gyerekek akik nem annyira szerencsések

Tegnap éjjel Petya megint sikítva ébredt, ezért felkeltem hozzá és elaltattam újra. Illetve kivártam, amíg megnyugszik és elalszik. Ezután volt időm gondolkodni, amíg én is el nem aludtam. Nem tudom ki, hogy van vele, de én hajnalban sokkal védtelenebb vagyok saját magammal szemben, mint máskor. Ezt úgy értem, hogy ami rossz, vagy nyomasztó gondolatot nappal az agyamban a direkt erre szolgáló szőnyeg alá söprök, az ilyenkor kiszabadul és garázdálkodik.
Azon gondolkodtam, hogy Peti szerencsés. Szerencsés, mert ha éjjel sikít, érteni szeretném mi a baja és nem magára hagyom, pláne megverem, hanem megpróbálok segíteni neki, bármennyire is kellemetlen nekünk többieknek az éjszakai rapid ébredés. (Egyébként általában Ember a hős, ő sokkal könnyebben ébred mint én és mire tennék bármit, már ott van Peti mellett)
Az a baj, hogy mostanában megint utat találnak hozzám a hírek, hiába is próbálok tőlük menekülni. Nem nézek pl már néhány éve híradót, nem hiszem, hogy nagyon magyaráznom kell miért. Neten is csak a nekem való lájtos hírportálokat olvasom. Ennek ellenére sikerült beleszaladnom egy hírbe, ami a nem kívánt kisbabáját elpusztító anyáról szólt. Embernek mondtam, hogy mennyire nem szeretem az ilyen híreket, erre elmesélte, hogy ő olyat hallott a napokban, hogy egy anyuka a fogyi kisgyerekét ölte meg valahol vidéken. Ez zörgött a fejemben. Mert az egyszeri hallgató, vagy néző erre azt reagálja, hogy milyen anya az ilyen, aztán boldogan eszi tovább a vacsiját és örül, hogy ez se vele történt. De tényleg. Milyen anya az ilyen? Feltehetőleg testileg és lelkileg a végsőkig elhasznált. Ugyanis boldog anyák nemigen szokták megölni a gyerekeiket. (Gondolom én, de ki tudja.)
A másik gyerkőc, akire sokat gondolok, Peti ovis csoporttársa. Ő jobban járt, "csak" intézetbe került. Nem tudom, hétvégére hazajár, vagy teljesen letettek róla, de engem ez is nagyon szíven ütött. Ez a pici fiatalabb Petinél és kívülről nem tűnt olyan kezelhetetlennek, hogy ne lehessen családban tartani. Igaz, hangos volt, de ennek alapján már Petyától is rég megszabadulhattunk volna. Nem érzem igazságosnak, hogy olyasmiért büntetik, amiről nem tehet. Ráadásul olyan traumának teszik ki, amit egy egészséges gyerek is nehezen visel. De azt is tudom, hogy nincs jogom ítélkezni. Ha nem kaptam volna időben megfelelő segítséget, nem állna mellettem Ember, egy viszonylag normális család és hipertoleráns kollégák, én sem lennék ennyire biztos magamban. Lehet, hogy otthon zavaróbb volt a gyerkőc, vagy olyasmi került veszélybe, amit nem szerettek volna feláldozni. Ha van nagyobb tesó és nem tud tanulni, vagy éjjel aludni, az kihathat az iskolai előmenetelére és így közvetve az egész későbbi életére. Azt tudom, hogy ma itthon nem a jobb és szakszerűbb ellátás reményében küldik a gyerekeket ilyen helyekre. Én még akkor sem lennék képes rá, ha ezért kéne.
Reggel szokás szerint Petya mosolygós volt és kedves és nekem sem volt már tele a fejem lidércekkel. Ráadásul egész izgalmas napunk volt, mert Ember megépítette Panninak a kuckós ágyát. Most is azon alszik Peti az előbb hisztizett kicsit, de remélem lassan álomba hintalovagolja magát.
Végül egy szolgálati közlemény:

Tüntetés a halmozottan sérült gyerekek oktatási és emberi jogaiért

‎2011. december 2., 15:00, Kossuth Lajos tér

a múlt hét

Elég sűrűre sikeredett az elmúlt hét. Hétfőn egy régi barátnőmmel találkoztam és kocsmáztunk kicsit. Fura volt vele beszélgetni. Ő Erdélyből jött át és bizonyos dolgokban nagyon másképp gondolkodik, mint én. Kicsit politizáltunk és nagyon meglepett, mikor kifejtette, hogy szerinte itt egy jószándékú diktatúrára lenne szükség.  Meglehet, hogy én vagyok túl liberális, vagy butus, de nem tudok elfogadni semmilyen diktatúrát és nem hiszem, hogy az tud jószándékú lenni. Kicsit beszélgettünk arról is, hogy félek, mi lesz ennek a sok feszültségnek és gusztustalan vitának a vége. Nagyon nem szeretném, ha egyszer elkezdenének az emberek verekedni, veszekedés helyett. Ő megélte mikor Romániában véget ért a diktatúra és azt magyarázta, hogy milyen felemelő érzés volt. Igaz, pár ember meghalt. Megkérdeztem tőle, hogy a pár ember családja szerint vajon megérte -e  és így azt hiszem sikerült megértetnem, hogy engem miért zavar ez a gondolat. Azért az jó, hogy másképp gondolkodunk, mégis teljesen jól el tudunk kocsmázni. Kedveljük egymást a hasonlóságok  miatt és próbáljuk megérteni a különbözőségeket. Szóval alapjában véve kellemes délután volt.
Kedden Ember ment rajzolni és én őszintén örültem ennek. Az ő munkájában fontos, hogy kapjon inspirációt és évek óta úgy hajt, mint egy gép. Úgy láttam, neki is jól esett, holnap megint megy.
Végül szerdán jutottam el fodrászhoz. A lehetőségekhez képest jól néztem ki, de csodák nincsenek. :) Csütörtökön két szülőin is voltam. Petinek iskolaválasztási szülőije volt. Eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen. Szokás szerint nagyon korrekt volt az ovi és az ovivezető. Ezt a szülőit csak a tanköteles korú gyerkőcök szüleinek tartották. A gyerkőc képességeihez és a szülők lehetőségeihez mérve mindenkinek javasoltak egy iskolát. Petinek (milyen meglepő) az Autizmus Alapítványt tudták jó szívvel ajánlani. Mondtam nekik, hogy gond egy szál se, de tudnak - e B tervet adni, mert mindannyian tudjuk, hogy kicsi az esélyünk a bejutásra. Nem tudnak. Most izgulhatok, mert önző anyukaként a legjobbat szeretném Petinek. Azért ellőttem az Alapítványnak is egy udvarias levelet, amiben jeleztem, hogy mi a helyzet. Ugyan megírtam, hogy csak jelzésnek szánom és nem várok választ, már másnap reggel kaptam egy nagyon kedves üzenetet, hogy nem felejtettek el, fejben vagyunk. Ők is tudják, hogy évek óta szeretnénk bekerülni hozzájuk. Most hol reménykedem, hol kétségbe esek és azután kezdem elölről. Azért is örülnék, ha Petya oda kerülne, mert eddig minden ovi azt magyarázta, hogy ilyen súlyos eseteket ők be sem vesznek, direkt kiválogatják a jól fejleszthető gyerekeket. Ezt én nem hiszem el és olyan jó lenne ha igazam lenne. Valahogy jól esne megírni az oviknak, hogy tévednek ebben a kérdésben. De messze még a május, majd kiderül.
Panni szülőije sokkal lazább volt, de valahogy rosszabbul éreztem magam. Néha az az érzésem, hogy tök fölösleges ott ülni egy órát a semmire. Egy levlistával megoldható lenne az egész. Persze lehet, hogy csak én voltam türelmetlen és fáradt.
Pénteken játszóházba vittem Pannit, mert Öcskös kedvese ott dolgozik és kérdezte, hogy nem mennénk - e el reklámfotózásra, cserébe Panni játszhat amennyit szeretne. Úgysem láttunk még ilyet belülről, hát elmentünk. Én a magam részéről inkább megyek fogorvoshoz, mint oda megint. Üvölt a zene, zörögnek a gépek, visítoznak a gyerekek, szóval nekem nagyon sok volt a zajból és akkor még nem is beszéltem róla, hogy a látvány is elég zűrös. Tisztára megértettem az autisták érzékelési nehézségeit. Egy csomó kiszűrhetetlen inger esik az emberre. De Panni jól érezte magát. A fotózásból gyorsan kiszállt, ezután leginkább a homokozót és az óriási mászóka/trambulin kombót nyúzta. Az egyébként tényleg jó. Ha hideg van és be vannak zárva a csibék, gondolom jól esik tombolni nekik kicsit. Jó későn értünk haza és miután mindenki elaludt, készülni kezdtem a szombati Auti - napra (Igen, péntek este tízkor). Tiszta dinkának éreztem magam, amíg beszéltem a monitornak, miközben stopperrel mértem, hogy benne tudok - e maradni az időben, amit nekem kell telebeszélni. Nem igen sikerült ennyit beszélnem, ami meglepő, de ez van.
Ember tündér volt, mert amíg mi játszóházaztunk, kikészítette a cuccomat, úgyhogy legalább ezzel nem volt gondom. Néha tényleg nem tudom mivel érdemeltem ki egy ennyire rendes férjet.
Szombaton persze bent volt a zabszem, ezért örültem, hogy nem nekem kellett vezetni. Ember hozott és vitt, addig Anyu terelgette az aprónépet. Az Auti - napon jól éreztem magam, mert mindig érdekes előadásokat lehet hallani és egy csomó olyan ember van ott, akiket nagyon tisztelek és van akit kedvelek is. Kedves barátok is jöttek, ettől még sokkal nagyobb zavarban voltam, mikor nekem kellett beszélni. Végül nem csináltam magamból bohócot, mindenki azt mondta, hogy jól sikerült az előadásunk. Élek a gyanúperrel, hogy csak udvariasak, de nem baj, legalább nem estem hasra. Ha ilyen érdekvédős, meg auti zsezsgéssel vagyok elfoglalva, mindig azon gondolkodom, hogy inkább itthon kéne lennem a családdal. De a fent már magasztalt férjem szerint is fontos, hogy egy kicsit messzebb lássunk a saját orrunknál és ő is biztat, hogy nyugodtan csináljam, van értelme ilyesmivel foglalkozni. És vasárnap mintha a gyerekek is meg akartak volna nyugtatni, tök jó fejek voltak.  Ember hajnalban elment dolgozni vidékre és magunk maradtunk. Jó nagyot kuckóztunk az ágyban, aztán takarítottunk és Peti is segített pakolni. Az ebédet is megették, amit én főztem. A pihenő kritikus pont és csakugyan nem aludtak. Panni valamiért az Oroszlánkirályt szerette volna nézni, én meg hagytam neki. Mondjuk én nagyon rühellem, de ez van. Biztos az apám korai halála miatt nem szeretem. Délután megint idill volt és Ember is korán hazaért. Ma meg megint gálya. Valami bajom van, mert már meg is fürödtem és bebújtam az ágyba. Szédülök, meg ilyenek, remélem nem leszek beteg. Egyébként mára is jutott némi közmunka. Az alábbi levelet kaptam. Közzéteszem, mert szerintem fontos.

Talán még nem mindenkihez jutott el a hír, hogy Lázár János Fidesz frakcióvezetõnek a köznevelési törvényhez beadott javaslata értelmében eltörölnék a fejlesztõ iskolai oktatásban a mininális 20 órás órakeretet, és a szakértõi bizottságok egyedi döntésévé tennék azt. Ez azt jelentheti, hogy gyerekek elemi oktatási jogairól a szakértõi bizottságoknak a mindenkori körülmények függvényében kell dönteniük, ami a pedagógiai ellátás visszaeséséhez vezet. A forrásinformációkat megtalálhatjátok a TASZ blogjában közzétett bejegyzésemben:

http://ataszjelenti.blog.hu/2011/11/18/sulyosan_halmozottan_fogyatekosok_iskolaztatasa_lazar_javaslat

ha bárki tenni akar ezügyben valamit, keresse Verdes Tamást. 
Nem bírom ki, hogy ne tegyek a bejegyzés végére pár játszóházas fotót Panniról. :)

ami az előzőből kimaradt

Ezt a szép képet Panni rajzolta. Kérdeztem, hogy mi ez, mondta, hogy Peti a bábszínházban a színpadon, mikor fellép. Mondtam, hogy sajnálom, hogy ezt nem láttam, mire közölte velem, hogy ő sem, meg Apa sem és senki sem, de azt gondolta örülni fogok neki, hát lerajzolta. Tényleg örültem. Ez a telefonomon a háttérkép. :)
Este fürdetésnél is viccesek voltak. Peti ült a kádban, Panninak meg vécére kellett mennie. Egyszer csak hallom, hogy magyaráz a Petinek. Peti tudom, hogy te autista vagy, de az emberek a vécébe szoktak pisilni, meg kakilni és te okos vagy, te is oda tudnál. És ezt így csicseregve kedvesen kislányhangon, mint a vízfolyás. Peti meg az egyik szokásos artikulálatlan hangsorával felelt. Tisztára, mint Csubakka. De nagyon édesek voltak. Szerintem frankón értették egymást. Nem kellenek ehhez mindig szavak :)))) Délután is ment a bújás, mg Peti véletlenül meg nem húzta Panni haját. Ettől persze megijedt és ment a hintalóra megnyugodni. Panni elég gyorsan megértette, hogy mi az ábra. Odaballagott Petyához és közölte, hogy nem haragszik, csak fájt a hajhúzás. Nemsoká megint szent volt a béke. Szóval ez szép nap volt.

besúgás és felvonulás

Megint van egy kellemetlen gondolat, amitől nem tudok szabadulni, így jó szokásom szerint kiteszem a közösbe. De ez most legalább nem autizmus, aminek Ember szívből örül. :)
A legutóbbi Nők lapjában volt egy cikk arról, hogyan működtek anno a besúgók. Képeket is raktak fel, amiket ők készítettek. Pl régi kedvencem Örkény István kávézik valahol, meg emberek sétálnak és egyéb ilyen komoly felforgató tevékenységeket végeznek. Akit kicsit is érdekel a történelem tudja, hogy ilyen dolgok voltak (és attól félek vannak) ma is. Ezt erősítette meg egy történet is, amit egy barátom mesélt nemrég, de ezt én most nem fogom részletezni. Az együttérzésem nyilván az áldozatoké, akiket valaki kiszolgáltat az eleve erősebbnek. De valahogy elgondolkodtam azon, hogy milyen ember lehet a besúgó. Miért teszi amit tesz? Egzisztenciális előnyökért? Félelemből? Nem tudom. Mi visz rá valakit, hogy koslasson más után és figyelje amit tesz, majd beárulja? Hiszen belül, ahol igazán ő van, olyan mint gyerekkorában, ott egészen biztosan tudja, hogy amit csinál  az rossz. Ezzel együtt élni pedig borzasztó lehet. Ez mozgatja mostanában a képzeletemet, de remélem szabadulok tőle, hiszen van min gondolkoznom. Nagy bátran elvállaltam ugyanis, hogy beszélek az Auti - napon szombaton az Autimentorokról. Szeretném rendesen csinálni, amihez nagyon összeszedettnek és rendesnek kell lennem. Lássuk be ez nem jellemző rám. Ráadásul ettől függetlenül is elég sűrű hetem lesz. Csütörtökön pl két szülőire is mennem kell. Pénteken Pannit viszem játszóházba, hétfőn meg találkozom egy régi barátnőmmel. Kedden Ember megy rajzolni, vasárnap vidékre dolgozni. Ha jól számolom, egy közös esténk lesz a héten.
A múlt hét kicsit jobb volt. Pénteken megígértem Panninak, hogy elviszem a lámpás felvonulásra. Egész jó volt, bár általában nehezen viselem a "rengeteg anyuka és gyerkőc kószál hordákban" szitukat, de ez most jó volt. Átsétáltunk az egyik térről a másikra, természetesen lámpákkal. A célállomáson tea és kalács várt minket (Legnagyobb bánatomra forralt bor nem), meg egy szép nagy tűz. Illően megcsodáltuk, de az est fénypontja a tűzoltóbácsi volt, aki szikraesőt kavart időnként és természetesen a tűzoltóautó, amely végül eloltotta a tüzet. A mulatság végén hazaballagtunk kettesben. Elveszítettem a kedvenc kesztyűm felét és közepesen megfagytam, mert csak Pannit öltöztettem fel, de azért jó volt együtt sétálni.
A hétvége a csőtörés jegyében telt. Tegnap átjöttek CS - ék és buliztak a gyerekek, amíg Ember mindenféle lyukakba mászkált és egy csomó csövet meg szerszámot vitt be oda. Ezeket előzőleg Pannival szerezte be a boltba. Egész nap azon vihogtunk Pannival, hogy fitting bolt. De ez csak azért van, mert Emberrel az Ördög vigye! című film a kedvencünk, amiben a fittingek is előfordulnak.
Ma délutánra álltak helyre a viszonyok. Petyánál is, mert az egész heti szorulását most rendezte le. Onnantól nagyon jókedvű volt. Ráadásul kellett boltba is menni és hoztam neki olyan csövet ami világít egy darabig, ha megtörjük. Világít és folyadék van benne, Petinek ez a csoda teteje. Szerintem azzal is aludt el. Lassan nekem is el kéne.

velünk mindig történik valami

A közelmúlt legizgalmasabb eseményei közé tartozott pl, mikor Ember kiejtette a zsebéből a kölcsönben nálunk lévő és az utcán parkoló kocsi slusszkulcsát. Az öcsém megtalálta és feltette a kertünkben álló saját kocsink tetejére. És persze erről nem szólt. Fogalmam nincs hol veszítettük el a kulcsot mikor elindultunk. Végig bóklásztuk párszor az utcánkat, de végül Emberre maradt az, hogy felhívja a kocsi gazdáját, van  - e pótkulcs. Volt, úgyhogy csak a kulcsmásolást, meg az idegeskedést buktuk. A kocsi tulaja még kedves is volt és mikor Ember ezt megköszönte neki, azt mondta, hogy fordított esetben mi sem nehezítenénk a helyzetet haraggal. Ebben mondjuk igaza volt, de azért jól esett.
Nemsokkal ezután viszont gyanús zajt hallottunk a konyhai falból. Igen, csőtörés van nálunk. Csak, hogy ne unatkozzunk. Természetesen Ember és egy barátja azonnal érdekes lukakat ásott a kertben, majd lekötötték a vízcsövet, ami a konyhát látja el vízzel. Tehát nincs se mosogató, se mosógép, csak fürdőszoba. Mindjárt nagy tisztelettel gondoltam a régi korok asszonyaira, akik még nem voltak ilyen punnyadtak, mint én és rendszeresen gépek nélkül tartották tisztán a csláadjuk holmiját.
Ami viszont jó, hogy Ember kitalálta hová tegyük Panni ágyát és így most megint nyugodtan merem abban altatni, Peti nem fogja megmarkolászni. Ráadásul lábra lehet állítani, hogy egy kis kuckó legyen alatta. A visszaszokás a saját ágyába nem megy Panniank zökkenőmentesen, de újra meg fogja ugrani. Tegnap este nagyon sírt és nehéz volt nem visszaengedni az ágyunkba, de senki nem piheni ki magát az egykupacban. Reggel meg nagyon büszke volt magára.
A legutóbbi bejegyzésem óta Peti újra kért képpel egy másik játékot, tehát megint zajlik a nagyon kis lépésekben haladás. Ugyanakkor elég hisztis még mindig. Ma együtt mentünk Panniért az oviba és volt Petinél egy műanyag labda. Panni nekiállt nyafogni valamiért, Peti meg lányos zavarában eldobta a lasztit. Majdnem eltalált vele egy szembe jövő kicsi babát. Én meg majdnem adtam az anyukájának egy bocs kártyát. Az már csak hab volt a tortán, hogy hazafelé Panni egy kanyar után kedvesen és higgadtan szólt, hogy kinyílt az jataja az autónak mellette. És tényleg.
Egyébként mostanában nagyon keveset használom a netet olyan alávaló célokra mint blogírás, vagy olvasás, esetleg játék. Ez azért van, mert a munkahelyemen egyre gyorsabban pörög a körhinta és mindenféle önként vállalt feladataim is vannak. Mostanáig pl azokkal foglalkoztam ma is. És, hogy ne legyen egyszerű, megjelent egy könyv is amit régen vártam és legszívesebben bebújnék vele a fotelbe. (Vándorsólyom kisasszony különös gyermekei) De már szivacs az agyam és holnap is munka van, úgyhogy lefekszem. Jó éjt!

nagyon hosszú hétvége

Ahogy legutóbb is írtam, Peti beteg volt és ezt nem viselte túl jól. Sajnos a mindenféle fejverős és marcangolós magánszáma is terítéken volt. Emiatt a karom most kicsit úgy néz ki, mintha egy huszadrangú zombis filmben statisztáltam volna.
Engem ez a dolog mindig rettenetesen kiborít. Ember meg is jegyezte, hogy ilyenkor teljesen lefagyok. Ő (ebben is) sokkal ügyesebb nálam. Türelmesen, de határozottan szereli le Petit. Igaz, péntek táján egyébként is elég nyűgös voltam, mert megint mindkét gyerek velem aludt néhány napig. A helyzet az, hogy ha Peti rossz passzban van, nem szeretem Pannit a saját ágyába rakni, mert nagyon kézre esik Petinek. Emiatt viszont pár éjszaka elég zaklatottan aludtam, ami ugyancsak nem tesz jót lefagyás ellen.
Ember végül megmentett, mert vett izzót a Peti ágyánál lévő kislámpába, így Peti nem mászott át hozzánk a fény miatt. A könyveit szereti elalvás előtt nézegetni, ez sötétben nem túl szórakoztató. Ráadásul Ember át is ment Peti mellé, így én ki tudtam aludni magam. Mindjárt sokkal szebbnek láttam a világot. Kicsit utána is olvastam a dolognak, hiába a könyves múltamat nem tudom megtagadni. Nagy szerencsémre azÉletmentő kézikönyv  akadt a kezembe. Ebben írják, hogy több szülő számolt be arról, hogy az ilyen fejverősdi betegség után előkerült. Ember szerint ahogy gyógyul Petya, úgy fog múlni a dolog és úgy tűnik igaza lesz.
De, hogy ne csak mindenféle borzalmas nyafogás legyen ez a bejegyzés, azt is megírom, hogy Petya képpel kért játékot. Ez nagy előrelépés, mert eddig csak az ételek képeit használta és abból sem mindet. Gyurmát kért és persze kapott is legnagyobb megelégedésére.
Pannival meg házat készítettünk a póniknak. Nagyon megkedvelte ugyanis a gyűjthető zacskós pónikat és Apja még egy unikornisosat is vett neki. Ez volt a csoda teteje. De már négy pónija van, akiknek nyilvánvalóan lakniuk kell valahol. Természetesen kapható a boltban hozzájuk való házikó, de ezt szőrös szívű smucig anyaként én nem szándékozom beszerezni, (egyébként is hullik a hajam a gyűjthető vackoktól, de ezt nem mondom Panninak) sokkal szórakoztatóbbnak gondolom elkészíteni. Panni is nagyon büszke a közös művünkre.Ez a végeredmény

Vendégjárás is volt, D-ék és Cs - ék is jöttek. Peti ügyes volt, mert láthatóan kevesebbet bírt a nyüzsiből, de mindig idejében elvonult, mikor elege lett.
Hétfőn a szokásos szülőklub volt a Burgerben, de nem tudtam elmenni, mert Embert valami nyavalya teljesen levette a lábáról. Leginkább csak feküdni tudott és onnan erősködött, hogy menjek nyugodtan. Hát nem mentem. Majd legközelebb.
Ma már igazán mozgalmas napja volt. Mivel őszi szünet van, nincs ovi és Ember van vele, mert nekem már dolgoznom kell, neki meg pont kicsit lazább az élet. Ez még mindig azt jelenti, hogy egész délelőtt kujtorogtak. Hangszerbolt, cukrászda és egyéb intézni valók. Ember nem győz büszkélkedni Petivel, aki hősiesen végigballagott vele mindezen. Már régóta tudjuk, hogy neki az a jó, ha történnek vele a dolgok, nem szereti a pangást. Én néha ugyan aggódom, hogy hogyan tudjuk ezt "leképezni" vagyis megfelelően jelezni neki, de néha olyan, mintha kicsit túlhisztizném ezt a részét az életünknek. Bár  még mindig azt hiszem, fontos lenne érthetőbbé tenni Petinek a világot. Ember viszont nem tojózik ezen, hanem fogja Petit és mennek.
Lassan azért aludnom kéne, mert holnap reggel rohanok a postára, onnan dolgozni és utána is lesz dolgom. Nem lesz könnyű nap, mert a posta nyolckor nyit és nekem fél kilencre azért be kéne érnem. A bank tökéletlenkedik az egyesület bankszámlájával és ezt gyorsan szeretném intézni. Megint a szokásos melyik ujjamat harapjam szindróma.