meglepi

Ma munkaügyből kifolyólag nagyon fáradt és szomorú voltam, mikor estefelé hazaértem. Azt gondoltam, ez már így is marad, mert van az a fajta mélységes elkeseredettség, ami sokáig kitart. Amint hazaértünk, megcsörgetett Öcskös, hogy menjek át hozzájuk, mert Anyunak segíteni kell valamit. Átmentem, de nem voltam túl lelkes, magamban filóztam, mi jöhet még és reméltem, hogy nincs baj, bár a mai napba még az is beleférne. Erre ott ült Anyu ágyán a másik tesóm, aki Kanadában él és nem láttam több mint nyolc éve!!!!! Nem tudtam, hogy jön, teljes meglepi volt. Először nem is hittem a szememnek, aztán átrángattam hozzánk, ahol Peti az ölébe ült és Panni is örült neki, noha sosem látták még élőben. Olyan nagyon boldog voltam, amilyen szomorú előtte. Csak egy hétig marad, de most annak örülök, hogy egyáltalán látom, beszélgethetek vele és főzhetek neki. És megint elgondolkodtam, hogy ki a nagy rendező, aki az életünket ilyen furán rendezi. Minden esetre: Köszönöm!

fogorvos

Mióta Peti leharcolta a laptopot, nehézkesebben írok blogot, pedig már nagyon szerettem volna. Ma olyan sokáig dolgoztam, hogy most estem haza és már mindenki alszik. (Így jár, aki a rendes munkáján túl egyéb melót is bevállal!)  Így hát egy körtesörrel leültem az asztali gép mellé és végre megírhatom kalandjainkat a fogorvosnál. Szeretek jó dolgokról írni és most is ezt fogom tenni.
Múlt péntekre volt időpontunk és szépen el is mentünk. Kedves volt az a hölgy is, aki telefonon beszélt velem, már ez is jó volt. Kérdezte, hogy altassunk - e, de mondtam, hogy legutóbb sem kellett és próbáljuk meg ébren. Megnyugtatott, hogy ha végül altatásra kerül a sor, akkor sincs hosszú várólista.
Ugyanahhoz a dokinénihez mentünk, akinél néhány éve már jártunk. (dr.Déri Katalin) Pénteken én kicsit , na jó, nem kicsit izgultam, de próbáltam ezt úgy csinálni, hogy ne nagyon látsszon. Ez kb annyira sikerült, mint éjjel halkan leosonni a mosdóba a legóval diszkréten felszórt padlón keresztül, de mindegy. Szépen odaértünk időre, Ember ebben egyszerűen zseniális, bár szerinte ez így normális. Bejelentkeztünk, felmentünk és alig hogy lekabátoltunk már be is hívtak. Így azonnal torkon szúrták az egyik kedvenc rémemet, a "nem tudom mennyit kell várni és hogyan bírja majd azt Peti" típusút.
Kedves, mosolygós emberek voltak a rendelőben és Petya szépen be is ült a székbe, Apja ölébe. Persze legényke nem igazán akarta, hogy a szájába nyúlkáljanak, de mondtuk neki az ilyenkor szokásos szabályt (alkut?) kiabálni szabad, harapni nem. A dokinéni féltette kicsit a kezét és egy nagyon vicces cuccot használt, hogy megkönnyítse a saját dolgát. Leginkább egy lovagi páncél kesztyűjének a mutató ujjára emlékeztetett. Fémből volt és ízesült, így hajlott. Ezzel nyúlt be a segítője Peti szájába és így volt akkora hely, hogy "kényelmesen" megvizsgálhatta a fogait. Peti valóban kiabált kicsit, de a száját nem rángatta.
Kiderült, hogy elég rosszak hátul a tejfogai, de nem biztos, hogy altatásban megcsinálva jobb lesz a helyzet, esetleg a tömés hatására begyulladhatnak. Jelen állapotukban viszont nem fájnak. A maradó fogak viszont gyönyörűek. Így nem került sor altatásra és mostanában remélem nem is fog. És a itt egy újabb remek dolog. Nekem dilim, hogy ezeknek a srácoknak ugyanúgy kéne kontroll, mint a normál fejlődésűeknek, hát rákérdeztem, jöhetünk - e egy év múlva akkor is, ha nincs semmi nyűgünk. A dokik nem lepattintani akartak, hanem javasolták, hogy inkább fél évente jöjjünk. Szóval borzasztó boldog voltam és Petya is, mert kapott egy narancssárga műanyag poharat, amit pöszörgethetett. Alig több, mint negyed óra alatt mindennel kész voltunk, Peti meg kapott egy sajtburgert.
És a bónusz poén az, hogy a látottak hatására megpróbáltam Peti fogát úgy mosni, hogy egy nagy és puha felnőtt fogkefe végével "kipöcköltem" a száját, mint a fogorvosok. Nem rajong az ötletért, de kivitelezhető, így egyszerre egy oldalon egész alaposan meg lehet mosni a fogát hátul is. Történetesen Embernek is van fém  cucca, ami zenéléshez húz az ujjára, de ezt ő magánál hordja és a puha fogkefe nyél valahogy elfogadhatóbbnak tűnik. Bár a dokinéni lecsekkolta és szerinte a célnak az is megfelel. :)

fogak, rohamosztagosok és hó

Jó strapás napokon vagyunk túl. Eltartott egy darabig, amíg rájöttünk, hogy Petinek mozog két foga és feltehetőleg ettől van úgy megpörögve. Változékony a hangulata és ha túl sokáig nincs mit tennie, kitalál valamit magának. Előfordul, hogy dobál dolgokat, de az ő esetében is működik az a gyermeknevelési alapszabály, hogy akkor kell odafigyelni, ha csöndben van. Mi ezt nem tartottuk be, így a hétvégén szépen kipattintgatta a laptop gombjainak jó részét. Azt hiszem írtam már, hogy érdekli a laptop és olyan is előfordult, hogy nem úgy találtam, mint hagytam (A laptopot, Petinél ez rendszeres), de azt gondoltam, én emlékszem rosszul és elfelejtettem lecsukni, mielőtt lejöttem valamiért. Most már biztos vagyok benne, hogy akkor is Petya "használta". És persze mindenkinek igaza van, aki azt mondja, hogy jobban kéne figyelni, nem szabadna ilyesmit elöl hagyni stb. De ez kicsit olyan, mint amikor a híradóban beszámolnak valami szörnyűségről, mondjuk, hogy egy gyerek kiesett az ablakon, mert az édesanyja nem figyelt rá egy percig. Régebben, gyermektelen koromban azt hittem, ezek az anyukák gondatlanok. Ma már tudom, hogy száz százalékban nem tud az ember mindent kivédeni, pl elöl hagyja a laptopját, mert az elmúlt x évben elég volt az ágy alatt tárolni, amíg nem használtam, addig nem került elő, amíg én elő nem vettem. A vicc az egészben, hogy tulajdonképp jó hír, hogy Petya fejlődik és egyre több dologra kíváncsi. A kütyükkel kapcsolatban meg igazán nagy reményeim vannak, mert sokkal könnyebb mondjuk egy tabletet kezelni és hurcolni, mint egy albumra való napirendi és egy másikra való PECS kártyát.Ezért pl a telefonomra is szedtem le olyan programot (Doodle Toy) amivel az érintőképernyő használatát gyakorolhatja. Ez is tetszett neki, a képeket pl már gyönyörűen lapozza az albumba. Csak a telefonomat is elvarázsolta jó mélyen a radiátor mögé.  Pedig azt kifejezetten magas polcra tettem. Ma olvastam a Metró újságban, hogy a Polaroid gyerekek számára fejlesztett tabletet. Ütés és vízálló. (Szemben a telefonommal) Ha tényleg használható lesz Petinél, lehet, hogy megfontolandó egy ilyennek a beszerzése. Már csak a saját kütyüink érdekében is. :)
És mire vasárnap este meglett a telefonom, elromlott a mosogatógép. Szóval sűrű hétvége volt. De, hogy ne csak horrort meséljek elmondom azt is, hogy Ember általános iskolai barátnője járt nálunk a három szuper jó fej gyerekével. A srácok apukája barna bőrű, ettől még bájosabbak a gyerekek. De azért örülök, hogy nem Magyarországon nőnek fel. Egyszerűen nem érdemlik meg azt, amit törvényszerűen kapnának néhány korlátolt honfitársunktól. Csak sajnos így ritkán látjuk őket. Nagyon bírtam, ahogy Petire reagált egyikük. Megkérdezte tőle, hogy nem tud beszélni. Mi meg mondtuk, hogy nem. Ezt meg simán vette. Semmi félrefordulás, sutyorgás, érdekelte, válaszoltunk. Ez így tiszta.Mondjuk én a felnőtteknek is szívesen válaszolok.
Pannival a változatosság kedvéért Apja Star Wars -t nézett. Eközben tettem néhány észrevételt:
1. a rohamosztagosok páncélját átüti a lövedék
2. a szeméttároló faláról viszont visszapattan
3. a páncél a sziklával való fejbedobás ellen sem véd.
Ezt megemlítettem Embernek és Panninak és megkérdeztem, szerintük miért nem valami ellenállóbb anyagból van a fehér páncél, mondjuk kukatároló falból, de szerintem nem vettek komolyan. (Egyébként a rohamosztagosok nem tudnak célozni és akkor is elesnek, ha melléjük lő valaki. Nóóóóóórmális?)
Mivel laptop nélkül maradtam, olvastam az ágyban. Panni nyomban rácuppant a könyvemre, mert tetszett neki a sárkány a borítón. El kellett mesélnem, hogy ki ő és miért van ott. Szóval a Csillagok háborúja után hamarosan következik A babó elmesélése. :)
A mai napunkat meg a hóhelyzet aranyozta be. Végre egyszer sikerült üzenőbe írni, nasit és váltóruhát készíteni, de mindez nem jutott el a suliba. Ugyanis Peti tanító nénije volt olyan kedves, hogy szólt, a buszok már nem járnak fel a hegyre és autók se nagyon, gondoljuk meg, nekiindulunk - e. Meggondoltuk és ennek eredményeként Ember anyukája nálunk vendégeskedett ma. Végül minden jól alakult, Petya itthon randalírozott, jó volt a kedve, Ember meg elvégzett mindenfélét, ami régóta csúszott. Én ugyanezt csináltam a munkahelyemen. Nem kellett kapkodnom, hiszen a fiúk nem jöttek értem, sőt olyan úri dolgom volt, hogy még Pannit is elhozták az oviból és itthon frissen sült süti várt. Szeretem a havazást! :) És ráadásul megint benne leszek a tévében. Még szerencse, hogy ma viszonylag normálisan öltöztem fel, leszámítva a baglyos lábtyűmet, de az úgysem fog látszani. :)

Boldog Új Év

Jó volt ez a kis téli szünet. Tetszettek a nagy séták, a vendégjárás és az együtt töltött idő. A Szilveszter is jól alakult. Lakásdíszítés, kis vacsi, persze virsli és aztán Petit lefektettem, mert neki nem jó, ha túlpörög, de Panninak megengedtük, hogy fennmaradjon. Végül az ölemben aludt el a kanapén. Az éjfél is így talált. Kezemben a pezsgő, ölemben a Panni, lábamnál a kutya és néztük a Blues Brothers - t Emberrel. Ezzel azért ki tudtam békülni. :) Ráadásul mivel Anyu egyedül volt otthon, átjött koccintani és hozott némi szendvicset, amilyeneket ünnepre csinálni szokott. ezek kis ínyencfalatok, mindenféle válogatott finomságokkal, pont jók Szilveszter éjjelre.
A virslis vacsihoz volt gyerekpezsgő is, igazi szép pezsgőspohárból. Peti is megtanult koccintani és egy idő után már kifejezetten tetszett neki. És csak egy pohár tört el és nem is ettől. :)

Az idei év eleje kicsit rázósan indult, mivel Peti pocakját megviselte a sok dőzs, vagy valami baci. Sikerült is belehánynia az ágyunkba. Elég vacakul volt kb fél napig, de aztán viharos tempóban gyógyult, én meg mostam.
Jó, hogy ezen  a héten még itthon voltam, mert így fokozatosan zökkenünk vissza a hétköznapokba. Már mindenki ment oviba és suliba, de Panni pl csak fél napot töltött bent. Midig kérlel, hogy hozzam el ebéd után, de ha dolgozom, ezt nem tudom megtenni. Most viszont mentem érte becsülettel és nagyon boldog volt. Holnaptól már visszazökkenünk a normálba, koránra megyünk és marad végig.
Petya haját is levágtuk, méghozzá géppel! Ember kapott egy új hajnyírót,  ami csöndes, viszont nem tép. Nem volt negyed óra és Peti csodaszép lett.

Amíg itthon voltam egyedül, egész sok mindent tudtam intézni. Jó lenne egyszer majd itthonról dolgozni, de gondolom annak is megvannak a kelepcéi. Most mindenesetre tetszett.
A Peti altatására tett kísérleteim is szépen alakulnak. Tegnap pl már csak ücsörögtem mellette és szépen elaludt. A dolog gyenge pontja az én jó alvókám. Ugyanis ha felébred éjjel, átjön hozzám és én erre egyszerűen nem ébredek fel. A másik rizikófaktor a kisegér. Ugyanis van egy (remélem csak egy!) egerünk. A szomszéd üvegházból jöhetett a hideg elől és általában éjjel mozgolódik. Ezt még annyira nem is bánnám, de olyan hangos, mint egy rockzenekar. Mivel a macska szomszédol, szabadon teheti, amit szeretne. Kéne találnom valami kíméletes módot az eltávolítására. Túl azon, hogy veszélyes, nem szeretem a méregnek még a gondolatát sem a lakásban, ez a kis mocsok nagyon helyes. Már többször láttuk és megegyeztünk abban, hogy nincs szívünk egérfogóval kinyírni, vagy ragaccsal halálba kínozni. Azt hiszem vissza kéne szereznünk a macskánkat. Anyuék kölcsön kérték, mert egerük van. Hát nem meglepő! :) Csakhogy ott arany élete van, tehát lehet, hogy esze ágában nincs nálunk lógni, hiszen macska. Majd meglátom, addig meg randalírozik a zsebhuligán.
Átírtam a határidőnaplómat is. Ez amolyan régimódi dolog. A facebook már úgyis kidobja a barátaim szülinapját én mégis szeretem beírni a naptáramba. Ilyenkor kicsit számba is veszem, milyen sokan vannak, akiket kedvelek és ez jó érzés. Egy röpke kedves gondolat év elejére a barátaimnak. Ártani biztosan nem árt. :)
Újra próbálom megoldani a fogorvos dolgot. Ez nálunk folyamatosan terítéken van, mert úgy gondolom, az autista gyerekeknek sem csak akkor kell fogorvoshoz menni, ha fáj a foguk, hanem rendszeresen. Mikor nekikezdtem a dolognak, ennyi volt, de most véleményes, hogy Petya foga fáj. Holnap kell telefonálnom időpontért ahhoz a kedves doktornőhöz, akinél egyszer már jártunk. Kíváncsi vagyok, mennyit kell várni. 
Volt időm megnézni a felvi - t is. Nem lettem tőle túl lelkes. Gyakorlatilag mindenhez, ami engem érdekel minimum egy tárgyból emelt szintű érettségi kell. Mivel amikor én érettségiztem, még dinoszauruszok dübörögtek a földön, nekem nincs ilyenem. Most eldönthetem, hogy újra érettségizek emelt szinten mondjuk magyarból, vagy kötök némi kompromisszumot. Az utóbbira hajlok, de elég keserű a szám íze. Szerencsére ezen még van egy kis időm töprengeni, viszont mindjárt holnap lesz és mivel már nem alhatok nyolcig, érdemes lenne pihenni. Jó éjt! :)