Próbáld ki!

Vicces dolog történt nemrég Petivel és velem. Petya a kádban ült és halkan búgott, mint egy jógi, aki éppen zengeti az ohmot. Annyira elmerült ebben, hogy nem igazán vette a kinti világot. Hiába, jó a fürdőszoba akusztikája. :) Gondoltam egy nagyot és beszálltam. Kis idő múlva észrevette és jót mosolygott, ezután ketten búgtunk tovább. Azóta ez játék lett, egyikünk elkezdi, másikunk beszáll és vigyorgunk. Mondjuk nyílt színen még nem csináltunk ilyet. :)
Máskor is volt már olyan, hogy kipróbáltam Peti aktuális játékát és volt amelyik egész jól hatott. (Egyébként a búgás is olyan, mint a jóga végén a levezetés, szóval jó) A kézrázás sosem lett a kedvencem, de a buborékfújást pl imádom. A hinta, homokozó stb is érthető és ki tud kapcsolni és az ugrálás is poén. A dolgok nézegetése is elég jó, ha le tudok lassulni hozzá. Nemrég jutott eszembe, hogy a Belső utak könyvében mintha ez meditációs technikaként szerepelne, de még nem néztem utána. Szóval érdemes jól körülnézni, hogy lát - e valaki, aztán kipróbálni, hogy mi a jó az auti srácoknak abban, amit csinálnak. :)

Egyébként Peti jól van, a már ment suliba és láthatóan boldog volt ettől. Délután meg jókedvű és nevetős. Remélem most egy darabig megint ilyen marad. :)

Itthon Petivel

Peti beteg. Ez alapvetően nagyon nem jó, de legalább már tudjuk, miért kiabált napokon keresztül. Mikor elkezdett folyni az orra, egész megnyugodtunk. Ezzel paralell a gyomra is üresedni kezdett. Mivel nagyon el volt gyalázva, adtunk neki pelót, így észre is vettünk, hogy többek között egy szép darab cérna is zavarta az emésztését. Anyu mondta is, hogy most már meg kéne tanítani makramézni a gyereket, annyi fonalat megevett, én pedig megint megfogadtam,  hogy árgus szemmel fogom követni Petya minden lépését, hogy megakadályozzam az ehhez hasonló eseteket.
De nem is erről akartam írni, hanem a mai napunkról. Peti ha beteg, eléggé problémás, de ma nem hagytam egész nap vergődni. Reggel után elmentünk sétálni. Ezt ő is kérte úgy, hogy odaült a cipőhúzó székre. Egyszerűen nem volt szívünk nem menni. Ezután Ember ment a dolgára, mi pedig maradtunk itthon. Ma egy konferenciára szerettem volna elmenni, de így nem tudtam, gondoltam valami hasznosat kéne csinálni. Anyu már jó rég kért, hogy segítsek felkötözni a borsót, mert ő nem tud hajolni. Megegyeztem Anyuval, hogy megcsinálom, ha Peti is bejöhet a kertbe. Ez mindig kényes terep, mert Anyu nagyon szereti a kertjét és érthető módon tart tőle, hogy esetleg Peti kárt tesz valamelyik számára kedves növényben. A leosztás végül az volt, hogy Petya ült a friss levegőn egy kényelmes székben, Anyu még napernyőt is nyitott fölé és fújt neki bubit. Vittünk ki lapozni való újságot, meg vizet, szóval kb, mint egy keleti kényúr, miközben rabszolgái a földet művelik :)
Kiderült, hogy karók sincsenek, így azt is kellett csinálni. Több óra alatt fúrtam és fűrészeltem készre az általam megálmodott borsókarókat, szerintem mind egy szálíg mesteri  darab. :) Ezt már tető alatt csináltam, így Petya kicsit szabadabban mozgott. Ami igazán vicces volt, hogy beállt fűrészelni velem. Mutattam neki, hogy hol fogja és tolja s hová nem nyúlhat és csinálgatta. A kezét az enyémre tette, úgy dolgozott, de néha maga is fogta a fűrészt. Ha nem tolta, leálltam. Párszor még a Pista bácsi fűrészelt is elmondtuk hozzá. Láthatón élvezte. A fúrótól félt, mert annak géphangja van, de azért a kezembe adta, amikor kértem, csak utána szépen elbóklászott a helyszínről.
Végül sikeresen felkaróztuk a borsót és mindenkinek minden végtagja a helyén maradt és egy kicsi kiabálás sem volt egész nap.
Estére sütöttem tarkedlit és Peti benyomott egy második adag sajtos tésztát, amire Anyu sütött még szalonnát, szóval nagyon elégedettnek tűnt az életével.
Napirendbe tettük a gyógyszer szedést is egy Nurofen adagoló képében, így kicsit könnyebben ment ez is, bár Peti egyre rafkósabb. Engedelmesen beveszi a szájába a gyógyszert, majd kifolyatja belőle. Azért remélem valamennyi le is megy. A szemkenőcsöt nem kedveli, de tűri, remélem most már jobban lesz. A héten nem megy suliba, szóval jól el fogunk bulizni, csak a munkámmal nem haladok majd úgy, ahogy szeretnék. (Bár ma is dolgoztam, de csak egy nagyon picit.)
Kellett már egy ilyen jó nap, mert egyébként elég vacakul áll minden és csak parázunk Emberrel. De most jó a kedvem, még akkor is, ha már az én torkom is fáj. :)

ps. Az esti gyógyszerbevétel után eltűnt az adagoló, amit a napirendbe használtam. Biztos véletlen. (Egyébként meg "Van másiik!")

Melyik suli a jó suli?

Nemrégiben Panni meglepő kijelentést tett. Közölte, hogy Petya sulijába szeretne járni. Megkérdeztem tőle, hogy miért és azt válaszolta, hogy ott sok a játék. Abszolút azt mondta ki, amit már én is gondolok egy ideje. Normális esetben minden gyereknek juthatna odafigyelés, szeretet, személyes figyelem és sok játék a suliban.
Ráadásul Peti sulija egy gyönyörű park közepén van. Télen szép, mert sokáig van hó, tavasszal a fák miatt, ha süt a nap, akkor meg azért. Panni sulija a legjobb szándékkal sem tud ezzel versenyezni, mivel ronda, poros betonplaccon rohangálnak szünetben, amire jön még szeptembertől pár konténer osztály. (bármi is legyen az)
Petya sulijában valóban több a játék, van babzsák fotel és körben van az asztal, nem a tábla felé arccal. (nincs is tábla) . Egy másik szobában vannak  auti munkaállomások , de Panninak azok is játékok. :) A kis konyhában tudnak a srácok uzsizni, ott is rend van és barátságos hangulat. És akik nélkül ez nem működne, a tanítónénik. Petya sulijában bemehetünk Petiért, nem kell a kerítésnél várni és mindig van idő néhány szóra. A tanárnénik kedvesek és mosolygósak még délután is, amikor már láthatóan fáradtak. Nem csoda, hogy Panni élhetőbbnek látja, mint a saját suliját, ahol kb 30 gyerek egy osztály és a nagyon kedves tanárnéninek nincs mindenkire annyi ideje, bármennyire szeretné is, hiszen háromszor annyi a gyerek.
Vicces, hogy Panni is abban erősít meg minket, amit gondolunk, hogy Petya jó helyen van ott. Csak kicsit lenne közelebb! Emberrel folyton azon tréfálkozunk, hogy egyszer a kocsi mögé kötjük az egészet és közelebb húzzuk, de tartok tőle, hogy ez nem fog menni. :)
Egyébként Panni azt is pedzegeti, hogy magántanuló szeretne lenni és már megint beteg. Rutinos anyukák azt mesélik, hogy év vége felé a srácok elfáradnak és sűrűbben betegeskednek. Úgy tűnik Panni hozza a papírformát.