egy beteg aranyhal gazdája

Senki sem érezheti magát olyan tehetetlennek, mint egy beteg aranyhal gazdája. ( Frank McKinney Hubbard amerikai humorista )

Eddig azt hittem Woody Allen mondta. De tulajdonképpen mindegy is. Arról jutott eszembe, hogy Petya beteg lett. Szóval az én olvasatomban a beteg aranyhalat nyugodtan helyettesíthetjük beteg, nem beszélő autistával. Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki szerint ez morbid.
A helyzet az, hogy Peti egy egyszerű gyomorrontással is a frászt hozza rám. Ez azért van, mert tudom, hogy nem tudja megmutatni, hogy mi fáj és mennyire. Plusz azt is tudom, hogy sok auti embernél a miénktől eltérő a fájdalom és általában a saját testük érzékelése. Kommunikáció hiányában eddig még nem tudtuk betájolni, hogy Petyónál ez hogy működik. Tehát ha Petya lefekszik a babzsákra és nem eszik, sőt nem is pakol, csak fekszik és néha nyöszörög, ez elég ahhoz, hogy én már vakbélgyulladást, mérgezést (mit ehetett, amit nem láttam?) vagy más rettentő dolgot képzeljek a tünetek mögé. Ezen az sem változtat, hogy nem lázasodik. Meg az sem, hogy nem úgy tűnik, mintha nagy fájdalmai lennének. Fentiek miatt tegnap éjjel nem sokat aludtam, hanem hallgattam, hogy szuszog Petya és biztosan nem történik - e vele valami rossz. Nem történt, csak annyi, hogy reggel úgy ébredtem, mint akit összerugdaltak
Napközben Apja szerint még kicsit nyomott volt, de délután már eszegetett és nem csak sütit, mint napközben. Este fürdés után már mosolyt s puszit is kaptam, tehát ma éjjel talán nyugodtan fogok aludni és talán a holnapi látogatás a Dokinéninél is elmaradhat. Mert a szokásos nyűg megint adott. Én dolgozom (Ha még nem említettem volna, jelenlegi munkahelyemen az utolsó hetemet, így nem szívesen jelentenék beteget) és Embernek is adódik munkája, de egy beteg Petyó után nem kapnak két kézzel a nagyszülők és bébiszitterek. Utóbbiakat jelenleg meg sem tudnánk fizetni.
Mire átszerveztük az életünket, hogy minden beleférjen, ez a fránya gyerek meggyógyul? :-) Annyi baj legyen!
Ezen kívül csak annyi történt, hogy megfürdettük Foltost, aki Panni első számú kedvenc plüsse és ezért már meglehetősen viseltes volt. Tettem vizet, meg mosószert a kicsi lavórba és hagytam Pannit fürdetni. Még szerencse, hogy nincs szőnyegünk. Foltos most a radiátoron szárad, remélem holnap már nem lesz vizes, Panni pedig egy másik kutyával tért nyugovóra. Azt hiszem az is kielégítően tudja vigyázni az álmát. Hogy kicsit jobb kedvre derítsem Pannit este sütöttünk sajtos zsemlét amiből már Peti is evett. :-) Mostanra már mindenki békésen szuszog és senki nem nyögdécsel. Jó jel. Ja! És Peti borzasztó vicces arcokat vág a lötyögős foga miatt. :-)))

Autizmus a javából

A héten Peti olyan mennyiségben és minőségben produkálta az auti furcsaságokat, hogy néha már csak röhögni tudtam az egészen. Ez persze bizonyíték lehet arra, hogy milyen érzéketlen (fridzsider) anya vagyok, vagy arra, hogy nevetés nélkül már rég megőrült volna az egész család. Leírom, aztán mindenki döntsön kedve szerint.
Kedden kezdődtek az események. Ember rajzolni ment, így én voltam este a csibékkel. Nagyon büszke voltam magamra, mert szép esténk volt. Korán vacsiztunk és Peti gyorsan meg is fürdött és feljött az emeletre. Azt gondoltam, amíg Panni is megfürdik, Peti félig el is alszik. Csak azzal nem számoltam, hogy Petya valahogy hozzájutott az áztató por dobozához és azt ütögette boldogan a szokásos kézmozdulatával. Őt elbűvölte a doboz hangja és ügyet sem vetett a dobozból diszkréten hulldogáló granulátumra. Ebből kifolyólag az estét megnyugtató és zsongító hangú porszívózással zártuk, amihez a mosógép adott ízléses aláfestést, mert Peti a kedvenc babzsákfoteljét is beterítette mosószerrel.
Mindezek ellenére Petya szerda reggel korán ébredt. Ahogy ilyenkor szokta, lófrált kicsit, aztán lefelé indultak Apjával, hogy a náluk lényegesen lustább lányoknak kávét és kakaót készítsenek, illetve, hogy némi reggelit vegyenek magukhoz. A  férfiúi összetartozás jegyében Apja a nyakában vitte le Petit a lépcsőn. Az egyik szegény lépcsőlap meg nem bírta a két meglett férfiember súlyát és leszakadt. Ezt ők konstatálták, majd nekiláttak a reggeli teendőiknek. Peti többször is megpróbált fel és lejönni, láthatóan érdekes volt neki a lik. Amikor erre ráunt, bevonult a gardróbba. Ott van egy zacskónyi cipő, amit valahová el kéne pakolnom. Amíg én nem kezdek vele valamit, Peti pakolássza, ha nincs jobb dolga.
Én a fiúknál sokkal hektikusabban reagáltam a leszakadt lépcsőre és egyáltalán arra, hogy már megint kelni kell stb. Nekikezdtem a készülődésnek, öltöztetés, tornacucc, reggeli, ki hová megy, meg ilyenek. Fél szemem a lukon volt, bár zártuk az emeleti gyerekrácsot, nehogy gond legyen. Felszaladtam valamiért és láttam, hogy Petya valami apró szőrös cuccot pöszörgetve ballag ki a gardróbból. (ugyanúgy, mint a dobozt, vagy bármit ami felkelti az érdeklődését) Ráfókuszáltam az összes dioptriámat és rémülten láttam, hogy egy halott egérrel játszik. Szegény boldogtalan néhány napja már motozott a gardróbban és gondolom végül Findusz megfogta. Peti meg csak azt látta belőle, hogy valami új, érdekes tapintású cucc. Ugyanúgy bánt vele, mint a tükördarabbal, cédétokkal, plüssjátékkal, vagy akármivel. Fogalma nem volt róla, miért kiáltok rá és miért vesszük el ezt az izgis valamit és hajítjuk ki a kertbe. Rendes gyerek, tudomásul vette, hogy ennyire rugalmatlanok vagyunk játék tekintetében. Megvígasztalta magát a nemrég kapott plasztik kártya csomaggal. Ez lett a gond, mert ezeket a kártyákat ütögette és nézegette még akkor is, mikor lehívtam öltözködni. Természetesen résen álltam a hiányzó lépcsőnél, de pont hátraszóltam valamit Panninak, aki hol máshol lábatlankodott volna. Peti a kártyái bűvöletében sehová sem nézve rutinból a lukba lépett. Hiába próbálgatta egész reggel, a lépcső ott szokott lenni, hát odalépett. Szerencsére nem esett nagyot, alatta volt a mosógép. Én láttam, hogy a semmibe lép, de megfogni már nem tudtam Jó nagyot kiáltottam, szerintem ez ijesztette meg igazán. Innentől kezdve egy darabig elég sárkányos volt a hangulata, amit meg is értek. Egy darabig az enyém is az volt. Délután Ember negyedóra alatt megcsinálta a lépcsőt és Peti sem fél közlekedni rajta, úgyhogy ez végül is hepiend.
Egyébként az egér volt az a pont, ahol már elröhögtem magam. Ember azt hitte ugyanis, hogy valami rettentő dolog történt, mert én nem szoktam kiabálni. Az élő egerekkel nincs is semmi bajom, pláne ha a szomszédos üvegházban maradnak és nem jönnek hozzánk. De a szegény döglött egérke Peti kezében több volt, mint amit reggelente el tudok viselni.
Azóta viszonylag nyugi van, bár Peti néha türelmét veszíti és olyankor rondán bánik magával. A térdei tiszta zöldek, alig győzzük kenegetni. Tegnap este megint eljutottam odáig, hogy lefogtam őt. Egyre inkább úgy érzem, hogy sokat nem segítek vele. Ha én ki lennék borulva és még jól le is fognának, nem hiszem, hogy jobban viselkednék tőle. Bár utána már nem bántotta magát tovább.
Egy lehetsége ok, hogy már megint mozog egy foga. Az egyik felső első. Egyébként is fura, most például laszik, ami igen ritkán fordul elő. Remélem nem lesz beteg. Majd meglátjuk.
Azt is meg akartam írni, milyen szerencsés lehet, ha az embernek olyan auti gyereke van, mint Peti. Ő ugyanis ördög és pakol. Tegnap az egyik olyan fiókot kerítette sorra, amibe kb 5 éve nem néztem be.  Mikor pakoltam vissza, találtam egy csomó régi levelet még diákkoromból. Nélküle sosem vettem volna elő őket. Egy csomó szép emlék eszembe jutott. Tiszta haszon nem igaz? Ehhez képest elenyésző a visszapakolással járó bosszúság:-)

murphy

Ma volt dolgom,amit szerettem volna akkor intézni, mikor a gyerekek elaludtak. Rutintalan vagyok, nem számoltam a gyerekek titkos százhuszadik érzékével, amivel bizton megérzik, mikor várják a szüleik, hogy végre elaludjanak. :) (Mármint a gyerekek. A szülők mindig szeretnének aludni)
A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy először Panni próbálkozott a szelíd erőszakkal. Kicsit kérlelt, hogy mégis jöjjek föl vele, de meg lehetett győzni, hogy Apjával is el lehet aludni. Ezután jött a kemény valóság. Petya kiszúrta, hogy nem vagyok a helyemen az ágyban és ordénáré hisztit rendezett. Régebben teljesen mindegy volt neki, hogy kit hol ér az álom, de úgy látom mostanában már erre is figyel.
Végül feladtam és feljöttem, gondoltam a laptopon is tudok írni. Peeeeersze. Mire a gyerekek csakugyan kidőltek, Anyám kezdett jetijárással közlekedni, hogy recsegett belé a ház. És amint ő nyugovóra tért, Ember kezdett férfias horkolásba mellettem. Már majdnem nagyon dühös lettem, mikor rám jött a röhögés. Így járnak a kreatív írogató anyukák. Ettől persze elszállt a dühöm és végül sikerült a fejemből a laptopba csepegtetnem magvas gondolataimat, magára vessen aki olvassa. Most már csak az a gond, hogy teljesen éber vagyok. A holnap reggelre nem is merek gondolni
A napi történések eléggé hektikusak. Őrlődöm a két munkahely közti átmenetben. Nagyon szeretnék jól teljesíteni amíg itt vagyok, de közben néha teljesen elmegy a kedvem az egésztől. Komolyan olyan, mintha egy pasival szakítanék. Szomorkodom rajta de közben érdekel is az új. Na jó, nem jó a pasis párhuzam, mert ott nem szép az egyikből a másikba szállni. Mivel rutinos önsorsrontó vagyok, azon is parázom, hogy legyek jó az új helyen. Amikor éppen nem ezzel ölöm magam egész jól vagyunk.
Peti viszonylag ritkán jön ki a sodrából, aminek köz lehet a szokatlanul jól működő emésztésének. A suttogás továbbra is nagyon bejön neki, ezért megpróbáltam használni az mp4 lejátszót fülhallgatóval, amit még az ovi kért régebben. Ha megtűri a fülhallgatót, rosszabb periódusaiban talán a fülvédőt is tudjuk majd használni. (Hátha nem lesznek rosszabb periódusok). Ma meg a suttogással pakoltunk. Kértem, hogy szedje fel a földről a kártyákat. Minden egyes kártyánál a fülébe súgtam, hogy kérem a kártyát. Látszott, hogy szórakozik, mert amikor megunta, akkor többet is ideadott egyszerre, de amíg játszott, egyesével hozta.
A hétvégén meg Apját szórakoztatta azzal, hogy lelopta a polcról az egyik temperáját és összekente vele mindkét kezét és az arcát. Jól áll a gyereknek a zöld. :) Szerencsére nem lett baja, de azóta sem tudom, hogyan szedte le a festéket a magas polcról.
Embernek elmeséltem az aggályaimat azzal kapcsolatban, hogy ha ő lesz itthon délután, nem fog tudni működni a napirend és azóta mintaszerűen jól csinálják. Sokadszorra derül ki, hogy nem baj ha a házasfelek beszélnek egymással :)

három hóvirág

Ennyi bújt elő a kertben és ha csak ennyi történt volna, már annak is örülnék. De van más is, aminek lehet. A helyzet az, hogy már egy ideje kilátásban van, hogy dolgozhatok egy olyan szervezetnél, ahol autista gyerekek és felnőttek családjának a segítésével foglalkozhatok. Erről eddig nem írtam, mert nem szerettem volna esetleg akaratlanul tapintatlan lenni a mostani kollégáimmal. De péntek óta biztos, hogy ezen a helyen várnak engem és már bent is tudják, tehát nyugodtan örülhetek itt is.
Persze nagyon sajnálom itt hagyni a mostani kollégáimat. Többször írtam már arról, hogy mennyire kedvelem őket és azt, hogy élő agyú emberekkel dolgozom, nem krumplifejekkel. Azt hiszem az új munkahely is jó lesz ebből a szempontból (is), de a régiek már a szívemhez nőttek. Évekkel ezelőtt erre mondta egy barátom, hogy ennek a logikának a mentén ő feltehetőleg az oviban maradt volna, mert ott is jó banda volt és néha tényleg váltani kell. Februártól tehát váltok és remélem meg fogok felelni ott is, ahová megyek. A munkám egy része hasonlítani fog a mostanihoz, ettől nem is félek, csak azt nem tudom, hogy  személyes érintettség segíteni fog engem, vagy akadályozni. Mostanáig tudatosan próbáltam nem "bevinni" a dolgozóba az autizmust (Nem mindig sikerült) és ezt a tiltást még helyre kell tennem a fejembe.
Nyolc órát fogok naponta dolgozni és ennek megfelelően anyagilag is jobban járunk. Ez nagyon jókor jött, tekintve, hogy Embernek vállalkozóként nincs rendszeres bevétele, a bank meg kéri a pénzét időben. Kicsit aggódom, hogy mi lesz így a gyerekekkel, ki hozza és viszi őket, főleg ha Embernek olyan munkája akad, hogy nem ér az oviba. Petiért ugyanis négyre menni kell. Panni lazább, ő hatig maradhat. De ezt majd idejében megoldjuk. Ember szerint mesét olvasni, legózni, meg sütit sütni egy órával később is lehet, tehát ezen kár aggódni. Jól is elsülhet, ha Ember megy Petiért. Arra gondolok, hogy én általában úgy szervezem a dolgokat, hogy munka- bolt- ovi, így Petya nem jön be a boltba, pedig be kéne neki. Ember egyrészt sokkal bevállalósabb, mint én, másrészt nem bolyong a boltba és nem ábrándozik a játékos (na jó, néha a ruhás és a kenceficés) részlegen, így sokkal megfelelőbb partner Petinek a boltoláshoz, mint én. Viszont pont a lazaságából fakadóan nem feltétlenül csinál lekiismereti kérdést abból, hogy Panni mennyi mesét néz és Petya hintalovagol - e. A napirendet sem hisztizi túl, mint én. De alapvetően azt gondolom, hogy ő egy szuperapu és biztosan meg fogja oldani a délutánokat, feltehetőleg ügyesebben, mint eddig én. Sokat segíts hogy ő nem lelkizik a dolgokon, hanem nekiáll és megcsinálja őket. Majd meglátjuk.
Jó hír még, hogy Petya nagyon bújós és játékos és így sokat lehet vele bolondozni. Azt szereti, ha a fülébe súgok dolgokat. Bemászik az ölembe és a szám elé rakja a fülét, aztán vigyorog, mint a tejbetök és várja a csodát. Nevezetesen, hogy a fülébe susogjam, hogy "Suttog a fenyves, zöld erdő", vagy valami hasonlóan szellemes dolgot. Ha ez bekövetkezik, rötyög és puszit ad a saját pankrátor stílusában. Ha már az aktuális dilinél tartok, elmesélek egy régit, amit még azt hiszem nem említettem. Nevezetesen a mikró ajtajának a csapkodását. Szerintem ez sokaknak ismerős. Alapból azt hinném ez nem túl idegesítő, pedig de. Mert ha egyszer csattan az ajtó, hát csattan. Ha kétszer, akkor persze, hiszen auti srác, szereti az ilyesmit. De ötszáz felett már nehéz megértőnek lenni :) Olyan jó, hogy már ezzel sem kell foglalkozni.
Ahogy beleolvastam abba, amit itt decemberben elkövettem, rájöttem, hogy nem írtam az emlékes dobozról. Az emlékes doboz az én egyik agymenésem a számosból. Kettő van, egy Petinek és egy Panninak. Arra szolgál, hogy időnként beledobjak néhány kiöregedett használati tárgyat, hogy ha majd nagy lovak lesznek, legyen néhány érdekes emlék a babakorukról. Pannit ez nagyon izgatja és megígértem neki, hogy Karácsonykor a dobozokba nézhet. Mivel megígértem, levettük, amíg a fiúk másfelé jártak. Pannit teljesen elbűvölte az első fogkeféje, meg a vízhómérő, amivel Peti vizét mértem (Panniét már nem méregettem. Milyen igaz a mese az első, második és sokadik gyerek cumijáról.). Valahogy illett ez az elfoglaltság az idei Karácsonyhoz.
Szilveszterkor fent maradtunk, mert a gyerekek figyelmesen elaludtak, de olyan vacak volta műsor, hogy inkább a Blues Brothers- t néztük, én a kanapén heverészve. Ezt csak a Himnusz idejére szakítottuk meg. Alapvetően nem vagyok egy politizáló alkat, de idén valahogy nagyon fura volt hallgatni a Himnuszt és látni a Szabadság szobrot. Olyan volt, mintha máshonnan nézném, mint eddig. Mondanom sem kell, hogy az újévi szájtépés helyett inkább visszatértünk a jó kis muzsikához. A gyerekek meg reggel keltek, mint rendesen. :(
Ezen kívül nem maradt ki túl sok érdekesség. Sajnos két ünnep közt tényleg nagyon le voltam lakva, ezért elkövettem bent egy elég csúnya hibát, amin aztán napokig ettem magam. Szerencsére már előre szabit kértem erre a hétre, tehát itthon voltam és ittam a hársfa teát, meg sétálva hoztam és vittem Pannit oviba, meg pihentem és még a DVD-ket is rendbe raktam. Döbbenetes, hogy milyen messze tud elszármazni egy lemez a tokjától. Persze nálunk ennek is van auti vonatkozása. Ahogy már többször is írtam Peti imádja a fényes, csillogó dolgokat. És mi lehet szebb egy lemeznél. Megfogja, ütögeti, eldobja, vagy leteszi és nem nézi, hogy kiborult szörpbe, vagy csak a szőnyegre, de biztos nem a tokjába. És mindeközben miszlikbe karcolódnak a lemezek.
Tegnap még kicsit csavarogni is volt időnk. Elmentünk kettesben az IKEÁ- ba. és meglátogattuk néhány barátunkat. Így kicsit könnyebb lesz a maradék három hét itt, ami alatt már az új helyre is átmegyek délutánonként és remélem nem fogok nagyon izgulni, hogy mi lesz később. Kipihenten ez is egyszerűbbnek látszik. Mindenesetre holnap megpróbálom rendbe hozni a gardróbot. Ha egy héten belül nem kerülök elő, feltehetőleg ott rekedtem, valaki küldje értem a különleges mentőket. :-))))

BÚÉK!

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
© Nagy László jogutóda, 2002