Ahogy legutóbb is írtam, Peti beteg volt és ezt nem viselte túl jól. Sajnos a mindenféle fejverős és marcangolós magánszáma is terítéken volt. Emiatt a karom most kicsit úgy néz ki, mintha egy huszadrangú zombis filmben statisztáltam volna.
Engem ez a dolog mindig rettenetesen kiborít. Ember meg is jegyezte, hogy ilyenkor teljesen lefagyok. Ő (ebben is) sokkal ügyesebb nálam. Türelmesen, de határozottan szereli le Petit. Igaz, péntek táján egyébként is elég nyűgös voltam, mert megint mindkét gyerek velem aludt néhány napig. A helyzet az, hogy ha Peti rossz passzban van, nem szeretem Pannit a saját ágyába rakni, mert nagyon kézre esik Petinek. Emiatt viszont pár éjszaka elég zaklatottan aludtam, ami ugyancsak nem tesz jót lefagyás ellen.
Ember végül megmentett, mert vett izzót a Peti ágyánál lévő kislámpába, így Peti nem mászott át hozzánk a fény miatt. A könyveit szereti elalvás előtt nézegetni, ez sötétben nem túl szórakoztató. Ráadásul Ember át is ment Peti mellé, így én ki tudtam aludni magam. Mindjárt sokkal szebbnek láttam a világot. Kicsit utána is olvastam a dolognak, hiába a könyves múltamat nem tudom megtagadni. Nagy szerencsémre azÉletmentő kézikönyv akadt a kezembe. Ebben írják, hogy több szülő számolt be arról, hogy az ilyen fejverősdi betegség után előkerült. Ember szerint ahogy gyógyul Petya, úgy fog múlni a dolog és úgy tűnik igaza lesz.
De, hogy ne csak mindenféle borzalmas nyafogás legyen ez a bejegyzés, azt is megírom, hogy Petya képpel kért játékot. Ez nagy előrelépés, mert eddig csak az ételek képeit használta és abból sem mindet. Gyurmát kért és persze kapott is legnagyobb megelégedésére.
Pannival meg házat készítettünk a póniknak. Nagyon megkedvelte ugyanis a gyűjthető zacskós pónikat és Apja még egy unikornisosat is vett neki. Ez volt a csoda teteje. De már négy pónija van, akiknek nyilvánvalóan lakniuk kell valahol. Természetesen kapható a boltban hozzájuk való házikó, de ezt szőrös szívű smucig anyaként én nem szándékozom beszerezni, (egyébként is hullik a hajam a gyűjthető vackoktól, de ezt nem mondom Panninak) sokkal szórakoztatóbbnak gondolom elkészíteni. Panni is nagyon büszke a közös művünkre.Ez a végeredmény
Vendégjárás is volt, D-ék és Cs - ék is jöttek. Peti ügyes volt, mert láthatóan kevesebbet bírt a nyüzsiből, de mindig idejében elvonult, mikor elege lett.
Hétfőn a szokásos szülőklub volt a Burgerben, de nem tudtam elmenni, mert Embert valami nyavalya teljesen levette a lábáról. Leginkább csak feküdni tudott és onnan erősködött, hogy menjek nyugodtan. Hát nem mentem. Majd legközelebb.
Ma már igazán mozgalmas napja volt. Mivel őszi szünet van, nincs ovi és Ember van vele, mert nekem már dolgoznom kell, neki meg pont kicsit lazább az élet. Ez még mindig azt jelenti, hogy egész délelőtt kujtorogtak. Hangszerbolt, cukrászda és egyéb intézni valók. Ember nem győz büszkélkedni Petivel, aki hősiesen végigballagott vele mindezen. Már régóta tudjuk, hogy neki az a jó, ha történnek vele a dolgok, nem szereti a pangást. Én néha ugyan aggódom, hogy hogyan tudjuk ezt "leképezni" vagyis megfelelően jelezni neki, de néha olyan, mintha kicsit túlhisztizném ezt a részét az életünknek. Bár még mindig azt hiszem, fontos lenne érthetőbbé tenni Petinek a világot. Ember viszont nem tojózik ezen, hanem fogja Petit és mennek.
Lassan azért aludnom kéne, mert holnap reggel rohanok a postára, onnan dolgozni és utána is lesz dolgom. Nem lesz könnyű nap, mert a posta nyolckor nyit és nekem fél kilencre azért be kéne érnem. A bank tökéletlenkedik az egyesület bankszámlájával és ezt gyorsan szeretném intézni. Megint a szokásos melyik ujjamat harapjam szindróma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése