tag:blogger.com,1999:blog-72406686796169831882024-03-13T12:54:56.578-07:00Nappali álmokMindennapjaink egy kedves és szeretnivaló autista kisfiúval,egy gyönyörű kislánnyal, egy zenész apukával és egy mérsékelten házias anyukával. Internetes feljegyzéseimmel nem titkolt szándékom segíteni a hasonló helyzetben lévő szülőknek,elvégre jó tudni,hogy mást is szorít a cipő:))) Önkéntes mentorszülőként hivatalos minőségben is szívesen segítek azoknak, akik ezt kérik. Elérhetőségeim a többi mentoréval együtt megtalálhatók a www.esoember.hu oldalonKISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.comBlogger267125tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-66425327352074432742023-07-31T15:38:00.003-07:002023-07-31T15:38:46.275-07:00Buborék<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIiAf036tWMHJ1Dk0xLEv84loh8GX-aKdPMgijjWPS1fO2ZCFBOH1dHpoBwNYfpQkhXWSbjYOZi4fqi8RjkG4hxm5kg_Ud5eUGY1bRNg-vPPGZ9wjeO4Z48_ZLz1ThAWHjdELKRL7kqQuQQGBgPq0SlhOb3iivxbYevklLdIEV1KLX8zZeZzzwXG_cHzc/s1280/soap-bubble-gd1eeb0a80_1280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="1280" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIiAf036tWMHJ1Dk0xLEv84loh8GX-aKdPMgijjWPS1fO2ZCFBOH1dHpoBwNYfpQkhXWSbjYOZi4fqi8RjkG4hxm5kg_Ud5eUGY1bRNg-vPPGZ9wjeO4Z48_ZLz1ThAWHjdELKRL7kqQuQQGBgPq0SlhOb3iivxbYevklLdIEV1KLX8zZeZzzwXG_cHzc/w400-h266/soap-bubble-gd1eeb0a80_1280.jpg" width="400" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"> Amikor nagyon régen elkezdtem írni ezt a blogot, a jó dolgokat, szép pillanatokat akartam rögzíteni, megmutatni, hogy vannak ilyenek autizmus ide, vagy oda. Aztán vitt az élet, változtunk, már alig is írtam, és az utóbbi időben nem igazán a szép jutott.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ezért örültem nagyon a mai délutánnak. Petya feszes volt, járkált, hangoskodott. Apja és Panni elmentek, én maradtam, munka után, fáradtan. Tudtam, hogy még az egyesületes meló is vár, semmi nem hiányzott kevésbé, mint egy feszülős Petya. Szerettem volna, ha jobb kedvre derül, és nem ugyanazokat a köröket futja, így mondtam neki, hogy jöjjön a kertbe bubit fújni. Ez úgy szokott kinézni, hogy én fújom, ő meg pukkasztgatja. Most is ez ment, és éreztem, hogy lazul le, szóval az ötlet jó volt. Mikor már vigyorgott, és kaptam a Petya puszikat, gondoltam nagyot és merészet, megkérdeztem, fúj-e ő. És láss csodát, fújt! Halálosan jó fej volt, ahogy örült, hogy sikerült! Mikor megkérdezetem, fújjon-e anya, olyan önérzetes fejrázást kaptam, hogy még! </p><p style="text-align: justify;">El is gondolkodtam, hogy hiába igyekszünk, hiába figyelünk, mennyire ritkán tudunk így együtt lenni vele. Olyan elfoglaltságban, ami tényleg érte, róla szól. Nem fejlesztés, bevonás valamibe, hanem tényleg száz százalékban az övé. De most sikerült, szóval örülök! És csak úgy itt hagyom, hogy eszembe jusson máskor is.</p>KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-22420242703452210672022-04-02T14:48:00.001-07:002022-04-02T14:48:25.306-07:00Autizmus világnap 2022.<p style="text-align: justify;">Ma van az Autzmus világnapja, de azt hiszem a blog olvasóinak jelentős része ezt már tudja. :) Ma minden kék, és a holnapi választás ellenére is jelentős média figyelmet kap a téma. Barátok és rokonok váltanak Fb képeket, mindenfelé séta, és kivilágítás, szóval akkora az autimzus tudatosság, hogy az égig ér! </p><p style="text-align: justify;">Volt időszak, amikor ebbe én is belemerültem, örvendeztem, hogy milyen jó is ez, és kapcsolgattam a tévét, hogy ugyan hol lesz még világnapi anyag. Nézegettem a képeket, amiket a Fb feldobott, még kicsik rajta a gyerekek, nekünk szélesebb a mosolyunk. Ezen el tudtam kicsit merengeni.</p><p style="text-align: justify;">Bevallom, idén piciit fanyalgósabb voltam, reggel igazából hirtelen be se ugrott. Petya nincs nagyon jól, megy a hasa, kb két napja újra dührohamozik, ami annál is elkeserítőbb, mert kezdtünk reménykedni, hogy a gyógyszer adag módosításával végre eredményt értünk el. Mindig nagyon vacak, amikor néhány nyugis nap után újra rosszak következnek. Lehet, hogy fel kéne hagyni a reménykedéssel, és inkább elfogadni a rombolást, dührohamozást, de még nem tartunk ott.</p><p style="text-align: justify;">Szóval a reggel nem indult igazán jól, de aztán belerázódtunk a napba. Ember elszaladt dolgozni, én meg toltam a szokásos háztartási rollert. Mos, főz, takarít. Vicces módón ez egyébként megnyugtató, szóval jó ez így.</p><p style="text-align: justify;">Persze nem maradhatott el a séta sem. :) Az egyesületes munkám most érdekesen alakul. Megírtam a csapatnak, hogy Petyus állapota, és a meló miatt egyszerűen nem tudok annyit vállani a közösből, mint eddig. Kicsit szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy ki akar az auti gyereke nevelése, és egyéb elfoglaltsága mellett részt venni a közösségért való munkában, de szerencsére akadtak néhányan. Ez a csapat, szám szerint egy anyuka, egy önkéntes és két nagylány szervezte meg az idei sétát, készített szélforgót, és vitte a program hírét.</p><p style="text-align: justify;">A pocsék idő ellenére egészen sokan voltunk, és ez nagyon jól esett. Jöttek barátok is, ami szerintem eszméletlen nagy eredmény, mert nekik aztán tényleg nem feltétlenül lenne fontos sétálgatni az esőben, de megtették. :) Kicsit megint meglegyintett a régi kék napos hangulat.</p><p style="text-align: justify;">Atán hazajöttünk Pannival, és Petya megint dühösködött. Ember és ő nem jöttek sétálni, remélem lesz még rá alkalom. Végül csak eljött az este, már mindenki szuszog, én meg töröm a fejem, hogy jó ez a világnap, de óhatalanul beugrik a közhely, milyen jó volna, ha minden nap az autizmusé volna. Ha volna intézmény, ahol a Petyához hasonló állapotú srácoknak is van helye, ha segítenee valaki, amikor itthon rekedünk, vagy legalább értené a kérdést. Ha egy orvosi vizsgálat megszervezése nem tartana hetekig. És persze sorolhatnám a sirámokat, de aki akarja érti, aki meg nem, az eldönti, hogy nekem még a vaj is ízetlen. És sokszor eszembe jutnak azok a szülők, akik húsz, vgy harmnc éve neveltek auti gyereket. Neki kmilyen nehéz lehetett, ők miben reménykedhettek? Ma pl Anyu egyik nyugdíjas barátja -akinek szitén volt auti gyereke- említette az ő közös programjukon, hogy milyen jó, hogy van ilyen, hogy kék séta, meg figyelem felhívó rendezvény. Ez azért elég rendesen helyre rántotta az optikámat. </p><p style="text-align: justify;">Szóval jó a világnap, bulizzunk kicsit, aztán vissza a hétköznapokba, ahol elvileg lassan haladunk. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGXGiflRFOE2tNHzSmZ3pcTm4TvL8EsTn0PqByphFIv_t5ABiZ8ZMq92ysAqcXY2RrpxxAEtKTZ9m3zsh9JXkGnL2CNnKLtpU5ThiSeLc7aHfOPvcr-EzgGwFijI8aqku8mv1uPtexTGz9LPyCHDDsNu95M3UscaH11tEb5zIKuVlgq8xwlbpsPllU/s1125/277478391_393784162563254_5560815598643601194_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="842" data-original-width="1125" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGXGiflRFOE2tNHzSmZ3pcTm4TvL8EsTn0PqByphFIv_t5ABiZ8ZMq92ysAqcXY2RrpxxAEtKTZ9m3zsh9JXkGnL2CNnKLtpU5ThiSeLc7aHfOPvcr-EzgGwFijI8aqku8mv1uPtexTGz9LPyCHDDsNu95M3UscaH11tEb5zIKuVlgq8xwlbpsPllU/w400-h300/277478391_393784162563254_5560815598643601194_n.jpg" width="400" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p>KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-15516079221776072322022-03-21T14:32:00.001-07:002022-03-21T14:32:49.124-07:00Csak egy átlagos szombat<div style="text-align: justify;">Ez a bejegyzés a múlt szombatról szól, és egy kicsit lódítottam, nem volt átlagos. Azért nem, mert MondoCon csak negyedévente van düroham viszont majdnem minden nap. Szóval helyesen egy majdnem átlagos szombat. De hadd bontsam ezt ki egy kicsit.</div><div style="text-align: justify;">Szóval a <a href="http://www.mondocon.hu/2022-spring/">MondoCon</a> egy "anime, manga és játék tematikájú rajongói találkozó" a Wikipédia szerint. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis mi a manót keresek én egy ilyen helyen közel az ötvenhez. A helyzet az, hogy magamtól biztos nem mentem volna oda, de pár éve Panni menni szeretett volna. Akkor még fogalmam sem volt miról beszél, és persze drogokat, alkoholt és mindenféle gyereklányokra leselkedő veszélyeket fantáziáltam. Abban maradunk, hogy, megyek vele. Váratlan fordulat, hogy teljesen beszippantott a dolog. Egy hatalmas buli csupa fura gyerkőccel, mindenféle cosplay és persze jó sok pult, ahol merőben förölsleges dolgokat lehet venni, de azért mindig sikerül beszerezni pár igazán jó darabot. Kint vannak a nagyobb társasos cégek is, sok asztalnál lehet játszani. A srácok a kültéren néha labdáznak, meg mindenfélével játszanak. Vannak előadások, workshopok és cosplay beumtató, nekem kifejezetten szimpi a sok szivárványos zászló is. Fura játék a free hug, amikor megölelik azt, akire ki van írva, hogy ezt szeretné.</div><div style="text-align: justify;">Szombaton már harmadszor voltunk kint. Pannival mentem, és egy barátnőjével, és nagyon jó volt látni az örömüket. Hogy nekem is jó legyen, volt Star Trekes stand is, még romulán sört is ittam, Pannus beszerezte a cicafület, amire vágyott, és eszméletlen mennyiségű ölelést gyújtöttek be. Ettünk vattacukrot, hazafelé gyroskaját, és a lányok megvitatták, hogy hányféle karaktert ismertek fel. (Ezeket én nem ismerem, javarészt rémisztő, vagygroteszk figurák) Egyszóval igazán jól sikerült nap volt, amire már hónapok óta készültünk.</div><div style="text-align: justify;">Petya február óta nem jár suliba, így nagyon nagy kincs nálunk az idő. Ahogy hazaértünk, Embernek mennie kellett. Folytatódott az este, bár Petyában éreztem némi feszültséget, de nem volt extra nehéz. Ezért is ért váratlanul az esti dühroham, ami az eddigi legintenzívebb volt. Bútorokat tett tönkre és szokás szerint magát is alaposan helyben hagyta. Egy ilyen helyzet eszméletlenül megterhelő mindannyiunknak, beleértve Petyát is. Nagyon nehéz így létezni, hiszen sosem tudjuk, mire számítsunk. Ha Petya ilyen állapotba kerül, tökindegy, ki mennyire fáradt, vagy szomorú, a helyzetet kezelni kell. Adott esetben a törött asztalt kivinni, a vért feltakarítani a sebeket ellátni, a síró, leizzadt Petit megnyugtatni, megtisztogatni, kényelembe helyezni, Pannira is ránézni. Fura módon már ennek is kezd rendszere lenni, és miközben mindezt megcsináltam, azon gondolkodtam, hogy ez a kétféle nagyon szélsőséges érzés, a boldogság, hogy ennyire jó Pannival a Conon, ahol még mindig gyerek, és elemében érzi magát, és a kétségbeesés, hogy mi lesz Petivel, ha egyszer nagyobbat csap magára mint eddig, hogyan fér össze egy napba, egy életbe. Persze nincsenek válaszok, se erre, se a többi nagyon is kínzó kérdésre. Ki segít? Meddig fog ez tartani?Hogyan lehet ezt jól csinálni? Hogy ne örüljünk bele? Nem tudom. Azt tudom, hogy ez már réges régen nem normális, és nem bírható. De pont emiatt meg kell őriznünk a jó pillanatokat, hogy tudjunk tovább haladni. Hogy merre? Hogy kellően stílusos legyek, egy kis Asimov: "Ez nyomozó, a legjobb kérdés"</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Bár készültek képek a pszichiáter számára, nem teszek fel fotókat a szétvert lakásról, és a hasonló állapotú Petiről, mert nem a kattintás vadászat a cél, és azt gondolom ez mélységesen sértené Petya jogait.Viszont a conos kép oké, szóval</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEis3RQJ6e2G9F_zzhJukxNcEhBEFmRCDBf0DAXigO1hbi-EkD-0HIl-4HxOsPYaOyPITNvr4PaZzGR2mFb-zmhuwLF5vwcrNx2xpunXI_VCjj4jr2AKIjBpeO-Xy_nXsx7pDvtzRioURODGoXZiwK9LkgXnTfRU-933LCWBDOJXwuh94GRMW9P3vbVu=s1080" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEis3RQJ6e2G9F_zzhJukxNcEhBEFmRCDBf0DAXigO1hbi-EkD-0HIl-4HxOsPYaOyPITNvr4PaZzGR2mFb-zmhuwLF5vwcrNx2xpunXI_VCjj4jr2AKIjBpeO-Xy_nXsx7pDvtzRioURODGoXZiwK9LkgXnTfRU-933LCWBDOJXwuh94GRMW9P3vbVu=w400-h400" width="400" /></a></div><br /><div><br /></div><div><br /></div>KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-7156247478519208312021-11-29T14:14:00.002-08:002021-11-29T14:14:57.040-08:00Amikor sikerül<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-3-8qcaMxzh0/YaVPhJC3NrI/AAAAAAAAW9Y/P8OEgHgU29Y1TfAKs_VZ6BYQzBBumb4XQCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20211129_230528%255B1%255D.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-3-8qcaMxzh0/YaVPhJC3NrI/AAAAAAAAW9Y/P8OEgHgU29Y1TfAKs_VZ6BYQzBBumb4XQCLcBGAsYHQ/w300-h400/IMG_20211129_230528%255B1%255D.jpg" width="300" /></a></div><br /><p></p><p style="text-align: justify;">Tavaly decemberben, vagy talán év elején olyan szépen kitaláltam, hogy visszatérek a bloghoz, mert amikor írtam, sok örömet okozott. Nem voltam nagyravágyó, gondoltam havi egy poszt igazán belefér. Gondolataim bőven vannak, a net elbírja őket. Aztán jött az "ember tervez" forgatókönyv. Petya februárban omlott össze, vagy esett szét, végülis majdnem mindegy, hogyan fogalmazunk. Borzalmas dolgokat produkált, azóta is kerülgetem, hogy megírjam, mostanra jutottam oda, hogy nem tudom, talán majd, ha már biztos leszek benne, hogy letettük. </p><p style="text-align: justify;">A dologban az volt a nehéz, hogy most nem csak ő borult mg, hanem én is. Úgy tűnik, hogy ezt a legerősebb anyukák sem ússzák meg, én pedig eleve nem pályáztam ilyen babérokra. Sok volt, mert Petya tette, amit tett, A járvány sem kímélt minket. Embert megbetegítette, nekem pedig elvitte a munkahelyemet is, amit nagyon szerettem. Újat kellett keresni, és találtam is szuper jót, de fájó a veszteség. Pannus mindezek közepette felvételizett, és kezdett középiskolát, szóval nem akármilyen év van mögöttünk, és még nincs vége. </p><p style="text-align: justify;">Ha összesedem magam, biztos írok majd az egészről, mert rengeteg dolog volt benne, emit érdemes megosztani, átgondolni, de most azt szeretném idetenni, ami jó volt. Ez csak a múl héten történt, szóval még viszonylag friss az élmény. </p><p style="text-align: justify;">Ahogy írtam, Petya szörnyű dolgokat kezdett csinálni, jelesül iszonyatosan bántotta magát. Ilyenkor illik utána nézni, hogy ennek mégis mi az oka. Voltunk MR vizsgálaton, persze altatásban, de egy idő után a fülére terelődött a gyanú. Szeptember óta ment a matek, hogy hogyan is lehetne benézni a fülébe. Mondtuk, hogy szerintünk leginkább altatásban, mert ébren jó passzban sem biztos, hogy szreti az ilyesmit, de a fránya kovid közbeszólt. Ahhoz ugyanis, hogy altatni lehessen, teszt kell. Ha a teszthez megfogjuk, a fülébe is be tudunk nézni. A kígyó a farkába is harapott. </p><p style="text-align: justify;">Hihetetlenül kedves és türlemes emberek foglalkoztak velünk. Nem akarták Petyát bántani, tolódott is vizsgálat betegség miatt, nem volt egyszerű a helyzet. A mázli az volt, hogy pontosan értették, miért akarom tudni mi van Petya fülében akkor is, ha most nem mutat tünetet. Kapott gyógyszert, mikor tudtuk, hogy baj van, az használt. Egy idő után megállapodtunk, hogy na még egyszer, egy másik doktornéni is megpróbálja, mert ő tapasztalt, és rutinos. Itthon pedig elkezdtük tanulni a "fülbe nézést". Egy fülhőmétővel, és némi furán íztelen jutival játszottuk le a vizsgálatot naponta egyszer. Csak három lépésünk volt, lecsücsülök a székbe, benézek a füledbe, és juti. A vizsgálatnál is lejátszottuk, senki nem vitatta, hogy ezt lehet, majd közöltem, hogy most a doktor néni. És a csoda teteje az volt, hogy működött. Meg lehetett vizsgálni, még ő mutatta a doktörnőnek, hogy mehet. Nincs Petya fülében baj, kimosták, de legalább tudjuk, hogy nem azért veri magát, mert ott bent fáj neki. Persze így lehet tovább okokat keresni, de ez már egy másik történet. :)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-4Qumpmdm51A/YaVP48A7ibI/AAAAAAAAW9g/wMne3oWtV7Mx4U8A1y524U0XZH1_mgnrACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20211124_133710%255B1%255D.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-4Qumpmdm51A/YaVP48A7ibI/AAAAAAAAW9g/wMne3oWtV7Mx4U8A1y524U0XZH1_mgnrACLcBGAsYHQ/w300-h400/IMG_20211124_133710%255B1%255D.jpg" width="300" /></a></div><br /><p><br /></p>KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-76348561152484798962021-01-13T00:54:00.001-08:002021-01-13T00:54:27.017-08:00Tíz év<p style="text-align: justify;"> Igazából ezt a bejegyzést tavaly kellett volna még megírnom, ugyanis tavaly ősszel volt tíz éve annak, hogy elvégeztem az első mentorszülő képzést. Ez nekem azért érdekes, mert ott kezeltek először úgy, mint segítő, támogató valalkit. Itt kezdődött el hivatalosan is az, hogy már nem csak a magunk autizmusával foglalkoztam.</p><p style="text-align: justify;">Nagyon érdekes, hogy mi is fért bele ebbe a tíz évbe. Elsősorban rengteg beszélgetés, és szintén rengeteg tanulás. A beszélgetés alapvetően a munkám része, amit nagyon szeretek csinálni. Érdekel, hogy ki mit gondol, és nagyon örülök, ha esetleg tudok a saját gondolataimmal, tapasztalataimmal segíteni. Nem vezetek listát erről, de több ezer megkeresésen vagyok túl, ami természetes, hiszen hosszú időre tekintek vissza, :) Az érdekes az, hogy mennyire sokféle emberrrel és témában tudtunk beszélgetni.A dolog természetéből adódik, hogy a hozzám fordulók jönnek és mennek, ritkán kapok híreket róluk, arról, hogy hogyan is alakult a sorsuk. Amikor mégis megírják, elmondják, az ritka szép ajándék. Épen ezért érdekes nekem a helyben végzett munka, mert itt vannnak családok, akiket évek óta látok. Szuper nézni a gyerekeket, ahogy megnőnek, ügyesednek, okosodnak.</p><p style="text-align: justify;">A másik fontos dolog a tanulás. Ez azt hiszem folyamatos, bár nem feltétlenül zajlik mindig hagyományos keretek között. Kezdődött a dolog a már említett mentorképzéssel. Hamar megtapasztaltam, hogy hiába érzem én ezt nagyon fontos és hasznos dolognak, sorstárs segítőként és szülőként nem mindenhol van súlya a véleményemnek, tudásomnak, nem mindenhol vesznek komolyan, és van ahová ez egyszerűen nem elég. (Nem fesőfokú szakirányú végzettség) Tudnék erről még nagyon sokat írni, de talán inkább egy külön posztot érdemelne. Ha lenne időm, akár tanulmányt, vagy cikket is szívesen írnék a témában. De azt hiszem elkalandoztam. Amikor sokadszorra szembesültem ezzel a témával, eldöntöttem, hogy megugrom a magas lécet. Ez először emelt szintű érettségit jelentett, hiszen amikor én érettségiztem, ilyen még nem volt. Így negyven plusszosan nekiálltam biflázni. Ezután jöhetett a fősuli, amit nagyon élveztem, de azt hiszem, erről már írtam máshol. A diplomámat végül tavaly kaptam meg, ebbe is belejátszott a kovid, így nem kellett nyelvvizsgáznom. Jártam ugyan angoltanárhoz, amit nagyon szerettem, de jó, hogy erre nem kell most időt és pénzt keríteni. </p><p style="text-align: justify;">Volt még a második mentorszülő képzés, ami már akkreditált és jó pár tanfolyam pl adományszervezésről, meg hasonlókról. Ami még nagyon közel állt a szívemhez az a Civil Kollégium Alapítvány közösségszervező képzése. Ez nagyon durván kidobott a konfortzónámból, viszont megerősített abban, hogy érdemes közösségben gondolkodni.</p><p style="text-align: justify;">Két dolgot érzek ezzl kapcsolatban lényegesnek. Az egyik, hogy együtt sokkal erősebbek vagyunk, ezért a közösségszervezés. A másik, hogy nekünk is tennünk kell azért, hogy a helyzet javuljon, sőt, ha van rá módunk, másokért is, nem csak magunkért. Ezek az elvek egyenesen elvezettek a civil szféráig.</p><p style="text-align: justify;">2011-ben alapítottuk a saját szervezetünket, szóval idénre is van egy tíz éves évforduló. :) Emiatt megtanultam civilül is. Amikor belevágtunk még nem tudtam pályázatot írni, lebonyolítani és elszámolni, ahogy egyesületet működtetni, vagy táboroztatni sem. Emlékszem, hogy mennyit készültem az első közgyűlésre, vagy mennire izgultam egy hivatalos ügy intézésekor. Szerencsére ezekbe is sikerült belerázódni. :) </p><p style="text-align: justify;">Nagyon szeretek szülőképzéseket és szülőprogramokat szervezni, ezekből is jó sokat lebonyolítottunk már. Ahhoz, hogy ennyi minden jól működjön, mindig meg kellett találni a megfelelő partnereket. ez a munka jó részéhez tartozik. Nagyon izgalmas emberekkel dolgozhattam, dolgozhatok együtt, akiktől sokat tanulok. Valahogy a végén mindig a tanulásnál, tanításnál lyukadok ki, ez valószínűleg nem véletlen. :)</p><p style="text-align: justify;">És, hogy mi lesz tovább? Azt a fene se tudja. Most megint tanulni kell, a kovid miatt éppen online létezést. Kérdés, hogy lesz-e mindig erőm, érdekesnek találom-e mindazt, amit csinálok, és ha esetleg már nem, lesz-e bátorságom változtatni. Ezt idővel úgyis megtudom. </p><p style="text-align: justify;">Nagyon törtem a fejem azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert rendkívül szerénytelennek tűnhet. Azért éreztem mégis jónak, mert ez is egy út, amin el lehet indulni a mi sajátos élethelyzetünkben, így talán érdekes lehet. Azt hiszem az alábbi netes bölcsesség elég jól összefoglalja, amit gondolok erről.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-P3oJYhxhKSY/X_6xORNQwgI/AAAAAAAAUY8/EhcbG1FZYBcDU2w1f_WHOcOBr_rU-chcACLcBGAsYHQ/s772/118253459_1764081200397138_8769415363866602150_n.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="592" data-original-width="772" height="306" src="https://1.bp.blogspot.com/-P3oJYhxhKSY/X_6xORNQwgI/AAAAAAAAUY8/EhcbG1FZYBcDU2w1f_WHOcOBr_rU-chcACLcBGAsYHQ/w400-h306/118253459_1764081200397138_8769415363866602150_n.png" width="400" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p><br /></p>KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-53056006668473884652020-11-02T23:44:00.000-08:002020-11-02T23:44:36.130-08:00Gondolkodós október<div style="text-align: justify;">Októberben két olyan dátum is van, aminek nagy jelentőssége van számomra. Az egyik az a nap, amikor először elmentem Emberrel sétálni, a másik pedig Petya szülinapja. Ezért aztán ilyenkor hajlamos vagyok elfilózgatni azon, hogy merre is haladunk mi így együtt.</div><div style="text-align: justify;">Az első randin nincs nagyon mit tűnődni, azt hiszem életem egyik legjobb döntése volt, bár ez akkoriban még talán nem volt ennyire egyértelmű, mint most. :) Csak az az érdekes, hogy ez már 23 éve volt, amit még leírni is fura. Megy velünk az idő, változunk, és nagyon vicces eljátaszani a gondolattal, hogy milyen idős házaspár lesz belőlünk. Sok pénzünk valószínűleg nem lesz, és Panni sem tudom, hogy hol fog majd élni. A helyzet az, hogy egy picit sem hibáztatom, ha nem itthon akar majd boldogulni. </div><div style="text-align: justify;">Azt viszont egyre tisztábban látom, hogy Petya sem lehet mindig velünk. Ez senki számára nem lenne egészséges, de rejtély, hogy hol lesz majd neki olyan élete, amiben jól érzi magát. Emiatt egyre többet ébredek éjjel, gondolom ez is a korral jár. Amíg volt egy pici, fura gyerkőcünk, akiről majd gondoskodni kell, addig ez elég távoli probléma volt. Ráadásul eléggé lekötnek a napi szintű problémák is. Amikor-mint pl tegnap- Petya több körös "Festés természetes anyagokkal" kurzust tart, vagyis összekeni az ágyneműt kakival, akkor nem igazán tudok a jövőn gondolkodni, csak mosok, mint egy mosómaci.</div><div style="text-align: justify;">Viszont a szülinap megint ráébresztett, hogy Petya csendben, néha hangosan, de felnő. Ez egyrészt generálja a fent leírt furfangos szorongásokat, másrészt viszont az is sokszor eszembe jut, hogy Embernek és nekem is kéne néha normális élet, amiben nincs kaki kenés és terápiázás. Tudom, ez extra igény, de ha Petya másmilyen Petya lenne, ez nem is lenne akkora dolog. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy van Pannink is, így látjuk, hogy milyen egy másik kamasz. Ha két ilyen gyerkőcünk lenne, nem okozna gondot egy olyan egyszerű program megszervezése, hogy elmenjek és meghallgassam Embert valamelyik koncertén, vagy, hogy esetleg elutazzunk egy hétvégére. (Ilyen utoljára tizenpár éve volt, a nagyszülők akkor vállalták be ilyen módon utoljára a törpéket.) </div><div style="text-align: justify;">Amiatt is sokat tűnődöm Petyán, hogy neki se, egészséges egy bizonyos koron túl velünk élni. Nagyon hálás vagyok a korais fejlesztőjének, mert mikor ezzel kapcsolatban kérdeztem az akkor még nagyon pici Petyáról, elmagyarázta, hogy ezek a gyerekek is fejlődnek, felnőnek, csak esetleg más a tempó, vagy az ütem. Vagyis Petya, ahogy bárki más is, felnő, és saját életet kell, hogy éljen. Ez kihat a mindennapokra is, és nagyon sokat dolgozunk ezen. Ugyanis ha valaki az együttélés alapvető szabályait sem képes betartani, akkor nagyon nehéz neki emberi lakhatást találni, méltó felnőtt életet kialakítani. Elszomorít, amikor látom, hogy nagyon sok erőfeszítéssel, nagyon kis eredményt érünk el. Itt egyébként nem kell nagy dolgokra gondolni, csak mondjuk olyanokra, hogy kaja közben nem nyúlunk a másik tányérjába, vagy, hogy nem szórjuk ki a ruhákat a szekrényből. </div><div style="text-align: justify;">Másrészt viszont vannak olyan gyerekek és felnőttek, akik ezekben a dolgokban soha nem lesznek tökéletesek. Tudom, hogy naív vagyok, de azt gondolom, hogy számukra is kell léteznie olyan helynek, ahol méltón és boldogan élhetnek. Ez persze nagyon sokba kerül és nagyon igénybe veszi az ott dolgozókat. Az sem utolsó szempont, hogy ezek a srácok fejleszthetők és jó kezekben még felnőtt korban is fejlődnek. De ehhez olyan szakember kell, aki tud velük dolgozni. Szóval megint ott tartunk, hogy tudom, milyen elvek mentén, mit kéne, de nem látom, hogy hol valósul meg. </div><div style="text-align: justify;">És ha más társadalmi igazságosság, meg egyenlő esélyek, lehet, hogy Embernek meg nekem és a hozzánk hasonló családoknak is több járna, mint évente egy közös este.</div><div style="text-align: justify;">De most, hogy így kipuffogtam magam, azt is megírom, hogy ez az öregedés, változás, fejlődés játék végtelenül izgalmas. Jó nézni és észrevenni, hogyan ügyesednek, okosodnak a gyerekek, és egyenlőre még szórakoztató figyelni azt is, hogyan leszünk egyre bölcsebbek és néha morgósabbak Emberrel. :) </div><div style="text-align: justify;">Végszóként pedig csak azt tudom leírni, amit ey kedves barátunk mondott, Boldog szülinapot Petyának, és boldog Petyát nekünk! :)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ScBJvCUMYkc/X6EIX71lTXI/AAAAAAAAT9o/VQcEsCK4mT8AneY5ascAII8Pz8pZoAZ1gCLcBGAsYHQ/s2048/petya16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1488" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-ScBJvCUMYkc/X6EIX71lTXI/AAAAAAAAT9o/VQcEsCK4mT8AneY5ascAII8Pz8pZoAZ1gCLcBGAsYHQ/s320/petya16.jpg" /></a></div><br /><div><br /></div>KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-59002292630736093582020-10-01T05:52:00.001-07:002020-10-01T05:52:54.405-07:00Tanévkezdés<p style="text-align: justify;"> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_5yTHTI3P40/X3XOFcu0mOI/AAAAAAAATtc/6r1dXDK3ebAeZXHR3Zj0lxmnBIJqYjWaACLcBGAsYHQ/s2048/suli_2016.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://1.bp.blogspot.com/-_5yTHTI3P40/X3XOFcu0mOI/AAAAAAAATtc/6r1dXDK3ebAeZXHR3Zj0lxmnBIJqYjWaACLcBGAsYHQ/s320/suli_2016.JPG" width="320" /></a></div><br /><p></p><p style="text-align: justify;">Pár hete készülők már, hogy megírjak egy igazán kedves pillanatot. Semmi extra, de nekem mégis fontos. Azt hiszem írtam már arról, hogy kicsit aggódtam a tanévkezdés miatt, hiszen Petya nagyon sokáig volt itthon, és ráadásul új csoportban is kezdett. </p><p style="text-align: justify;">Amiatt sem voltam egészen nyugodt, hogy mi is megkaptuk a mindenféle óvintézkedésekről szóló tájékoztatókat. Ezek nagyon fontos és érthető intézkedéseket tartalmaztak, de nehezen tudtam elképzelni, hogy Petya sulijában minden zökkenőmentesen működni fog. Ott volt mindjárt a kötelező lázmérőzés. Mindig sok gyerek érkezik egyszerre és alapból is nagyon kevés parkoló van. (Nem luxushiszti, ezek közül a srácok közül sokan nem tudnak részt venni a közösségi közlekedésben, vagy nagyon messziről járnak suliba) Attól féltem, hogy egymásra fog torlódni a sok érkező család, és Petya nem fogja jól bírni a tumultust. Ezzel szemben minden pöcc és röff működött. Bónusz, hogy Petya megtanult egyedül felmenni a csoportjába. :)</p><p style="text-align: justify;">Ez úgy néz ki, hogy elvonulunk reggel közösen a bejáratig, ott elköszönünk tőle és ő elindul fel a lépcsőn. Mi lent hallgatjuk, hogy felér és kinyitja az ajtót. csak ekkor megyünk a dolgunkra. Volt, hogy nem a megfelelő hangokat hallottuk, akkor kaptunk segítséget, és kiderült, Petya valamiért csakugyan nem nyitott be a csoportba. </p><p style="text-align: justify;">De kicsit előre szaladtam, ez már az aktuális rutin. Az én kedves pillanatom, amit szeretnék nem elfelejteni, az első, vagy második hétre datálódik. Annyi történt, hogy sétáltunk be a suliba Petivel. Ez már önmagában is jó dolog, gyönyörű helyen van az iskola, nagyon szép a kertje. Szembe jött valaki, talán egy asszisztens és köszönt nekünk, szia Petya! Amikor megérkeztünk a kis házhoz, amiben a csoport van, ott várt minket az aktuális lázmérő tanár, aki mosolyogva fogadta Petit. Pillanatok alatt megmérte, majd még mindig mosolyogva felküldte az emeletre. Hallottuk, hogy fent a tanára fogadja és békén mentünk is tovább.</p><p style="text-align: justify;">Semmi különös? Minden gyerekkel így kéne? Igaz, de tudjuk, nincs ez így. Különösen a Petyához hasonló srácokkal és a családjaikkal. Ezért is kedves nekem ez a kép. Meg azért, mert átfutott az agyamon, hogy mennyi minden kellet ahhoz, hogy ide megérkezzünk. Amikor dolgozom, és hozom a példákat a saját életünkből - mert azzal ugye nem beszélek ki senkit- sokszor kapom meg, hogy mi milyen szerencsések vagyunk. És tényleg. De a jó suli nekünk sem volt készen. Rengeteget dolgoztunk mi is, Petya is és a suli munkatársai is azon, hogy én ennyire idilli képet festhessek. Sok olyan helyzetben maradtunk benne, amikor törtem a fejem, hogy ne kéne-e mégis elszaladni. Utólag úgy látom, volt értelme, mert mindenki épült belőle. Voltak nem megfelelő pedagógusok és olyan is, akivel egyszerűen én nem tudtam hangot találni, és persze nálunk is felmerült a magántanulói státusz is. Ez úgy tűnik mind előre vitt, minket és az ügy többi szereplőjét, nem utolsó sorban Petyát. </p><p style="text-align: justify;">És amit még nagyon fontos észben tartanom, hogy ez a kép mennyire törékeny. Most jó, működik, de sokszor előfordult már, hogy tört valahol az egész és Petya néhány napra, hétre otthon ragadt, akár kovid nélkül is. Talán ezért is értékelem ennyire magasra a jó pillanatokat. </p><p style="text-align: justify;">De most jó, és ezt mindenki érzi. A tanárokkal sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, ami nagyon élhető, így nincs görcs a gyomromban minden délelőtt. Tudom, ha Petyának nehezebb napja van, csak akkor feszül meg mindenem, de azt is tudom, amikor ügyes, és mostanában erre volt több példa. :)</p><p style="text-align: justify;">Újra tanulom és nagyon élvezem a nappali műszakot, vagyis azt, hogy nem kell éjjel dolgoznom, van rá idő, amíg Petya suliban van. Azért néha marad munka éjszakára, de mégis könnyebb így.</p><p style="text-align: justify;">Nehézséget az okoz, hogy nem tettük fel Petyát a buszra. Novemberben, mikor levettük őt, láttuk, hogy mekkora stressz az utazás, milyen zaklatottan ér az iskolába. Ennek folyománya, hogy mi autózunk vele, illetve igazából Ember, hiszen én még mindig csak nagyon keveset vezetek. Ez megterhelő egyrészt időben, másrészt anyagilag, tudjuk, hogy ezzel még lesz problémánk. De a buszon nagyon sok a gyerek és néha eszembe jut, hogy sikerült kialakítani egy olyan szolgáltatást, amiben felerősítjük azokat a hatásokat, amiktől védeni szerettük volna a gyerekeket. Elég abszurd, de egy csomó családnak még így is könnyebbség, hogy a gyerekük akár ilyen módon is, de eljut a suliba. Jó volna ebben haladni, de most épp nem látom a módját.</p><p style="text-align: justify;">Panniról is szeretnék írni, de ő már nagy és nem feltétlenül örül annak, ha kiblogolom. Azért tán nem haragszik ha megírom, hogy mennyire ügyes, és milyen büszke vagyok rá, hogy annyit beletesz most a tanulásba, amennyit. A nyolcadik első féléve fontos, ezt ő is tudja és nagyon dolgozik. Én meg élvezem a közös tanulást, szól, ha segítségre van szüksége, ez maradt az itthon tanulásból. :)</p><p style="text-align: justify;">Ráadásul kipróbálta a varrógépemet is, abban is nagyon ügyes, de ezen nem csodálkozom. :)</p><p style="text-align: justify;"> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-AAJuvK6I0WU/X3XNoklGgyI/AAAAAAAATtU/Z6UDFW-Gjm8O8OkLzltxLGkC4Ri2JTe0wCLcBGAsYHQ/s1080/pannivarr.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-AAJuvK6I0WU/X3XNoklGgyI/AAAAAAAATtU/Z6UDFW-Gjm8O8OkLzltxLGkC4Ri2JTe0wCLcBGAsYHQ/s320/pannivarr.jpg" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p>Most épp így vagyunk és azt remélem, hogy még sok ilyen kedves pillanatot gyűjthetek be és írhatok majd meg. :)</p>KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-86098355358688630212020-08-26T16:21:00.001-07:002020-08-26T16:21:30.164-07:00A mi koronanaplónk, avagy a nagyon hosszú vakáció<p style="text-align: justify;"> Jó rég készülök, hogy megírjam, mi hogyan éltük meg a karantén időszakát, és mindazt,ami ezzel járt. Fura helyzet volt, mert a sulibezárások előtt néhány nappal mi már megkaptuk Petyát. Akkoriban megint éppen szétcsúszott a gyógyszere, és olyan sebet sikerült ütnie a fejére, aminek az ellátását a suli már nem vállalta be. Bizonyos fokig meg is értem, hiszen nekik nem csak egy Petyájuk van, de ez a helyzet nekünk szokás szerint nagyon nem volt jó. Aggódtunk Petyáért, rendszeresen konzultáltunk a pszichológussal, de közben a munkánk miatt is főtt a fejünk. Ebbe a helyzetbe jött az össznépi fékhúzás. Hirtelen nem csak nekünk állt meg az élet, hanem mindenki másnak is. Egy darabig még gurultak a megkezdett feladatok, meg az átütemezések, de azután elértünk oda, hogy tényleg leeresztettünk, mert nem volt már hová rohanni.</p><p style="text-align: justify;">Több okból is nagyon érdekes volt a helyzet. Személy szerint nekem az egyik legnagyobb félelmem, hogy mi lesz a családdal, ha Petya valahogy kicsöppen az ellátórendszerből. Tudom, senki sem marad az út szélén, de én valahogy mégis sokat forgolódok emiatt éjjel. Most majdnem pontosan ez a helyzet modelleződött, és ugyan nem könnyen, de úgy tűnik, megbirkózunk vele.</p><p style="text-align: justify;">A helyzet nagyon hasonlított a vakációhoz is, ilyenkor 8-9 hétre ragad itthon Petya, mert a suli valamennyi tábort eddig mindig adott. Most viszont nem volt idő agyalni, hirtelen kellett mindent elrendezni, és mi sem tudtuk pontosan, hogy mennyi időre berendezkedni. Talán azért, mert nem volt időm túlgondolkodni a dolgokat, azok egészen jól összeálltak. Számot vetettem azzal, hogy kinek mit lehet, és kell csinálni. Az nyilvánvaló volt, hogy mindkét gyereknek kell tanulni, mindenkinek (igen Petinek is) kell házmunkát végezni és testmozgásra, szabad levegőre is szükségünk van. Emellett mi felnőttek üzemeltetjük az életet és dolgozunk is. Ezek mentén a támpontok mentén egy nagyon kényelmes napirendet sikerült kialakítani, ami közös reggelivel indult, sétával folytatódott, utána jött a tanulás, házimunka és némi szórakozás. Ez kényelmesen működtethető is volt, igaz, én többnyire csak éjjel tudtam dolgozni, és ez a vakációval sem változott.</p><p style="text-align: justify;">Megpróbáltam bevezetni a rendes időben kelést, de az sajnos nem működöt sokáig, főleg azért, mert miután éjjel dolgoztam, nem tudtam "rendes időben" kelni. A család nagyon tapintatos volt, és csak kicsit röhögtek, mikor felhívtam a figyelmüket arra, milyen fontos időben ébredni. Mondjuk Panni minden online óráját elérte, szóval gond egy szál se. Ennek a dolognak a vakáció adta meg a kegyelemdöfést, de sajnos nemsoká úgyis vissza kell állni a "normál" működésre.</p><p style="text-align: justify;">Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen az, amikor egy kicsit mindenki úgy él, mint mi általában. Korlátok és szabályok között, amik miatt nem mindegy, hogy mikor mit történik, egy bevásárlás megvalósítása is szervezést igényel. Emiatt hirtelen nem volt probléma, ha azt mondtam, hogy valahová nem tudok odamenni, vagy nem tudok akármikor rendelkezésre állni. Hirtelen nagyon sokan tapasztalták meg, hogy milyen, amikor folyamatosan ott vannak a gyerekek és háztartás, és mindezek mellett egyensúlyozol a munkáddal is. Ez most úgy tűnik, mintha kárörvendeznék, pedig becsszó nem azt teszem. Csak nagyon kényelmes volt, hogy megváltoztak az elvárások.</p><p style="text-align: justify;">Különböző módokon, de a srácok iskoláival kapcsolatban is nagyon kellemes tapasztalataink voltak. Petya sulija naponta küldte a feladatokat, én hetente vissza nekik a dokumentációt, leginkább fotókat. elérhetők voltak cseten és videón is, mi főleg írogattunk egymásnak. A Kréta kicsit nehezen állt a kezemhez, de tudtunk működni. Ráadásul kaptam egy jó vastag, Petyára gyártott feladatgyűjteményt, ami nem más, mint a kapott feladatok és inspirációk kinyomtatva. Mondjuk én is rákaptam az eszközök gyártására, és lassan nem tudok úgy elmenni két különböző színű kupak mellett, hogy ne akarjak valami játékot készíteni belőlük. Egy idő után úgy voltam ezzel is, mint a főzéssel. A "Mit főzzek ma?" analógiája lett a "Mit játsszunk ma?" Mivel sokat fotóztam, arra gondoltam, hogy megosztom a képeket naponta, de végül nem tettem, nem akartam magamat fényezni. De néhányat most ide teszek, mert szeretek ezekkel foglalkozni :)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-yTJ0zQ00lIU/X0bSaR1zRPI/AAAAAAAATd0/GWq0E8nYkakiryXkSFFWBc4_GX9ckhDewCLcBGAsYHQ/s2000/feladatok_1.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="2000" height="410" src="https://1.bp.blogspot.com/-yTJ0zQ00lIU/X0bSaR1zRPI/AAAAAAAATd0/GWq0E8nYkakiryXkSFFWBc4_GX9ckhDewCLcBGAsYHQ/w512-h410/feladatok_1.png" width="512" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-XYaSBOif4io/X0bSaQ3hlFI/AAAAAAAATd8/tGVVLA2ZKtY_lIymp3-gEcpEKz3GAjR0gCLcBGAsYHQ/s2000/feladatok_2.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="2000" height="410" src="https://1.bp.blogspot.com/-XYaSBOif4io/X0bSaQ3hlFI/AAAAAAAATd8/tGVVLA2ZKtY_lIymp3-gEcpEKz3GAjR0gCLcBGAsYHQ/w512-h410/feladatok_2.png" width="512" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-PEHv8CJJS8I/X0bSaUc6qrI/AAAAAAAATd4/sPnq5P-4ftAzPpq7r5MKpdC_cs3XakaWwCLcBGAsYHQ/s2000/feladatok_3.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="2000" height="410" src="https://1.bp.blogspot.com/-PEHv8CJJS8I/X0bSaUc6qrI/AAAAAAAATd4/sPnq5P-4ftAzPpq7r5MKpdC_cs3XakaWwCLcBGAsYHQ/w512-h410/feladatok_3.png" width="512" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-fmHYdQYrOkk/X0bSbfOLJLI/AAAAAAAATeA/Ns9C3k5BSmE3EK7qjB5iTkE4uyjXMUDeACLcBGAsYHQ/s2000/feladatok_4.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="2000" height="410" src="https://1.bp.blogspot.com/-fmHYdQYrOkk/X0bSbfOLJLI/AAAAAAAATeA/Ns9C3k5BSmE3EK7qjB5iTkE4uyjXMUDeACLcBGAsYHQ/w512-h410/feladatok_4.png" width="512" /></a></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div style="text-align: justify;">Panni sulijában egy kis ideig eltartott, amíg sikerült kialakítani a rutint, de azt hiszem, ez teljesen elfogadható volt ebben a szituációban. Azt éreztem, hogy mindenki nyitottan áll a helyzethez, nem volt "beszólogatás"se a suli, se a szülők részéről. Panninak csak kicsit kellett segítenem, leginkább a teendők listázásában, követésében. Még így is volt, hogy kimaradt valami, de azt remélem tanult ebből is.Nagyon gyorsan rákapott arra, hogy ebéd után, mindig ugyanabban az időpontban üljön le tanulni, ami történetesen Petyának pont a mese nézés ideje, és engem csak a nehezéhez hívjon. Azokhoz a feladatokhoz, amikkel egyedül nem boldogult.</div><div style="text-align: justify;">Amikor elindultak az online órák, poénkodtunk Pannival, hogy mit fognak szólni a tanárai, ha Petya egy szál semmiben jelenik meg a monitoron, jelezve, hogy készen van a fürdéssel. Erre természetesen nem került sor, de azon azért többször izgultunk, hogy ne akkor dübörögjön, vagy kiabáljon, amikor Pannusnak órája van. ezzel szerencsénk volt és a kezdeti nehéz időszak után már Petya se nagyon hangoskodott. </div><div style="text-align: justify;">Új tapasztalás volt nekem az is, hogy én tanulok a gyerekekkel. Petyával nem sokat változott a helyzet a Korai óta, ott és akkor alakítottuk ki azokat a rendszereket, amik még ma is működnek. Pannival viszont nem tanultam már ennyit együtt nagyon régen, amit kicsit sajnálok is. Kiderült, hogy sosem lesz belőlem kémia, vagy fizika tanár, de a töri és az irodalom még mindig működik. Tudom, hogy van, aki úgy gondolja, hogy az itthon tanulás azért tett jót a gyerekek eredményeinek, mert a szülők helyettük dolgoztak, és biztosan volt ilyen is, de én azt láttam, hogy a személyes figyelem volt a kulcs. Ha Panni nem értett valamit, kérdezett. Én meg nagyon sokféleképpen próbáltam segíteni. volt, hogy neten kerestünk dolgokra, volt, hogy viccet csináltunk valamiből és volt, amikor azt mondtam, hogy ezt most engedjük el, térjünk rá vissza később. Őszintén élveztem a közös tanulást, és meg is beszéltük, hogy ezt valahogy átmentjük a tanévkezdés utánra is. Emellett minden tiszteletem a pedagógusoké fogalmam nincs, hogy tudják ezt több gyerekkel csinálni. :)</div><div style="text-align: justify;">Az érem másik oldalát is láttam, mert egy pici kurzust vittem valahol, ahol viszont én tartottam online órákat. Nagyon fura volt, hiányoztak az arcok, a visszajelzések, de úgy tűnik, hogy a végén mindenki elégedett volt.</div><div style="text-align: justify;">Az élet többi része is érdekes volt. Meglepően keveset változtak a társas kapcsolataink, de azért nagyon örültünk egy telefonhívásnak, vagy videó beszélgetésnek. </div><div style="text-align: justify;">Mivel Anyu is velünk lakik evidens volt, hogy neki is segítünk. Becsületére váljék, minden szabályt betartott, mindenre figyelt, de egy idő után azért neki is elég lett a bezártságból. Ő ráadásul nagyon aktív, sokat sétál, rosszul viselte a tétlenséget. Így fordult elő, hogy egyik nap azt láttam, hogy valami furát csinál a kertben. Gyorsan megkértem Pannit, hogy magyarázza el, mit látok, mert nekik vannak külön ügyeik. Panni közölte velem, hogy "futkározik a nagyi". </div><div style="text-align: justify;">Ember el tudott néha menni dolgozni, és ő végezte a bevásárlásokat is. Peti megtanult ablakot tisztítani, Panni főleg a mosógép és ruhák körüli teendőkben segített, meg zöldséget szeletelt, gyakorlatilag bármilyen ételhez.</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-CiA5tlVZ5ME/X0bc0XCuF9I/AAAAAAAATeU/J8IQ9OdcRB81E6-YIoYl5_bpLAAxgIMPgCLcBGAsYHQ/s1293/ablakmosas.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1293" data-original-width="1080" height="512" src="https://1.bp.blogspot.com/-CiA5tlVZ5ME/X0bc0XCuF9I/AAAAAAAATeU/J8IQ9OdcRB81E6-YIoYl5_bpLAAxgIMPgCLcBGAsYHQ/w428-h512/ablakmosas.jpg" width="428" /></a></div><br /><div><br /></div><div><br /></div><div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">A nyugi és a rutinok hatására, meg mert állítottunk a gyógyszerén, Petya is szépen megtalálta a nyugalmát. egy idő után már a viselkedés naplót sem írtuk, nem volt mit. Így szépen vissza tudtuk vezetni a képes napirendjét, aminek mi is örültünk, és a tanárai is. Apropó, Petya tanárai. Nagyon aggódtunk amiatt, hogy nem tudunk tőlük elbúcsúzni, ugyanis Peti most volt nyolcadikos. Nagyon szeretjük őket, nélkülük az életünk biztosan nem lenne annyira élhető, amennyire most az. Bizalmat és őszinteséget kaptunk tőlük, ami nekem nagyon sokat számít. Igazi partnerként dolgoztunk közösen Petyáért, és szeretném azt hinni, hogy meg is kedveltek minket az összes zűrünk ellenére. Nagyon szerettem volna mindezt illő módon megköszönni, és örültem neki, hogy végül ez is sikerült. Hab a tortán, kiderült, hogy egyikük jön tovább a szakiskolába, szóval nem fogjuk elveszíteni. Ez Petyának is nagyon jó, fél év kihagyás után megy vissza, megváltozott körülmények közé, jó, hogy lesz, akiben bízik.</p><p style="text-align: justify;">Ez így mind nagyon idillinek hat, pláne, ha megírom, hogy végül kb 20 év után elővettem a varrógépet, és varrtam egy táskát, vagy, hogy anyu kertjét is egészen szépen rendbe tudtam tenni. Ahogy az idillekkel lenni szokás, ez sem tart örökké. A munka kezdett szép lassan vissza csorogni, idővel ömleni, de a gyerkőcök miatt még mindig az éjszakai műszak játszik. A vakáció alatt nincs szakmai támogatás, igaz, ezt nem is kértem, nem szeretnék visszaélni senki türelmével.</p><p style="text-align: justify;">Arra is rájöttem, hogy a legjobb időszak az volt, amikor ember sem ment sehová. A nagy megvilágosodás ugyanis az volt, hogy az "egy emberes" gyerekhez igazából két ember kell. Mert amíg én napirendi kártyát gyártok, nem főzök ebédet, és nem figyelek rá, hogy ki nyalja ki a vajat a tartóból.</p><p style="text-align: justify;">De azért a vakáció is jó volt. Volt medence, meg pingpong, tábor, amit mi szerveztünk. Megünnepeltük Panni szülinapját, és sátoroztunk a kertben.</p><p style="text-align: justify;">Nagyon nem várom a dolgos hétköznapokat. Megint lehet hatkor már a kocsiban ülni, hogy Petya időben a suliban legyen, és megint eltankoljuk a fizum felét azért, hogy egyáltalán elérje a sulit. Ugyanakkor persze lehet majd nappal dolgozni és talán néha gyerekek nélkül is tölthetek némi időt Emberrel. Úgy tűnik, végül minden megoldás rejt előnyöket, és kihívásokat. Majd meflátjuk, hogyan találjuk meg az egyensúlyt.</p></div>KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-14682214925171393032019-08-24T14:05:00.003-07:002019-08-24T14:09:23.896-07:00Egy tökéletes nap<div style="text-align: justify;">
Feltehetőleg ez lesz az eddigi legunalmasabb bejegyzésem, de mégis megírom, mert ilyen napból időről időre van , és attól tartok nem veszem észre, hogy milyen jó dolgom is van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából semmi extra nem történt, csak ma valahogy minden passzolt. Reggel keltünk relatíve normális időben, utána kicsit kuckóztunk az ágyamban. Ember dolgozni ment, mi reggeliztünk, aztán tollas Pannival, utána játék Petivel. Panni a délelőtt jó részét kézműveskedéssel töltötte, szuper cuccokat csinált. Ma Igy neveld a sárkányod tematika volt, szerintem nincs ezzel semmi gond. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-XXk8yN_gNC8/XWGlUf_WnYI/AAAAAAAANw4/rXMs-_0dhXE1IC_SXOWfQL9CpWG9KmfKgCLcBGAs/s1600/68921419_3048675825149638_8116002285374406656_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-XXk8yN_gNC8/XWGlUf_WnYI/AAAAAAAANw4/rXMs-_0dhXE1IC_SXOWfQL9CpWG9KmfKgCLcBGAs/s320/68921419_3048675825149638_8116002285374406656_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ebéd a kertben, ez már önmagában is király! Quiche - t csináltam mindenféle maradékból, meg volt egy kis bableves, az is maradék. Jutott egy kis fagyi is, szóval teljes volt a boldogság.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebéd után Peti mesét kért, Panni a szobájába vonult kamaszodni. Én készültem bebóbiskolni a tévé előtt, de valahogy mindig kiktötött egy gyerek a hónom alatt. Nagy mamlaszok már, de azért kell az ölelés. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire az összes gyerekemet megszeretgettem, Ember is hazaért. Ő is ebédelt, aztán boltba szaladt, én takarítottam kicsit az ebéd romjait. Utána sövényt nyírtam, Ember dogozott egy keveset, aztán medecézés a srácokkal, amíg el nem eredt az eső.</div>
<div style="text-align: justify;">
Este egy kis tévé, (Pannival a Red 2.) aztán szundi. Úgy tűnik, nekem ennyi elég is a boldogsághoz. Ebben persze szerepe lehet annak, hogy jó pár olyan évünk volt, amikor ez mind elképzelhetetlen volt, ahogy az is, hogy lesz olyan napunk, amiben nincs sikítás, ordítás és mindenféle dolgok dobálása. Valahogy felértékelődtek az egyszerű örömök, na!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-79904748079958744372019-03-15T14:48:00.002-07:002019-03-15T14:48:55.597-07:00Kiszeretgetni a félelmet és a feszültséget<div style="text-align: justify;">
Sokat gondolkodom mostanában Petyán. tizennégy éves, és hihetetlenül gyorsan változik. Egy ideje már nyugisabb időket élünk, de még így is előfordul, hogy feszült. Ilyenkor alulról felfelé néz, szuszog, vagy billeg és kántál. Megfeszülnek az izmai, jól látszik az állánál és a vállain. Amikor ilyen állapotban van sokszor egyszrűen megszeretgetem. Szépen kimasszírozom, kidögönyözöm az izmaiból a feszültséget, és sikerül ezzel úgy megnyugtatni, hogy igazából nem is tudom, mitől feszült meg. Persze jobb lenne tudni, de ez nem mindig megoldható, hiszen Peti nem az a locsifecsi fajta. :(</div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs ezzel semmi gond, jó, hogy tudok neki segíteni, de most már több mint 170 centi és 70 kiló, a szája sarkában legénytoll pelyhedzik és a férfiasodás egyéb jeleit is mutatja. Simán el tudom képzelni, hogy annak, aki nem ismeri, a feszült Peti ijesztő lehet, és esze ágában sincs nemhogy megszeretgetni, de a közelébe menni. A mostani tanárai közül többen ismerik még kicsi korából, mikor a sulit kezdte, nekik még megvan a kis Peti, de akik ezután fogják segíteni, azok ezt a nagy Petyát kapják. Ezek nem jó gondolatok, és nagyon messzire vezetnek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ha elfogadjuk, hogy Petinek is fel kell nőnie, akkor az is benne van a pakliban, hogy egyszer majd nem leszünk vele. Nem mi fogjuk a napi történések során segíteni. De így elveszhetnek azok a kis apróságok amiket észre sem veszünk, és amik neki a biztonságot jelentik. Van például egy csomó kis buta mondókánk, amiket kicsi kora óta mondunk neki. Aztán ott az öltözés. A napokban kaptam magam rajta, hogy a póló felvételénél mondtam neki, ahogy szoktam. Okos feje (itt dugta be a fejét a pólóba), utána jött az, hogy kicsi keze, és már igazította is magán a pólót. A kicsi kezén mosolyogtam, nagyobb a tenyere, mint az enyém. :) Ezeket a mondókákat, kedvességeket majd át lehet vele adni. De egyszer, mikor nagyon fáradt voltam, önkéntelenül felmerült bennem, hogy ki fogja majd úgy szeretni, mint én. Napokig futtatam magamban ezt a rossz mondtatot. Aztán persze megjött a válasz is rá, csak egy kicsit pihenni kellett. Eszembe jutott az a lakóotthon, ahol a nagygyakorlatomat töltöttem, meg több másik hely, ahol felnőttekkel dolgoztnak, és Persze Peti mostani tanárai is. A nagy okosság az volt, hogy rájöttem, úgy senki nem fogja szeretni, ahogy én, de másképp igen. Annyi kedves és értelmes embert láttam ezeken a helyeken, hogy el tudom képzelni, mindig lesz valaki, ainek fontos lesz Petya. És nem lebecsülendő Peti személyes varázsa. :) </div>
<div style="text-align: justify;">
Persze ott van Panni is, de azt remélem ő sem fogja Petyával tölteni az egész életét. Erről nemrég beszélgettünk is, mert érdekelte, hogy mit gondolok, engem meg az, hogy neki mi van a fejében.</div>
<div style="text-align: justify;">
És egyébként ez az egész még nagyon messze van. A mostanin kívül Petyusnak van még két tanéve, és utána sem szeretném, ha elmenne itthonról. Nem auti gyerekek sem sűrűn költöznek el 17 évesen. Azt remélem, találunk neki nappali ellátót, és ha eljön az ideje, átvezetjük őt egy másik lakhatásba. Tudom, kevés az esély, és nem lesz könnyű megtalálni a megfelelő helyet. De azt hiszem ezekkel a démonokkal minden ilyen gyerkőc szülője birkózik időnként, és én most voltam elég fáradt ahhoz, hogy ne tudjak védekezni a saját gondolataimmal szemben.</div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-4663822902300744462019-01-26T17:47:00.002-08:002019-01-26T17:52:35.132-08:00Apróságok<div style="text-align: justify;">
Régen, amikor még nem voltak gyerekeink, azt gondoltam, hogy a gyereknevelés valami fennkölt és nagyszerű dolog, amitől mellesleg benő az én fejem lágya is. Azóta rájöttem, hogy sok bosszantó, meg fárasztó apróság sorozata megszakítva néha pici kedvességekkel, hogy ne bolonduljak meg teljesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mostanában elég sok olyan történés jött össze, ami nem tragédia, csak olyan "Egye már inkább meg a fene" dolog. Panni felvételit írt, ami nem traumatizálta, igaz még nem tudjuk az eredményt. A macskánk több hete elkódorgott, és attól félek, már nem igazán jön haza. A hivatalos kommunikáció családon belül az, hogy én nem szeretem a macskákat, de azért mégse jó érzés, hogy eltűnt. Próbáltam örökbe fogadni másikat, mert Panni nagyjából kibőgi a szemét, de ez sem olyan egyszerű.Kiderült, hogy a menhelyek szerint nem vagyok felelős gazda, ha ugyan ivartalaníttatom és oltatom a macskát, sőt etetem, meg gyógyítom, amikor beteg. De a fő bűnöm, hogy kiengedem a macskát a kertbe! Borzasztó! Így csak 5 - 6 évet él boldogan. Ezen komolyan bosszankodtam, de végül beszéltem valakivel, aki normálisabb macska díler, így talán lesz másik cicus. Elég jó artc, szerintem Mr. Tájfel leszármazottja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kiszámlázták a vízdíjunkat is, ami egy éve nem sikerült, ez persze így tetemes összeg. Panninak pedig eltört a szemüvege, hogy még sokkal jobb legyen. Szegény így az orráig se lát, a tartalék meg sehol. Egy régi baba szemóval létezik, de ez nem jó már, így suliba se engedem.A határidőim csúsznak, a ház szalad, Peti meg pénteken megint pörgött a buszon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csupa megoldható, de bosszantó hétköznapi történés. Nincs nagy dráma, de azért köszörüli az idegeimet. Így ért utol minket a hétvége. Direkt jó kevés dolgot terveztem, hogy kicsit egyenesbe jöjjünk, meg sokat aludjunk. Ez hatott is. Délután babmbultam a tévét, Peti mellettem ült a kanapén. Ebéd utáni nasit ettünk, cukorkát. Ritkán van ilyen, szóval nagy kincs. Nem tudom mi ütött belém, rápróbáltam arra, amire a diagnózis előtt sokszor, kértem Petitől egy cukrot. Szépen tátottam is a számat. Akkor lepődtem meg, mikor szépen beletett egy M&M's - t! Csak 14 év kellett hozzá. Szerintem ő csukta vissza a számat, mert leesett az állam. :) Azt hiszem bírom még egy darabig. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-UxASLgn3IlM/XE0MTHrVAcI/AAAAAAAALbE/mM6wvSL7ilQStlpJZfDgwLtPBPQp8Y1kACLcBGAs/s1600/heart-676460_1920.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://3.bp.blogspot.com/-UxASLgn3IlM/XE0MTHrVAcI/AAAAAAAALbE/mM6wvSL7ilQStlpJZfDgwLtPBPQp8Y1kACLcBGAs/s320/heart-676460_1920.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-23214122123230761492019-01-13T11:51:00.000-08:002019-01-13T11:51:18.302-08:00Eszik, vagy isszák?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-o5yHyweSmAg/XDuUsMxv62I/AAAAAAAALUs/3srEVq0gWVkDGLebNrbHSeyrsn8jLnedgCLcBGAs/s1600/kakao.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1511" data-original-width="1600" height="302" src="https://1.bp.blogspot.com/-o5yHyweSmAg/XDuUsMxv62I/AAAAAAAALUs/3srEVq0gWVkDGLebNrbHSeyrsn8jLnedgCLcBGAs/s320/kakao.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Petya néha még mindig nagyon meg tud lepni az auti dolgaival. Ez történt múlt héten is. Ugyanis főzött kakaót csináltam, amilyet gyerekkoromban kaptam a nagypapámtól, mikor beteg voltam, és náluk aludtam. Meséltem róla Panninak, ő meg kíváncsi lett rá, szóval megfőztem. Véletlenül még túl is cukroztam, szóval sikerem volt vele. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Adtam Petyusnak is, nehogy már kimaradjon valami jóból. Valamiért a bögréjében hagytam a kiskanalat. Nosza, neki is állt kanalazni! Mondanom sem kell, mindenhová jutott kakaó. Adtam neki szívószálat, hátha akkor letesz a kanálról, nem tett. Mutattam, hogy inni szoktúk ííígy, és nagyokat kortyoltam a bögrémből. Megpróbálta, de nem tetszett neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül leküzdötte a kakaóját és ment kezet mosni. Becsületére válljon, megpróbált maga után takarítani, de azért nekem is maradt munka.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma megint csináltam kakaót, rutinosan szívószállal szervíroztam Petyának. Keresett kanalat...</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként meg tényleg miért esszük a pudingot kanállal, a kakaót meg isszuk. Tiszta egy káosz az élet. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-67651525302584672592019-01-02T16:04:00.003-08:002019-01-02T16:04:59.358-08:00Tojástánc<div style="text-align: justify;">
Írhatnék arról, hogy milyem szép karácsonyunk volt, és mennyire nagyon nincs kedvem visszacsöppenni a hétköznapokba, de nem fogok. Azért nem mert nem ez az, amivel most tele van a fejem, hanem már megint Peti gyógyszerelése. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez egy hosszabb ideje zajló folyamat, ami most megint mozdul, és azért aggódom, mert nem látom, hogy merre. A mese eleje az, hogy a tavalyi év második felében már láttuk, ahogy lopakodnak vissza a vielkedésproblémák. Igaz, hogy nem olyan markánsan, mint a gyógyszer előtt, de azért újra felütötte a fejét a kiabálás, és az önbántalmazás. Sajnos ez nem egy egyenesen arányos dolog, vagyis sokkal bonyolultabb annál, hogy ha megint gond van, akkor nyomunk a gyerekbe még több gyógyszert. Ennél több okból is árnyaltabb a szitu. Ilyenkor azért érdemes kicsit mögé nézni a tüneteknek, megnézni nics - e pl fizikai oka annak, amit látunk, és a gyógyszer adagja sem emelhető a végtelenségig következmények nélkül.. Mi is voltunk pl fogorvosnál, mert a suliban felmerült a fogfájás gyanúja. Bónuszként Petya totál együttműködő volt és nincs is rossz foga.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem fogom a részleteket leírni, mert nem biztos, hogy érdekes, meg nem is emlékszem mindenre pontosan, de a lényeg, hogy végül úgy döntöttünk, Peti kicsit itthon marad. Ez az őszi szünet előtt volt, utána pedig néhány nap plusz, mert a suliban a nevelés nélküli munkanap miatt így volt jó. Az eredmény az lett, hogy jórészt én voltam itthon Petyával, és tényleg tojástáncoltunk. Láttam, hogy mennyire feszült, és nagyon figyeltem arra, hogy a lehető legjobban segítsek neki. Ez viszont nagyon sokat kivett belőlem. Alapból ugyanis nekem is el tud durranni az agyam, de ebben a helyzetben ez nem vezetett volna sehová. Az itthon maradás apropója az volt, hogy menet közben emeltük a gyógyszer adagját, és figyeltük a hatást. Így visszatekintve nagyon érdekes, hogy milyen álláspontok voltak ezzel kapcsoltaban. Az egyik az volt, hogy Petyát be kell fektetni a pszichiátriára, mert ott értenek hozzá, ott majd jól beállítják a gyógyszerét. A másik, amit végül csináltunk, hogy pszichiáterrel folyamatosan egyeztetve itthon állítottuk be a gyógyszert. A pszichiáter egyébként a gyógyszerelés kezdete óta velünk van, ismer minket. Szándékosan nem írom meg, hogy kitől, és hogyan jöttek ezek a javaslatok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ami nekem nagyon fura, hogy miért logikus bárkinek, hogy fogunk egy auti embert, aki egyébként sincs jól, kiszakítjuk a megszokott környezetéből és rutinjaibó, majd bedobjuk egy új helyzetbe, és ott oldjuk meg, amit meg kell. Azért írtam ezt ennyire általánosan, mert nem csak a mi esetünkben látom ezt a logikát. Az egyesületbe pl rendszeresen jönnek olyen megkeresések, hogy a gyereket/fiatal egyedül nevelő szülőnek valamiért - általában egészségügyi okból - el kell mennie. Sokszor csak egy nap és éjszaka, amiről szó van. Ilyenkor a megkereső, általában elkötelezett és szakképzett segítő azt kérdezi, hogy hová vihetné addig az auti embert. Amikor visszakérdezek, hogy miért kéne őt elvinni az ottonából, és ezzel még nagyobb steresszt okozni, mint amit feltétlenül muszáj, akkor meglepődnek, meg arról beszének, hogy a keretekbe (pl munkaidő) nem fér bele, hogy otthon maradhasson az emberünk. Ez engem végtelenül bosszant, mert nem a leginkább jó, hanem a rendszerbe beilleszthető megoldást keressük. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az itthoni gyógyszerbeállítás valóban nagyon nehéz és embert próbáló feladat volt, de végül sikerült Petit újra suliba küldeni. A is igaz, hogy azóta folyamatosan van egy kis görcs a gyomromban hogy biztos minden rendben van - e. Petya tanárai persze szuperek, szóval lehet, hogy feleslegesen aggódom, de ez egy darabig feltehetőleg még így lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor végre túljutottunk ezen a mizérián, akkor jöttek a buszos gondok. Peti a buszon nyugtalan volt, bántotta magát, csapkodott, szóval megint nem volt "jó gyerek". A szokásos kísérő néha azt mondta jó napja volt, néha mondta, hogy pocsék, de nem igazán tudtunk a helyzettel mit kezdeni. Egészen addig, amíg sajnos kórházba nem került a kísérő gyerkőce. Ez váratlan volt, és nekem kellett felülni a buszra, és lehozni a gyerekeket. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez is egy érdekes dolog. Rólam lehet tudni, hogy itthonról dolgozom, ezért a többi szülő úgy gondolja, hogy én szükség esetén simán be tudok ugrani. Az, hogy a home office ugyanúgy munka, az nincs meg a fejekben. Ennek a kultúrája nagyon fura, úgy látom. Erről lehet, hogy érdemes lenne külön is írni, de adott helyzetben hiába volt sok, és határidős munkám, mentem. Petit egyébként kocsival is haza tudtuk volna hozni, szóval nem elsősorban nekem volt fontos a dolog. </div>
<div style="text-align: justify;">
A másik, ami még tényező volt, hogy Petitől fél a többi szülő. Ezt el is tudom fogadni, meg nem is. Peti ugyanis akkora, mint én, illetve kicsit nagyobb, és nagyon tud kiabálni. Nekem csak az a fura, hogy ha az ember lánya akár öt oldalt is olvasott autizmusról, akkor érthetné, hogy nem a félelemmel segít. De attól tartok, hogy mi auti szülők egy centivel sem vagyunk jobban a nem auti szülőknél. A más gyerekéről, és nevelési módszereiről kész véleményünk van, amin nem akarunk változtatni. Már csak azért sem, mert ha a másik semmit nem csinál rosszul, akkor esetleg az én gyerekem is lehet majd egyszer "ilyen". De bocsánat, elkalandoztam. Szóval felültem a srácokkal a buszra, és azonnal világossá vált, hogy mi a gond. A gyerekek száma a tavalyihoz képest megduplázódott, ráadásul nem egy közülük zajong, kiabál, echolál. Peti meg szépen megőrül ettől. Sakk és matt. Minden autinak jár és kell a szállítás, a túltöltéssel meg előidéztük azokat a körülményeket, amik miatt a közforgalomban ezek a srácok nem tudnak utazni. Láttam, hogy Petya tényleg szenved, ezért az utolsó kb másfél hónapban Ember hozta és vitte Petit. Ennek lesz most vége, a megemelt gyógyszer adaggal visszaültetjük a buszra. Először csak délután, aztán a jövő héttől már reggel is. Ezért nem fér most be nekem a zabszem se. Ugyanis a körülmények nem változtak, a gyógyszer adagjának emelése meg nem tudom, hogy mire lesz elég. </div>
<div style="text-align: justify;">
A buszos dolognak volt még egy fura leágazása. Mire mi megbeszéltük, hogy nem tesszük fel Petyát a buszra, a klik is megírta, hogy nem szállítja. Valahogy úgy fogalmazott az ügyintéző, hogy keressünk megoldást. Akkor ő szegény már a sokadik volt, a találjunk ki valamit, meg csináljunk valamit üzenettel, és bevallom, elszakadt a cérnám. Nem érdemelte meg, mindig kedves, és segítőkész, abszolút a gyerekek érdekeit nézi, egyszerűen rosszkor talált meg egy rossz mondattal. Megkérdeztem tőle a válasz levélben, hogy szerinte ha lehetne valamit kitalálni, vagy megoldani, nem tettük volna már meg. Meg, hogy belegondolt - e abba, hogy mennyire szenved az a gyerek, aki már csak ordítani és magát harapni tud. És egyébként, hogy én, aki ennek a gyereknek a szülője vagyok, mit érzek, amikor ezt látom, és nem tudok segíteni, vagy ktalálni valamit. Merthogy az autizmus ilyen is tud lenni. Tényleg nagyon sajnálom, hogy ezt mind megkapta, de átment az üzenet. Bementünk, és megbeszéltük, hogy most sem ő, sem más nem tud segíteni, hacsak a körülményeken nem változtatunk. Kevesebb gyerek, több kísérő, esetleg ötpontos biztonsági őv, ilyenek. Elvileg jövőre ezek lehetnek, idén már nem. Nekem ebben az volt érdekes, hogy hányszor dobnak rám ilyen mondatokat úgy, hogy nem akarnak a világon semmi rosszat. Egyszerűen nem gondol bele, aki ezt mondja, hogy milyen helyzetben van az, akivel beszél. És persze túlérzékeny voltam, vagyok, de azt hiszem lehetek is. Hiszen a lelki terhek mellett, amit mindez jelentett, mindketten dolgozunk, dolgoznunk kell, hogy meg tudjunk élni, és azért is, mert szeretjük a munkánkat. De ha autózunk a sulihoz, meg gyógyszert állítunk be itthon, ez azért elég nehéz. Ez is egy stressz forrás, amit nagyon nehéz kezelni. Az a furcsa, hogy sok éve élünk így, de mégsem tudom megszokni.</div>
<div style="text-align: justify;">
De, hogy pozitívumot is írjak, az autóztatással eléggé rendbe jött Petya, Ember meg látta, hogy szép csöndben begolyózok, így elkezdtem tornázni járni. Ez elég jót tett, úgy tűnik sokat segít abban, hogy ezt a nehéz helyzetet kezelni tudjam. Ember meg muzsikál, és csinált a szülinapomra egy szuper, zárható konyhaszekrényt. Petyát azóta nem érdekli a téma. Semmi liszt szórás, só lopkodás, meg ilyesmi. Suliba is eljutottam jópárszor, és bár egy félévet csúszok, mert jelen körülmények között nem igazán tudtam szakdogát ítni, meg záróvizsgára készülni, azért jó volt más közegben lenni, másról, vagyis nem autizmusról gondolkodó emberek között. A szakdogán dolgozni is jó, érdekel téma, azért választottam, szóval azért nem csak halálhörgés, siralom van mögöttünk. Az ünnepek alatt mindenki pihent, hátha Petyában megint sokkal több lesz, mint amennyit én gondolok és fölöslegesen féltem mindentől. Holnap délutánra okosabb leszek...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gbQcS-P0cMs/XC1On5Pjl8I/AAAAAAAALQQ/rhycBxLwD84uLxmbqqp8zOqE68dJISHBwCKgBGAs/s1600/20181111_102702.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-gbQcS-P0cMs/XC1On5Pjl8I/AAAAAAAALQQ/rhycBxLwD84uLxmbqqp8zOqE68dJISHBwCKgBGAs/s320/20181111_102702.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tojástánc:kicsi mosoly, kicsi seb</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-DNvk0QqVoI8/XC1OnwxP98I/AAAAAAAALQQ/zcOPQy1bYmI46DigS9C_lPUtWihaQERgQCKgBGAs/s1600/20181126_085210.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-DNvk0QqVoI8/XC1OnwxP98I/AAAAAAAALQQ/zcOPQy1bYmI46DigS9C_lPUtWihaQERgQCKgBGAs/s320/20181126_085210.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez meg csak jó :)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-22629089143856825502018-08-04T16:05:00.003-07:002018-08-04T16:30:27.998-07:00Nyári időszámítás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nemrég felhívott egy kedves barátom, és megkérdezte, hogy vagyok. Reflexből és őszintén vágtam rá, hogy jól. :) Mivel ő is sokat dologozik auti gyerekek szüleivel, azt hiszem sikerült meglepnem. Kicsit magamat is, mert rájöttem, hogy tényleg jól vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezért persze nagyon sokat kell dolgozni, de azt hiszem érdemes. A vakáció ugyanis nekem egy elég nagy mumus. Kezdődik azzal, hogy Peti kap a sulijától kb két hét napközis tábort, amiért nem győzök elég hálás lenni. Ilyenkor nem tanulnak, hanem csavarognak. Állatkert, szuper játszóterek, ilyesmik. Erre a táborra már nem jár a busz, tehát autózunk. Viszünk egy másik srácot is, akit be merünk vállani, de összességében ez a szitu elég jó. Az az izgalmas benn, hogy ilyenkor van két hetünk, amiben Panni már itthon van, de Petya még nincs. Ilyenkor igyekszünk elvégezni minden nagy munkát, ami sürgős, és persze a lehető legtöbb időt tölteni Pannival. Moziztunk, fagyiztunk, voltunk a CSOPÁ - ban, ilyesmik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán jön a mélyvíz, Peti is vakációzik. Neki szüksége van a struktúrára, különben teljesen szétesik. És ha neki nem jó, akkor garantáltan mindenki más is rosszul, de legalábbis kényelmetlenül érzi magát. Emiatt mindig nagyon rápörgök a vakációra, és az életünk megszervezésére. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Idén is megegyeztünk Emberrel pár dologban. Az egyik az, hogy hetente egyszer szervezünk családi programot. Az a vicces, hogy idén tényleg megy és azt hiszem, mindenki jól érzi magát. Persze vannak aróbb nehézségek, pl mikor Petya az Állatkertben nagyot toppantott, és ettől megfájdult a lába. Utána leült a földre és nem nagyon akart tovább jönni. Már azt néztük, hogy biztos megrántotta a térdét, mikor kiderült, hogy csak a közeli játszótérre szeretett volna bemenni. És itt jön a vicces rész, senkit nem zavart, vagy érdekelt, hogy egy 13 éves nagyfiú ül a játszótéren, ahogy a Tropicáriumban sem zavart senkit az integetés és a rikkantás. (Olyan alapzaj van, hogy alig vették észre.) Akinek feltünt, hogy Peti némiképp másmilyen, másképp örül, az max megnézte kicsit, de ez szerintem elfogadható, hiszen lássuk be, elég szokatlanul viselkedik néha. :) A Velencei tóról majd írok külön, mert az különösen érdekes volt. Azért persze teszek ide pár képet. :)</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-HXMwYshFi7Q/W2YoQKoAKOI/AAAAAAAAJnk/ucnqG72idt8X_cJ9F4U0QKYck63LN7hygCKgBGAs/s1600/20180728_094311.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-HXMwYshFi7Q/W2YoQKoAKOI/AAAAAAAAJnk/ucnqG72idt8X_cJ9F4U0QKYck63LN7hygCKgBGAs/s400/20180728_094311.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Állatkert - oroszlánok</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-XBSWl4NzCiY/W2YoQJ8M0MI/AAAAAAAAJnk/70oczjvkg08_kR7mGuY1pw12k6kmfykSgCKgBGAs/s1600/20180728_104532.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/-XBSWl4NzCiY/W2YoQJ8M0MI/AAAAAAAAJnk/70oczjvkg08_kR7mGuY1pw12k6kmfykSgCKgBGAs/s400/20180728_104532.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Állatkert - van ami sosem változik. Mindörökké rugós hinta!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-wr0MLSxS4kg/W2YoQK9yyRI/AAAAAAAAJnk/jHR0IxJFS10ddLboUITNKagvxkNHW1LXACKgBGAs/s1600/20180728_100027.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-wr0MLSxS4kg/W2YoQK9yyRI/AAAAAAAAJnk/jHR0IxJFS10ddLboUITNKagvxkNHW1LXACKgBGAs/s400/20180728_100027.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Állatkert - Japánkert</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-btKHO91ZBXA/W2YoQPsiUXI/AAAAAAAAJnk/F4tyn8kWYA0RdVALkTvCtI5TS26VF5FyACKgBGAs/s1600/20180728_094756.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-btKHO91ZBXA/W2YoQPsiUXI/AAAAAAAAJnk/F4tyn8kWYA0RdVALkTvCtI5TS26VF5FyACKgBGAs/s400/20180728_094756.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Állatkert szeretettel</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-MXbqS9rJj2M/W2YoQAQ3mkI/AAAAAAAAJnk/W_KCoq5322YTIvUwdpQSsjzCScRRoeTIACKgBGAs/s1600/20180728_112024.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-MXbqS9rJj2M/W2YoQAQ3mkI/AAAAAAAAJnk/W_KCoq5322YTIvUwdpQSsjzCScRRoeTIACKgBGAs/s400/20180728_112024.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A régi körhinta</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-BoqUAcfkdbM/W2Yks00RBnI/AAAAAAAAJnA/I3eH7itsWyMN5-ma7mSTlPp1uTBw6FMbQCEwYBhgL/s1600/38212407_2202582939770426_4968443126067757056_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="539" data-original-width="960" height="223" src="https://4.bp.blogspot.com/-BoqUAcfkdbM/W2Yks00RBnI/AAAAAAAAJnA/I3eH7itsWyMN5-ma7mSTlPp1uTBw6FMbQCEwYBhgL/s400/38212407_2202582939770426_4968443126067757056_n.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tropicarium</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-_SSdg6yEWAU/W2Yks5j44cI/AAAAAAAAJnE/hjDy3uVOI-YKCmna2hzaqwAD9o4A76hDwCEwYBhgL/s1600/38224936_2202582666437120_5580994823566917632_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="539" data-original-width="960" height="223" src="https://3.bp.blogspot.com/-_SSdg6yEWAU/W2Yks5j44cI/AAAAAAAAJnE/hjDy3uVOI-YKCmna2hzaqwAD9o4A76hDwCEwYBhgL/s400/38224936_2202582666437120_5580994823566917632_n.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tropicarium</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-MGSR8m__0F4/W2Yks776_nI/AAAAAAAAJm8/6ie42zZWerM-1_6WvNd_PCH-8N8d8eylwCEwYBhgL/s1600/38303986_2202582829770437_3718203705552535552_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="539" data-original-width="960" height="223" src="https://4.bp.blogspot.com/-MGSR8m__0F4/W2Yks776_nI/AAAAAAAAJm8/6ie42zZWerM-1_6WvNd_PCH-8N8d8eylwCEwYBhgL/s400/38303986_2202582829770437_3718203705552535552_n.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tropicarium</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-3laoOTh1vpU/W2YpSTYm9xI/AAAAAAAAJns/wCMf3pfyJUYlomN4gDjpuSh_J2WVtFOHACKgBGAs/s1600/20180716_145123.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-3laoOTh1vpU/W2YpSTYm9xI/AAAAAAAAJns/wCMf3pfyJUYlomN4gDjpuSh_J2WVtFOHACKgBGAs/s400/20180716_145123.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Strandolás</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A másik ami idén eléggé bejött, az étlap. Ugyanis Panni elég kevés fajta ételt eszik meg. Ezzel az a gond, hogy nekem nem nagyon van kedvem erőszakoskodni ezzel kapcsolatban (sem). Vagyis nem megy a "Ha nem etted meg a nemtommit, akkor nem kapsz fagyit", meg a többi praktika többe között azért sem, mert vannak ételek, amiket én sem szívesen eszem meg és nem lennék nagyon boldog, ha bárki azt akarná elérni, hogy ezekkel lakjak jól. Szóval alternatívának mindig van vajas kenyér. De én eléggé szeretek főzni, szóval alkudozunk. Minden héten felkerülnek olyan dolgok, amiket Panni szeret, de pl minden héten kell, hogy legyen egy főzelék. Panni pedig mindent becsületesen megkóstol (És csak aztán nem eszi meg.) Én főzhetek változatosan, Panni meg néha megeszi. Mindenki jól jár. Az étlapot egyébként <a href="https://www.urban-eve.hu/extrak/">innen</a> szedtem le, mert lusta vagyok rajzolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Terv volt, hogy Petyát bevonom a házimunkába. Így ő kap egy új aktivitást, és addig is a szemem előtt van. Különben is szeretek vele lenni. Ez érdekesen alakul. Segít nekem teregetésnél felrakni a csipeszeket és kipakolni a mosogatógépet. Ezeket a dolgokat persze (még) nem csinálja egyedül, de szuper, hogy bent marad a helyzetekben. Próbálta a porszívózást és a söprést is, de sokat levon a helyzet idilli voltából, hogy saját maga után takarított. Azt szedte fel, amit kiszórt. Ugyanis ha nem foglalom el, elfoglalja magát. Annak meg úgyis takrítás a vége. Mivel a konyhapolcról szerzett zsákmányaival jórész az emeletre, konkréta Apja ágyára vonul fel, több lepedőt mosok, mint egy közepes forgalmó bordély, de legalább van mit teregetnünk. :)</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-Q0cKJ-nxPVM/W2YrY9HLS0I/AAAAAAAAJn4/NZTDDbcPQscoruGooEHR3Bmnditm1Lk5ACKgBGAs/s1600/20180624_112727.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-Q0cKJ-nxPVM/W2YrY9HLS0I/AAAAAAAAJn4/NZTDDbcPQscoruGooEHR3Bmnditm1Lk5ACKgBGAs/s400/20180624_112727.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Teregetés</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-BzEJXGMDP3M/W2YrY3pmZ7I/AAAAAAAAJn4/RnHnio-9PMMR1RHOPqJxmJ6l-ASV4oOigCKgBGAs/s1600/20180624_113208.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-BzEJXGMDP3M/W2YrY3pmZ7I/AAAAAAAAJn4/RnHnio-9PMMR1RHOPqJxmJ6l-ASV4oOigCKgBGAs/s400/20180624_113208.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Teregetés</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Gőzerővel folyik a szobatisztaság projekt is, ami időnként sikerélményt, máskor további mosni valót generál.</div>
<div style="text-align: justify;">
Néha ügyeskedünk is. Természetesen Peti ezekből a dolgokból sem marad ki és időnként jól elvagyunk a kertben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-fjbQELEEqI8/W2YtxnmIwtI/AAAAAAAAJoM/nGqaaTiVeusZAdpyvBDRDTYpMR8yBa-SACKgBGAs/s1600/20180731_132221.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-fjbQELEEqI8/W2YtxnmIwtI/AAAAAAAAJoM/nGqaaTiVeusZAdpyvBDRDTYpMR8yBa-SACKgBGAs/s320/20180731_132221.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-X4DMq7neylw/W2YtxnbO4VI/AAAAAAAAJoM/iGGTganMzgYw8CBKRg4SKHL86Z3vuOe8ACKgBGAs/s1600/20180714_195723.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-X4DMq7neylw/W2YtxnbO4VI/AAAAAAAAJoM/iGGTganMzgYw8CBKRg4SKHL86Z3vuOe8ACKgBGAs/s320/20180714_195723.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-V6DcbkRIj2M/W2YtxuCdh1I/AAAAAAAAJoM/1mUhtZ4jKbcCiF2Of_S3TXzj-0MX8B8XACKgBGAs/s1600/20180712_192110.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-V6DcbkRIj2M/W2YtxuCdh1I/AAAAAAAAJoM/1mUhtZ4jKbcCiF2Of_S3TXzj-0MX8B8XACKgBGAs/s320/20180712_192110.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-QmezwVxsiJA/W2YtxroFMUI/AAAAAAAAJoM/EHvIwIfFv5omp-V3MBtZyKmmeu_KOQOegCKgBGAs/s1600/20180703_105145.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-QmezwVxsiJA/W2YtxroFMUI/AAAAAAAAJoM/EHvIwIfFv5omp-V3MBtZyKmmeu_KOQOegCKgBGAs/s320/20180703_105145.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-SXrRfmJiOME/W2YuDrBXdyI/AAAAAAAAJoU/ZFS25vMTFPYyLDopI0O0t7eiu-L9GsKbwCKgBGAs/s1600/20180723_153248.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-SXrRfmJiOME/W2YuDrBXdyI/AAAAAAAAJoU/ZFS25vMTFPYyLDopI0O0t7eiu-L9GsKbwCKgBGAs/s320/20180723_153248.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Panni hableánya gyurmából</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Vendégek is jönnek néha, akiknek örülünk. Most van itt az ideje a jó beszélgetéseknek a diófa alatt, meg persze a ráérős falatozásoknak. Mondanom sem kell, Petya ezekben is örömmel részt vesz. Ma pl céklakrémlevest evett és mákos gubát. Úgy tűnik, hogy Pannival ellentétben ő nem válogatós. Emiatt viszont felmerült bennünk, hogy zárat szerelünk a hűtőre, ugyanis ő időnként kiszolgálja magát, ami súlygyarapodáshoz és további maszatos lepedőkhöz vezet. Ezzel kapcsolatban elég komoly ellenérzéseim vannak, de a fürdőben beváltak a zárak. Azóta nem vesszük kétnaponta a tusfürdőt, csak ha elöl felejtjük. ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
A fentiekből következik, hogy a napjaim eléggé tele vannak anyukaságokkal. Fura ez, mert egy lelassult és kiszámítható életritmust eredményez, ami nagyon jól esik. Viszont továbbra is van munkahelyem, meg az egyesület, ahol ugyan nem kapok fizetést, de dolgozom és a szakdolgozatomat is meg kéne írni. Az már csak hab a tortán, hogy a tavasszal esedékes diplomámhoz egy nyelvvizsgát is produkálnom kell. Noha nem nulláról kezdek, azért ez is idő és munkaigényes.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez nem kis feszültség lehetne. Évekkel ezelőtt, egy rodeósabb vakációban kötöttem egy kompromisszumot, hogy nem dolgozom ha a gyerekek itthon vannak, mert mellettük egyszerűen nem megy. Ha hangoskodtak, ideges lettem, és mindig paráztam, hogy az elvégzett munkában hiba van. kb két évvel ezelőttig így írtam és valósítottam meg pályázatokat, és alkudoztam magammal, hogy nem olyan rossz ez, de ha mégis rossz akkor meg mindenképpen szükséges, miközben folyamatosan jelezte vissza a család, hogy nekik ez a helyzet vacak. Nagyon szeretem a munkámat, és a sulit is, de egyidő után rájöttem, hogy így már engem sem tesz boldoggá a munka. És ez az igazi meló. Elhinni és elfogadni, hogy ebben két lassú és anyukás hónapban mindenkit, beleértve engem is az tesz boldoggá, ha főzök, takarítok (bármennyire sziszifuszi vállalkozás), és csak annyit dolgozok, amennyi belefér.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindezzel együtt tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok. A munkahelyem full normális és toleráns de azért a munkámat el kell végeznem. Amit csak tudtam, úgy ütemeztem, hogy júliusban és augusztusban kevesebb munkám legyen, de azért marad. Ahogy idő is marad, leginkább akkor, mikor a többiek már alszanak. Annyi csak a bibi, hogy borzasztóan rosszul tűröm a meleget, szóval néha én is kidőlök. Marad tehát az éjszakázás, a heveny lekiismeret furdalás és a tudat, hogy szeptemberben mindaz a nyakamba szakad, amit most oda toltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
De ez még nincs itt, nappal látom a gyerekeimet, nem csak a suliból haza esve fáradtan, és attól félek, hogy az anyuka idő elfogy, legkésőbb, amikor felnőnek, szóval jelenleg tényleg jól vagyok. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-49426330402094083852018-06-17T14:54:00.000-07:002018-06-17T15:01:13.277-07:00Apák napja<div style="text-align: justify;">
Az a helyzet, hogy szeretem az Apák napját. Persze lehet rajta fanyalogni, hogy már megint egy olyan ünnep, ami nem széria mifelénk, de nekem már kicsi koromban is fura volt, hogy ha Anyák napja van, akkor az apáké miért nincs. Kicsit elfilóztam rajta, hogy akkor vajon kétszer kéne virágot "szerezni", vagy mi lenne, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy Aput is megtaláljuk egy csokor orgonával, aztán elfelejtettem az egészet. Azt hiszem Adrien Mole naplójából tudtam meg, hogy másutt ünneplik az apákat. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
A téma kézenfekvő módon akkor kezdett újra foglalkoztatni, amikor megszülettek a gyerekeink. Mázlista vagyok, azóta számtalan jó fej apukát ismertem meg, jellemzően olyanokat, akik autista gyereket (is) nevenek. Sokat törtem a fejem, hogy mennyiben mások az auti srácok apukái, mint a nem autistáké. Végülis az apukák sokfélék, pont mint az anyukák, és azt hiszem a legtöbben szeretetben és biztonságban szeretnék felnevelni a gyerekeiket, függetlenül attól, hogy autisták - e, vagy sem. Ráadásul nincs igazi viszonyítási alapom, hiszen nekünk van egy auti Petink, el sem tudom képzelni, milyen lenne az a másmilyen élet, amiben nincs, következésképpen a nem auti gyerek apukáját sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Erre a gondolatra egyébként pont ma kaptunk egy nagyon tiszta választ. Történt ugyanis, hogy jó sokáig aludtunk reggel. Ezt azért is tehettük, mert Peti megtanulta, hogy ha mindenki alszik, halkan foglalja el magát és lehetőleg maradjon is az ágyában. Ennek szellemében ma lebontotta az ágya mellet az elosztó fedelét, ami mögött a villanyvezeték megy többfelé. Békésen kipiszkálta az áram alatt lévő vezetéket és makramézott kicsit velük. Ember erre ébredt, meglehetősen gyorsan és viharosan. Leizzadt négyszer, majd elindult villanyt szerelni és dobozokat bombabiztossá tenni. Amikor ezen túl voltunk és egy füst alatt megjavította a konyhában is a rossz konnektort, békésen megkávéztunk és megbeszéltük, hogy Petya őranygyala valószínüleg egy szenvedélybeteg idegroncs és gondolkodik, hogy leugrik egy felhőről és inkább mégis ember lesz. Szóval azt hiszem, hogy a nem auti gyerekek apukái valahogy más dolgokban erősek, mint az auti srácoké. :) De ez a gondolatmenet nem lenne kerek, ha nem említeném a másfajta örömöket is. Pl, hogy Petya tegnap egész nap gatyában volt és tiszta maradt. Ez elég szép teljesítmény és közös, hiszen javarészt Apja hordta vécére. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán ott van az a régi emlék, amikor Ember Peti kicsi korában hazaért hulla fáradtan, mert elég sok fizikai munkát is végzett, az alkarjára fektette Petit és elkezdett vele fel és alá sétálni a konyhában, mert Peti így tudott megpihenni. Akkoriban ezt még a hasfájására fogtuk, lehet, hogy az is volt az ok, talán sosem tudjuk meg, de tény, hogy Ember rengeteg kilométert megtett a konyhakövön és Peti sokáig elfért az alkarján. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
És ha már emlékezgetek, van még két kép, ami szerintem mindent elmond arról, hogy nálunk mi az apaság. Sajna egyiket sem tehetem fel, mert a családtagjaim rendszerint alulöltözöttek, mikor fotózom őket és nem dícsérnének meg, ha közkinccsé tenném őket gatyában/pelóban. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik képen Ember ül az ágyon és gitározik. Mellette áll Panni kék gumicsizmában (?) és pelenkában kb egy évesen és úgy néz az apjára, mint egy istenre. Apja természetesen ennek megfeleően néz rá vissza és tök egyforma kék a szemük. Nem vagyok egy érzelgős típus, de ezt a képet imádom. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
A másik képen Ember alszik keresztben az ágyon, a hóna alatt Peti kb két évesen. Nyár lehet, mert itt is a peló és meztelen felsőtest kombó játszik, de olyan béke van az arcukon, amilyet ébren ritkán látni. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
És ha azt hinném, hogy csak nekem van ilyen jó dolgom, akkor eszembe jutnak mások. Például az az apuka, aki a támogatott életvitellel kapcsolatos tudnivalókba ásta bele magát, mert már nagy fia van. Vagy egy másik kedves bartáunk, akiknél négy pici gyerkőc van és persze az egyik auti. Türelmes és kedves velük, pedig néha az az érzésem, hogy egy zsák bolhával is könnyebb lenne. És még sorolhatnám hosszan, hogy melyik apuka miért is szuper, de tuti, hogy sértődés lenne a vége, mert biztos kihagynék valakit. Plusz azt gondolom, hogy nem csak azok az apukák jó fejek, akik valami extra blikkfangosat talának ki, mint pl egy csokiműhely, hanem azok is, akik "csak" szép csöndben elmennek dolgozni egy bankba, vagy egy építkezésre, aztán hazamennek és segítenek menedzselni a családot, szeretik a gyerekeiket és azok anyukáit. Őket mintha kicsit kevésbé vennénk észre, pedig nélkülük sokkal kevésbé lenne színes a világ.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor ilyesmiről gondolkodom (tényleg szoktam!) akkor eszembe jutnak azok az apák is, akik valamiért nem maradnak a családjaikkal. Valahogy az az érzésem, hogy ők sem azért csinálják ezt, mert rosszak és gonoszak, hanem mert valami túl sok, vagy túl nehéz nekik. Jó lenne, ha el lehetne érni, hogy valahogy könnyítsünk az apukák terhein, azt hiszem akkor mindenki boldogabb lenne. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De száz szónak is egy a vége: Éljenek az apukák, főhajtás és pacsi nekik! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-8Z4QesRj_WQ/WybXiQTYvSI/AAAAAAAAJD0/XYI1IlC6syYcvq0k5eAsJLcLSIjHj6dZQCLcBGAs/s1600/apa%252Bpanni%2Bff.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="640" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-8Z4QesRj_WQ/WybXiQTYvSI/AAAAAAAAJD0/XYI1IlC6syYcvq0k5eAsJLcLSIjHj6dZQCLcBGAs/s320/apa%252Bpanni%2Bff.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-CKkYGbTgGMk/WybXiVucA_I/AAAAAAAAJD4/hZwEa6xA_2gPdJ3JWzCveHewyugWOeIzwCLcBGAs/s1600/K%25C3%25A9p%2B111.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-CKkYGbTgGMk/WybXiVucA_I/AAAAAAAAJD4/hZwEa6xA_2gPdJ3JWzCveHewyugWOeIzwCLcBGAs/s320/K%25C3%25A9p%2B111.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-72628847557334082662018-06-10T19:23:00.000-07:002018-06-10T19:23:42.543-07:00Vagabondok<div style="text-align: justify;">
Múlt szombaton volt a városunkban a Vagabond Korzó. Ez egy olyan rendezvény, mint egy nagy utcabál, vagy egy kis fesztivál. Gyakorlatilag bármerre csámborog az ember a fúbb utcákon, zenébe botlik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azért szeretem nagyon ezt a dolgot, mert teljesen a helyi közösségről szól. Akik ismernek, tudják, hogy ez már egy ideje nagyon foglalkoztat. Mármint a helyi közösség téma. Tök abszurd, hogy a neten lógva élünk, és közben nem tűnik fel, hogy jó fej a szomszéd, vagy, hogy kettővel arrébb is egy auti srác lakik.De vissza a bulihoz!</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen a jeles alkalmon természetesen Ember is muzsikál már évek óta. Mindig nagyon szerettem volna hallani, de eddig sosem mentem el. Petivel nehezen indultam neki, tartottam tőle, mi lesz, ha hamar haza kell indulnunk, mert sok lesz neki a jóból. Most viszont szerencsém volt, mert volt nálunk egy kölcsön autó. Így Embernek is volt kocsija, de nekem is maradt, ha gyors távozásra kerülne sor. A legviccesebb az, hogy nem került. :) Bónuszként Anyut is el tudtam vinni, akiről nekem sosem jut eszembe, hogy idős, de most már azért néha fáj a lába, szóval jól jött, hogy nem kellett mindenen végig gyalogolnia. Autonóm személyiségként gyorsan lepattant rólunk, amikor a központi helyszínre értünk, de időről időre összeakadtunk, Panni pedig hol vele bóklászott, hol velünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Először a <a href="https://www.facebook.com/Szaft-127727738020039/?ref=br_rs">Szaft</a> nevű remek formációt hallgattuk meg, amiben Ember és egy séf barátja muzsikált. Ezt Peti nagyon szerette, végig billegett velem a színpadnál. Utána átsétáltunk egy másik helyszínre és útközben szert tettünk némi fagyira. Innentől már beindult a buli, Peti érezte, hogy ez most egy jó kis nap lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
A másik helyen A <a href="https://www.facebook.com/bluesradiobudapest/">Blues Rádió Budapest</a> tolta, ami Ember kb száz éve létező zenekara és szerintem szuper. Arra azért figyeltem, hogy elhozzuk Petya telóját, mert számítottam rá, hogy lesznek üresjáratok. Ez jó ötlet volt, mert amíg a zenekar felállt a színpadra, addig Petya békésen eljátszogatott. Nagyon vicces volt, hogy találkoztunk egy kedves ismerősünkkel, akivel nyárra integrált alkotótábort tervezünk auti és nem auti srácoknak. Ő festőművész és valaha pedagógus volt, így több társával együtt be meri vállalni a srácokat. Erről bővebben <a href="https://www.dm-egyuttegymasert.hu/hu/projektkereso2/#6583">itt</a>. (Akinek van kedve, egy kattintással akár támogathat is minket egy kattintással! Köszi! :) )</div>
<div style="text-align: justify;">
Amint találkoztunk, egyből rákattant Petyára, noha mondtam neki, hogy nem fogjuk egy hétre vinni táborozni, hiszen neki is sok lenne, meg a környezetnek is. Ettől függetlenül figyelte, hogy játszik, mit csinál és ötleteltünk, mibe is lehetne bevonni. Annyira jól esett, hogy nem a frász jött rá, hanem a lehetőséget látta Petiben!</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor a zene elkezdődött, Peti teljesen lelkes lett. Nagyokat nevetett és néha belevisított a zenébe, amit kb senki nem hallott. Azon mosolyogtam magamban, hogy néha pont jó helyre kiabált. Szerintem most állt össze neki, hogy Apja miket zenél otthon. Ugyanis nálunk előfordul, hogy Ember lecsücsül szépen valahová az ölében egy gitárral és játszik valamit. Ez ilyenkor nem éppen az az idilli helyzet, aminek kinéz, ugyanis az elektromos gitárnak hangosítás nélkül elég fura hangja van. De a motívumok felismerhetők és Petyának simán átjött, hogy aha! ezt szoktam én otthon hallani! Ráadásul ott volt a többi hangszer, szóval komplett zeneként hallotta vissza a dallamokat. Nagyon tetszett neki. Nekem meg az tetszett, hogy a kutya sem törődött Petivel Mért is tette volna, egy szép nagy kamasz srác bulizott, meg nyomkodta a telóját. Az is igaz, hogy jöttek még barátok, szóval általában olyan emberek ültek mellettünk, akit nem lepett meg, egy orr fogás, vagy billegés. De nagyon jó volt kimoccanni Petivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszafelé a kocsihoz sietni kellett, mer megerősödött a sél. Ezt sajnáltam, mert elfújt egy koncertet, amibe belehallgattam volna. (<a href="http://www.mojoworkings.hu/">Mojo Workings</a>)</div>
<div style="text-align: justify;">
Apró vidámságként találkoztunk még Petya egyik volt gyerekvigyázójával, az elsővel, még a korais időkből és vettem egy nagyon szép kendőt egy nem nagyon szomjas pólóárustól, aztán hazajöttünk és lazultunk a kertben, amíg el nem kellett kezdeni az estét. Szuper napunk volt, és még most, egy héttel később is vigyorgok, ha eszembe jut. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-AapnjVgHi20/Wx3c1g9zwOI/AAAAAAAAI_Y/N-Epv3Hoh8UEEN1QMK-VDKoqL_EGZ8IPQCLcBGAs/s1600/20180602_153129.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-AapnjVgHi20/Wx3c1g9zwOI/AAAAAAAAI_Y/N-Epv3Hoh8UEEN1QMK-VDKoqL_EGZ8IPQCLcBGAs/s320/20180602_153129.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-FAfOifIiCEU/Wx3c15TOZQI/AAAAAAAAI_g/BzyKyt3Fsikjrimho5HCSH-SNd0PndMtwCLcBGAs/s1600/20180602_164504.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-FAfOifIiCEU/Wx3c15TOZQI/AAAAAAAAI_g/BzyKyt3Fsikjrimho5HCSH-SNd0PndMtwCLcBGAs/s320/20180602_164504.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-6exT0a4-Gy8/Wx3c1mpyvnI/AAAAAAAAI_c/NhdVaRp0bno6SUtaxtDUVXULVa4I9MDvwCLcBGAs/s1600/20180602_171534.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-6exT0a4-Gy8/Wx3c1mpyvnI/AAAAAAAAI_c/NhdVaRp0bno6SUtaxtDUVXULVa4I9MDvwCLcBGAs/s320/20180602_171534.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-35858371908190653772017-10-07T16:31:00.002-07:002017-10-07T16:31:47.967-07:00Kicsit megkésve<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="text-align: justify;">Már egy ideje szeretném megírni, hogy milyen szuper nyarunk is volt. Kicsit túlpörögtem, mert nagyon jó napom volt, szóval pont itt a megfelelő alkalom. :)</span><br />
<div style="text-align: justify;">
Kezdődött az egész azzal, hogy megkaptuk a bizonyítványainkat. Most épp hárman, Panni, Peti és én. Mindenkié meglehetősen jó lett, de Petyáé különösen izgalmasra sikerült. A tanárai olyasmit is leírtak, aminek itthon nyomát sem látom. Ez nem azért van, mert nem írtak igazat, autizmusban előfordul, hogy egyes képességek csak adott helyhez kötve működnek. Nálunk ez most a szobatisztaság. A suliban már képpel jelzi, ha mennie kell, itthon viszont tesz mindenre, a szó szoros értelmében. Nosza felbuzdultam, itt a nyár, itt is menni fog és szeptemberben egy pöpecül szobatiszta gyerek megy majd suliba. Hát ez nem jött össze. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az viszont igen, hogy egy kisimult, nyugis srác ment ősszel, de addig nagyon sok minden történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdődött azzal, hogy a sulitól idén is kaptunk plusz két hét napközis tábort, amiért nem tudok elég hálás lenni. Ezeken a napokon a srácok bemennek, de nem tanulnak, hanem mindenféle szabadidős progin vesznek részt. Állatkert, játszóterek, ilyenek. Idén Petyáék osztálya még a Velencei tóra is elment. Rendesen vonattal. </div>
<div style="text-align: justify;">
A táborra már nincs szállítás, mivel ez nem tanév, mi hordtuk fel Petit. Azért ez nagyon más, mintha tejes tanévet nekünk kellett volna eltolni, ráadásul nagyon vakációs hangulat volt, jó volt a tanárokkal is beszélgetni. Tök jó volt látni, hogy mennyire lelkesek, nem, letudni akarták a plusz két hetet, hanem szerveztek és azt hiszem jól érezték magukat a srácokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel nem volt szállítás, egy másik srácot is felhordtunk, mert tudtuk róla, hogy ő egy nyugis legény, vele nem lesz gond. Ráadásul az anyukája is nagyon jó fej, egyedül neveli a gyerekeit és neki sem mindegy, hogy mennyit tud dolgozni. Ez mókás volt, mert Peti féltékenykedett. Semmi extra baj, de láthatóan azt gondolta, hogy ebben a kocsiban vele kell foglalkozni, őt kell szeretgetni és max még a Pannit. Panni egyébként nagyon ügyes volt, sokat segített a két srác kapcsán, mert én nem tudtam mindig ott lenni plusz kéznek. Vizet adott, ha szomjasak voltak, meg ilyenek, de jó, hogy ezt nem Embernek kellett megoldani vezetés közben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán jött a vakáció, amikor már mi gondoskodtunk a gyerekek szórakoztatásáról, de legalábbis elfoglaltságáról. Voltunk medveotthonban és kirándulni, jöttek barátok és mi is mentünk, csupa jó kedvű dolog. </div>
<div style="text-align: justify;">
Néha fagyizunk, sőt igazából egészen sokat és szerintem a hazai dinnyék jelentős részének elpusztulása is a mi lelkünkön szárad. Peti gyomra rendben jött és lelkesen ette a gyümölcsöt, mostanig is főleg a szőlőt. Ebből kapott extra verziót is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyik nap dolgoztam a helyemen, ahonnan kilátok a kertre és fél füllel hallottam, hogy valaki azt mondta, hogy Péter légyszíves gyere ide, majd láttam, hogy Petyus jön be az ösvényen és hoz valamit nagyon óvatosan a kezében. Az arcán láttam, hogy nem tudja, hogy ezt most szabad - e, vagy sem. Kimentem hát a konyhába és megnéztem, hogy mi is történik. Kiderült, hogy a szomszéd bácsitól kaptunk egy nagy adag szőlőt. Tudtuk, hogy tőle van, mert már máskor is megkínált minket és megismertem, mert jellegzetesen hosszúkásak a szemek. Ja, és nagyon finomak! Ember úgy szaladt át megköszönni, úgy tűnik a szomszéd nem akart ebből ügyet csinálni. Ha néha kapunk tőle ilyesmit, mindig csak annyit mond, hogy a gyerekeknek, aztán már megy is el, mintha valami olyat tenne, amiről nem kéne beszélni. Egyébként ezzel én is gondban vagyok, mert hogyan fogadjunk el bármit, de ilyen kedvességet egyszerűen nem lehet visszautasítani. A szituban az dobott fel mégis, hogy Peti tök szépen együttműködött, kiderül, hogy a szomszédunk azt mondta neki, hogy vigye be a szőlőt a házba. Ezt hiba nélkül megoldotta. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Izgalmas volt még a Decathlon is, mert elmentünk mindenfélét venni, többek között Petyának szandit. Évek óta nem vettünk neki úgy cipőt, hogy ő is ott volt, most ez is simán ment. Igaz csináltam neki egy rövid kis itinert, vagy nem is tudom minek hívjam. Ez sok fotó és kevés szöveg arról, hogy mit fogunk csinálni. Leginkább talán mobil napirend. Ezt több programhoz is elkészítettem, pl a Medveotthonhoz is. Ezekkel szuper jól működött, különösen ha mondjuk volt benne Meki is. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
A Decathlon ideális volt, mert nagy és tágas és senki sem egymást nézi, szóval ha Petyának éppen repkedhetnékje volt, az sem hatotta meg a népet. Az is jó volt, hogy nem szedegette le a cuccokat, de megmutatta, ami tetszik. Végül kapott egy labdát is, amitől iszonyú boldog volt. Csak arra kell vigyázni, hogy ne dobja át a kerítésen. Ezt most nagyon lelkesen csinálja, a túloldalt lakó bácsi pedig nagyon idős és néha elfelejti, hogy arra kértem, hogy dobálja vissza a holmikat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Idén a medence problematika is másképp alakult. Nem vettünk újabb kiharapható medencét, így Petya beleszokott a fürdőkádba. Ezt próbáltam régebben is, de akkor nem ment. Most ezzel is szerencsénk volt. Persze azért a dobáláson kívül is talált magának elfoglaltságot a kertben. A hintaágy is jó buli, de a legjobb a sarazás. Kiengedte a vizet a kerti csapból, a többit pedig mindenkinek a képzelőerejére bízom. Végül a pancsolót is felállítottuk, de műanyaglemezekre és ponyvára, hogy ne lehessen abban is sarazni. Ez volt a kompromisszum. Így is sok víz fogyott, de kicsivel kevesebb volt a kosz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-QFJ-NkAlfAk/Wdlh4cAss6I/AAAAAAAAF4A/IHErvc-J-ng0sowakzpX9gKJhRfzfgq6ACEwYBhgL/s1600/20170805_100826.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="900" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-QFJ-NkAlfAk/Wdlh4cAss6I/AAAAAAAAF4A/IHErvc-J-ng0sowakzpX9gKJhRfzfgq6ACEwYBhgL/s320/20170805_100826.jpg" width="180" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Próbáltam Petit a ház körüli dolgokba is bevonni, volt amiben egész jók voltunk együtt. Ilyen a mosogatógép kipakolása, és a dolgok hámozása, szeletelése. Hosszú ideig ezekben nem sokszor maradt bent, de nagyon szeretném ezekre megtanítani. Időnk van. :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-jUu847pK4IM/Wdlh4wyhBKI/AAAAAAAAF4M/6q8f26x97rIq8rYKCXJ3X4fPKFRIYrnbQCEwYBhgL/s1600/favagok.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="768" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-jUu847pK4IM/Wdlh4wyhBKI/AAAAAAAAF4M/6q8f26x97rIq8rYKCXJ3X4fPKFRIYrnbQCEwYBhgL/s320/favagok.jpg" width="256" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">szeletelés</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-Kscr6VxjRkw/Wdlio82XimI/AAAAAAAAF4Y/nPxr0kOla9wGhl4HgHXAFuKHp8IgLUHoQCLcBGAs/s1600/19884037_1925281240822441_1201859728354506593_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-Kscr6VxjRkw/Wdlio82XimI/AAAAAAAAF4Y/nPxr0kOla9wGhl4HgHXAFuKHp8IgLUHoQCLcBGAs/s320/19884037_1925281240822441_1201859728354506593_n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ez is :)<br /></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Panni is ügyi volt, igaz sokat tévézett. Úgy döntött, hogy nem szeretne tovább zongorázni, mi mg nem erőltettük. Majd elválik, hogy jól döntöttünk - e, de azt hiszem igen. Mióta nem kötelező zenélni, nagy előszeretettel veszi elő a basszusgitárt és jobbára meg is találja rajta a hangokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ő most ment felsőbe, és elég szomorú volt, mert szerette az alsós tanító nénijét. Úgy tűnik, hogy a felsős osztályfőnök is jó fej, de azért ez még néha most is előkerül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bevezettük a játékestéket is, amiket mind nagyon élvezünk. Ez arról szól, hogy Anyu és én nagyon szeretünk társasozni, de Ember nem igazán. Most már Panni is nagyon okos, szóval simán lehet hármasban játszani. Ilyenkor átmegyünk Anyuhoz, táblás játékokat játszunk és kirúgunk a hámból, ami nasizást jelent. :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-638CBpbzmRI/Wdlh3_rC9eI/AAAAAAAAF38/wTH1E6FyeQsfUqmNdwKzpfpoosEBPyKAwCEwYBhgL/s1600/bumerang.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="960" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/-638CBpbzmRI/Wdlh3_rC9eI/AAAAAAAAF38/wTH1E6FyeQsfUqmNdwKzpfpoosEBPyKAwCEwYBhgL/s320/bumerang.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Panni is táborozott, de ez igazán egyikünkben sem hagyott mély nyomokat. Mindenféle programra mentek busszal, aztán jöttek haza. Azt hiszem ezt jövőre kihagyjuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Maradt még a sátorozás, felállítottunk a kertben egy sátrat, abban aludtunk néhányat. Paninak tetszett, de egyedül nem volt hajlandó aludni benne, pedig szerintem az vicces. Talán majd jövőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Embernek tudtunk venni egy új bringát, ami jobban passzol hozzá, mint a régi, így újra el tudott kezdeni bringázni. Ez több szempontból is érdekes. Azt vettem észre, hogy mióta nyugisabb az élet, mert nincs sikoltozás, kiabálás, fejverés, azóta mi is egyre lazulunk. Nincs ebben semmi meglepő, de nekünk mégis nagy változás. Az elmúlt jó pár évben folyamatos készültségben léteztünk. Ez nem volt tudatos, de mintha leplankolt idegvégződésekkel léteztünk volna. Ebben az állapotban nagyon sok igényt elengedtünk azért, hogy ne őrüljünk meg teljesen. Most, hogy végre nincs folyamatos riadó, szépen visszatérünk a régi magunkhoz. Kinek az az igénye, hogy tekerjen, kinek, hogy nézze. Én pl a teljes Tor de France -t. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azon is elcsodálkozom néha, hogy abban a helyzetben is tudtunk dolgozni és én tanulni. Ezen is a nyáron gondolkodtam el. Régebben Peti mellett egyáltalán nem tudtam dolgozni, ez folyamatos stressz volt, mert mindentől függetlenül dolgozni kellett. Most lehetett, ugyan félgőzzel, de mégis.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez azért is fontos, mert lett egy állásom, ami ugyan nagyon családbarát, csak heti két napot járok irodába, a többit itthonról dolgozom, de azért ez munka, sőt! Meg persze maradtak az egyesületi dolgok. Pályázatokat írtam és zártam és nem volt para. Valahogy rutinosabbak lettünk ebben is. Embernek is szezon volt, ezért ez hihetetlenül jól jött ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából ennyi volt az egész nyár, így leírva nem sok, de komolyan elszomorodtam tanévkezdéskor. Egyszerűen élveztem a srácok társaságát és a nyári lazaságot, nem sok kedvem volt visszaállni a normál működésre. De ez is szokatlanul zökkenőmentesen sikerült. Persze kellett hozzá Ember és Anyu, aki heroikusan elment a szülőire, de mindent összevetve egész jól alakult. :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-aGUu0WQ-aL4/Wdlh4S18jPI/AAAAAAAAF4I/5T9MKxvcdbcEpljOylYzWdLEMCTv8nY0ACLcBGAs/s1600/evkezdes.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="918" data-original-width="918" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-aGUu0WQ-aL4/Wdlh4S18jPI/AAAAAAAAF4I/5T9MKxvcdbcEpljOylYzWdLEMCTv8nY0ACLcBGAs/s320/evkezdes.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-14516868984683734272017-06-09T22:42:00.002-07:002017-06-09T22:42:58.711-07:00Peti sírdogál<div style="text-align: justify;">
Peti sírdogál és ez teljesen kiborít. Az elmúlt tizenvalahány évben ugyanis a bánatát és a kényelmetlenségeit, meg fájdalmait üvöltéssel, meg sikítással tudta kifejezni. Ehhez vagyok szokva, ezt tudom kezelni. Félreértés ne essék, abba is a szívem szakad bele, de az, hogy ehelyett most elsírja magát, ha boldogtalan, vagy fáj valami, vagy egyszerűen csak nem sikerült, ez teljesen új. </div>
<div style="text-align: justify;">
Voltunk a héten fogadóórán, a tanítónénik sok szépet és jót meséltek, de ők is elmondták, hogy ha elfárad, elpityeredik. Majdnem ott helyben elbőgtem magam én is. Úgy tűnik hozzá kell szoknom ehhez a sokkal szelídebb szomorúsághoz is.</div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-55158389079186283072017-05-28T08:22:00.002-07:002017-05-28T08:22:53.080-07:00Kis vasárnapi szerepkonfliktusTanulok szorgalmasan a kertben a holnapi vizsgámra. Szociális munka fogyatékosokkal, nagyon izgalmas. Olvasom a kapott jegyzetet, ami érezhetően nem mai darab, de azért használható. Egyszer csak felnézek és lám az imbecillis gyerekem inadekvát módon játszik mellettem. Pislogok gyorsan kettőt, hát látom, hogy Petya pöszörget egy falevelet a pihenőágyon.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-p1Wj3P9QKic/WSrrPRVabWI/AAAAAAAAFwU/No4SjbBf2HowcOrJr1OI_xH30mRtS0-wQCLcB/s1600/20170511_163548.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/-p1Wj3P9QKic/WSrrPRVabWI/AAAAAAAAFwU/No4SjbBf2HowcOrJr1OI_xH30mRtS0-wQCLcB/s320/20170511_163548.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
Az egész csak nézőpont kérdése. :)<br />
<br />
<br />KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-60190187443939907322017-05-25T07:08:00.001-07:002017-05-25T07:08:41.047-07:00Kisdrogos<div style="text-align: justify;">
Már megint nagyon régen jártam erre és elég szomorkás volt a legutóbbi posztom, szóval épp ideje valami vidámabbnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most is sokat foglalkoztat még a gyógyszer téma, de így megtapasztalva nem olyan rémisztő. Volt egy nagyon rossz rész, amikor "túltoltuk"az adagot, azt nem szeretném még egyszer látni. Peti csak feküdt nyitott szemmel az újságja ,ellett és nem csinált semmit. Jött enni, ha hívtam, meg ilyesmi, de teljesen le volt tekerve. Persze így nagyon könnyű volt vele, de ez nem embernek való létezés. Szerencsére gyorsan észrevettük, hogy ez már sok a jóból és bónuszként a tanítónénik is jelezték, hogy szerintük Petya túl sokat pihen, ezért egy gyors konzultáció után csökkentettük az adagot. Azóta Peti jól van és kezdem megszokni a sikítozás és csapkodás mentes életet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azért nem rázott meg a túlgyógyszerezés, mert az Alapítványnál elmondták, előfordulhat, hogy a tervezett adag nagy lesz, látni fogjuk, hogy hol az elég és így is lett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyetlen mellékhatásként az emésztés felborulása maradt, de mintha az is javulna. Ezt még nem szeretném elkiabálni, de hátha.</div>
<div style="text-align: justify;">
A suliból a "Vezetőség" - től kaptam egy talányos mail - t, hogy Peti szerintük is jobban működik, szóval "visszavonják"a magántanulói státuszra vonatkozó kérelmüket. Hogy ezt hogyan csinálják, el sem tudom képzelni, de lelkük rajta. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként meg roham léptekkel közelít az év vége, nekem vizsgaidőszak és munkában is a csúcs. Lehet kertezni, ami szuper, sokat vagyunk kint.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pannival is többet lehet így értelmes időt tölteni. Nemrég voltam vele egy helyi családi napon, amire még jól ki is öltöztem, mert ahhoz volt kedvem és nem volt kötelező. Holnap pedig osztálykirándulásra megy, életében először ott alvósra. Ő fel van dobva, én meg tövig rágom a körmöm, ami hülyeség, szuper tanítónénije van. Megyek is csomagolni :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-p080GGyFEL8/WSblUyS3vnI/AAAAAAAAFvs/OE73wXdiqJgZlgRNJ2izSsewXnb29A7fQCLcB/s1600/20170514_132229.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/-p080GGyFEL8/WSblUyS3vnI/AAAAAAAAFvs/OE73wXdiqJgZlgRNJ2izSsewXnb29A7fQCLcB/s320/20170514_132229.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-OzUYPARH41U/WSblVC9XzdI/AAAAAAAAFv0/VDI7vIorYSYlc9mJqQWzjgANRLsg0bd1QCLcB/s1600/20170514_132239.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://4.bp.blogspot.com/-OzUYPARH41U/WSblVC9XzdI/AAAAAAAAFv0/VDI7vIorYSYlc9mJqQWzjgANRLsg0bd1QCLcB/s320/20170514_132239.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-lNm7A0zbQTw/WSblU_CpXmI/AAAAAAAAFvw/WVh8trHJzuEHyyHzcCB2_wtZt7Ftq0YHgCLcB/s1600/20170514_150342.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-lNm7A0zbQTw/WSblU_CpXmI/AAAAAAAAFvw/WVh8trHJzuEHyyHzcCB2_wtZt7Ftq0YHgCLcB/s320/20170514_150342.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-2104310706841596662017-04-27T13:56:00.001-07:002017-04-27T13:56:52.776-07:00Ez már nem olyan vicces<div style="text-align: justify;">
Mostanában extra sok a dolgom és a vizsgaidőszakba is sikerült belecsúszni, de kaptam néhány kedves nógatást, szóval gyorsan igyekszem leírni, hogy mi is történt az utóbbi időben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ott hagytuk abba, hogy mentünk a suliba megbeszélésre. El is ballagtunk, ahogy illik. Igazgató, helyettes és még valaki, plusz mi. Mint kiderült, jegyzőkönyvezni akarták a megbeszélést. Ez azért volt jó, mert én is ezt szerettem volna, de így nem kellett kérnem, legalább nem voltam alapból én a "problémás"anyuka.</div>
<div style="text-align: justify;">
A találkozó arról szólt, hogy közölték velünk, hogy kezdeményeznek egy újabb szakértői vizsgálatot annak érdekében, hogy Petya magántanulói státuszba kerüljön. Nagylelkűen azt is felajánlották, hogy két napot bejárhat, ilyenkor majd hozza a busz, az ezzel kapcsolatos papírokat itt írjuk alá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel az a helyzet, hogy a magántanulói státusszal kapcsolatban nem az iskola, vagy a bizottság dönt, hanem a szülő. (<a href="https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100190.TV">2011. évi CXC. törvény 45. § (5)</a> )A két nap pedig az a heti 10 óra, ami ebben az esetben jár, vagyis nem jófejség, hanem kötelező. Ráadásul nem írok alá helyben olyan papírt, amit nem olvastam, értelmeztem és gondoltam át. Itt volt némi cívódás, mert mondtam, hogy nem írom alá, amit azonnal jegyzőkönyvezni i akartak. Kértem, hogy úgy kerüljön a jegyzőkönyvbe, hogy most azonnal nem írom alá, de egy héten belül visszakapják. Tényleg visszakapták kitöltve, bele is írtam a szülő megjegyzéseihez, hogy nem szeretnénk magántanulói státuszt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Erre csak azért tértem ki ilyen hosszan, mert úgy látom, hogy az intézmények rendszeresen játsszák ezt a koreográfiát. Eléd nyomják, jó hosszú, aláírod, így jártál. Olyan, mintha nem lenne más stratégiájuk. Mintha negyven éve ezt tanulták volna, ez működik, más meg nincs. Azóta ezzel kapcsolatban csönd van. Kaptunk még egy löketet az Alapítvány lehúzásából, némi siránkozást, hogy milyen nehéz jó asszisztenseket találni és nekik milyen rossz, hogy sokan elmennek. A kollégák félnek átmenni Peti csoportjába (?!) stb. Természetesen ment az agymosás a gyógyszereléssel kapcsolatban is, a vonatkozó és általuk preferált intézmény sűrű emlegetésével. Komolyan kíváncsi voltam, hogy mikor kezdenek a Lipótmezei út felé hajlongani, de ezt végül nem tették. Kicsit megjámborodtak, mikor kiderült, hogy közel az aktuális kontroll, majd érzékeny búcsú és távoztunk. Ja, és kaptunk egy alig burkolt fenyegetést, hogy nem tudják garantálni, hogy Peti mellett mindig azok a pedagógusok lesznek, akik megfelelők. Ez azért gáz, mert Peti körül kialakult egy kis "kemény mag"a pedagógusaiból, akik szakmai alapon közelítik meg a fejlesztését és úgy érzékelem, hogy ez intézményen belül komoly feszültségeket okoz. Úgy érzem a Vezetőség nem kedveli az ilyen fajta összetartást és ez az egy dolog, amitől komolyan tarok is, hogy bukjuk ezt a jó csapatot, akiket nagyon szeretünk, nem mellesleg Peti is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez idáig kellemetlen, de tiszta ügy. Valami majd lesz, új intézmény, vagy ki tudja, de várni kell. Van viszont a történetben egy újabb csavar. Ahogy írtam, aktuális volt Petya kontrollja, el is mentünk rá. Apja elvitte Petit vizsgálatra, én maradtam beszélgetni valakivel, akit még nem ismertem. Kiderült, hogy pszichiáter, téma a gyógyszerelés. Ettől teljesen lefagytam. Két nagyon alap dolog ütközött a fejemben. Egyrészt eddig mindenki, akinek az autizmus tudását értettem és jónak gondoltam, azt mondta, írta stb, hogy a gyógyszer nagyon ritkán indokolt, ha már minden más lehetőség kudarcot vallott. Másrészt az Alapítvány az a hely, aminek a tudását, szakmaiságát el tudom fogadni, akikben megbízom. Végül több ülésből és Emberrel közösen úgy döntöttünk, hogy legyen, próbáljuk meg a gyógyszert. Peti tehát most gyógyszeres terápiában részesül a gyógypedagógia mellett, a suli boldog, ez a létező világok legjobbika. Akkor miért is voltam olyan nagyon rosszkedvű? Mert nem nekem lett igazam? Azt hiszem nem. Ez nem verseny, vagy háború, amit meg kell nyerni, sokkal inkább olyan, mintha lenne egy nagyon szép kövem, amiből a lehető legszebb szobrot szeretném kifaragni és ehhez a jó szerszámokat kell megtalálni. Némi önvizsgálat után rájöttem, hogy én ezt mégis kudarcként éltem meg. Peti nem lett "rendes"autista, aki a megfelelő eszközök hatására megszólal és elhagyja a súlyos viselkedésproblémákat, pedig én abban hittem, hogy ez így működik. Hát nem. De az minden esetre érdekes, hogy most nyugodtabb és így a mindenféle eszközök használata is könnyebb. Szóval már megint bennem volt a hiba és nem Petyában :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ami még nagyon fontos ezzel kapcsolatban, hogy mennyire másképp vezette fel ez a témát a suli és az Alapítvány. A suliban egy érv volt, ők ezzel nem tudnak mit kezdeni és ennek a különböző variációi, leginkább Peti kártékonyságára, a suli felelősségére és a szakemberek tehetetlenségére vonatkozóan. Az Alapítvány ezekkel a dolgokkal nem érvelt és nem azért, mert nem látott még ilyet. Ők arról beszéltek, hogy Petinek a létezés lenne könnyebb. Talán közelebb kerülhetnénk hozzá és előbbre juthatna. Az Alapítványnál nem voltak biztosak benne, hogy ez működni fog és tudtak válaszolni a mindenféle kérdésemre. (Partnerként, egyenrangú félként kezeltek.) Értették, hogy félek ettől és nagyon féltem Petit és ezt tiszteletben tartották. Azt gondolom, hogy emiatt adagoljuk olyan módon a gyógyszert, ahogy. </div>
<div style="text-align: justify;">
És a lényeg, úgy tűnik, Peti csakugyan jobban működik, de a hosszú távú eredményekre még várni kell. Minden esetre kevesebb tárgy repül el alacsonyabb a zajszint és több a bújás. :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-jL4_SeNonoE/WQJa6PYA-VI/AAAAAAAAFuM/MP6UvLymESginFY1xpxpL7W2U6kjpy3NgCKgB/s1600/20170416_113739.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-jL4_SeNonoE/WQJa6PYA-VI/AAAAAAAAFuM/MP6UvLymESginFY1xpxpL7W2U6kjpy3NgCKgB/s320/20170416_113739.jpg" width="180" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-14492901805604024802017-02-05T13:41:00.003-08:002017-02-05T13:47:01.689-08:00a nap poénja<div style="text-align: justify;">
Ez igazából nem a mai nap poénja, hanem jónéhány nappal ezelőtti, de csak most van időm leírni. A helyzet az, hogy a Vezetőség utasítása szerint tilos a pedagógusokkal a saját elérhetőségeiken kommunikálnunk, mert ezt valamiféle szabály (törvény?) tiltja. Bevallom, nem kerestem utána. Egyébként ha ellépünk kicsit a mi ügyünktől, akár még ráció is lehet benne, hiszen a pedagógusoknak is van magánszférája, amit védeni kéne, és biztos vagyok benne, hogy vannak szülők, akik átlépik az ezzel kapcsolatos határokat. Mindazonáltal az, hogy az a kb két anyuka, akikkel a suliban kapcsolatban vagyok, nem hallott erről a szabályról, vagy miről, az szerintem elég komikussá teszi a helyzetet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az is izgis, hogy eddig az összes gyerekem összes pedagógusa azzal kezdett, hogy lediktálta nekünk szülőin az elérhetőségeket, amin kapcsolatot szeretnének tartani és ez kivétel nélkül mindig a saját kontaktjuk volt, ugyanis ez a leggyorsabb.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Szóval, aki bevállalja, hogy jelzi, a gyereke pedagógusával saját elérhetőségeken tart kapcsolatot, az nyugodtan nyomjon ez alá a poszt alá kommentben egy szmájlit! :)</b></i><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ja, a megengedett (értsd: ellenőrzött) kommunikációs csatornák: az iskola központi e - mail címe és telefonszáma és az ellenőrző. Kíváncsi vagyok, hogy fogadóórára is beül - e valaki, vagy ott még esetleg beszélgethetek Peti tanító néniivel. Egyébként nem szoktunk puccsot tervezni, vagy bárkit bántani, szóval tényleg vicces az egész és persze klasszisokkal körülményesebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként meg csütörtökön kaptam e - mailt és levelet, hogy hétfőn fejlesztés után, mikor visszük be Petit a suliba, fáradjunk be az igazgató nőhöz megbeszélni. Fáradunk. Jövő héten összesen három Petivel kapcsolatos szülőire plusz fejlesztésre és az éves kontrollvizsgálatra megyünk. Azon tűnődöm, eszébe jut - e néha valakinek, hogy mindketten főállásban dolgozunk és van még egy gyerekünk, vagy csak rángatnak kedvük szerint.<br />
És, hogy valami jóval fejezzem be megírom azt is, hogy Petyus milyen jó fej volt este. A fiuk elindultak aludni az emeletre, én meg felszóltam, hogy jó éjszakát. Erre van egy dallamos verziónk, még Panni baba korából, mikor beszélni kezdett. Persze Apja vissza és Pannival is mindenki keresztbe kívánta a jó éjszakát és végül Peti is! Oké, nem artikulálta szépen, még érthetően sem feltétlenül, de akkor is echolálta a mi köszönésünket. Lövésem sincs róla, hogy ez számít - e, de mindenki örült neki. Szóval, jó éjszakát! :) </div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-29987654164885400262017-01-24T05:20:00.001-08:002017-01-24T05:20:06.112-08:00Gyermekem a szörny - ventillálok<div style="text-align: justify;">
Tegnap megint nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. A szmogriadó miatt nem ment a busz, ami Petit suliba viszi, ezért mi vittük és hoztuk. Nyugodtak voltunk, mert végre két napja nem ébredt éjjel, és jó kedve volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor délután érte mentünk nagy ribilliót találtunk. Az egyik lenti pedagógus fent kiabált, egy másik a konyhában pakolászott, Peti tanárnénijén meg láttuk, hogy sírt. Peti egyedül ült a szobában és kiáltozott. Látszott, hogy ő is ki van borulva. Hirtelen nem is értettük, mibe csöppentünk. Aztán kiderült, Peti nagyon rondán megharapta a tanító nénit és még jól nyakon is ragadta. Ez eddig egy igen ronda dühroham leírása. A tanítónéni azt magyarázta, hogy ebben a szituban nem is ő a fontos, meg, hogy ne vele foglalkozzunk, mert persze nagyon sajnáltuk és tényleg szerettük volna megvigasztalni, láttuk, hogy megviselte a dolog. Próbálta elmagyarázni, hogy mi válthatta ki a dührohamot. A hangulatkeltő üvöltöző közben ordibált tovább, hogy azonnal menjen az irodába és ezt így nem lehet, ilyen gyereket ide nem lehet hozni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végül elvittük Petit, aki meglehetősen zaklatott volt, de az autóban később szépen megnyugodott. Itthon elment lezsilipelni az emeletre, aztán már bújt és csinálta az estét, mint rendszerint, bár éreztük, hogy neki is nagyon nehéz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudtam, hogy mi fog következni és nem is csalódtam. Az iskola igazgató helyettese hívott, hogy ultimátumot adjon. A szokásos fensőbbséges stílusában közölte, hogy addig, amíg Peti valamilyen gyógyszeres kezelés alatt nem áll, nem vihetjük az iskolába. Telefonon? Normális? Ő is tudja, hogy ennek nem ez a módja. Kértem, hogy írja szépen le ezt és pecsét is legyen rajta, a sulié. Két percen belül kiderült, hogy Peti mégis mehet suliba. De nagyon hosszú és kellemetlen beszélgetés következett. Gyakorlatilag újra előkerült minden. Vigyük Petit a Vadaskertbe, mert szerinte az Autizmus Alapítvány nem érti a dolgát, csak a pénzünket veszi el. Nem is érti, minek hordjuk oda Petit. Az már nincs meg neki, hogy annak idején konkrétan ők segítettek az első auti csoport kialakításában. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sietve írom le nem gondolom, hogy a Vadassal bármi gond van, sőt! De ha már egyszer folyik Peti terápiája a hasonlóan magas szakmai színvonalon dolgozó Autizmus Alapítványnál, miért kéne máshová mennünk. Különösen úgy, hogy egy csomó gyerek vár ellátásra. És még egy béka ezzel kapcsolatban, amit le kell nyelni. Mi vagyunk a szülők, mi döntjük el, hogy kiben bízunk, hová visszük Petit és milyen terápiára</div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen az is előkerült, hogy én nem vagyok szakember, milyen alapon vonom kétségbe az ő véleményét stb. Ezzel meg az a helyzet, hogy szerintem ezt az iskolát nagyon jól menedzselik, de a menedzsmentnek nem az a dolga, hogy mindenhez értsen és mindent kontrolláljon. A gyerkőc mellett dolgozó szakemberek kompetenciáját egy pillanatig sem vonom kétségbe. Évek óta most először éreztem, hogy a megfelelő emberek vannak Peti mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont ahányszor hallottam, hogy az Alapítvány javaslatai itt nem valósítható meg, mert ez egy iskola, annyiszor vert le a víz. És persze a legfőbb ütőkártya az ilyen típusú vitákban az, hogy miért nem veszi át Petit az Alapítvány a sulijába, ha ennyire segíteni akar. Erre már nem tudok mit válaszolni, én is jobban örülnék, ha oda járhatna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Próbáltam elmagyarázni, hogy ha abbahagyjuk kicsit a személyeskedést, jó lenne rájönni, hogy miért látunk agressziót a suliban és másutt miért nem. Ezt persze személyes sértésnek, az intézménye elleni támadásnak érezte, holott tényleg csak az okokat szeretném tudni. Néhányat már tudunk. Pl azt, hogy van egy srác, aki sikítozik és Peti ezt nem tudja elviselni, szenzorosan megterhelő a számára. Ezt a fiút nem teszik át másik csoportba, mert "nem lehet egy gyereket se kitenni és minden csoportban van túlhallásos" Ez nagyon jó, de a képlet innen egyszerű. autizmus+szenzoros túlterhelés=dühroham. Min lepődünk meg? Ez az érv sem megy át. Ugyanakkor tény, csakugyan nem veszhet el egy gyerkőc sem, ebben legalább egyet értünk. Ez egy nagyon komoly szakmai kérdés, de szokás szerint a titokzatos "vezetőség" dönt a hozzáértő pedagógusok helyett.</div>
<div style="text-align: justify;">
A másik ilyen zűrös helyzet az ebédlő. A gyerekeknek ott kell enni, mert ez egy iskola. Kit érdekel, hogy nem bírják? A képlet a fenti.</div>
<div style="text-align: justify;">
A számomra legborzasztóbb helyzet, amikor a busz korán ér fel a sulihoz és a "vezetőség" nem engedi be őket. Mindegy, hogy hány fok van és az is, hogy hogy bírják ezt a gyerekek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Javasoltam már azt is, hogy ha nem tudják ellátni Petit "ez nem pszichiátria" "megfelelő fizikumú asszisztens kell" "a kollégák félnek"akkor kérjenek új intézmény kijelölést célzó vizsgálatot. Ez sem megy, mert ők nem kirúgni akarják Petit. Csak azt nem tudom, hogy akkor mit. </div>
<div style="text-align: justify;">
Este elalvás előtt Peti keservesen sírt. Nem a szokásos üvöltözést produkálta, hanem zokogott. Ez borzasztó volt. Ő ugyanis érzi, hogy valami rossz van, fél és egyébként elég rondán szét is verte magát. Ez persze az íróasztal mögül nem fontos. Erről nem veszünk fel látleletet. </div>
<div style="text-align: justify;">
A ma reggeli menetre viszont végképp nem voltam felkészülve. Autó vitte Petit és a többieket és a kísérő tök jó fej volt. Elmondtuk neki, hogy Peti zaklatott lehet pl a kocsi és nem busz szitu miatt, meg a tegnapi sokk miatt is, de mondta, hogy álljunk a dologhoz pozitívan, neki Peti nem szokott ilyesmit csinálni. Nem is volt gond, amíg be nem értek. A tegnapi üvöltöző ma reggel is bent volt és ma is jó volt a torka. Elkezdett kiabálni a kísérővel, hogy mit képzel, hogy ide hozta Petit, ide nem jöhet stb. Kapott erősítést is egy másik asszisztens személyében. Nagyon hálás vagyok neki, mert azonnal felvitte Petit, nem tette ki ennek az ordénáré és számára érthetetlen, tehát felzaklató helyzetnek. A saját tanítónénije persze fogadta Petit, hiszen ebben maradtunk. Szegény kísérő lefelé kapott még egy adagot és eljött. Nekünk nem is szólt, látta, hogy kivagyunk véletlenül derült ki az egész. Írtam az vezetőnek, ő semmi ilyenről nem tudott. </div>
<div style="text-align: justify;">
Én meg állok, mint olyan sokszor és nem értem. Nem értem, hogy miért üvöltözök ezzel a vezető hölggyel, aki nem kar rosszat, bár sokat hibázik és néha nem egyenes. De ezért én nem szoktam kiabálni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem értem, hogy miért nem számít a pedagógusok és az Alapítvány véleménye, miért szent grál a normál iskolai működés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt sem értem, hogy mit vétett Peti, miért nem lehet vele foglalkozni. Azt tudjuk, hogy toalett tréninget kezdtek vele a tanító nénik, mert úgy ítélték meg, hogy lehet. Azt is tudjuk, hogy a csoport megszokott asszisztense, akit Peti nagyon szeret, nem volt. Helyette egymás után két ember jött fel, Peti pedig nagyon rosszul viseli az átjáróházat. Azt is tudjuk, hogy később értünk érte, mint ahogy a busz szokott, de ezen azért nem aggódtunk, mert a múlt heti fogadóórára is később jöttünk és nem voltak következményei. De lehet, hogy ez a sok minden összeadódott, ezért a dühroham. </div>
<div style="text-align: justify;">
És végül ami nagyon fontos, nem mentegetni akarom Petit. Az agresszió rossz. Meg kell tanulnia, hogy ezzel a stratégiával nem élhet a suliban sem. De ehhez szakszerű segítség és együttműködés kell, nem hiszti. </div>
<div style="text-align: justify;">
Talán le sem kell írnom, hogy milyen vacak esténk volt. Senki nem gondol bele, hogy ez milyen lehet szülőként. Elvégre Peti tényleg bántotta a tanárnénit, fájdalmat okozott. És persze az utána következő gonoszság sem tesz jót, mit tudatosan nekünk szántak. Mit számít már a remekül zárt félév öröme két nappal ezelőttről, meg a múlt heti fogadóóra jó légköre. Máskor használ, ha arra koncentrálok, hogy mennyien segítenek nekünk. A tanító nénik és a kísérő, a gyerekorvos, aki már ismeri azt a játszmát, hogy az iskolaorvos betegnek látja Petit, ezért nem menjen és segít nekünk és biztos van még más is, de most nem jut eszembe. Most az sem old meg semmit, ha erre a sok kedvességre és jó szándékra gondolunk. Beszűkült tudattal ülünk a gépeink előtt, próbálunk dolgozni. Pörgetjük magunkban a helyzetet, a fájdalmas mondatokat, amiket olyan nagyon könnyű a fejünkhöz vágni, meg azt, hogy mi lesz így Petivel és igyekszünk, hogy Panni ne vegye észre, hogy milyen állapotban vagyunk. Mi vagyunk a szörny családja, ez jár!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Az idézetek forrása a "vezetőség"</div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-32858301139210580672017-01-09T14:47:00.000-08:002017-01-09T14:48:37.800-08:002016 vége<div style="text-align: justify;">
Nézzük, hogy is telt a tavalyi év vége. Peti kitalálta, hogy megmutat nekünk mindent, amit hallani/olvasni lehet az autista gyerekekről. Természetesen nem a zseniális számtani és egyéb képességeket, hanem az apró, bosszantó szokásokat, rákattanásokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
A sikoltás, kiabálás, köpködés már régen megvan, ezeket már ismertük. Viszont ehhez hozzátette még a vizezést, dobálást,k és a tévézést. A vizezés poén, mert így kicsit könnyebben megy a fürdőbe. A suliban olyan karácsonyi ajándékot kapott, ami szintén ennek megy alá. Valami fura kis műanyag szörny, ami vizet fröcsizik, ha beteszed a kádba. Gyakorlatilag egy mini szökőkút. :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-aQ0PLP7lOeY/WHQN_HPKCcI/AAAAAAAAFnM/nYmIjIVrEG0BIW2BT8sIRovmXIbnuLctQCKgB/s1600/20161224_142845.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-aQ0PLP7lOeY/WHQN_HPKCcI/AAAAAAAAFnM/nYmIjIVrEG0BIW2BT8sIRovmXIbnuLctQCKgB/s320/20161224_142845.jpg" width="180" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
A vizezés egyébként neki azt jelenti, hogy a tenyerébe folyat némi vizet és azt feldobja a levegőbe. Hogy a padló és minden más vizes lesz, az őt a legkevésbé sem érdekli. Azt találtam ki, hogy vizezni csak a fürdőben szabad és a csapba, vagy a kádba mehet a víz, így valamennyire kezelhető ez a dili. Persze, ha egy kis potya randalírozás jut a mosogatónál és még némi lisztet, vagy porcukrot is tud rá szórni, akkor garantáltan kész a ragacs a padlón és az én idegrendszerem is.<br />
A tévézésben az az érdekes, hogy nagyon tudatosan választ ki magának filmeket. Elmo, Szezám utca, Thomas, Hunyor major, Pettson, ezek a kedvencei. Ha rajta múlna, napjában százszor is megnéznénk ezeket. Először a dvd - k tokjával kérte őket, de most már kapott képeket. Vicces volt, mert nem voltam benne biztos, hogy jó - e úgy, ahogy kitaláltam, de már a készülő képek között is lelkesen válogatott. Néha még meccselünk, ha mi szeretnénk tévézni, de lassan ennek is kialakul a rendje.<br />
A ruhák és egyebek dobálása sajnos továbbra is zajlik, de ezzel most nem nagyon tudok mit kezdeni, rontja tovább a vérünket.<br />
Volt egy csomó szülinap, Petinek és nekem is, no meg karácsony és szilveszter. Ezek meglehetősen jól alakultak, bár a nonstop díszítés idén is megvolt. Jöttek vendégek és voltunk kirándulni, szóval jó volt minden, persze olyan petisen.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-pdwQbW1i7Vo/WHQTOL5vM-I/AAAAAAAAFnc/f9pbGNtjcFski715yAJpxQ4KZcfxVwyGgCKgB/s1600/20161224_183411.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-pdwQbW1i7Vo/WHQTOL5vM-I/AAAAAAAAFnc/f9pbGNtjcFski715yAJpxQ4KZcfxVwyGgCKgB/s320/20161224_183411.jpg" width="180" /></a></div>
<br />
Ezek az apró és nagyobb furcsaságaink nem is zavartak olyan nagyon sok vizet, ami jobban zavar, hogy megint előkerült a gyógyszerezés téma a suliban. Nagyon fura a helyzet, mert a tanító nénik, akik Petyával vannak, értik az autizmust, tudják, hogy Petya problémás viselkedését ebből az irányból kell megfogni. A titokzatos "vezetőség" fedőnévvel dolgozó intézményi rész, viszont nagyon felületes ismeretekkel rendelkezik autizmus témában és gyógyszerelést akar. A gond az hogy Peti tényleg veszélyes helyzetekbe keveredik, pl betört egy üvegajtót. Most nem menjünk abba bele, hogy egy ilyen intézményben miért van betörhető üvegajtó, mert erre nem tudok értelmes választ adni. Volt, hogy agresszíven viselkedett, ami tekintve, hogy már nagyfiú, majdnem akkora, mint én, ijesztő lehet. Ez is a legfőbb érv a gyógyszer mellett, hogy már nem olyan kis cuki. Csak ettől én mindig dühös leszek, ugyanis kis cuki korában is rossz volt neki, meg most is az. Nem tudom elfogadni azt a gondolatmenetet, hogy most már minket is zavar, hogy neki rossz, szóval toljunk egy kis anyagot neki. Kisebb korában is nagyon keményen kellett volna már dolgozni vele, nem csak most, amikor már mindenki számára nehéz a helyzet, nem csak neki. De arról persze megint senki nem tehet, hogy az évek alatt számtalan különböző képzettségű és habitusú ember foglalkozott Petivel, ami végső soron időnként többet használt, mint ártott. A mai napig nem tudom és soha nem is fogom tudni, hogy ki mit csinált vele és mit váltott ki ezzel. (Nem engem nem érdekelt a téma) A lényeg, hogy a mostani helyzettel kell kezdeni valamit és tudom, hogy én baromira nem vagyok objektív a gyógyszer témában, szóval megint konzultációra várunk. A legnagyobb segítség Peti tanító nénii és bácsija, ők nem feltétlenül akarnak Petinek gyógyszert adni és azt hiszem elég komolyan lobbiznak érte a suliban. Dolgoznak vele sokat, amit én is látok, de attól félek, ennek meg is adják az árát. Ezzel most itt tartunk, egy újabb start mező, innen indulunk neki 2017 - nek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7240668679616983188.post-62569677007827772782016-10-05T14:29:00.000-07:002016-10-05T14:33:03.462-07:00Egy nagyon nehéz döntésHa valakinek autista gyereke van, gyorsan megtanulja, hogy jobban jár, ha elenged dolgokat. Nekem ez valamiért eddig viszonylag kevés nehézséget okozott. Mivel nem volt a cél a három diplomás, jól idomított gyermek, nem volt nehéz tudomásul venni, hogy Petya nem lesz ilyen. Alapvetően boldog gyereket (és később felnőttet) szerettünk volna nevelni és ez elvben autizmussal együtt is lehetséges, tehát a cél adott, csak az oda vezető út kanyargósabb.<br />
Kicsit nehezebb volt megválni az én fogalmaim szerint otthonos lakás kialakításának lehetőségétől, de ezen is nagyon sokat dolgozunk és azt hiszem jó irányba haladunk. Erről bővebben már <a href="http://nappalialmok.blogspot.hu/2014/10/autizmussal-elunk.html">itt</a> írtam.<br />
De amiről most írni fogok, az csúnyán megpróbált. Történt ugyanis, hogy Petya a nyári javulás után valamiért nagyon elkezdett félni Artitól, A taktikája az volt, hogy ha a kutya a kertben volt, bejött a házba, ha Pedig Arti volt házon belül, Peti ment a kertbe. Ez működött is valamennyire, bár nem volt egy kellemes állapot. Komoly problémát az jelentett, ha valamiért a kutya és Petya is a házban volt. Peti ilyenkor kiabált, csapkodott és bántotta magát, Arti meg befészkelt valamelyik sarokba és nem igazán akart onnan kijönni. Ez jellemzően olyankor fordult elő, ha esett, dörgött, vagy valaki tüzijátékkal durrogott. Nagy türelemmel ilyenkor is ki lehetett csalogatni a kertbe, de nem volt jó érzés hagyni őt félni és/vagy fázni.<br />
Biztos lett volna megoldás, ha több energiánk van erre, de sajnos nem volt. Ezért Artit visszaadtuk azoknak, akik kicsi korában közvetítették ki hozzánk. Általában nem szoktam nevesíteni itt senkit, de azt hiszem ebben az esetben kivételt tehetek. A <a href="http://www.rex.hu/">Rex Alapítvány</a> ugyanis megérdemli, hogy megírjam, mennyire jó fejek voltak. Annak idején négy éve, mikor Artit elhoztuk és most is, amikor meg kellett válnunk tőle.<br />
Amikor Arti hozzánk került, megmondtuk nekik, hogy nem terápiás kutyát szeretnénk, de olyan habitusú ebet, aki elvisel egy hadonászó, kiabáló autit és értették, hogy mit kérünk és miért. A visszavitelkor sem sem ítélkeztek, igaz megírtam nekik, hogy miért van erre szükség. Még biztattak is, hogy Artinak jók az esélyei arra, hogy új gazdija legyen. Remélem igazuk lesz.<br />
És, hogy miért viselt meg a dolog ennyire? Magam sem tudom. Talán azért, mert úgy hiszem, hogy egy kutya nem játékszer, nem lehet csak úgy adni - venni. Ha befogadtam, otthont és biztonságot ígértem neki és ezt az ígéretet nem tudtam megtartani. Ugyanakkor valahányszor hallom, hogy esik az eső és érzem, hogy milyen fránya hideg van, azt érzem, hogy jól döntöttünk. Arti érdekében el kellett őt engedni, nem tarthattuk rossz körülmények között csak azért, mert szerettük. De azért ez még nagyon sokáig dolgozni fog bennem.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-pwV5LTEVCaA/V_Vv707kH9I/AAAAAAAAFf8/hmOsJRccj6IN3hAPxfCET7lYRlhAnVgggCLcB/s1600/arti.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://1.bp.blogspot.com/-pwV5LTEVCaA/V_Vv707kH9I/AAAAAAAAFf8/hmOsJRccj6IN3hAPxfCET7lYRlhAnVgggCLcB/s320/arti.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-eHFIg2lc-X4/V_Vv-fokyQI/AAAAAAAAFgA/RlNNj-fuBv0a7LWwyWg2r_C8y0ewTmVWQCLcB/s1600/arti.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-eHFIg2lc-X4/V_Vv-fokyQI/AAAAAAAAFgA/RlNNj-fuBv0a7LWwyWg2r_C8y0ewTmVWQCLcB/s320/arti.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<a href="http://rex.hu/orokbefogadhato-allat/119">Örökbe fogadható</a>KISMADARhttp://www.blogger.com/profile/05248892957122595158noreply@blogger.com4