Nagyon jó kis lusta nap volt ma. Reggel úgy ébredtem, hogy az egyik szemem be volt dagadva é valahogy nem voltam jól, ezért Ember ajnározott kicsit és egyedül elvitte lovagolni a törpéket. Ez nagyon kedves dolog volt tőle, mert tegnap éjjel muzsikálni volt és igen későn ( vagy nagyon korán) ért haza. Amíg ők lovagoltak, szépen összedobtam egy jó kis tojásos nokedlit, utána pedig jött a hagyományos gyógymód. Uborka a szemre. Így a lehetőségekhez képest kulturált külsővel vártam a családot. Meg ebéddel. Lehet tippelni, minek volt nagyobb sikere. :)
Peti gyakorlatilag egész nap PECs - ezett. Anyutól kapott a névnapjára egy csomag zabfalatot, ami a célnak tökéletesen megfelel. Este lepett meg minket nagyon, ugyanis a tiszta pelus képét hozta. Szándékosan csinálta, tényleg cserére szorult a peló. Tudom, hogy a suliban dolgoznak ezen, pelenkázáskor meg szokta kapni a vonatkozó képet, de itthon még sosem csinált ilyet, ezért nagyon örülök. Mindjárt motiváltabb vagyok az újabb képek legyártására. ( Egész délután képeket kerestem a neten a játékos dobozokra.)
2013. június 30., vasárnap
2013. június 29., szombat
év vége
Úgy tűnik lassan megkötöm az aktuális kompromisszumomat és tudok újra arról írni, hogy vagyunk.Végül is ez a blog erre szolgál és noha nagy a kísértés, hogy belevonjak mást, is, ami a lelkemet nyomja, nem teszem meg.
Szóval, jól vagyunk. Elértünk az év végére és még egyben vagyunk, ez is eredmény. Peti kapott bizonyítványt, amiben szerepel, hogy második osztályba léphet. Először nem is értettem, miről van szó. :) De kaptunk szép szöveges értékelést mellé és így már érthető a bizi nekem is. Ráadásul az értékelés is korrekt. Most aztán vakáció rogyásig! Igaz, kaptunk egy kis haladékot, mert Petiéknél a héten még tábor volt. Bementek a suliba és onnan mentek állatkertbe, meg hajókirándulni, meg ilyesmi. Én a héten szabin voltam, tehát Peti megbetegedett kicsit, de csak egy napot kellett itthon tartani. A múlt hét még sokkal jobb volt, ugyanis mindkét gyerekem táborozott. Ez merőben szokatlan nekem, bár gondolom a normál családokban nyaranta előfordul. És elsőre azt gondolná az ember, hogy hű de fain, mindkét gyerek tartalmasan szórakozik. Ez egyébként igaz, csak míg Pannit idehaza kellett feldobni a vonatra nyolc órakor, Petivel fél kilencre kellett felérni a suliba. Gondolkodtam, hogy kéne egy időgép, de végül megoldottuk, néha külsősök bevonásával. :)
Ha már szabi, kértem Embert, lopjunk egy napot Panninak. Ő Anyuval van a nyáron, tehát jó helyen, de gondoltam örülne, ha egyszer végre csak vele foglalkoznánk. Végül elmentünk a Tropikáriumba. Nagyon jó kis nap volt, mindannyian jól éreztük magunkat. Ráadásul az ajándékboltban beszereztünk egy műanyag nyílméregbékát és egy ráját is. Panni azóta velük fürdik. :)
Kicsit izgulok Peti nyara miatt. Mindenféle terveim vannak, hogy ne csússzanak szét a napjai, a bökkenő az, hogy nem én leszek vele itthon. Ember anyukája be fog segíteni, ha tud és Ember is sokat lesz itthon, de ha munka van, akkor nem tud Petizni. Egy nagyon kedves barátunk is felajánlotta a segítségét, ráadásul még pénzt sem fogad el. Ő tanár és ilyenkor ráér, de hogy miért nálunk szeretné tölteni nyáron az idejét azt el sem tudom képzelni.
Alaposan szétválogattam a játékokat (újra) és holnap végig is fogom őket fotózni. A suliban is így vannak a cuccok és nagyon régóta szeretném itthon is megcsinálni, csak nem volt rá időm. Felteszem a képeket a dobozokra és így talán Peti is könnyebben tájékozódik. Nomeg a nagymamák is tudják, mit hová kellene tenni. Természetesen ugyanezek a képek PECS - hez is rendelkezésre fognak állni.
Tornázni is szeretnék Petivel, mert az időnkénti kakibaja mögött az is ott lehet, hogy néha szinte egész nap a babzsákon ül. Terveim vannak bőven, de hogy mit sikerül megvalósítani, azt most még nem tudom. Az biztos, hogy nem szeretném, ha Petya teljesen szétcsúszna a nyáron.
Persze már most készülők a jövő tanévre. Pannikámnak már megvan egy csomó füzete és a tolltartója, meg mindenféle egyéb sulis kincsek. Most már csak azt lenne jó tudni, melyik osztályba is fog járni. Van már iskolatáskája is, de azzal kicsit bajban vagyok. Még az oviban mondták, hogy menjek be egyik délután, mert az elsősök kapnak iskolatáskát. Csak délután esett le nekem a papírtantusz, hogy ez nem minden gyerekre vonatkozik. (Azt gondoltam, ez valami helyi kedvesség) Azok a gyerekek voltak ott, akiknek a családja valamilyen okból nehéz helyzetben van. Kicsit fura volt, hogy nekünk is ez a besorolásunk, de akkor már nehéz lett volna visszacsinálni és nagyon nagyképű húzás lett volna. Kivártuk a sorunkat és Panni választhatott egy táskát, amiben voltak füzetek, meg ilyesmi. Nagy volt az öröme, csak én kenődtem el itthon. Ugyanis a tatyó borzalmasan penész szagú. Gondolom, rosszul tárolták. Most küszködök a penésszel, illetve a szagával, mert Panninak tetszik a táska, de eddig ő áll nyerésre. :(
Azt hiszem már írtam, hogy Öcskösék elköltöztek Anyutól. Ennek egyik folyománya, hogy Peti idén használhatja a medencét. Ő ezt meg is teszi és nagyon boldog. Csak még az nem tiszta neki, hogy ha a medencében szabad fröcskölni, akkor a fürdőkádban miért nem. Tehát mostanában fürdésnél még a plafonról is csöpög víz.
Nem írtam még, hogy Panni ovijában is volt tábor, indiános. Szebbnél szebb indián holmikat hozott haza, amiket jobbára ő készített. Sajnos volt, ami Peti kezébe került és így tönkrement, de az a jó, hogy újra lehet csinálni. Amikor Pannival az utolsó nap jöttünk el, ő nem volt túlságosan lehangolt, de én majdnem elbőgtem magam. (öregszem és kezdek szentimentális lenni?) Valahogy úgy érzem, hogy itt az oviban még tudnak megfelelően bánni egy gyerekkel, de az iskolában egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez menni fog. Remélem nem lesz igazam. :) Augusztusban még visszamegy vendégségbe Panni az oviba és ezen ma jól elgondolkodott. Mármint azon, hogy akkor ő most óvodás, vagy iskolás. Mondtam hogy természetesen iskolás, csak most nem tud suliba járni, mert vakáció van. :)
Meg akartam írni a játszóteres dolgot is. Történt, hogy kimentünk a gyerekekkel a játszótérre az utca végére. Békésen lazultunk, mikor beállított egy család kis gyerkőccel és babakocsival. Peti pontosan tudja, hogy a babakocsikban finomságok vannak. Meg babák is, de annak nincs sok jelentősége. És ez a babakocsi maga volt a tejjel mézzel folyó Kánaán. Tejszelet, túrórudi, minden, mi szemnek és szájnak ingere. Nem is tudom honnan jött a család, hogy ennyi kaja kellett annak a pöttöm kis gyerkőcnek. Petikém célirányosan belőtte az ojjektumot és utána hagyta magát eltéríteni! Ráadásul csak szóval és nem kellett elvontatnom. Utána meg szépen kapott itthon nasit. Én meg elgondolkodtam a helyzeten. Mert az egy dolog, hogy én hideglelést kapok a nassoló babáktól, de mit is vártam attól a családtól? Hogy egy láthatóan fogyatékos gyereknek ne adjanak édességet. Hát milyen szívtelen dolog ez? Hasonló helyzetben én is szívesen adnék egy darab csokit, vagy túrórudit és nem gondolnék bele, hogy ennek hatására majd harminc éves korában is babakocsikat fog fosztogatni ez a gyerek. Azért ez elég összetett, nem?
Ja! Boldog Peti napot! :)
Szóval, jól vagyunk. Elértünk az év végére és még egyben vagyunk, ez is eredmény. Peti kapott bizonyítványt, amiben szerepel, hogy második osztályba léphet. Először nem is értettem, miről van szó. :) De kaptunk szép szöveges értékelést mellé és így már érthető a bizi nekem is. Ráadásul az értékelés is korrekt. Most aztán vakáció rogyásig! Igaz, kaptunk egy kis haladékot, mert Petiéknél a héten még tábor volt. Bementek a suliba és onnan mentek állatkertbe, meg hajókirándulni, meg ilyesmi. Én a héten szabin voltam, tehát Peti megbetegedett kicsit, de csak egy napot kellett itthon tartani. A múlt hét még sokkal jobb volt, ugyanis mindkét gyerekem táborozott. Ez merőben szokatlan nekem, bár gondolom a normál családokban nyaranta előfordul. És elsőre azt gondolná az ember, hogy hű de fain, mindkét gyerek tartalmasan szórakozik. Ez egyébként igaz, csak míg Pannit idehaza kellett feldobni a vonatra nyolc órakor, Petivel fél kilencre kellett felérni a suliba. Gondolkodtam, hogy kéne egy időgép, de végül megoldottuk, néha külsősök bevonásával. :)
Ha már szabi, kértem Embert, lopjunk egy napot Panninak. Ő Anyuval van a nyáron, tehát jó helyen, de gondoltam örülne, ha egyszer végre csak vele foglalkoznánk. Végül elmentünk a Tropikáriumba. Nagyon jó kis nap volt, mindannyian jól éreztük magunkat. Ráadásul az ajándékboltban beszereztünk egy műanyag nyílméregbékát és egy ráját is. Panni azóta velük fürdik. :)
Kicsit izgulok Peti nyara miatt. Mindenféle terveim vannak, hogy ne csússzanak szét a napjai, a bökkenő az, hogy nem én leszek vele itthon. Ember anyukája be fog segíteni, ha tud és Ember is sokat lesz itthon, de ha munka van, akkor nem tud Petizni. Egy nagyon kedves barátunk is felajánlotta a segítségét, ráadásul még pénzt sem fogad el. Ő tanár és ilyenkor ráér, de hogy miért nálunk szeretné tölteni nyáron az idejét azt el sem tudom képzelni.
Alaposan szétválogattam a játékokat (újra) és holnap végig is fogom őket fotózni. A suliban is így vannak a cuccok és nagyon régóta szeretném itthon is megcsinálni, csak nem volt rá időm. Felteszem a képeket a dobozokra és így talán Peti is könnyebben tájékozódik. Nomeg a nagymamák is tudják, mit hová kellene tenni. Természetesen ugyanezek a képek PECS - hez is rendelkezésre fognak állni.
Tornázni is szeretnék Petivel, mert az időnkénti kakibaja mögött az is ott lehet, hogy néha szinte egész nap a babzsákon ül. Terveim vannak bőven, de hogy mit sikerül megvalósítani, azt most még nem tudom. Az biztos, hogy nem szeretném, ha Petya teljesen szétcsúszna a nyáron.
Persze már most készülők a jövő tanévre. Pannikámnak már megvan egy csomó füzete és a tolltartója, meg mindenféle egyéb sulis kincsek. Most már csak azt lenne jó tudni, melyik osztályba is fog járni. Van már iskolatáskája is, de azzal kicsit bajban vagyok. Még az oviban mondták, hogy menjek be egyik délután, mert az elsősök kapnak iskolatáskát. Csak délután esett le nekem a papírtantusz, hogy ez nem minden gyerekre vonatkozik. (Azt gondoltam, ez valami helyi kedvesség) Azok a gyerekek voltak ott, akiknek a családja valamilyen okból nehéz helyzetben van. Kicsit fura volt, hogy nekünk is ez a besorolásunk, de akkor már nehéz lett volna visszacsinálni és nagyon nagyképű húzás lett volna. Kivártuk a sorunkat és Panni választhatott egy táskát, amiben voltak füzetek, meg ilyesmi. Nagy volt az öröme, csak én kenődtem el itthon. Ugyanis a tatyó borzalmasan penész szagú. Gondolom, rosszul tárolták. Most küszködök a penésszel, illetve a szagával, mert Panninak tetszik a táska, de eddig ő áll nyerésre. :(
Azt hiszem már írtam, hogy Öcskösék elköltöztek Anyutól. Ennek egyik folyománya, hogy Peti idén használhatja a medencét. Ő ezt meg is teszi és nagyon boldog. Csak még az nem tiszta neki, hogy ha a medencében szabad fröcskölni, akkor a fürdőkádban miért nem. Tehát mostanában fürdésnél még a plafonról is csöpög víz.
Nem írtam még, hogy Panni ovijában is volt tábor, indiános. Szebbnél szebb indián holmikat hozott haza, amiket jobbára ő készített. Sajnos volt, ami Peti kezébe került és így tönkrement, de az a jó, hogy újra lehet csinálni. Amikor Pannival az utolsó nap jöttünk el, ő nem volt túlságosan lehangolt, de én majdnem elbőgtem magam. (öregszem és kezdek szentimentális lenni?) Valahogy úgy érzem, hogy itt az oviban még tudnak megfelelően bánni egy gyerekkel, de az iskolában egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez menni fog. Remélem nem lesz igazam. :) Augusztusban még visszamegy vendégségbe Panni az oviba és ezen ma jól elgondolkodott. Mármint azon, hogy akkor ő most óvodás, vagy iskolás. Mondtam hogy természetesen iskolás, csak most nem tud suliba járni, mert vakáció van. :)
Meg akartam írni a játszóteres dolgot is. Történt, hogy kimentünk a gyerekekkel a játszótérre az utca végére. Békésen lazultunk, mikor beállított egy család kis gyerkőccel és babakocsival. Peti pontosan tudja, hogy a babakocsikban finomságok vannak. Meg babák is, de annak nincs sok jelentősége. És ez a babakocsi maga volt a tejjel mézzel folyó Kánaán. Tejszelet, túrórudi, minden, mi szemnek és szájnak ingere. Nem is tudom honnan jött a család, hogy ennyi kaja kellett annak a pöttöm kis gyerkőcnek. Petikém célirányosan belőtte az ojjektumot és utána hagyta magát eltéríteni! Ráadásul csak szóval és nem kellett elvontatnom. Utána meg szépen kapott itthon nasit. Én meg elgondolkodtam a helyzeten. Mert az egy dolog, hogy én hideglelést kapok a nassoló babáktól, de mit is vártam attól a családtól? Hogy egy láthatóan fogyatékos gyereknek ne adjanak édességet. Hát milyen szívtelen dolog ez? Hasonló helyzetben én is szívesen adnék egy darab csokit, vagy túrórudit és nem gondolnék bele, hogy ennek hatására majd harminc éves korában is babakocsikat fog fosztogatni ez a gyerek. Azért ez elég összetett, nem?
Ja! Boldog Peti napot! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)