tegnap olyan szép esténk volt, hogy elhatároztam, hogy leírom. Ember muzsikálni ment, ezért nem túlóráztam, így este hatig dolgoztam. Ezután hazajöttem. Ez sem volt egyszerű, mert az autópályán sötétben és esőben mikor mindenki úton van, nem egyszerű nekem vezetni. Hazaestem  és próbáltam nem pörögni. Ember elment, mi pedig maradtunk az aprókkal. Szépen napirendezve végigcsináltuk az estét és viszonylag korán ágyba bújtunk. Panni mesét kért, ezért meséltem neki fejből, mert nem volt kedvem lámpát gyújtani, azután énekeltünk is. Petinek a Bóbitát, mert azt régen annyira szerette, hogy még mondta is, Panninak meg minden mást. Végül puszi és ölelés és Panni szépen elaludt az ágyában. Peti akkor már a babzsákon húzta a lóbőrt. Egész este egyszer sem sikított, vagy verte a fejét, sőt még fogmosásnál is nevetett és bújt. Ritka szép este volt
Ma munka, aztán elszaladtunk Nagyapóékhoz, mert megjött a nagymama. Ritkán jártunk náluk mostanában, ezért nem Petibiztos a lakás. Ettől kicsit macerás volt az ott lét, de majd kialakul. Holnap megint átmegyünk, aztán hétfőn már délelőttre járok. Ez kemény lesz, mert most nem tudok az időben csúszkálni, így szét kell szórni a gyerekeket az ovikban és nyolcra beérni. Remélem menni fog.

Advent

Régen nem tudtam már írni. Ezt azért nem szeretem, mert azt tapasztaltam, hogy a jó dolgokat gyorsan elfelejtem, ami nem szerencsés. Szívem szerint azokat rögzíteném, nem a morcogást.
Megpróbálok sorba menni, de nem biztos, hogy sikerül. Szóval volt szülinapom és jó volt. Eljött Nagyapó és kaptam ajándékokat, de nem nagyokat, pont olyanokat, amilyeneket szeretek. Jó nyugis nap volt, amilyenre vágytam. Csütörtökön Peti is megbetegedett és megint rendes volt a dokinéni. Péntek délután már én is rosszul voltam, de szombat reggelre magamhoz kaptam annyira, hogy bemenjek dolgozni. A gyomorrontás miatt nem igen vettem ki a részem a közös pizzázásból, ami egyfajta hagyomány bent ilyenkor.
Hétfőre mindenki jól lett és mentünk oviba, meg dolgozni. Ez a hét az ilyenkor szokásos kettősségben telik. Itthon a délelőtti ritka nyugi és béke, bent a felfokozott pörgés. Mostanában váltunk olyan tempóra, amit már nem kifejezetten kedvelek. Ilyenkor már a népek a szent karácsony nevében mindenkire dühösek, aki szerintük nem működik velük együtt. Sajnos ilyenkor nem jut eszükbe, hogy én is ugyanazt az ünnepet várom, csak az akadékoskodó "hivatalnokot" látják, aki nem oldja meg a dolgukat. Ugye milyen ismerős egy más szituációból? Ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy az is csak ember, aki az én ügyeimet intézi jól, vagy rosszul. Egyébként megint igazságtalan vagyok, mert nagyon sok kedves emberrel is beszélek. De lehet, hogy az általános iskolában fel kénre hívni a diákok figyelmét a nagybetűk helyes használatára (Nem írunk teljes mondatokat nagy betűvel, még akkor sem ha dühösek vagyunk)  és a mondat végi írásjelek számának fontosságára. (Ha lehet legalább ne öt fölött a !!!!!)
Délelőttönként írom a pályázatot, de valahogy nem akar sikerülni. Pedig azt gondoltam, nem fog gondot okozni, főleg, hogy kaptam egy csomó kész anyagot segítségnek. Lehet, hogy kicsit beképzelt vagyok? Amikor nem ezt csinálom, karácsonyi ajándékokat veszek Emberrel. Kevés pénzből, szeretettel. De ezt sem hisztizzük túl. És persze szeretném sokat babrálni a basszusgitárt :) Merthogy az is itthon van már vagy egy hete.Kézműves ajándékokra idén nem futja az időmből és az energiámból. Meg tudnám csinálni, de kötelességből nincs kedvem. Azt még gyorsan elújságolom, hogy bent is felköszöntöttek a többiek és a kolléganőm kávés tortát csinált nekem. Ez azért kedves tőle, mert az édességért nem rajongok, a kávéért viszont nagyon.
Színesíti még az életünket pár dolog. Panni mostanában félős lett. Láthatóan nem szeret egyedül maradni a szobában és az ágyába is kísérni kell. Nincs három méterre a miénktől. Nem hiszem, hogy túl kéne ezt hisztiznünk, azt hiszem ilyen korban sok gyerekkel előfordul. Csak sajnálom szegényt.
Peti hozza a kis auti poénjait. Egyik este például teljesen fel volt dúlva, míg fel nem jöttem az emeletre lefeküdni. Amint Apa és Anya egymás mellé került az ágyban és ölembe vettem a laptopot, minden a helyére került és ő is megnyugodott. Ez azért érdekes, mert általában nem mutatja, hogy ezek a dolgok ilyen fontosak neki.
A másik dilije, hogy velem alszik. Lehetőleg fogja valamelyik testrészemet. Ezzel az a bajom, hogy nem kéne rászokni, mert nehéz lesz leszokni róla. Csak nagyon szeretem az üvöltés mentes estéket és a nevetős reggeleket. Azt hiszem azért ragaszkodik most ennyire, mert pénteken, mikor nagyon rosszul voltam, Apja muzsikálni ment, mi pedig lent aludtunk Pannival (Fent nincs vécé és nekem aznap éjjel nagy szükségem volt a klotyó közelségére.) Így Petyónak egyedül kellett elaludni, amihez nincs hozzászokva. Majd megoldjuk ezt is.
Panni felvette azt a szokást. hogy amint hazaérek (nagyjából fél kilenckor) egyből megkér, hogy meséljek neki. Én persze mindig kötélnek állok, amitől ugyan később fürdik, de nekem is jó, mert kicsit "átzsilipelek", hazaérek fejben is. Nagyon jól segít letenni a benti stresszt a meseolvasás.
Ügyintéztem is kicsit, kiderült, hogy túl jól állunk a gyermekvédelmi kedvezményhez. Annyi baj legyen. Azt csak remélni tudom, hogy tényleg nem leszünk ilyesmire szorulva.
És egy igazán jó hír a végére. Szombaton hazajön Anyósom. Végre megint együtt lesz a család. Nagyon várjuk már. Ember még a reptérre is ki szeretne menni elé. Én kicsit aggódom, hogy Peti mennyi várakozást bír, de Embernek lesz igaza, Peti ügyes szokott lenni az ilyen helyzetekben és ha nem érzi jól magát, maximum hazajövünk. Azért kíváncsi vagyok.

segítsetek kérlek!

Megkérlek, hogy segíts és saját csatornáidon továbbítsd barátaidnak, ismerőseidnek azt, szavazzanak at AUT-PONT Alapítványra a Facebookon az OTP oldalán.
	Ha elég szavazatot kapunk, bekerülünk az öt legtöbb szavazatot kapott pályázó közé amelyből kiválasztja a zsűri a nyertest. Ha sikerül, akkor az OTP támogatásával (3.250.000 Ft) megvalósíthatjuk a "Különleges napok - együtt az autista gyermekekkel a közös hétköznapokért" című szemléletformáló programjainkat 2012-ben. Máris szavazhatsz, ha a következő linkre, oldalra lépsz: http://apps.facebook.com/egyutthatoszavazas/ Ha nem sikerül, akkor: 1. Lépj be az OTP pldalára a Facebookon és lájkold az oldalt (kattints a tetszik-re). 2. Válaszd ki az EGYÜTTHATÓ alkalmazást és engedélyezd 3. a pályázó szervezetekre kattintva, a 30 szervezett között megtalálod az AUT-PONT Alapítvány programját. 4. Kattints a szavazok-ra.  Fontos: A SZAVAZÁS DECEMBER 12-ÉN ZÁRUL! Ha mindannyian jól csináljuk akkor Az AUT-PONT Alapítvány lesz annak az öt szervezetnek az egyike, amelyek közül a zsűri kiválasztja a nyertest. Most segíts! Lájkolj, szavazz és küld tovább! Köszönjük! az AUT-PONT Alapítvány közössége

Sikeresen túléltük a teadélutánt. Igyekeztem nem mutatni, hogy mennyire szívesebben lennék inkább otthon, mert nem szerettem volna Panni örömét elrontani. Mivel tudtam már mire számítsak, vittem egy kis pénzt is, így Panni nem hiába ácsingózott a mindenféle vásárfia után. Vettünk egyforma nyakláncot magunknak. Ami tényleg jó volt, hogy Cs - ékkal együtt mozogtunk. Így kicsit kevésbé volt idegen az egész vircsaft.
Hétvégén Petya újra domborított. Már nagyon régen beszélünk Emberrel arról, hogy szeretném, ha Panni tanulna zenélni. (Igazából azt szeretném, hogy Petya is, de ez véleményes) Ember szerint ott a bibi, hogy ő itthon nem muzsikál, Panni nem látja, hogy ez jó. Ha ezek után ütni kezdjük a fejét, hogy tanuljon zenélni, mert az jó, nem biztos, hogy elég hitelesek leszünk ahhoz, hogy ő is akarja ezt. Ezen a dilemmán segített át minket Petya. Ugyanis megint volt néhány nyugtalanabb napja és egyfolytában gitároztatta Embert. Odavitte az akusztikus gitárhoz és rátette a kezével Ember kezét. És nem volt apelláta, muzsikálni kellett. Ennek a gitárnak gyönyörű hangja van, ezért nem baj, hogy Ember nem a szokásos tábortűzi nótákat játszotta rajta, hanem a saját kedvenceit. Panni magától hozta fel a hangszeres dobozt és állt be csörgőzni. Ez többször is megismétlődött és azt hiszem, mindenkit boldoggá tett. Végül én is fogok kapni kölcsön egy basszusgitárt, így beszállhatok a családi hangversenybe. Kicsit rontja az esélyeinket, hogy ugyan szeretnék, de nem tudok gitározni (basszus se) Ember szerint ez természetesen nem akadály, mert annyi hallásom van, hogy a szükséges négy hangot le tudjam fogni. Majd kiderül :-))))
Szombaton volt mentortali és rövid habozás után Pannit vittem magammal. Embernek ugyanis munkája volt és azt reméltem, így könnyebb neki. Bár a hanyatt esésből kifolyólag kicsit kótyagos voltam, ezért hozott és vitt minket. Panni remekül viselkedett az összeülés alatt, nagyon büszke voltam rá. Kimehettem a konyhába, meg ilyenek és nem koslatott a nyomomban, vagy nyafogott utánam. A beszélgetéseket pedig a tőle telhető legnagyobb csöndben játszotta végig. Azt hiszem a többiek sem bánták, hogy elhoztam. Ráadásul elég érdekes dolgokról esett szó, nem baj, hogy nem hagytam ki. Amíg vártuk Apját az autóval, kicsit bevizsgáltuk a közeli játszóteret, legalább Panni mocoroghatott a sok ülés után. Itthon vicces helyzet alakult ki, mert a bablevest, amit péntek este elkezdtem, Ember szombat délelőtt folytatta és végül hazaérkezés után fejeztem be. Finom is lett nagyon. :)
Vasárnap D - ékhez mentünk, ami igencsak jól sikerült. Természetesen ott is pakolt a Télapó a csizmákban, így minden gyerek kellően maszatosan és ragacsosan zárta a napot.
Hét elején derült ki, hogy jövő héttől este nyolcig dolgozunk. Bevallom, ennek a legkevésbé sem örültem, sőt olyat tettem, amilyet nem szoktam, szépen lassan felbosszantottam rajta magamat. Osztottam és szoroztam, végül kértem, hogy had menjek utolsó héten már délelőttre. Szerencsére meg tudtuk oldani, így mentesültem a fél tízes hazaérkezéstől és attól, hogy gyakorlatilag Karácsonyig ne lássam a gyerekeket. Elnyafogtam ezt a kollégámnak is, aki elmesélte, hogy ő a nagyszülőkhöz utaztatja a csibéjét, mert neki is nehezen szervezhető így az élet. Persze velem nagyon nem egyszerű, mert a jövő héten még délutánra kértem magam, mert DÉ talált egy pályázatot, amiből lehetne EarlyBird- öt finanszírozni. A leadási határidő dec 22, ezért kellenek a jövő heti délelőttök. Nem szeretném az egészet DÉ nyakába varrni, mert így is nagyon sok a dolga és egyébként sem lenne korrekt dolog. Úgy néz ki, a Korai is partner lenne hozzá, úgyhogy fel kell kötnöm az alsómat. Szerencsére ez a buta bosszankodás már elmúlt, mert átgondoltam, mire mikor kéne időt szakítani. Na ebbe csúnyított bele Panni, ugyanis megbetegedett. Tegnap volt valami helyi Télapó ünnepség a nehéz sorsú gyerekeknek. Mivel mi megemelt családit kapunk, Panni nehéz sorsú. Logikus :) A meghívót is úgy kapta, hogy a Mikulástól és nem mehet ám minden gyerek. Ezután bajos lett volna azt mondani, hogy kicsim, meghívott a Mikulás, de nem mehetsz el, mert nem érek rá. Anyu hős volt, elment Pannival. Aki az ünnepség elején elkezdett hányni. Mindjárt tájékoztatta is néhány szervező Anyut, hogy merre a vécé. Semmi gond, én sem szeretem a hányást. Kicsit mégis dühös voltam rájuk, mert amikor elmenőben Panni azért sírt, mert nem találkozott a Mikulással és nem kapott ajándékot, senkinek sem jutott eszébe a sok gyermekbarátközül a kezébe nyomni valamit, hogy a Mikulás küldi. Anyukám zseniálisan oldotta meg a helyzetet. Azt mondta, hogy itt csak lány Mikulás van, az nem is igazi, az igazi délelőtt volt az oviban. (valami olyasmivel kezdődött a műsor, hogy egy lány manó szomorkodott, mert nem lehet Mikulás) Ettől Panni olyan büszke lett, hogy már nem bánt semmit és szépen hazasétált. És csak itthon hányta le az ajtót. :) Most velem csövezik a nappaliban. Tegnap éjjel nagyon vacakul volt, de ma már normálisabban nézett ki, csak nem nagyon eszik. Holnap rendel úgy a dokinéni, hogy el  tudjunk menni, meglátjuk mit fog mondani.
A Gyermekvédelmi támogatásom is vicces. Időben elküldtem mindent a hivatalba, de nem jeleztek vissza semmit. Szépen fizetem a csekkeket, amiket eddig nem kellett, de érdekelt, hogy miért nincs választ. Persze emilt nem tudtam küldeni, mert az előző ügyintéző címe van a honlapon, ami hibaüzenetet küld. Felhívtam őket, de félfogadás volt és egyébként sem tudta az ügyintéző, hogy megkapták - e a dokumentációt. Próbált szórakoztatni, hogy telefonáljak később addigra kideríti, de neki nincs folyamatban lévő ügye. Mondtam neki, hogy én meg dolgozom és nem fogom tudni hívni, írjon rám. Megtette. A levelének az a veleje, hogy hívjam fel. :) Én meg is próbáltam, de háromnegyed négykor már a kutya nem vette fel a telefont. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy ha én nem jelentkezem, ők mikor tették volna meg. Utálok segélyekért kuncsorogni, hiába mondja mindenki, hogy nem szégyen, meg, hogy nálam jobb anyagi helyzetben levők sem szégyenlik. A gáz, hogy aki mondja, általában nem kér ilyesmit. :) Gondolom fordított esetben én is ezt mondanám.
A héten a Koraiban is voltunk és találkoztunk ZS - val. Nagyon szeretem a Korait, megnyugtat, hogy mindig ugyanolyan Zs- t is nagyon jó volt látni. Ő is mindig ugyanolyan. Írt két könyvet, azokból kaptunk. Tisztára olyan, mint egy családi fényképalbum. Egy csomó ismerős gyerek és felnőtt és szoba van bennük .Ebből gondolom kiderült, hogy még nem olvastam a könyveket, csak beléjük néztem. A változatosság kedvéért Darvas Iván önéletrajzát olvasom. Többet mutat a huszadik századi történelemből, mint az összes iskolám. Pedig volt legalább három jó töritanárom. És ha már a történelemnél tartunk elmesélem, hogy bent ma a kezembe került egy 1650 - es kiadású könyv. Mindig is szerettem a könyvtörténetet és ez a könyv egy darab belőle. És a régiségekről szólva azt is elmesélem, hogy vasárnap lesz a szülinapom. Lehet, hogy Öcskösék is beugranak. Aznap nem kell dolgoznom, úgyhogy a következő gyertya meggyújtásánál is kéznél leszek. :) Már csak néhányat kell aludni :)))

Advent, ahogy én szeretem

Ilyentájt minden évben nyafogok a mások butasága miatt. Arról van szó, hogy a munkahelyemen fokozottan ki vagyok téve a Karácsony fogyasztóünneppé avanzsálásának és ez elszomorít. Nem mintha közöm lenne hozzá, hogy ki mennyit költ a gyerekek ajándékára, de látom és félek, hogy ahol a pénz a meghatározó ott esetleg kevesebb jut az általam banálisan értékesnek tartott szeretetből. Persze az sokkal szubjektívabb és nem számolható. Sokszor észrevenni is nehéz.
Emiatt aztán már nagyon rég elkülönítem a harácsonyt a Karácsonytól. Én ugyanis nagyon szeretem az adventi várakozós időszakot és persze azt is, mikor eljön az ünnep. Nem vagyok vallásos ember, nekünk otthon a Karácsony "csak" a szeretet ünnepe volt, mikor Apu is ráért és a nagyszüleim is eljöttek. Jókat ettünk ,játszottunk, mókáztunk. Sokszor eszembe jut pl a nagypapám, aki nagyon édes szájú volt és mindig vele akasztóztuk a szaloncukrot. Fogalmam sincs, hogy maradt belőle a fára is. :)
Vicces módon a sors mintha kárpótolni akarna a "kinti" őrült ringlispíl miatt. Ilyenkor ugyanis délutánra járok dolgozni, így jut időnk egymásra Emberrel délelőttönként. Idén könnyebben tudja szervezni a munkáját, így ma is együtt mentünk be. Délelőtt meg itthon molyoltunk. Zenét hallgattunk, meg télapó ajándékokat vettünk a csibéknek.
Este munka után megsütöttem egy jó nagy adag pogácsát. Ugyanis holnap lesz Panni ovijában a teadélután és erre kértek sütit. Vegyesek az érzelmeim a dologgal kapcsolatban, de szeretek sütni és Panni is segített. A legtutibb az volt, mikor neki meg Ember segített tésztát nyújtani. Bármelyik női magazin ünnepi különszámába befértek volna. Tiszta giccs, igaz? Csak ez igazi. Mint ahogy az is, hogy gyertyagyújtáskor (A koszorún) együtt énekeltünk Pannival, csak mi lányok. Talán írtam már, néhány éve egyszer Peti is ilyenkor énekelt. Se előtte, se utána nem hallottam tőle ilyet többet. De azóta is reménykedek, ha meggyújtok egy gyertyát, hogy majd még fogok.
Nagyon szívmelengető az is, hogy Panni egyre ügyesebben társasozik. A napokban CS -ék voltak itt és együtt játszottak. Szóval furán kettős az advent. Bent a pörgés, itthon a béke. És persze hajlamos vagyok azt hinni, hogy nekem van igazam, így kell ünnepet várni. De ki tudja. Aki másképp csinálja, a saját szemszögéből azt látja jónak. Vagy nem, de nincs ereje változtatni. Nem tudom. Nekem így jó és ennek örülök.
De a béke is sajátos nálunk. Peti kb egy hétig szenvedett megint a székrekedésével. Ügyesebben csinálja, mert elvonul és nem bántja annyit magát, de ettől még nem jó látni, hogy rossz neki. Végül szerencsésen megkönnyebbült, azóta jobbára jókedvű. Csak akkor dühösködik, ha Panni ovijához megyünk a kocsival. Emberrel még nem jöttünk rá ,miért. Pedig nagyon szeretnénk tudni.
A tavalyi baleset sem múlt el nyomtalanul. Míg a kollégáim bent azon izgulnak, hogy ne ismétlődjön meg az a nagyon kellemetlen időszak, amit munkában egy megbízhatatlan partner miatt kellett átélnünk, ez nekem szinte eszembe sem jut. Az a helyzet, hogy akkoriban a benti diliház volt nekem a pihenő az itthoni folyamatos örjöngésből. Egy darabig nem értettem, miért ugrik néha mégis össze a gyomrom. Aztán rájöttem. Nagyon nem szeretném idén is egy kórházban ünnepelni a házassági évfordulónkat egy összetört fejű gyerekkel. Olyan Karácsonyra sem vágyom megint,amikor alig tudok mozdulni és mindenki nyakig van a depiben. És noha az agyammal tudom, hogy idén tizedannyira sem rossz a helyzet mint tavaly ilyenkor, van bennem valami fura kis ösztönlény, aki Peti gyanúsabb moccanásaira azonnal frászt kap és kiabálni kezd, hogy kezdődik minden elölről. Roppantul bosszantó, mert nem szeretek paramami lenni. Remélem, most, hogy rájöttem el fog múlni.
Végül leírok némi vicceset is mert teljesen tragikus lesz ez a bejegyzés. Tegnap jó szokásomhoz híven kipakoltam a szennyes tartót, hogy szétválogassam a ruhákat. Közben persze rohangásztam, ahogy szoktam. Sikerült a kövön lévő ruhák valamelyikére lépnem és klasszikus módon hanyatt esni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lábak az égben, fej koppan a padlón. Először káromkodtam, mint egy szódás kocsis (tényleg szégyenlem, de ez van) Majd elkezdtem éktelenül röhögni, mert elképzeltem magam, ahogy elszálltam. Érdekes módon ez ijesztette meg Pannit. Végül levontuk a hasznos tanulságot, azért nem jó rendetlenséget csinálni, mert az ember könnyen eleshet :)

gyerekek akik nem annyira szerencsések

Tegnap éjjel Petya megint sikítva ébredt, ezért felkeltem hozzá és elaltattam újra. Illetve kivártam, amíg megnyugszik és elalszik. Ezután volt időm gondolkodni, amíg én is el nem aludtam. Nem tudom ki, hogy van vele, de én hajnalban sokkal védtelenebb vagyok saját magammal szemben, mint máskor. Ezt úgy értem, hogy ami rossz, vagy nyomasztó gondolatot nappal az agyamban a direkt erre szolgáló szőnyeg alá söprök, az ilyenkor kiszabadul és garázdálkodik.
Azon gondolkodtam, hogy Peti szerencsés. Szerencsés, mert ha éjjel sikít, érteni szeretném mi a baja és nem magára hagyom, pláne megverem, hanem megpróbálok segíteni neki, bármennyire is kellemetlen nekünk többieknek az éjszakai rapid ébredés. (Egyébként általában Ember a hős, ő sokkal könnyebben ébred mint én és mire tennék bármit, már ott van Peti mellett)
Az a baj, hogy mostanában megint utat találnak hozzám a hírek, hiába is próbálok tőlük menekülni. Nem nézek pl már néhány éve híradót, nem hiszem, hogy nagyon magyaráznom kell miért. Neten is csak a nekem való lájtos hírportálokat olvasom. Ennek ellenére sikerült beleszaladnom egy hírbe, ami a nem kívánt kisbabáját elpusztító anyáról szólt. Embernek mondtam, hogy mennyire nem szeretem az ilyen híreket, erre elmesélte, hogy ő olyat hallott a napokban, hogy egy anyuka a fogyi kisgyerekét ölte meg valahol vidéken. Ez zörgött a fejemben. Mert az egyszeri hallgató, vagy néző erre azt reagálja, hogy milyen anya az ilyen, aztán boldogan eszi tovább a vacsiját és örül, hogy ez se vele történt. De tényleg. Milyen anya az ilyen? Feltehetőleg testileg és lelkileg a végsőkig elhasznált. Ugyanis boldog anyák nemigen szokták megölni a gyerekeiket. (Gondolom én, de ki tudja.)
A másik gyerkőc, akire sokat gondolok, Peti ovis csoporttársa. Ő jobban járt, "csak" intézetbe került. Nem tudom, hétvégére hazajár, vagy teljesen letettek róla, de engem ez is nagyon szíven ütött. Ez a pici fiatalabb Petinél és kívülről nem tűnt olyan kezelhetetlennek, hogy ne lehessen családban tartani. Igaz, hangos volt, de ennek alapján már Petyától is rég megszabadulhattunk volna. Nem érzem igazságosnak, hogy olyasmiért büntetik, amiről nem tehet. Ráadásul olyan traumának teszik ki, amit egy egészséges gyerek is nehezen visel. De azt is tudom, hogy nincs jogom ítélkezni. Ha nem kaptam volna időben megfelelő segítséget, nem állna mellettem Ember, egy viszonylag normális család és hipertoleráns kollégák, én sem lennék ennyire biztos magamban. Lehet, hogy otthon zavaróbb volt a gyerkőc, vagy olyasmi került veszélybe, amit nem szerettek volna feláldozni. Ha van nagyobb tesó és nem tud tanulni, vagy éjjel aludni, az kihathat az iskolai előmenetelére és így közvetve az egész későbbi életére. Azt tudom, hogy ma itthon nem a jobb és szakszerűbb ellátás reményében küldik a gyerekeket ilyen helyekre. Én még akkor sem lennék képes rá, ha ezért kéne.
Reggel szokás szerint Petya mosolygós volt és kedves és nekem sem volt már tele a fejem lidércekkel. Ráadásul egész izgalmas napunk volt, mert Ember megépítette Panninak a kuckós ágyát. Most is azon alszik Peti az előbb hisztizett kicsit, de remélem lassan álomba hintalovagolja magát.
Végül egy szolgálati közlemény:

Tüntetés a halmozottan sérült gyerekek oktatási és emberi jogaiért

‎2011. december 2., 15:00, Kossuth Lajos tér

a múlt hét

Elég sűrűre sikeredett az elmúlt hét. Hétfőn egy régi barátnőmmel találkoztam és kocsmáztunk kicsit. Fura volt vele beszélgetni. Ő Erdélyből jött át és bizonyos dolgokban nagyon másképp gondolkodik, mint én. Kicsit politizáltunk és nagyon meglepett, mikor kifejtette, hogy szerinte itt egy jószándékú diktatúrára lenne szükség.  Meglehet, hogy én vagyok túl liberális, vagy butus, de nem tudok elfogadni semmilyen diktatúrát és nem hiszem, hogy az tud jószándékú lenni. Kicsit beszélgettünk arról is, hogy félek, mi lesz ennek a sok feszültségnek és gusztustalan vitának a vége. Nagyon nem szeretném, ha egyszer elkezdenének az emberek verekedni, veszekedés helyett. Ő megélte mikor Romániában véget ért a diktatúra és azt magyarázta, hogy milyen felemelő érzés volt. Igaz, pár ember meghalt. Megkérdeztem tőle, hogy a pár ember családja szerint vajon megérte -e  és így azt hiszem sikerült megértetnem, hogy engem miért zavar ez a gondolat. Azért az jó, hogy másképp gondolkodunk, mégis teljesen jól el tudunk kocsmázni. Kedveljük egymást a hasonlóságok  miatt és próbáljuk megérteni a különbözőségeket. Szóval alapjában véve kellemes délután volt.
Kedden Ember ment rajzolni és én őszintén örültem ennek. Az ő munkájában fontos, hogy kapjon inspirációt és évek óta úgy hajt, mint egy gép. Úgy láttam, neki is jól esett, holnap megint megy.
Végül szerdán jutottam el fodrászhoz. A lehetőségekhez képest jól néztem ki, de csodák nincsenek. :) Csütörtökön két szülőin is voltam. Petinek iskolaválasztási szülőije volt. Eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen. Szokás szerint nagyon korrekt volt az ovi és az ovivezető. Ezt a szülőit csak a tanköteles korú gyerkőcök szüleinek tartották. A gyerkőc képességeihez és a szülők lehetőségeihez mérve mindenkinek javasoltak egy iskolát. Petinek (milyen meglepő) az Autizmus Alapítványt tudták jó szívvel ajánlani. Mondtam nekik, hogy gond egy szál se, de tudnak - e B tervet adni, mert mindannyian tudjuk, hogy kicsi az esélyünk a bejutásra. Nem tudnak. Most izgulhatok, mert önző anyukaként a legjobbat szeretném Petinek. Azért ellőttem az Alapítványnak is egy udvarias levelet, amiben jeleztem, hogy mi a helyzet. Ugyan megírtam, hogy csak jelzésnek szánom és nem várok választ, már másnap reggel kaptam egy nagyon kedves üzenetet, hogy nem felejtettek el, fejben vagyunk. Ők is tudják, hogy évek óta szeretnénk bekerülni hozzájuk. Most hol reménykedem, hol kétségbe esek és azután kezdem elölről. Azért is örülnék, ha Petya oda kerülne, mert eddig minden ovi azt magyarázta, hogy ilyen súlyos eseteket ők be sem vesznek, direkt kiválogatják a jól fejleszthető gyerekeket. Ezt én nem hiszem el és olyan jó lenne ha igazam lenne. Valahogy jól esne megírni az oviknak, hogy tévednek ebben a kérdésben. De messze még a május, majd kiderül.
Panni szülőije sokkal lazább volt, de valahogy rosszabbul éreztem magam. Néha az az érzésem, hogy tök fölösleges ott ülni egy órát a semmire. Egy levlistával megoldható lenne az egész. Persze lehet, hogy csak én voltam türelmetlen és fáradt.
Pénteken játszóházba vittem Pannit, mert Öcskös kedvese ott dolgozik és kérdezte, hogy nem mennénk - e el reklámfotózásra, cserébe Panni játszhat amennyit szeretne. Úgysem láttunk még ilyet belülről, hát elmentünk. Én a magam részéről inkább megyek fogorvoshoz, mint oda megint. Üvölt a zene, zörögnek a gépek, visítoznak a gyerekek, szóval nekem nagyon sok volt a zajból és akkor még nem is beszéltem róla, hogy a látvány is elég zűrös. Tisztára megértettem az autisták érzékelési nehézségeit. Egy csomó kiszűrhetetlen inger esik az emberre. De Panni jól érezte magát. A fotózásból gyorsan kiszállt, ezután leginkább a homokozót és az óriási mászóka/trambulin kombót nyúzta. Az egyébként tényleg jó. Ha hideg van és be vannak zárva a csibék, gondolom jól esik tombolni nekik kicsit. Jó későn értünk haza és miután mindenki elaludt, készülni kezdtem a szombati Auti - napra (Igen, péntek este tízkor). Tiszta dinkának éreztem magam, amíg beszéltem a monitornak, miközben stopperrel mértem, hogy benne tudok - e maradni az időben, amit nekem kell telebeszélni. Nem igen sikerült ennyit beszélnem, ami meglepő, de ez van.
Ember tündér volt, mert amíg mi játszóházaztunk, kikészítette a cuccomat, úgyhogy legalább ezzel nem volt gondom. Néha tényleg nem tudom mivel érdemeltem ki egy ennyire rendes férjet.
Szombaton persze bent volt a zabszem, ezért örültem, hogy nem nekem kellett vezetni. Ember hozott és vitt, addig Anyu terelgette az aprónépet. Az Auti - napon jól éreztem magam, mert mindig érdekes előadásokat lehet hallani és egy csomó olyan ember van ott, akiket nagyon tisztelek és van akit kedvelek is. Kedves barátok is jöttek, ettől még sokkal nagyobb zavarban voltam, mikor nekem kellett beszélni. Végül nem csináltam magamból bohócot, mindenki azt mondta, hogy jól sikerült az előadásunk. Élek a gyanúperrel, hogy csak udvariasak, de nem baj, legalább nem estem hasra. Ha ilyen érdekvédős, meg auti zsezsgéssel vagyok elfoglalva, mindig azon gondolkodom, hogy inkább itthon kéne lennem a családdal. De a fent már magasztalt férjem szerint is fontos, hogy egy kicsit messzebb lássunk a saját orrunknál és ő is biztat, hogy nyugodtan csináljam, van értelme ilyesmivel foglalkozni. És vasárnap mintha a gyerekek is meg akartak volna nyugtatni, tök jó fejek voltak.  Ember hajnalban elment dolgozni vidékre és magunk maradtunk. Jó nagyot kuckóztunk az ágyban, aztán takarítottunk és Peti is segített pakolni. Az ebédet is megették, amit én főztem. A pihenő kritikus pont és csakugyan nem aludtak. Panni valamiért az Oroszlánkirályt szerette volna nézni, én meg hagytam neki. Mondjuk én nagyon rühellem, de ez van. Biztos az apám korai halála miatt nem szeretem. Délután megint idill volt és Ember is korán hazaért. Ma meg megint gálya. Valami bajom van, mert már meg is fürödtem és bebújtam az ágyba. Szédülök, meg ilyenek, remélem nem leszek beteg. Egyébként mára is jutott némi közmunka. Az alábbi levelet kaptam. Közzéteszem, mert szerintem fontos.

Talán még nem mindenkihez jutott el a hír, hogy Lázár János Fidesz frakcióvezetõnek a köznevelési törvényhez beadott javaslata értelmében eltörölnék a fejlesztõ iskolai oktatásban a mininális 20 órás órakeretet, és a szakértõi bizottságok egyedi döntésévé tennék azt. Ez azt jelentheti, hogy gyerekek elemi oktatási jogairól a szakértõi bizottságoknak a mindenkori körülmények függvényében kell dönteniük, ami a pedagógiai ellátás visszaeséséhez vezet. A forrásinformációkat megtalálhatjátok a TASZ blogjában közzétett bejegyzésemben:

http://ataszjelenti.blog.hu/2011/11/18/sulyosan_halmozottan_fogyatekosok_iskolaztatasa_lazar_javaslat

ha bárki tenni akar ezügyben valamit, keresse Verdes Tamást. 
Nem bírom ki, hogy ne tegyek a bejegyzés végére pár játszóházas fotót Panniról. :)

ami az előzőből kimaradt

Ezt a szép képet Panni rajzolta. Kérdeztem, hogy mi ez, mondta, hogy Peti a bábszínházban a színpadon, mikor fellép. Mondtam, hogy sajnálom, hogy ezt nem láttam, mire közölte velem, hogy ő sem, meg Apa sem és senki sem, de azt gondolta örülni fogok neki, hát lerajzolta. Tényleg örültem. Ez a telefonomon a háttérkép. :)
Este fürdetésnél is viccesek voltak. Peti ült a kádban, Panninak meg vécére kellett mennie. Egyszer csak hallom, hogy magyaráz a Petinek. Peti tudom, hogy te autista vagy, de az emberek a vécébe szoktak pisilni, meg kakilni és te okos vagy, te is oda tudnál. És ezt így csicseregve kedvesen kislányhangon, mint a vízfolyás. Peti meg az egyik szokásos artikulálatlan hangsorával felelt. Tisztára, mint Csubakka. De nagyon édesek voltak. Szerintem frankón értették egymást. Nem kellenek ehhez mindig szavak :)))) Délután is ment a bújás, mg Peti véletlenül meg nem húzta Panni haját. Ettől persze megijedt és ment a hintalóra megnyugodni. Panni elég gyorsan megértette, hogy mi az ábra. Odaballagott Petyához és közölte, hogy nem haragszik, csak fájt a hajhúzás. Nemsoká megint szent volt a béke. Szóval ez szép nap volt.

besúgás és felvonulás

Megint van egy kellemetlen gondolat, amitől nem tudok szabadulni, így jó szokásom szerint kiteszem a közösbe. De ez most legalább nem autizmus, aminek Ember szívből örül. :)
A legutóbbi Nők lapjában volt egy cikk arról, hogyan működtek anno a besúgók. Képeket is raktak fel, amiket ők készítettek. Pl régi kedvencem Örkény István kávézik valahol, meg emberek sétálnak és egyéb ilyen komoly felforgató tevékenységeket végeznek. Akit kicsit is érdekel a történelem tudja, hogy ilyen dolgok voltak (és attól félek vannak) ma is. Ezt erősítette meg egy történet is, amit egy barátom mesélt nemrég, de ezt én most nem fogom részletezni. Az együttérzésem nyilván az áldozatoké, akiket valaki kiszolgáltat az eleve erősebbnek. De valahogy elgondolkodtam azon, hogy milyen ember lehet a besúgó. Miért teszi amit tesz? Egzisztenciális előnyökért? Félelemből? Nem tudom. Mi visz rá valakit, hogy koslasson más után és figyelje amit tesz, majd beárulja? Hiszen belül, ahol igazán ő van, olyan mint gyerekkorában, ott egészen biztosan tudja, hogy amit csinál  az rossz. Ezzel együtt élni pedig borzasztó lehet. Ez mozgatja mostanában a képzeletemet, de remélem szabadulok tőle, hiszen van min gondolkoznom. Nagy bátran elvállaltam ugyanis, hogy beszélek az Auti - napon szombaton az Autimentorokról. Szeretném rendesen csinálni, amihez nagyon összeszedettnek és rendesnek kell lennem. Lássuk be ez nem jellemző rám. Ráadásul ettől függetlenül is elég sűrű hetem lesz. Csütörtökön pl két szülőire is mennem kell. Pénteken Pannit viszem játszóházba, hétfőn meg találkozom egy régi barátnőmmel. Kedden Ember megy rajzolni, vasárnap vidékre dolgozni. Ha jól számolom, egy közös esténk lesz a héten.
A múlt hét kicsit jobb volt. Pénteken megígértem Panninak, hogy elviszem a lámpás felvonulásra. Egész jó volt, bár általában nehezen viselem a "rengeteg anyuka és gyerkőc kószál hordákban" szitukat, de ez most jó volt. Átsétáltunk az egyik térről a másikra, természetesen lámpákkal. A célállomáson tea és kalács várt minket (Legnagyobb bánatomra forralt bor nem), meg egy szép nagy tűz. Illően megcsodáltuk, de az est fénypontja a tűzoltóbácsi volt, aki szikraesőt kavart időnként és természetesen a tűzoltóautó, amely végül eloltotta a tüzet. A mulatság végén hazaballagtunk kettesben. Elveszítettem a kedvenc kesztyűm felét és közepesen megfagytam, mert csak Pannit öltöztettem fel, de azért jó volt együtt sétálni.
A hétvége a csőtörés jegyében telt. Tegnap átjöttek CS - ék és buliztak a gyerekek, amíg Ember mindenféle lyukakba mászkált és egy csomó csövet meg szerszámot vitt be oda. Ezeket előzőleg Pannival szerezte be a boltba. Egész nap azon vihogtunk Pannival, hogy fitting bolt. De ez csak azért van, mert Emberrel az Ördög vigye! című film a kedvencünk, amiben a fittingek is előfordulnak.
Ma délutánra álltak helyre a viszonyok. Petyánál is, mert az egész heti szorulását most rendezte le. Onnantól nagyon jókedvű volt. Ráadásul kellett boltba is menni és hoztam neki olyan csövet ami világít egy darabig, ha megtörjük. Világít és folyadék van benne, Petinek ez a csoda teteje. Szerintem azzal is aludt el. Lassan nekem is el kéne.

velünk mindig történik valami

A közelmúlt legizgalmasabb eseményei közé tartozott pl, mikor Ember kiejtette a zsebéből a kölcsönben nálunk lévő és az utcán parkoló kocsi slusszkulcsát. Az öcsém megtalálta és feltette a kertünkben álló saját kocsink tetejére. És persze erről nem szólt. Fogalmam nincs hol veszítettük el a kulcsot mikor elindultunk. Végig bóklásztuk párszor az utcánkat, de végül Emberre maradt az, hogy felhívja a kocsi gazdáját, van  - e pótkulcs. Volt, úgyhogy csak a kulcsmásolást, meg az idegeskedést buktuk. A kocsi tulaja még kedves is volt és mikor Ember ezt megköszönte neki, azt mondta, hogy fordított esetben mi sem nehezítenénk a helyzetet haraggal. Ebben mondjuk igaza volt, de azért jól esett.
Nemsokkal ezután viszont gyanús zajt hallottunk a konyhai falból. Igen, csőtörés van nálunk. Csak, hogy ne unatkozzunk. Természetesen Ember és egy barátja azonnal érdekes lukakat ásott a kertben, majd lekötötték a vízcsövet, ami a konyhát látja el vízzel. Tehát nincs se mosogató, se mosógép, csak fürdőszoba. Mindjárt nagy tisztelettel gondoltam a régi korok asszonyaira, akik még nem voltak ilyen punnyadtak, mint én és rendszeresen gépek nélkül tartották tisztán a csláadjuk holmiját.
Ami viszont jó, hogy Ember kitalálta hová tegyük Panni ágyát és így most megint nyugodtan merem abban altatni, Peti nem fogja megmarkolászni. Ráadásul lábra lehet állítani, hogy egy kis kuckó legyen alatta. A visszaszokás a saját ágyába nem megy Panniank zökkenőmentesen, de újra meg fogja ugrani. Tegnap este nagyon sírt és nehéz volt nem visszaengedni az ágyunkba, de senki nem piheni ki magát az egykupacban. Reggel meg nagyon büszke volt magára.
A legutóbbi bejegyzésem óta Peti újra kért képpel egy másik játékot, tehát megint zajlik a nagyon kis lépésekben haladás. Ugyanakkor elég hisztis még mindig. Ma együtt mentünk Panniért az oviba és volt Petinél egy műanyag labda. Panni nekiállt nyafogni valamiért, Peti meg lányos zavarában eldobta a lasztit. Majdnem eltalált vele egy szembe jövő kicsi babát. Én meg majdnem adtam az anyukájának egy bocs kártyát. Az már csak hab volt a tortán, hogy hazafelé Panni egy kanyar után kedvesen és higgadtan szólt, hogy kinyílt az jataja az autónak mellette. És tényleg.
Egyébként mostanában nagyon keveset használom a netet olyan alávaló célokra mint blogírás, vagy olvasás, esetleg játék. Ez azért van, mert a munkahelyemen egyre gyorsabban pörög a körhinta és mindenféle önként vállalt feladataim is vannak. Mostanáig pl azokkal foglalkoztam ma is. És, hogy ne legyen egyszerű, megjelent egy könyv is amit régen vártam és legszívesebben bebújnék vele a fotelbe. (Vándorsólyom kisasszony különös gyermekei) De már szivacs az agyam és holnap is munka van, úgyhogy lefekszem. Jó éjt!

nagyon hosszú hétvége

Ahogy legutóbb is írtam, Peti beteg volt és ezt nem viselte túl jól. Sajnos a mindenféle fejverős és marcangolós magánszáma is terítéken volt. Emiatt a karom most kicsit úgy néz ki, mintha egy huszadrangú zombis filmben statisztáltam volna.
Engem ez a dolog mindig rettenetesen kiborít. Ember meg is jegyezte, hogy ilyenkor teljesen lefagyok. Ő (ebben is) sokkal ügyesebb nálam. Türelmesen, de határozottan szereli le Petit. Igaz, péntek táján egyébként is elég nyűgös voltam, mert megint mindkét gyerek velem aludt néhány napig. A helyzet az, hogy ha Peti rossz passzban van, nem szeretem Pannit a saját ágyába rakni, mert nagyon kézre esik Petinek. Emiatt viszont pár éjszaka elég zaklatottan aludtam, ami ugyancsak nem tesz jót lefagyás ellen.
Ember végül megmentett, mert vett izzót a Peti ágyánál lévő kislámpába, így Peti nem mászott át hozzánk a fény miatt. A könyveit szereti elalvás előtt nézegetni, ez sötétben nem túl szórakoztató. Ráadásul Ember át is ment Peti mellé, így én ki tudtam aludni magam. Mindjárt sokkal szebbnek láttam a világot. Kicsit utána is olvastam a dolognak, hiába a könyves múltamat nem tudom megtagadni. Nagy szerencsémre azÉletmentő kézikönyv  akadt a kezembe. Ebben írják, hogy több szülő számolt be arról, hogy az ilyen fejverősdi betegség után előkerült. Ember szerint ahogy gyógyul Petya, úgy fog múlni a dolog és úgy tűnik igaza lesz.
De, hogy ne csak mindenféle borzalmas nyafogás legyen ez a bejegyzés, azt is megírom, hogy Petya képpel kért játékot. Ez nagy előrelépés, mert eddig csak az ételek képeit használta és abból sem mindet. Gyurmát kért és persze kapott is legnagyobb megelégedésére.
Pannival meg házat készítettünk a póniknak. Nagyon megkedvelte ugyanis a gyűjthető zacskós pónikat és Apja még egy unikornisosat is vett neki. Ez volt a csoda teteje. De már négy pónija van, akiknek nyilvánvalóan lakniuk kell valahol. Természetesen kapható a boltban hozzájuk való házikó, de ezt szőrös szívű smucig anyaként én nem szándékozom beszerezni, (egyébként is hullik a hajam a gyűjthető vackoktól, de ezt nem mondom Panninak) sokkal szórakoztatóbbnak gondolom elkészíteni. Panni is nagyon büszke a közös művünkre.Ez a végeredmény

Vendégjárás is volt, D-ék és Cs - ék is jöttek. Peti ügyes volt, mert láthatóan kevesebbet bírt a nyüzsiből, de mindig idejében elvonult, mikor elege lett.
Hétfőn a szokásos szülőklub volt a Burgerben, de nem tudtam elmenni, mert Embert valami nyavalya teljesen levette a lábáról. Leginkább csak feküdni tudott és onnan erősködött, hogy menjek nyugodtan. Hát nem mentem. Majd legközelebb.
Ma már igazán mozgalmas napja volt. Mivel őszi szünet van, nincs ovi és Ember van vele, mert nekem már dolgoznom kell, neki meg pont kicsit lazább az élet. Ez még mindig azt jelenti, hogy egész délelőtt kujtorogtak. Hangszerbolt, cukrászda és egyéb intézni valók. Ember nem győz büszkélkedni Petivel, aki hősiesen végigballagott vele mindezen. Már régóta tudjuk, hogy neki az a jó, ha történnek vele a dolgok, nem szereti a pangást. Én néha ugyan aggódom, hogy hogyan tudjuk ezt "leképezni" vagyis megfelelően jelezni neki, de néha olyan, mintha kicsit túlhisztizném ezt a részét az életünknek. Bár  még mindig azt hiszem, fontos lenne érthetőbbé tenni Petinek a világot. Ember viszont nem tojózik ezen, hanem fogja Petit és mennek.
Lassan azért aludnom kéne, mert holnap reggel rohanok a postára, onnan dolgozni és utána is lesz dolgom. Nem lesz könnyű nap, mert a posta nyolckor nyit és nekem fél kilencre azért be kéne érnem. A bank tökéletlenkedik az egyesület bankszámlájával és ezt gyorsan szeretném intézni. Megint a szokásos melyik ujjamat harapjam szindróma.

Hogyan (ne) adjunk autista gyermekünknek gyógyszert

Azt hiszem nem kifejezetten auti probléma, hogy a gyerkőcök nem szeretik bevenni a gyógyszert. Nálunk ez úgy van, hogy Panniba beledumálom a legvacakabb löttyöt is, de Petivel más a helyzet.
Mivel most antibiotikumot kap a lehető legrosszabb játékot játsszuk. Az a gond, hogy ezeknek tényleg pocsék íze van. A mostani a jobbak közül való, de még ez is olyan ízű, mint egy régen és komoly kínok között elpusztult Donald rágó kísértete. Néha azt gondolom, nem kéne az alapvetően vacak ízre még egy kis mű citrom, meg narancs, meg a jó ég tudja milyen ízt rádobni. Mondjuk az sem jó, ha finom a gyógyszer, mert van amit Peti csemegének hisz és komolyan figyelnem kell, hogy ne hörpintse ki az egészet.
Sajnos az aktuális gyógyszereivel nem így vagyunk. Először próbáltam az "először gyógyszer, utána piskóta"  szisztémát, de nem jött be. Már arra is gondoltam, hogy zavarja, hogy nem az jön az adagolóból, ami jönni szokott, így adtam kanálból. Az jó, mert abból könnyebb kiönteni. A fájdalomcsillapítót mézbe akartam csempészni és majdnem bejött, de végül ezt is visszaköpte. Most az a taktika, hogy felhozom az antibiotikumot és egy piskótát. Peti valami borzalmasan apránként engedi a szájába a cuccot és van egy technikája, amivel a jó felét vissza is porlasztja a ruhájára. (meg az enyémre). Mikor a cucc kifogy az adagolóból, győztesen nyúl a piskótáért. A fájdalomcsillapítót kanálban kapja, szintén piskótával, de azt úgy csinálja, hogy egy nyalat gyógyszer (szerintem az egész egy nyalat, de ő ötbe is szét tudja húzni) utána egy harapás piskóta. Így nem veszi be egyik gyógyszerből sem az összeset, de valamennyi bejut és úgy látom jót tesz. Többet adni nem merek, mert nem szeretnék vele ártani.
Sajnálatosan létező opció az is, hogy ő ordít, én meg beleöntöm a szép nagy szájába az aktuális löttyöt. Ezt azért sem szeretem, mert félrenyelhet, meg mert elég aljas húzás.
Tegnapelőtt este mindenesetre Peti vérig sértődött, hogy nem elég, hogy beteg és nyomorultul van, még én is vegzálom. Az emeleti korláton felejtettem az antibiotikumot. Mivel áttetsző üvegben lötyögő folyadék, elvarázsolta Petit. Kinyitni nem tudta, csak ütögette és nézte (vagy hallgatta, nem tudom mit szeret ezekben a dolgokban). Mikor rádöbbentem, hogy a gyógyszer fent maradt, felszaladtam és elkértem Petitől. Jogosnak vélt felháborodásában elegánsan lehajította az emeletről, majd dühösködött kicsit. Mikor megnyugodott, leballagtam és elkezdtem keresni a gyógyszert. A bölcs gyógyszerészek nem üvegből készült üvegbe tették, így én dőrén azt gondoltam, majd felkapom gyorsan és ennyi. Nem számoltam azzal, hogy alattunk mennyi minden van. Konyha, előtér stb. Egyre elkeseredettebben kerestem a fránya üveget, őrületebe kergetve mindenit, magamat is. Bekúsztam az asztal és a konyhapult alá, gondosan kiszámoltam a lehetséges röppályákat és gondolatban már a Dokinéninek magyaráztam, hogy miért kell másik recept. Végül persze előkerült az üveg, amikor én már az ufókra gyanakodtam. Elpattant a konyhapult legtávolabbi sarka alá, ahonnan csak  a partvissal tudtam előkotorni. Bónuszként egy csomó elveszett apróság is meglett, én pedig megfogadtam, hogy gondosabban fogok takarítani. (Ja persze!)
De a megkerült gyógyszer használ Petinek olyannyira, hogy ma már nem is aludt pihenő alatt. Tegnap még mázlim volt, vagy két és fél órát szundizott és egy kicsit én is pihentem. Igaz, délután megszerezte a popókencét és gondosan eloszlatta magán, a babzsákon és amit még ért. Szóval Peti egyértelműen jobban van. :-)

megfejtés

Mivel Petya délután megint rosszat ébredt és egyébként is esedékes volt, beszéltem a Dokinénivel. Az elmondottak alapján látni szerette volna Petit, ötre adott időpontot. Rendben oda is értünk és az előttünk lévő gyerkőcöt majdnem úgy küldték ki, mint az egyik kedvenc filmemben, a Sörgyári capriccio - ban a fodrász a félig megnyírt kisfiút. Mondjuk hét határról hallható volt, hogy megérkeztünk.
Szokás szerint profik voltak és közben agyon dicsérték Apját, hogy vele már  milyen jól kitapasztalták, hogy kell Petit vizsgálni. Tény az, hogy ha nem lefogom, csak megfogom, sokkal egyszerűbb mindenkinek. Sajnos ahhoz, hogy a manduláját is meg tudják rendesen nézni, le kellett fektetni és úgy kinyitni a száját, de gyorsan megvoltunk. A végeredmény, hogy a torokgyuszihoz van szájfertőzés és mandulagyulladás. De legalább a füle nem fáj. Így persze érthető a nyűgösség, ha nem jó is. Gondolom fáj a szája és nem tud enni, pedig éhes. A torka is zavarhatja, szóval mindent értek. És így jobb, mert az oktalan önpusztítást nem bírom nézni. Ráadásul autizmusban nem is valószínű. Az ilyesminek oka szokott lenni, max nem jövünk rá. Peti kapott erősebb fájdalomcsillapítót, meg gyógyszert, így remélem gyorsan és könnyebben túl leszünk a nehezén. Addig meg birkózunk. Azért betettem egy kalácstésztát a kenyérsütőbe, hátha jobb kedve lesz tőle mindenkinek.
Majd' elfelejtettem megírni, hogy azt is megbeszéltük, hogy megtanítjuk Petit Á - ra szájat nyitni. Én spatulával akartam, de a Dokinéni azt javasolta, hogy ne forszírozzam, mert ha egy gyerek rendesen nyit szájat, ő nem túrkál bele, csak kukkol. Azt mondta, ő is utálja, ha a szájába nyúlkálnak. Bírom a Dokinénit, még ha hirtelen is néha kicsit.

Jó a vége?

A mai nap borzasztóan indult. Peti úgy ébredt, hogy ütötte verte magát és mindenki mást, aki csillapítani szerette volna. Sejtettük, hogy ez most valami testi okra vezethető vissza, így adtam neki Nurofent. Ezután tényleg kezelhetőbb lett. Biztosan sokszor leírtam már, de ilyenkor annyira jó lenne tudni, hogy mi a baja. Fájhat a feje, a hasa vagy a torka. Tegnap este sikerült addig köhögnie, hogy kidobta a taccsot. Szóval bármi nyűgje lehet, de a gyógyszer úgy látszik segített neki. Panni viszont olyan volt, mint egy kis angyal. Nem volt ruhahiszti, vagy hajhiszti és a kakaóját is szépen itta. Amíg őt elvittem oviba, Anyu volt Petivel. Mikor visszaértem megint volt egy kis rodeó. Végül lefogtam Petit és elmondtam neki, hogy így fogok vele tenni, ha bántja magát. Meglepő módon ezután kicsit kevésbé kopogott a feje. Az oviban tanácsolták még tavaly a nagyon rossz időszakában, hogy blokkoljam a nem megfelelő viselkedést és tegyem egyértelművé, hogy ez rossz viselkedés és ezért ez jár. De azt hiszem, ha engem fogna le így valaki, nemhogy nem nyugodnék meg, hanem még inkább pánikolnék és dühösködnék. Egyébként sem szeretem erő alapján megértetni a dolgokat , bár tény, hogy a cizellált érvelés Petyón nem segít. Ráadásul kaptam már olyan mentorhívást, ahol Petyánál alig néhány évvel idősebb kisfiúról beszélgettünk, akit a mentősök állítottak le. Vagyis nem tudom meddig tud működni ez a dolog, remélem már nem  sokáig lesz rá szükség.
De nem horror bejegyzést akartam sikeríteni. Olyan szép idő van, hogy eldöntöttem, sétálni megyünk. El is indultunk szépen napirendezve az akciót. Peti a kapuban nekiállt a néptáncos hisztijének. Azért hívom így, mert dühében magasra emeli a lábát és toppant, szakasztott mintha verbunkost járna. Mondtam, hogy mutassa mit szeretne. Megfogta a kezemet és elvitt a játszótérre. Beengedtem, mert sejtettem, hogy erről szól a mese. Jó darabig csak a szokásos rugós hintázás zajlott. Én eközben leültem a mérleghintára és Apjával traccsoltam telefonon. Egyszer csak Petya nagy mosolyogva odajött hozzám. Nosza, neki is álltunk libikókázni. Ezután visszament a kedvenc rugós hintájára. Én meg gonosz lévén átültem  a rendes hintába. Mikor nézelődni kezdett, mondtam, hogy jöhet az ölembe hintázni. Egyedül nem tud, ezért az ölembe szoktam venni, lába a lábamon, hogy érezze, hogy hajtom a hintát. Jó nagyot hintáztunk és szépen kapaszkodott, meg nevetett. Ezután (hű de meglepő!) újra a rugós hinta jött, én pedig a csúszdára telepedtem. Kis türelmi idő után a csúszdázás is bejött. Ráadásul Petya kiszúrta, hogy a cipője nyomot hagy a homokban. Megmutattam neki, ő pedig adta a kezembe a lábát, hogy nyomdázzak vele. Ez mondjuk elég auti dolog, de jól szórakoztunk. Megint rugós hinta jött, de a több személyes változat és én is felülhettem. Ez ritkán jön össze, úgyhogy agyba főbe dicsértem Petit. Ezután mondtam, hogy utolsó hinta és megyünk haza. Ahogy kimondtam, hogy haza, Pöttömke fogta magát,  a kapuhoz ment és adta a kezét, hogy induljunk. Ezért megint kapott egy kupac kedvességet. Itthon játszottunk kicsit, majd ebéd. Mázlim volt, mert Anyu csinálta. Reggel nyafiztam neki, hogy ennék valami rendeset és mondta, hogy ő is és olyat csinál, amiből nem lehet keveset. Szóval kaptunk sült husit, meg sült krumplit és ubi salit. Rég nem esett ilyen jól kaja. Végül kávé és citromos nápolyi, ami Petinek jött be. Így most mindenki jókedvű. Pihenőzünk és Petya alszik. Szerintem legalább fél éve nem láttam ilyet tőle.Nekem most jó a kedvem, mert örülök, hogy a pocséknak indult napunk ilyen szép lett. Remélem a délután is jól alakul és nem fog neki többet fájni a bármije.

Peti beteg

Peti menetrendszerűen elkapta Panni vírusait. Az a baj, hogy ha ő beteg, teljesen tehetetlennek érzem magam. Általában közepesen normális egóm ilyenkor átvált kéztördelő gyámoltalan butuskába és alig merek valamit is csinálni. Közben tudom, hogy ezzel túl sokat nem segítek.
Csütörtökön a lovardában is nyűgös volt és nem akart a lovon maradni. Csak pénteken értettem meg  miért. Feltehetőleg ugyanúgy hányingere volt, mint Panninak. Csak vele ellentétben nem tudta velünk közölni.
Egyébként a péntek akár még vicces is lehetett volna, ha az lett volna. Ugyanis reggel késve indultunk, mert Petyó nyűgös volt. szabadkoztam kicsit a kollégáimnak, hogy miért késtem mikor sietnem kellett volna. Mire befejeztem, egyiküket már hívták a gyerkőce bölcsijéből, hogy menjen a picúrért. Tíz percen belül engem is hívott az ovi, hogy Petya lázasodik. Mivel hárman voltunk, nem nehéz kiszámolni a végeredményt. A gyermektelen és így munkaképes kolléganőm aranyos volt és mondta, hogy úgyis mindjárt jön segítség, de végül nem kellett őt magára hagynom Ember megoldott mindent. Elhozta Petit és még Dokinéninél is jártak. Aznap Petya gyakorlatilag egész nap aludt. Azóta eszi a C vitamint és mást nem nagyon. (Na jó, babapiskóta jöhet). Az a baj, hogy rondán elkezdett köhögni, noha szépen szopogatja a torokfertőtlenítőt. Holnap kéne a Dokinénivel megbeszélni, hogy engedi - e Petit oviba, engem meg dolgozni. Üdvös lenne ha mehetnék, de aggódom a köhögés miatt. Ráadásul Peti szívesen megy oviba, mert ott a szuper óvónénik rendesen elfoglalják egész nap. Én nem mindig vagyok jó neki. De betegen akkor sem mehet, hogy fertőzze a többieket. Mindegy, holnap kiderül.
A másik dolog, ami borzolja az idegeimet, hogy a banknak sikerült úgy elhúznia az egyesületünk számlanyitását, hogy az APEH már bírságolni akar. Ha ezt megteszi, gyakorlatilag sehová sem tudunk pályázni, így elég nehéz lenne forrást találni a munkánkhoz. Borzasztóan bosszantó, hogy a más hülyesége miatt mi járjunk rosszul és pláne, hogy tehetetlenül kell várnom, hogy végezzék már el a dolgukat. Udvariasan elnézést kérnek, sajnálkoznak és tovább húzzák az időt. Tegnap még nagyon ideges voltam emiatt, mára valahogy lecsendesült. De azért nem szívesen gondolok arra, mi lesz a többiek véleménye erről az egészről és aki intézte, vagyis rólam. Jó poén, hogy egyesületi elnök vagyok, de ezt én eléggé komolyan veszem, szerintem másképp nem is szabad csinálni.
 Ma kicsit lazább voltam. Sokat üldögéltem, meg játszottam Petivel és egy parti Scrabble.t Anyuval is. Megtaláltam egy régi kalákás vilmosos cd-t is, az is jó nyugtató.

Petya szülinapjáról még nem is írtam. Nagyon jól sikerült. Egész nap jó kedvem volt, tíz centivel a föld fölött jártam. És az óvónénik ehhez is hozzá tudtak tenni. Reggel azzal vártak, hogy elmesélték, milyen ügyes volt előző nap Peti. A számítógép asztal mellett csücsült, amikor leesett az egér. Peti meg odanyúlt és a helyére tette. Tudom nem nagy mutatvány, más hétévesek már gördeszkáznak, de Petyó eddig inkább a széthajigálásban jeleskedett és személyes sértésnek vette, ha valaki megkérte, hogy pakoljon el. Ezért örültünk annyira az önkéntelen visszapakolásnak. Délután meg teljesen elérzékenyültem tőlük. Ugyanis ez az első ovi, ahol Petya olyan ajándékot kapott, ami neki szólt. Az előző helyeken olyan holmikat kapott, amik szerintem senki másnak nem kellettek. A legborzasztóbb egy piros nyúl volt, aminek valamiért elöl van a farka. Tudom, ajándék nyúlnak ne nézd a farkát, de valahogy ez engem nagyon elszomorított. Ítt most egy takonylabdát kapott, aminek még villogója is van. És amikor mondtam az óvónéniknek, hogy örülök és ilyet még sose, akkor mondták, hogy csaltak, mert figyelték a piacon (!) mi tetszik Petinek. Azt hiszem a többi helyen nem jártak vele piacra. De lehet, hogy mégsem ezen múlt.
Egyébként Peti megint fura kicsit. Egyrészt nagyon türelmes, másrészt nagyon nem. Türelmes volt pl, mikor odavitt a könyvespolchoz és kitartóan lökdöste a kezemet. Azt hittem, hogy a legfelső polcon lévő könyvek közül kér és nem adtam neki. Délután visszavitt a polchoz újra és valahogy jobban megláttam, hová néz. Akkor jöttem rá, hogy a "tilos" könyvek alatt van még két Stahl. Odaadtam neki és ő elégedetten elballagott velük. Más helyzetekben viszont olyan, mintha direkt keresné a konfliktust, azután meg nagyon rosszul bírja. Megint fejel, meg veri az oldalát, de ez félig sem olyan borzasztó, mint tavaly. Hétfőn meg Panni ovijában mutatott be olyan hisztit, hogy a csodájára járt mindenki. Igazából nem is tudom miért. Lehet, hogy nem örült, mert nem volt parkolóhely és kőröznöm kellett. Az ovinál egyáltalán nincs roki hely és a korábbi bölcsis tapasztalataim szerint semmit sem jelentene, ha lenne, mindig volna valaki, aki "csak most jött és már megy is".Petinek viszont nagyon nem volt kedve sétálni. Az öltözőben meg szét volt hagyva néhány könyv,amihez persze nem nyúlhatott. Lehet, hogy ez így már sok volt.
Egyébként egyre ügyesebben néz könyveket, ezért felügyelettel megkaphat olyanokat is, amiket eddig nem volt szabad. Ezeket a könyveket nem hozhatja fel az emeletre, így mostanában délutánonként sokat van velünk. Tiszta idill. Ezt most kicsit elrontja, hogy Panni beteg de azért alapból jó a helyzet
Tegnap dokinéninél voltunk Pannival, aki mindjárt öndiagnózissal ment be és közölte a dokinénivel, hogy ő allergiás. A dokinéninek egyébként is jó nevető szeme van, de ettől még inkább az lett. Végül kiderült, hogy régi haverunk a vírusos torokgyula jött újra vendégségbe. Sokadszorra csodálkoztam rá a gyermekorvosi rendelők várójának érdekességeire. Először is kint volt az auti plakát, aminek örültem. Azután ott volt egy halom gyerek, meg a járulékos felnőtt állomány. Sorszám nuku, de régebben mikor volt sem használta senki. Az érdekes az, hogy összesen egy anyukánál volt mesekönyv, játék meg senkinél. Így az unatkozó ivadékok kínjukban a műanyag székeket tologatták a felmenőik meg őket le. És persze az örök kedvencem a ki után ki jött játszma. Én általában megkérdezem ki jött előttem és koncentrálok rá, hogy megjegyezzem. Egy kiskamasz lány néhány baba után közölte, hogy ő csak apapírért jött és bement. Persze a többi régebben várakozó anyuka nem nézte jó szemmel. Panni hallotta a morgolódást és ő is nehezményezte az akciót. Nem szeretem ha zsörtöl, főleg ha nem is gondolja komolyan, csak a közhangulatnak enged. Ezért megbeszéltük, hogy valóban nem szép, hogy a nagylány bement, de gondoljon csak arra, hogy amikor Petyával időpontra megyünk, mi is be szoktunk menni mint megérkezünk. És különben is a dokinéni a főnök, ő mondja meg mit szabad és mit nem,. Ettől helyreállt Panni lelki békéje és néhány anyuka is visszavett a lendületből. Újra végigvettük, hogy ki jön, aztán már jobb volt a hangulat és én rajzolhattam újabb pillangó hercegnőket és teknősöket.
És egy jó híra végére, Peti majdnem teljesen egyedül vette fel a nacóját. Eddig még sosem ment neki a két szár. Most éppen csak ráhúztam az egyik bokájára, a többit ő intézte.

Peti 7

Petyának holnap lesz a hetedik szülinapja. De ő persze ezt sem a szokásos módon csinálja. Pl szerintem nem várja különösebben és nem töpreng az ajándékain. És itt Grétsy Tanár Úrral élve, álljunk meg egy szóra! Merthogy milyen ajeszt kapjon egy hét éves nagyfiú, aki autista. Törtem a fejemet rendesen. A cél ugyanaz, mint a nem auti gyerekeknél, örömet okozni a célszemélynek. De az auti srácok vicces dolgokat szeretnek. Van aki a vonatokat, mások a térképeket, stb. De Petyának nincsenek ilyen módon behatárolható függései, legalábbis én nem tudok róluk. Szereti a szakácskönyveket az igaz és mindent ami fura fényreflexiókat produkál. Ezek szerint egy stroboszkóp pont jó lenne. Vagy egy Stahl összes, mert azt is nagyon szereti. Meg vannak a fura játékai. CD tokok, pezsgős dugó,floppy lemez (legalább valaki még használja valamire), horpadt fém cerkás doboz és még ki tudja miféle kincsek. Hallottam olyan anyukáról is, akinek a kisfia a mindenféle méretű tömítőgyűrűnek örült, így azt kapta valamilyen alkalomra.
Aztán eszembe jutott a nagy fejtörésben, hogy Petyának mennyire tetszett, mikor Panni duplo-t kapott. Végülis ennek ő is örül és ha megubja bemehet a nagy dobozba, gyarapítva a közös készletet. Meg kap néhány gyerekkönyvet, mert azokat vitán felül bírja. Főleg a valamilyen tematikára épülőket, mint színek, számok, formák, ilyesmi. Tök véletlen sikerült kiválasztani két strapabíró darabot. A legtutibb egy nagy halom IKEA katalógus lenne, de azt nem volt energiám felkutatni és azt hiszem így is örülni fog.
Holnap viszünk az oviba tortát is, én készítettem. Cukrász tortára most nem annyira volt időm, a tescósban pedig nem nagyon bízom. Túró rudi tortát csináltam és még most is izgulok, hogy kellően megdermed - e, vagy holnap kifolyik a formából és vihetek egy csomag kekszet. Egyébként ezt is Petya egyik kedvenc szakácskönyvéből készítettem, tehát kimásoltam a receptet, mielőtt pankráció lett volna a konyhában. Az itthoni torta még kidolgozás alatt van. Feltehetőleg végül bolti vacak lesz. Megfigyeltem, hogy a csibéknek nincsenek ezzel kapcsolatban túlzott aggályaik. Nem érdekli őket, hogy mennyi mű cucc van benne.Nagy legyen kenhető és édes. Ezek a torta legfőbb paraméterei. Én ugyan kitaláltam, hogy készítek sajttortát, ami torta alakú, de sajt, virsli szalámi meg ubi van benne, de azt hiszem ha ezt megcsinálom, levernek, mint a parasztlázadást. Ember hümmög és nem tudja, Panni teljesen boldogtalan az ötlettől, az ünnepelt meg ugye nem túl bőbeszédű. Csak tudom, hogy nagyon szereti a sajtot. :-)

Egyébként a hét meseszám nem? Emberrel néhány nap múlva lesz a tizennegyedik évfordulőnk. Az meg kétszer hét. Nesze neked számmisztika!

fafitnesz

Ma ezen az őszön először befűtöttünk. Biztosan írtam már, imádok tüzet rakni. Szeretem a fa illatát és, hogy attól van meleg, hogy én csinálom. Tényleg másmilyen, mintha gáz lenne. Hagyományosan idén is túlfűtöttem elsőre a házat, de most biztosan senki nem fázik. Ráadásul a favágás különösen alkalmas a negatív érzelmek levezetésére.Ebből kifolyólag estére már sokkal kedvezőbb volt itthon a hangulat. A tennivalóim jó részének a végére jártam, de azért persze maradt még. Mindenesetre tisztességes mennyiségű tiszta ruhát állítottam elő, bevásároltam és tankoltam és jelentős adag űrlapon bizonyítottam újra, hogy Petya még mindig autista, mi pedig még mindig csórók vagyunk. Csináltam egy nagy kupac szendvicset is. Holnapra maradt a lakás glancolása. Gondolom péntekre a végére érek, hogy szombaton kezdhessem az elején. Sajnos egy mentorlevél is csúszik, de nem szeretnék hülyeségeket írni, inkább még egyszer utánanézek annak, amit nem tudok biztosan. Remélem holnap este már belefér.
Viszont Ember délután elvitte az aprókat sétálni, hogy nyugodtan pakolászhassam a mindenféle csekkeket. És csodák csodája, Petya nem dühöngött. Jó fej volt a délután további részében. Este lejött Thomas - t nézni velünk és mivel a kedvenc fotelját előzőleg teleborította építőkockával, elpakolt. Eddig sosem pakolt ennyire jókedvűen és magától, úgyhogy nagyon megdicsértem, aminek ő örült. Végül úgy néztük a mesét, hogy fogta a kezemet. :-) Most meg mellettem alszik, ami biztos nem jó, de legalább ágyban van és nem babzsákon. .

Peti a boltban

Tegnap Petya nagyon ügyes volt. Ugyanis boltba jött velünk. Nem terveztük előre, hogy szombat délelőtt boltolunk, csak így alakult. Embernek el kellett menni anyagot venni a munkájához és persze Pannit is vinni akarta. Peti ott téblábolt körülöttük és nyilvánvalóan nem szeretett volna kimaradni a dologból. Így aztán mindenféle előrejelzés és tervezés nélkül felöltöztettük és elvittük a dekor boltba, meg hazafelé egy Aldiba. Nem Peti miatt nem szoktunk vele boltba menni. Már régóta tudom, hogy ez Petinek megy, az óvónénik mondták.  A hiba az én készülékemben van. Nem arról van szó, hogy szégyellem Petit, hanem hogy nagyon nem szeretném olyan helyzetbe hozni, amiben nem érzi jól magát. A túlféltés tipikus esete. De úgy látom lassan helyre áll az optikám és ez Petinek is jó lesz.
Délután sajnos megint volt ronda hiszti, meg a kocsiból kiszállásnál is amikor hazaértünk. Ettől persze én elég ideges és feszült vagyok, ami nem tesz jót az itthoni hangulatnak. Talán emiatt vitatkoztunk ma reggel össze Emberrel. Mivel ez nálunk nem tipikus, eléggé megvisel. Meg az is, hogy túl sok elintéznivalóm van. Délelőtt letudtam neten a népszámlálást, meg még néhány dolgot. Délutánra maradt a MÁK-os (és ez nem süti) és a Gyeremkvédelmi kedvezményes papírka, meg a szokásos vasárnap délutáni készülődés. Már egy ideje el szeretném vibbi Pannit moziba, de most hétvégén sem sikerült. Míg én intézem a család üzemeltetési gondjait, Pani tévézik, Peti meg az emeleten foglalja el magát. És neki a végtelen szabadidő nem túl szórakoztató.
Érdekes, hogy a mai vacak hangulatot hogyan veszik ők le és próbálják megoldani. Panni pl tegnap este kitalálta, hogy süssünk sütit és ez jó ötlet volt. Ebben a szürke borongós időben tényleg jót tesz egy kis kakaós barackos muffin. És a sülő süti illatától még a lakás is melegebbnek tűnik. Peti azzal lepett meg, hogy amikor hallotta, hogy vitatkozunk Apjával és utána feljöttem hozzá, odavitt a hintalóhoz, szembe fordított és rátette a kezemet a ló fogantyúira. Már rég nem kérte, hogy így lovagoljunk.
De mielőtt ezt az írás teljesen elönti a kinti szürkeség gyorsan megírom, milyen vicceset csinált Petya nemrég. Öltözésnél egyre több dolgot csináltatok vele. (vetkőzésnél már csak szóval kell segíteni) Egy alkalommal mondtam neki, hogy dobja a pelust a szemetesbe. Feltehetőleg csak a dobd szót értette, mert megfogta a pelust és szépen akkurátusan a szoba közepére hajította, mint a labdát szoktuk, majd távozott, mint ki dolgát jól végezte. :)

Néma gyereknek az anyja se?

Peti tegnap megint bemutatta a legordénárébb karmolós, harapós hisztijét. Már rég nem láttam tőle ilyet, ezért nagyon elszomorított. Lefogtam, míg meg nem nyugodott és viszonylag könnyen kijött belőle, de azért jobban fájnak a karmolások a kezemen az indokoltnál és eléggé nehezen verem ki az esetet a fejemből. Gyurmáztunk és ügyesen kérte képpel a gyurmát, de mikor látta, hogy nincs több, behisztizett.
Ember szerint túldrámázom a dolgot és igaza lehet. Mindazonáltal nagyon nehéz ez Petivel. Napok óta feszült és könnyen elveszti a türelmét. Nagy valószínűséggel egyszerűen csak az időjárás változását érzi. De hogy lehetnék teljesen nyugodt egy olyan gyerek mellett, aki nem tudja megmutatni, hogy mi zavarja. A probléma ugyanis nem az, hogy nem beszél, hanem, hogy nem kommunikál olyan szinten, hogy tudjam mi a baj. Merthogy a mondás szerintem sántít. A néma gyereknek érti az anyja a "szavát" hiszen jelbeszéddel meg tudja mutatni, mi bántja. Petyát nagyjából három éves kora óta próbáljuk rávezetni arra, hogyan segíthetnének neki a képek és nagyon sokat haladtunk is a témában, de még van hová fejlődni. Addig amíg ez nem lesz tökéletes, autista gyereknek az anyja nem mindig érti a szavát.

vicces egybeesés

Tényleg vicces. Ma beszélgettem az egyik férfi kollégámmal arról, hogy mi mindennel foglalkozunk a munkánkon kívül. Ennek során mondtam neki, hogy a férj a legjobb dolog az életben. Ezek után Ember hazaesett fáradtan és azt mondta, hogy a legjobb dolog a világon a feleség. :-) Persze mondhattuk volna mindketten egymástól függetlenül azt is, hogy szeretjük a kőrözöttet, de az nem olyan poétikus, hogy a fejemben maradjon. De ma ilyen kis érzelgős napom van. Erről is Ember tehet, mert reggel örült neki, hogy rend van, meg kaja, meg tiszta ruha és ezt még szóvá is tette.
Egyébként Petya is hozzá tett a mai napomhoz, mert kétszer is extra ügyes volt. Reggel, mikor vittük Pannit oviba, kirámoltam a zsákját, mert véleményes volt, hogy ott az összes pulcsija és hosszú gatyája. Nyertem, tényleg ott volt. Petya meg türelmesen kivárta, amíg összebogarászom a cuccokat. Ez tőle komoly teljesítmény, úgyhogy meg is dicsértem. A második ügyesség délután volt. Váltanom kellett néhány szót az óvónénivel, miután megérkeztem érte. Peti szépen lepacsizott velem (Ő  így köszön ) és kiment a szekrényéhez, levette és a helyére tette a váltócipőjét és türelmesen várt. Ez egy éve még nem ment. Szóval örülök.
Pannika már napok óta transzban van, hogy csütörtökön tornaóra. Sajnos vagy nagyok, vagy kicsik az itthon található tornacipők, így vennem kellett neki egyet. Kicsit hisztizett a boltban és itthon, mert nem vettem neki "szuper motort" ami egy háromszáz forintos vacak, de végül megegyeztünk, hogy lerajzolja a Télapónak és lehet, hogy az majd hoz neki. De mikor tudok visszalógni megvenni?

kis kiegészítés

Amint az előbb már írtam, Peti hős volt a nem mindennapi helyzetben. De Panni is a szívembe lopta magát (már eddig is ott volt, tehát ez bravúr). Miután az ő oldalán egy gyorshajtó taxis becsapódott a kocsinkba, ő azt kérdezte, hogy a figyelmetlen taxis bácsi meg fogja - e ígérni a rendőröknek, hogy többet nem csinál ilyet. Ez nála ennyi. És tényle, Olyan nehéz lenne megígérni és nem csinálni?
Lehet, hogy kicsit szentimentális vagyok. Miután Ember hazaért, az ijedelmet a hűtőben maga sem tudja mire váró pezsgővel kúráltuk, ami becsülettel a fejembe szállt és ráadásul úgy csuklok tőle, hogy nem tudok aludni, így netezek. de legalább találtam egy jó blogot. Felső fokon az autizmusról - Gyurka guru tanításai

szülőklub és ami utána jött

Ma volt a szeptemberi szülőklub. Sajnos a maga idején (szeptember utolsó hétfőjén ) nem tudtuk megtartani, ezért volt ma. Ketten voltunk DÉ-vel, de így sem volt haszontalan a találkozó. A család szokás szerint bejött értem Elindultunk haza, úgy terveztük, DÉ-t is hazadobjuk. El is indultunk és kezdtünk beszállni az autóba. És Thomassal szólva "Ekkor megtörtént a baj" Nyitva voltak az úttest felőli ajtók, mert Pannit a járda felől nem lehet beültetni a hátsó ülésre, plusz még én is hátulra kászálódtam be. Szerencsére Panni ajtaja jobban be volt hajtva, mint a vezető melletti. Azért szerencsére, mert egy figyelmetlen, ám gyors taxis nekirongyolt a nyitott ajtónak. A kocsit rádobta Ember lábára, de megint csak szerencsére azt hiszem nem lett nagyobb baja. Igazán ekkor még nem voltam dühös, mert az ember kiszállt a taxijából és azt motyogta, hogy nem érti. Komolyan akkor akadtam ki, mikor azt kezdte pedzegetni, hogy rányitottuk az ajtót. Megint csak szerencsére az egész egy kocsma előtt zajlott és ott többen rászóltak, hogy látták, hogy mi történt, a kocsi ajtaja percek óta nyitva volt. Azon is megakadtam kicsit, hogy jó sokat kellett várnunk a rendőrökre, de nem jött oda elnézést kérni. A taxisok jöttek mentek, de ez a muki csak telefonálgatott. Végül pont a legjobbkor megérkezett Nagyapó és kimentett minket a helyzetből. Peti épp kezdte unni, hogy ül egy kocsiban, ami nem megy. Egyébként egy hős volt. DÉ is, mert ő is ott maradt Emberrel, hogy tanúsítsa, hogy mi történt. Az egyik kisfiának ma van a szülinapja, biztos nem így tervezték az estét. Ember még nem ért haza. félek, hogy holnap nagyon fáradt lesz- Egyébként tök kedves emberek is voltak. Látták az ablakból mi történt és mondták, hogy felmehetünk hozzájuk ha a gyerekek éhesek, vagy vécére kell menniük, vagy ilyesmi. Persze most megint borul minden, úgyhogy a fejemben vadul mondja a GPS, hogy újratervezés, de ehhez már Ember is kell. Petya meg tegnap is sokáig fenn volt és most megint hangosan kántál. Remélem lassan kidől.

Peti ügyes, az óvónéni kedves

Tegnap nagyon kedves dolog történt. Peti óvónénije felhívott, hogy elújságolja, milyen ügyes volt pénteken Peti. Tette mindezt szombaton a saját idejéből, mert félt, hogy hétfőre elfelejti, pénteken meg nem találkoztunk, mert ő volt reggel, délután már nem volt ott, mire mi odaértünk. És ez nem egy drága szuperovi, hanem egy teljesen állami. Egyszerűen ilyen rendes az óvónéni.
Szóval az történt, hogy pénteken valamilyen foglalkozás volt, amiben sorra következnek a gyerekek. Peti helye a szélen van, hogy ne legyen körülötte túl sok gyerek. Nagyon szeretett volna már sorra kerülni, ezt látták rajta, de a helyén maradt és szépen várt. Petitől már ez is komoly teljesítmény, mivel rendes autistához méltó módon nem szereti ha nem tudja, hogy meddig tart valami, adott esetben a várakozás.
Az előtte következő kislányt hívták, hogy menjen, mert ő jön, de nem ment. Peti ezt egy darabig tűrte, majd finoman megindította, megtolta a kislányt. Először azt hitték véletlen, de a következő körben újra megtörtént. Ez Petitől nagyon nagy dolog, úgyhogy folyton eszembe jut és örülök neki. (Meg az óvónéni kedvességének is.)

patchwork hét

Azt sem tudom hol kezdjem ennek a hétnek a leírását. Gondolom jó lesz a hagyományos módon az  elején. Hétfőn és kedden én maradtam itthon, ugyanis annyira vacakul voltam, hogy nemhogy autót vezetni, de talpon maradni sem igen tudtam. Embernek ez nagyon rosszkor jött, úgyhogy végül reggel ő vitte a csibéket és délután én hoztam őket.
Volt egy olyan nap, amikor Peti morcos volt és hisztizett Panni ovijában. Az ovisok épp a mosdóban voltak és látták ezt, az óvónéni meg csukogatta előttük az ajtót. Mintha ezzel bármit megoldana. Egyrészt, ha Peti dühös, az simán áthallatszik egy behajtott ajtón, másrészt előbb vagy utóbb a gyerekek kérdezni fognak. Most néhányan Pannit faggatták, hogy miért kiabál a tesója. Ő nem válaszolt, így végül én mondtam, hogy megijedt valamitől, de nem tud beszélni, hogy elmondja mitől, ezért kiabál. Mindezt Pannit öltöztetve és Petit fékezve és nyugtatva. Az óvónéni viselkedése azóta is többször eszembe jutott, mert szerintem nem volt túl jó üzenet ez a "csukjuk be az ajtót, ne is lássuk, akkor nincs". Persze mi mást várok tőle? Én sem tudom pontosan.  Most jut eszembe, hogy ennek még múlt héten kellett lennie, de ez tulajdonképpen mindegy is. A hét elején Pannit kaptam fel és vele mentem Petiért. Ő szereti Petya oviját, hiszen az óvónéniket is ismeri.
Szerdán aztán hátra állt a hajam a nap végére. A munkahelyemen elég jelentős újítást vezettek be, amitől kicsit több volt a munkánk és nem tudtam annyira rutinból megoldani a dolgokat, mint máskor. Vagyis észnél kellett lennem. Munka közben volt egy mentorhívásom is, ami nem volt egyszerű. Egyrészt a számom kint van a neten, másrészt nem rázhatok le egy segítséget kérőt, hogy most dolgozom, harmadrészt viszont dolgozom és ott kell lennem. Szerencsére azt hiszem sikerült úgy intézni a beszélgetést, hogy a telefonáló se érezze úgy, hogy nem szeretnék vele beszélni, de ne beszéljek pofátlanul sokáig priviben. Minden megkeresést komolynak érzek, de az ő problémája elég összetett volt, nem szívesen mondtam volna neki, hogy majd visszahívom.
Délután szülőire kellett mennem  és ez sem volt egyszerű. Az előző év végén kiderült, hogy ők sem ússzák meg az oktatás megreformálását. Ebből kifolyólag most a saját buszukat bérelhetik vissza a fővárostól, ezért a buszos terápiák alkalmanként hatszáz forinttal fognak többe kerülni. Remélem ez az összeg nagyban előreviszi hazánk gazdaságát.
Ezen mondjuk csak bosszankodtam kicsit, de lehetett rá számítani. Volt egy fajta varázsa annak is, hogy pont az a házaspár ült mellém és jópofizott velem, akik a tavalyi tanévben meg akartak veri és Petyát kitúrni az oviból. Egy darabig furcsálltam ezt, de aztán leesett a  papírtantusz, hogy ők feltehetőleg nem tudják, hogy én mindezt tudom. (Tiszta Macskafogó)
Az igazán keserű pirula az volt, hogy kiderült, ki lesz Peti idei fejlesztő pedagógusa. Egy olyan hölgy, aki nem igazán szimpatikus nekünk. Persze ettől még lehet nagyon jó gyógypedagógus. Emlékszem az első néhány alkalommal még ZS-ra is haragudtam, aztán meg hogy megkedveltem kifejezetten őt. Nem a munkáját, vagy a tudását, hanem az embert, akihez mindez tartozik és még sok minden. De vissza az aktuális hölgyhöz. Erősen koncentráltam rá, hogy mi nem sörözni fogunk, hanem Petivel fog dolgozni és úgy hallgattam meg a mondandóját. Nem lettem tőle boldogabb. A "beszélő autistának nem adok PECS kártyát" kitétel nekem nem tűnik helyesnek. De megint az a gond, hogy én nem vagyok gyógypedagógus "csak" szülő. Ráadásul elmagyarázta, hogy szerinte a szülőnek nem kell otthon foglalkoznia agyerekkel, mert ő szülő. A Monthy Pitonnak Az élet értelme című filmjében a születős jelent jutott eszembe, ahol a szülő nővel közlik, hogy ő ne tegyen semmit, mert nincs képzettsége. De komolyra fordítva a szót. Egy gyerek a nap huszonnégy órájában autista, vagy nem. Ha ő a foglakozásokon használ képes segítséget, akkor feltehetőleg erre a hét többi részében is szükség lenne. Egyéb fogalmazás beli bakik is voltak, de azokat szőrszálhasogatás lenne leírni. A mondandója úgy hangzott tőlük, mintha azt gondolná, hogy a nyugdíjba vonult és a másik idős kolléganőjének a munkája az övéhez képest alacsonyabb színvonalú lenne. Szerintem ez minimum tiszteletlenség. Ja! Egyébként egy fiatal nőről van szó, bár úgy kezdte, hogy húsz éve foglakozik autistákkal. Nem tudom, talán a homokozóban kezdte. Találkozót kért tőlünk, neki bármikor jó felkiáltással, de nem igazán ér rá, bár szerdán van egy lyukas órája, mikor én dolgozom. hm. szőrszálhasogatás. Miért jutnak eszembe Zs-val a foglakozás végi negyedórák, mikor Peti ette a müzliszeletet, mi meg beszélgettünk? Attól félek, hogy az volt a pihenőideje. Persze nem ér összehasonlítani a kettőt, hiszen elfogult vagyok, de Zs nem lózungolt hogy bármikor hívhatom, csak bármikor hívhatom.
Szóval bosszantott, mert homlokegyenest mást mondott, mint ami általában az én véleményem (és azt remélem a többieké is akikkel az egyesületünket alapítottuk) és ezzel adta a lovat a mellettem ülő anyuka alá, aki boldogan mesélte, hogy már annyi képet rajzolt a kislányának, de az leszedi a napirendet, összekeveri a kártyákat és végül kiválasztja azt, ahová szeretne menni. NEEEEEEEEEE! Erre az a válasz, hogy a szülőnek nem dolga. Éljen! Ők legalább megértik egymást. Egy darabig puffogtam magamban, de aztán rájöttem pár dologra. 1. Peti nem beszél, így reményeim szerint nála használni fogja, amit használnia kell.
2. Egy héten kétszer húsz percet van Petivel, a többi időben azok az óvónénik vannak vele, akiket ismerek és akikben megbízom.
Innentől már kicsit nyugodtabb lettem, de azért elért egy  migrén, ami ma délelőttig tartott. Valahogy nagyon dühös lettem attól, hogy egy tudására büszke szakembertől hallok olyasmit, ami számomra elfogadhatatlan. Az a baj, hogy a koraisok révén a jó gyógypedagógus-jó ember kapcsolat valahogy összeállt a fejemben. Pedig bárki lehet gyógypedagógus és biztosan közöttük is vannak karrieristák, meg butuskák, meg ilyenek, meg olyanok. Attól hogy valakit jó szándék vezet, még követhet el hibákat. Sőt. Mivel én több körben elfogult vagyok, lehet, hogy a hiba nem is hiba, de a fejem az fájt tőle.
Mikor hazaértem itthon várt  a MÁK levele, hogy okt 1-jén lejárnak az orvosi papírok és nem áll módjukban folyósítani az ellátást, ha nem küldök neki újat. Ez a különösen kedves formula golyóstollal is aláhúzva, hogy a hülye is értse. Ez a másik, amitől több körben elönt az epe. Ezeket a leveleket ugyanis rendre úgy szövegezik, mintha én valami kolduló szerzetes lennék. Sajnálatosan tudom, hogy az állam mennyiből lát el egy ilyen gyereket ha rábízom és azt is, mennyit fizet nekem. Ha másért nem, már ezért is érdemes lenne bunkó későn érkező fölösleges levelek helyett udvarias időben érkező fölösleges leveleket küldeni. Lehet, hogy hisztis vagyok, de ha a munkahelyemen én ilyen hangvételű leveleket írnék,nem lennék már ott. (Vagy megtanítanának kulturáltan fogalmazni)
Estefelé történt még valami ovi ügyben, de azt sajnos nem írhatom meg. Év végén remélem megértem és akkor megírom. A lényeg, hogy eléggé felzaklatott, de azért jól esett.
A csütörtök és péntek viszont maga volt a Kánaán. Ugyanis Ember munkájában lehetett kicsit lazítani és a régi rend szerint egy kocsival léteztünk. Így mentesültem a reggeli vezetéstől és ami még jobb, tudtunk néha beszélgetni is.Csak  fejem fájt nagyon. Tegnap Ember időtlen idők óta először elment bringázni, ma pedig egy kiállítás megnyitójára, ahol kedves ismerősökkel találkozott. Ennek én is örülök. Hozzánk ma CS.ék jöttek és végül Panni barátnője itt is maradt kicsit pluszban. Még sosem volt kölcsön gyerekem, de jó volt. Ma megtalált arckönyvön az az anyuka is, aki miatt először elgondolkodtam, hogy valakinek kéne foglalkozni kifejezetten a szülőképzésekkel. Jó volt olvasni,amit írt. Ha jól értem, kapcsolatban maradtak a Vadaskerttel és nem csak a régi ovi lehetőségeire hagyatkoznak.
Panni ma kicsit kifordított magamból. Reggelente ébredés után beszélni szokott. Konkrétan még csukva a szeme és beszél. Hiába az én lányom! Általában szeretem ezeket az "odaátról" hozott szövegeket, de ma sírt a csukott szemével. Azt álmodta, hogy én megyek el a Petivel egy házba, ahol mindenki fekete ruhát visel és ő siet utánunk és kiabál de én nem hallom és nem várom meg. Még valami autó is az útjába került és ő nem engedte át, és még jobban lemaradt és egyre messzebb kerültünk. Jó sokáig mesélte, én mg megöleltem és tisztáztuk, hogy az álom is olyan kicsit mint a tévé, nem igazi, nem jön ki és mi nem megyünk be. De azért napközben sűrűn eszembe jutott. Remélem ő gyorsan elfelejti.
Ebből a foltonfolt hétből érdekes még, hogy tegnap áramszünet volt bent. Jó egy óra, amikor nem tudtunk semmit csinálni. Mindenki elintézte amit tudott, aztán ücsörögtünk és beszélgettünk. A jó sorsom úgy hozta, hogy két fiatal kolléganőmmel képeztünk egy kupacot és beszélgettünk. Viszonylag gyorsan gyereknevelésre, meg ilyenekre terelődött a szó. Én meg csak csodálkoztam, milyen határozott nézeteik vannak olyasmivel kapcsolatban, amit még nem próbáltak és alapvetően nem ismernek. Aztán szépen jött a másik felismerés. Hiszen nekem is voltak. Csak én idővel megrostáltam az elveimet, az előítéleteimet és azt tartottam meg, amit a gyakorlatban is élhetőnek találtam. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy az ő batyújuk hogyan változik majd. Persze igen kevés az esély rá, hogy megtudjam. De mivel mindketten talpresett teremtések, biztosan nagyon boldog családot fognak majd terelgetni.
Holnap viszont mentortali. Kíváncsi vagyok kerül - e újabb motívum ebbe a hétbe, bár nekem már ez is elég soknak tűnik.

fertő

Elkaptam Petyától a megfázást. Az orrom duda és folyvást ereszti a levét, de valahogy mégis be van dugulva. A  fejem meg a takonyutánpótlással van tele. Ráadásul még Petya sem százas és ettől elég nyűgös. Holnap meg munka és ovi mindenkinek. Hurrá!

egy mintaszerűen vacak nap

A tegnapi nap jó eséllyel pályázhatna a KISMADAR legvacakabb napjai versenyen és még az is lehet, hogy győzne. A nap kezdő poénja az volt, hogy véletlenül bezártam a macskát a gardróbba. Ő tisztességesen nyávogott, meg borogatott, de én nem vettem a lapot, így nagy szorultságában a dolgát is ott végezte el. Igaz, Ember takarított össze ( mert rendes és nem olyan finnyás, mint és) de még tegnap is érezni lehetett a nyomokat. Tegnap Petya teljesen dilis volt. Abszolút szélsőségesen viselkedett. Hol nevetve rohangált, hol kiakadt a semmin. Elindultunk vele sétálni, de az utcánkon nem jutottunk túl, mert a fejét verte az autóba, finoman jelezve, hogy ő most autózni szeretne. Mivel én is beteg vagyok, az egyébként sem jellemző angyali türelemnek nyomát sem mutatva visszaparancsoltam a házba és ezután is ebben a szelemben léteztünk. Csak olyan dolgokat szemelt ki játéknak, mint öngyújtó, üveg, DVD lemez stb.A napirendi kártyáit összevissza szedte le és pakolta vissza, ezzel végképp beparáztatva engem, hogy kár volt az ovihoz hasonulni és képesre cserélni a jól bevált tárgyas napirendet. A köptetőt vízbe kevertem neki, de mikor látta, hogy nem kap mást, amíg el nem fogy, szépen kiöntötte. Az ebédet nem ette, de nasit az persze kért volna. Azt viszont én nem akartam hagyni, szóval ment a kötélhúzás egymás idegeivel. Ha tudna beszélni, biztos, hogy mondta volna, hogy "Jaaaaj Anyaaa!" Mivel én tudok beszélni, mondtam mindenfélét, de erre nem vagyok túl büszke, szóval nem írom le.
Délután korán elmentünk Panniért autóval, így Petya is örülhetett. Azért mentünk korán, mert Panni napok óta sétálni szeretne. Gondoltam ha hamar eljön, megpróbáljuk újra hármasban, hátha jobban sikerül, mint délelőtt. A gond az, hogy hazafelé az autóban Peti megmarkolászta Pannit, mert túl hamar hazaértünk és ő még autózni szeretett volna. Panni nyafogott, pedig valószínűleg nem fájt neki az attak, de értem a sérelmét és ennek megfelelően próbáltam igazságot tenni. Petinek magyaráztam szűk szókinccsel, hogy ezt nem szabad, Panninak meg bővebb lére eresztve, hogy nem kell nyafogni. Végül elindultunk sétálni. Panni hozta a bringáját, hogy tanulja az egyenesen menést. Sajnos az első próbálkozás után nyafogni kezdett, hogy ez neki nem megy és hiába győzködtem, hogy próbálja újra, nem volt rá kapható. Nyafogott, hogy menjünk haza a futóbringáért, ezt viszont én nem akartam. Peti a sok megálláson akadt ki és volt egy pillanat, mikor a nyafogó Pannit győzködtem, miközben a dühös Peti fejelte a kezemet az utca közepén. Kevés vigasszal szolgált, hogy a kicsivel előbb négy gyönyörű gyerekével biciklizve mellettem elsuhanó anyuka ugyancsak az utca közepén perelt egyszerre minimum két mintaszerűen szép gyerekével a négyből.
Végül hazafordultunk. Panni Minimaxot kért, de én azt gondoltam, hogy korán van még és nem engedtem. Azt hittem, megint jön a nyafi, de szépen elkezdett játszani a babáival. Nekem meg isteni szikra gyúlt a fejemben. Azzal kapcsolatban támadt jó ötetem, hogy nem mesélek nekik. Ez régóta fájó pont nekem, mert nekünk mesélt Anyu és szerintem ez felelős a bennünk lévő néhány jó tulajdonságért. Bármennyire fontosnak tartom is a mesét, este mikor fekszünk, már olyan fáradt vagyok, hogy nem tudok mesélni. Ettől folyamatosan azt gondolom, hogy a gyerekeim verbálzombik lesznek és nem lesz fantáziájuk. Kitaláltam, hogy hazaérkezés után, uzsi előtt pont van idő mesélni és annyival kevesebbet tévézik a Panni. Ha jól keverem a kártyát, akár több mesét is kérhet. Ki tudja, hátha van ennek értelme és talán idővel Petya is mellénk ül.
Azért juthatott eszembe ez az egész, mert Panni mostanában sokat néz tévét és ezalatt ugyan játszik, de mindig vacsi után, meg reggel induláskor szeretne játszani. Ezért már többször elmagyaráztam neki, hogy mikor van a játékidő és ha azt tévézéssel tölti, magára vessen. És tényleg nem engedem máskor játszani. Úgy tűnik, ez hat. Le is fogom vele rajzolni a napját órával, mert folyton azzal foglalkozik, hogy hol állnak a mutatók.
Az este már nem volt olyan zűrös, eltekintve az egyre erősödő torokfájásomtól. Panni tévézett, én olvastam, meg takarítottam, Peti lófrált körülöttünk. Roskatag mívoltomra való tekintettel pizzavacsi volt, aminek mindenki örült, bár Petya most nem kápráztatott el a szép pizzaevésével, de azért viszonylag ügyes volt. Fürdés, fekvés. ájulás. Az összes gyerek velem aludt, nekem maradt a tíz centis ágydeszka. Reggel Apja rohant el dolgozni, úgyhogy már nem látta, hogy adom át a wc csészének a reggeli kávémat. Miközben ezzel foglalatoskodtam, megjelent Panni és megkérdezte Anya hánysz? Mit lehet erre válaszolni. Mondtam, hogy igen. Erre rövid tűnődés után közölte, hogy nem kapott reggelit. Igaza volt, megcsináltam neki.
De azóta jól vagyok és Petya is ügyesebb ma. már játszottunk Pötyivel, meg fűztünk golyót és néztünk Thomast is. Remélem ma a séta is menni fog, csak a futóbringát kell vinni. Ma már köptetőt sem kell bevennie és az ebéd is kedvére való lesz, úgyhogy jók az esélyeink.

Még gyorsan elmesélem, hogy valamelyik nap sétáltunk Pannival és meglátott egy döglött macskát. Abban az állapotban volt, amikor még látszik, hogy macska, de már az elmúlási is. Én próbáltam nem ránézni, de Panni alaposan megvizsgálta és megkérdezte, miért nem tud felébredni a cicus. Mondtam neki, hogy azért, mert meghalt. Gondolkodott kicsit, majd felkiáltott. A macska az éltének a végét élte át! Hát ige, szegény macska. De azért hazafelé másfele jöttünk. Tegnap rajzolt is egy kicsit tévézés helyett és olyan jó lett, hogy lefotóztam és ideteszem

Panni  önarcképe csíkos ruhában és patentos nadrágban

Egyébként a tévé parához még annyit, hogy annak örülök, hogy néha Petya is nézi. Főleg Thomast és Elmo-t szereti. Tipikusan azokat a meséket, ahol sokat ismételnek és viszonylag egyszerűen mesélnek. Persze ezt is Peti üzemmódban csinálja. Nem kifejezetten nézi, csak úgy odaszivárog a tévé elé. De nem baj, a lényeg, hogy ez is valami, aminek örülni tud.

elraboltak

Elég sűrűre sikerült a múlt hét vége. Pénteken dolgoztam és már kicsit dühös is voltam az egyébként nagyon szeretett kollégáimra, mert időről időre megkérdezte valamelyik, hogy nem tudnám - e esetleg mégis megoldani valahogy, hogy velük mehessek. Nem értettem, hogy nem látják, mennyire szeretnék menni, de nem tudok és nem arról van szó, hogy nincs kedvem velük lenni. Ebből kifolyólag egészen megkönnyebbültem, hogy végre mehetek haza meg boltba, meg ilyenek.
Péntek este Ember megemlítette, hogy szombaton jön ÁP vendégségbe. Szakasztott úgy jártam, mint Mrs. Lipton az érsekekkel, csak én nem a jeget hiányoltam, hanem sajnáltam, hogy nem tudtam előre, mert akkor valami igazán finomat főztem volna, így meg elég prózai kaja volt. Ráadásul kilencre vártuk. Majdnem eldobtam a hajamat. Szombaton kilencre?! Amikor aludni is lehetne? Az én jó Emberem szokta tudni, hogy ez nem fair. Morogtam is magamba, hogy ez azért már mégiscsak sok a jóból. Sejthettem volna, hogy oka van a dolognak, de persze nem gondolkodtam, csak vitt a lendület.
Meg is jött ÁP és a kutyája Rozi. Nem tudom Panni kit várt jobban. Ajándékot is hozott Embernek, de erről még később írok. Beültek szépen Apja szobájába és amíg ő dolgozott, szépen megbeszélték a mindenféle megbeszélni valójukat. P velem is próbált beszélgetni, de sajnos az autizmus alternatív gyógyítását választotta, mint témát. Emiatt egyszer már eltűnt egy időre, mert levelet is küldött róla, én meg válaszoltam. Az a helyzet vele, hogy olyan régi és kedves barátunk (hogy mást nem mondjak ő volt az esküvői tanúnk és egyben a menyasszonyi sofőröm is), hogy bármit csinál, örülök, ha látom. Már rég túl van a beszélhető dolgokon a barátságunk. De azért határokat feszeget, ha a gonosz gyógyszeripari cégek összeesküvését emlegeti autizmus ügyben. Továbbra sem vagyok meggyőzve a mindenféle diéták és varázsszerek hatékonyságáról. Ugyanakkor nem is utasítok el semmit, ami nem vesz el a gyerektől, vagy nem tesz hozzá mindenféle szintetikus vackot. A normális és elfogadott terápiákkal szerintem az ésszerűség határain belül jól megférnek az alternatív gyógymódok. Peti pl imádja, ha masszírozom és a legrosszabb időszakában is ki tudtam hozni a hisztiből, ha megmasszíroztam. De azt nem hiszem, hogy a rossz viselkedés terápiája a masszírozás minden auti srácnál. Ebben is azt gondolom, hogy különböznek és rájuk figyelve kell megkeresni azokat a dolgokat amik örömet okoznak nekik és előre viszik őket. Fura, hogy ettől sokszor dühös leszek, de nem szeretem, ha nekem magyaráz valaki féligazságokat, mert olvasott valami ködös összeesküvés elméletről a neten. Mi ezzel élünk és igyekszünk jól tájékozottak lenni és alaposan mérlegelni a rendelkezésünkre álló információkat. Bocsánat, kicsit elragadtattam magam. Szóval részemről elég felemásra sikerült a vendégség. Ebéd és pihenő ment a szokásos módon. Pihenő alatt még el is aludtam, ezért eléggé begyógyult szemmel mentem le. Ember azzal várt, hogy akkor ő most bevall mindent. Kiderült, hogy összebeszélt a főnőknőmmel és a gyerekvigyázó lánnyal, hogy délután leléphessünk csapatépülni. ÁP is ezért jött hajnalra. A gyerekvigyázó lány sajnos beteg lett, így családostul mentünk. Mire észbe kaptam (mondtam már elég rossz vagyok ébredésben) egy szimpatikus borospince verandáján ültem a kollégáimmal és a családommal. A gyerekek hintáztak, meg lófráltak az állatok körül, mi felnőttek meg igen jól éreztük magunkat. Paprikás krumplit főztünk egy nagy gulyáságyúban és iszogattunk. Annyira jó fejek voltak mind. Nem hiszem, hogy ez más munkahelyen más emberekkel működni tudott volna. Teljesen meghatódtam tőlük és ez azt hiszem nem az elfogyasztott (jelentős mennyiségű) fehérbor hatása volt. Biztos, hogy előbb vagy utóbb más munkahelyet kell keresnem és egy picit várom is már ezt, de a kollégáimat nagyon nem szívesen hagyom majd itt. Ember úgy felbátorodott, hogy ott szeretett volna aludni, de ez sajnos nem jött össze. Peti nem igazán akarta és értem is. Se hintaló, se szopispárna, sőt még a napiendi és PECS kártyák se. Így aztán hazajöttünk, de akkor is nagyon boldog voltam. És a saját ágyamban jobb másnaposan ébredni. :-)
A vasárnap elcsorgott. Megnéztük ÁP ajándékát is. Valami kütyüre feltette a filmeket, amiket Petyáról csinált, mikor még kicsi volt. Ez a diagnózis előtti és körüli időszak. Mostanában nem nézem meg újra. Azokon a filmeken Peti még beszélt. Igaz, echolált, de ezt  mi akkor nem tudtuk. Olyanokat mondott, hogy eszembe jutott, meg anya, meg pannibaba-kutya, meg ilyenek. Azokon a filmeken is nagyon autista és fájdalmas látni, mennyire nem értettük. Ugyanakkor zabálni való kiskölyök volt, huncut szemekkel. :-) Szóval rendesen megcsavarta a szívünket. Viszont Petyát roppant módon érdekelte.
Ezen kívül csak boltban voltam Pannival, mert tönkre ment a váltócipője. Sikerült Petinek is vennem egy jót. Sajnos felesleges volt sietni vele. Hétfőre ugyanis Petya teljesen megtaknyosodott és nem vittem oviba. Időpontot akartam kérni neki a dokinénitől, de ő jól letolt, hogy honnan tudja ő otthon reggel kilenckor, hogy mikor lesz délutánra időpont, hívjam rendelési időben. Ez nagyon rosszul esett és rosszkedvű voltam egész nap. Mikor hívtam délután, már volt időpont és ahogy odaértünk, mehettünk is be. Dugig volt a rendelő és azt hiszem, ha tekintettel ölni lehetne, Petyával halomra haltunk volna. A dokinéni megvizsgálta és kiderült, hogy vírusos torokgyulladása van. (Petinek, nem a dokinéninek.) Ezen a héten itthon maradunk. Feltehetőleg sajnálta, hogy reggel túl morcos volt, mert megbeszéltük az időpont kérésének rejtelmeit is. Mikor kijöttünk, Petya a legautistább formáját hozta, így megúsztuk a lincselést.
Sajnos a gyógyszert nincs kedve bevenni, pedig ez most nem is olyan vacak, mint általában, de igyekszem. Csak minden bevétel után át kell öltöztetnem, mert szirupot kap. A Nurofen adagolójában próbálom beadni neki. Most még az "először gyógyszer, utána csoki" módszer sem nagyon akar működni. De legalább az orrát hagyja szívni. Enni sem igen van kedve, ezért ma pattogattam egy nagy tál kukoricát. Azért az fogyott. Ha már itthon vagyok, nekiláttam a gardrób kitakarításának. Gondolom normális ebereknél a gardrób, ahol a ruhák vannak. Ez nálunk egy nagyon pici szoba, ahol a ruhák vannak. Meg minden, aminek másutt nem jutott hely. Peti imádja és változatos módon tud benne kupit csinálni. Most éppen a cipőket szortírozta a saját kedvére. Szerintem még holnap is ezzel fogok vacakolni. Eldöntöttem, hogy kidobok minden használaton kívüli ruhadarabot. Ami idén még nem is volt rajtam, az talán nem olyan fontos, hogy pakolgassam. Még egy csomó terhesség előtti cuccom van, ami feljön ugyan rám, de nem szívesen viselem, mert már nem úgy áll. Ezeknek valaki még biztos örül majd, ha beteszem a használt ruha gyűjtőbe.De nem baj, Petya sokszor bejön és pocakpuszit kér, meg vihog, remélem lassan jobban lesz.
Délután sütök croissant és megpróbálom belevonni Petyót is.