Miért kell ezt így?

Rosszkedvű vagyok, fáradt és szomorú. Ez "természetesen" a tanévkezdéshez köthető. Igazából annyira nagyon szeretném, hogy csak egyszer az életben ne legyen macerásabb Peti évkezdése, mint Pannié. (Vagy csak pont annyira legyen macerás.)

A helyzet a következő. Tegnapra behívott minket a KLIK ügyintézője, hogy megbeszéljük az idei szállítást. Örültem, mert ugyan pénteken szólt a keddi időpontról, de legalább volt miről beszélgetni. Idén idejében indult az egyeztetés, a feltételek ugyan nem voltak tiszták, de nem fenyegetett a tavalyihoz hasonló szitu, hogy szeptemberben még semmit nem tudunk és októberben indul csak a busz.

Szóval bementünk egyeztetni. Ott megpróbálta az ügyintéző letolni a torkomon, hogy a busz inkább nem ide jönne Petiért, hanem a buszfordulóba, ami tőlünk jó tíz perc séta nekem, Petinek több. Elmondtam, hogy ez nagyon nem lesz jó, mert ha ott kell várni Petinek és nem jön a busz, ki fog akadni és vihetnek egy sikító gyereket. Szokás szerint úri huncutságnak tűnt a mondandóm, mert hát ugye az autista tud járni, mit hőbörgök én. Na jó, ez nem hangzott el, csak az, hogy ez a szállítás privilégium és ilyen az országban sehol nincs. Tudják, hogy van, mert elmondtam, de simán meghazudtolt az ügyintéző és a buszos cég vezetője (?!) Ők már csak tudják. Mindegy, az infó átment, helybe jön a busz, bevállalják azt a mintegy fél percnyi késlekedést, amit okozunk. 

Ezután arról alkudoztunk, hogy ugyan négyig kell a gyerekeknek suliban lenni, de fél négykor elhozná őket a busz. Ez volt az, amin nem pörögtem, mert ha négykor indulnak egy csomót veszítenek a dugó miatt és a gyerekeknek lesz rossz. Mindezt békésen megbeszéltük, írásban természetesen nem rögzítettük, mert nem kell azt anyuka, a szülők nem kísérnek a buszos céggel meg van szerződés. Még el is tréfálkoztunk, milyen gyorsan sikerült megegyezni, jövőre már csak telefonálni kell. Ez volt az a pillanat, amikor tényleg örültem. Talán nem volt hiábavaló a sok levelezés, meg gyomorgörcs és végre kialakul egy működő rendszer. (Bár a feljegyzés hiánya és a privilégium duma azért nyomta a gyomrom, de úgy voltam vele, hogy ez már masszív paranoia és abba kéne hagyni)

A megbeszélésünk tartalma 24 óráig sem volt érvényes, ma már azzal talált meg az ügyintéző, hogy fél háromkor haza kell jönni a gyerekeknek, mert a suli azt mondja. Ja, ha a suli azt mondja, simán csinálunk bármit az arcunkból!

Telefon a sulinak, mégis mi a tüdő van, miközben pontosan tudtam, hogy jogalap nélkül szórják ki fél háromkor az ápolásis gyerekeket. A nem éppen nyugodt beszélgetés tárgya az volt, hogy én ugyan főállásban dolgozom (erről majd egy másik bejegyzésben, mert izgis), tehát járna, hogy Peti négyig bent legyen és busz hozza haza, de hát a másik három gyerek ápolásis, tehát nem tudnak hozzám igazodni. Mi van? Nem a másik három gyerek kap többletet, hanem én nem kapom meg azt, ami jár és amit egy napja megbeszéltünk. Már megint ott tartunk, hogy nekem vannak úri hóbortjaim, amik mellékesen jogos igények, de erről nem beszélünk. Ugyancsak mellékes szempont, hogy az egész napos iskola bevezetése óta nem kell az ápolásis gyerekeknek korábban eljönni, de ez az infó valahogy nem megy át, itt az érv a "nincs emberem"szokott enni. Milyen kifacsart, beteg logika szerint dobjuk inkább haza a gyerekeket, minthogy lobbizzunk több forrásért? 

És most ezért eszem itt a kefét, mert nem értem. Nem értem, hogy miért kell olyan emberekkel vitatkozni, akik alapvetően egészen biztosan rendes, szimpatikus valaki, csak ebben a vacak gépezetben, ami a mi oktatási rendszerünk egymás ellen fordulunk. Sok esetben nincs meg a megfelelő tudás a helyzet kezeléséhez és ami szerintem a legnagyobb hiba, a szülő semmi esetre sem lehet partner, a szülő vagy alany, vagy ellenség. Az ellenséggel szemben pedig bármilyen eszköz bevethető, lejárathatjuk, meghazudtolhatjuk, kifáraszthatjuk, nem érdekes, csak ne pattogjon itt, pláne ha igaza van. És a gyerekről meg inkább ne is beszéljünk, mert csak a gond van vele. Azt hiszem írtam már valahol, hogy azt tapasztalom, hogy nagyon nagy a szakadék a ténylegesen a gyerekekkel dolgozó szakemberek és az íróasztal mögül intézkedők szemlélete között. A mai nap jó eseménye is Peti tanító nénije volt. Felhívtam, hogy nem tudunk felmenni a szülőire, mert cserben hagyott az autónk és fél úttól haza kellett fordulnunk. Már írt is e - mailt, hogy hogyan legyen, mikor beszéljünk és szívesen alkalmazkodik hozzánk. A helyzet kulcsa talán az lehet, hogy ő ismer minket, látja, hogy néha kajára is alig van pénzünk, hogy nagyon szeretjük Petit és nem utolsó sorban tudja, hogy ki is a Peti. Szóval azt hiszem hálás lehetek a jó sorsomnak a tanító néniért, a többiekkel meg megint hosszas ügykezelésre lesz szükség. Úgysem értik mi a bajom, de ha megint kötelezi őket valaki arra, hogy a munkájukat végezzék, akkor nem is érdekel. És bevállalom az összes jegyzőkönyvön kívüli komisz beszólást és "harcolok", amit utálok csinálni. Bográcsolni szeretek, meg olvasni és biztonságban tudni a családomat, de ez nem is olyan egyszerű. :(

Jó kis nap

Az ilyen napokat, mint a mai jól meg kell jegyezni. Nem történt semmi extra, csak valahogy minden passzolt. Délelőtt én tudtam dolgozni, délután pedig Ember, de vitte magával Pannit is.
A kettő között elsétáltam Pannival a játékboltba, mert szeretett volna valamit venni a spórolt pénzén és ha már arra jártunk, ittunk egy tejturmixot is, hogy igazán kirúgjunk a hámból.
Amikor ketten maradtunk Petivel, ő kertezett, utána előkotorta a napirendi kártyák közül az asztali képét, hát kapott játékokat. Gyorsan végignyomta, én meg tettem ki neki a hűtőre is játékos cuccokat, hogy tudja kérni. Így aztán felváltva kertezett és játszottunk. Időnként hagytam egyedül is játszani és ez is ment, bár így lassabban boldogult a formatáblákkal, de megcsinálta. Ez nála tényleg nagy eredmény és látszott is, hogy várja a folyamatos dicsérgetést, de megkapta egyben a végén. :)
Tableteztünk is és az egyik játékban simán jobb, mint én. :) És egész délután bújt, meg puszit kért és adott, bár ez neki még mindig nem megy rendesen, de a szándék a fontos. :)
Ember és Panni egy malomkerék méretű pizzával állított haza, az egyik helyen kapták, ahol Embernek dolga volt. Ez megalapozta az este jó hangulatát. :) Kiabálás is alig volt, csak lefekvés előtt a kutya miatt, de ennyit ki lehetett bírni.
Most persze vérzik a szívem, hogy mindjárt vége a vakációnak, mert ilyen remek kis napokból még jó párat el tudnék viselni. :)

Fáradunk

Most már alaposan benne vagyunk a nyárban és igazam volt, tényleg fárasztó. Sok dolgot elterveztem, hogy kipróbálunk Petivel és persze megint csak a töredékét sikerül megvalósítani. Pl régóta tervezem, hogy bevonom Petit a ház körüli teendőkbe, de eddig ezzel nem nagyon haladtunk. Most is csak kis eredmények vannak, de vannak.
Az egyik ilyen apró csoda a hajtogatás. Petinek készítettem fázisfotókat a póló összehajtogatásáról és azokkal kezdte megtanulni, hogyan is kell ezt csinálni. Viszonylag ritkán fogom be erre, mert őszintén szólva baromira lassan haladunk és általában sietve megcsinálom ezt is, csak legyen kész. Ha Petyussal csináljuk, egyik kosárban a hajtogatni való, az asztalon dolgozunk és a másikba tesszük a kész műveket, szóval elég időigényes. Ja és alapvetően ilyenkor is az én kezem dolgozik, mert Peti egyszerűen nem tud olyan finomat mozdítani a sajátjával, ami egy póló hajtogatásához kell. Vagyis az én kezemmel hajtogat.
Nem is ez a lényeg, hanem, hogy a napokban jogosnak vélt dühében elkezdte kihajigálni a kosárból az összehajtott tiszta ruhát. Én meg nagyon dühös lettem és szépen összehajtattam vele. Képek, meg minden egyéb nélkül. Működött. Hiába volt dühös, benne volt a mozdulat a kezében. Megcsinálta, én meg megdicsértem.
Ugyanígy vagyunk a söpréssel és felmosással. Peti még mindig nagyon szereti szétszórni a dolgokat, én meg rettentően unom a takarítást utána. Ezért elkezdtem megtanítani, hogy söpörjön szépen össze, ha malacólat csinál. Egészen sajátos egy kezes technikája van, de alakul. A lapátra pl profin felsöpri a cuccot. A felmosás dettó, a szétköpködött innivalókat takarítja maga után. Itt néha szépen bele is rúg a felmosóba, ami tényleg nagyon vicces, szóval erősen kell koncentrálnom, hogy ne röhögjem el az egészet.
Amiben profi, az a tésztanyújtás és ma zöldséget is hámozott, meg szeletelt. Sokszor keverget is dolgokat, csak itt sem túl finom a keze, ilyenkor jut mindenhová az ételből. Viszont látom, hogy igyekszik, szeretné ezt csinálni.
Tetszik neki a konyha, csak ennek negatívumai is vannak. Ha nem figyelek oda és nem takarom le a készülő ételt, bizony ő is kreatívkodik kicsit. Pl beledob némi kolbászt a vanília sodóba. Tisztára, mint a Lecsóban a levesfőzés. :)
Nagyon szereti a fűszereket, és keresi az alkalmat, hogy játszhasson velük, meg bekajálhassa őket. Ma este szegfűszeget evett, ami döbbenet, mert én biztos nem tudnék elrágni magában egy csomó szegfűszeget. Borzasztó erős az íze.
Egyébként ezek a tevékenységek mindig rövidek, néha csak néhány másodperc, de szerintem akkor is szuper. Olyasmi, amit együtt tudunk csinálni és végre dicséret jár érte.
Vannak persze gondok is, hogyne lennének. A sikítozás, a kutyafóbia és úgy általában a kiskamaszkor.
Sajnos a sikítozás velünk van és nagyon keveset tudunk tenni vele (ellene?) Látjuk, hogy ha nem engedünk valamit, akkor ez a reakció. Meg ha unatkozik, vagy ha fáj valami, szóval sokszor. Persze igyekszünk megoldani a helyzetet, de nem egyszerű. És nem tudom ki próbálta már, de egy masszívan végigsikoltozott nap után nagyon nehéz kedvesnek és türelmesnek lenni. Nekem sajnos nem is mindig megy mostanában és ezt nagyon bánom. Ott van pl a szabály, hogy a kertben nem szabad sikoltozni. Ha Petyus ezt teszi, be kell jönnie a házba. Fogalmam sincs, mit gondolnak a szomszédaink, de kezdem komolyan sajnálni őket. Mindig megnézem Petit ilyenkor, nem csípte - e meg valami, vagy nincs - e tüske benne, de sokszor nem látok okot.
Sajnos a kutya is sikoltozást eredményez, ami miatt nagyon nehéz döntést fontolgatunk. Félő, hogy új gazdát kell neki keresnünk, szóval ha valaki szeretne egy jó fej, szetter természetű, négy éves ivartalanított és csipezett középtermetű ebet, ne habozzon, szóljon nekem. Ja, fél a vihartól és a tüzijátéktól, ilyenkor be kell engedni. (Ettől Peti ordít és néha fejel is, szóval nehéz szitu)
A kamaszkori akaratoskodás ezek mellett már normálisnak tűnik, de persze auti módban ez is. Ma pl azért hisztizett fél délelőtt, mert nem kaphatta meg az összes csokis müzlit. Ezzel kapcsolatban megint át kellett vennem magammal a hisztivel kapcsolatos régi döntést, hogy szembe megyünk vele. Nagyon könnyű lett volna neki odaadni, amit akar, de mennyire! Aztán szépen megszokná, hogy mindent megkaphat és elvehet és soha, sehová nem tudna beilleszkedni emiatt. Hát ment az izmozás, de elég fárasztó volt.
Közben meg munka mindkettőnknek. Úgy terveztem, hogy augusztus közepéig nem nagyon dolgozom, de ez nem jött össze, mert a legtöbb pályázatot, amit beadtunk, megnyertük, így viszont nem tudok lazsálni. Embernek is sok a munkája, szóval megy az idő tetrisz.
És történnek jó dolgok is, amik nem ennyire Peti központúak. Ha már említettem a szomszédokat, kitérek rájuk kicsit bővebben. Az utcánkban az egyik család még nyár elején hívott minket bográcsozni, mi meg szabódtunk, hogy ne, mert Petivel ugye sok a gond, de azt mondták, hogy nem bánják és tényleg kedvesek voltak, szóval bográcsoltunk. Azóta néha összejárunk és tényleg nem nagyon zavarja őket Peti, szóval ez jó.
A másik vicces az a szomszéd, aki valahogy sose köszönt, azt hittük nem kedvel minket. Ez akkor oldódott, mikor találkoztunk az utcán és megszeretgettük a kutyusát. Mindketten kutyások vagyunk, teljesen ösztönös volt, de megtörte a jeget. Mikor a kocsink elromlott a szomszéd azonnal jött segíteni, egészen meghatódtam tőle. A pont az i - n az volt, mikor megjelent egyik nap egy nagy zacsi szőlővel, hogy hozta a gyerekeknek. Teljesen kész voltam .Egyáltalán nem vártam semmilyen kedves gesztust, hiszen évek óta hallgatja, hogyan ordít Peti. Egyébként Peti akkor is pont kiabált és láthatóan nem bántotta senki.
Vicces még a hintaágy, amit Anyu szerzett be. Kicsi gyerek korom óta vágyom egy ilyenre, bár most éppen Petya miatt terveztem, hogy veszünk egyet. Most van és nem csak Petya szereti, hanem én is. Ő egyébként azt játssza, hogy fűszálakat visz fel rá és azután csapkodja a ponyvát, a füvek meg pattognak. Értem, hogy mi a poén, de én maradok a hagyományos fröccsözéses és olvasós üzemmódnál.
A homokozóban is szórakoztató dolgai vannak. Ott egészen közel hajol a homokhoz és fújja. Tök jól néz ki. Meg átássa magát a homokozó kerete alatt. Mosolygunk rajta, hogy szökni próbál. :)
Ja, és kaptunk egy tabletet, ami olyan szuper, hogy még én is szívesen használnám. Petya élvezi és ki is használja. Ez az egy eset, amikor tényleg finoman mozog a keze.
Panni is nagyon jó fej, alakul a szobája. A legtutibb, hogy olvas. Hiába, Harry Potter tényleg nagy varázsló. Én olvasok egy fejezetet, ő meg még pár oldalt magának. Érdekes, hogy amíg én olvasok, ő szinte mindig rajzol és nagyon ötletesen.
Szombaton lesz a szülinapja és már nagyon várja. Nemsokára a bulija is jön és csillagokat is jó lenne nézni valamelyik este, úgyhogy lesz még dolgunk a becsengetés előtt. :)