Mindennapjaink egy kedves és szeretnivaló autista kisfiúval,egy gyönyörű kislánnyal, egy zenész apukával és egy mérsékelten házias anyukával. Internetes feljegyzéseimmel nem titkolt szándékom segíteni a hasonló helyzetben lévő szülőknek,elvégre jó tudni,hogy mást is szorít a cipő:))) Önkéntes mentorszülőként hivatalos minőségben is szívesen segítek azoknak, akik ezt kérik. Elérhetőségeim a többi mentoréval együtt megtalálhatók a www.esoember.hu oldalon
2014. március 24., hétfő
jótesó
Ritkán írok mostanában, mert eléggé gödörben vagyok és ez nem kifejezetten publikus. De a ma estét mindenképpen szeretném rögzíteni. Pedig elég pocsék egy este volt. Petinek jön az egyik felnőtt foga és ezért - e, vagy másért újra rákapott, hogy papírt egyen. Aztán ettől nehezen szabadul meg, nem tud kakilni, fáj a hasa. Persze hisztis és kiabál és ugyan sokat javult ebben is, de még mindig nagyon nehéz vele ilyenkor. Az este fénypontja az volt, mikor lehajította az emeletről Panni játék laptopját. Rákiabáltam Petyára, hogy ez butaság volt és megmutattam neki a törött laptopot, amit legnagyobb meglepetésemre megpróbált összerakni. Persze nem sikerült neki, de a szándék a fontos. :) De mégsem ő gondolkodtatott meg igazán, hanem Panni. Ugyanis a nagy ribillióra kimászott a kádból és megnézte, hogy mi történt, mi tört el. Viszonylag ritkán kiabálok, ebből gondolta, hogy valami fontos dolog. Rezignáltan regisztrálta a kárt és teljes hittel közölte, hogy Apa úgyis megjavítja. (Hajrá Apa!) Ezután felvette a pizsijét és mászkált kicsit a zsákhintában csövező Peti körül. Majd, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, kedvesen megsimogatta a még mindig zaklatottan szuszogó Petya fejét. Na itt akadt el a lélegzetem, mert ez egy olyan szép mozdulat, volt, hogy kevés ilyet láttam. Ha gyerekkoromban az én játékomban tettek kárt az öccseim, minimum elgyapáltam őket, de tuti, hogy nem simogattam meg semmijüket. Panni valahogy nagyon furán van huzalozva. És egyébként a fogát is megmosta és még a dugót sem felejtette el kihúzni a kádból, pedig máskor úgy intézi a fürdést, mintha minimum egy külön dugóhúzó inas állna a rendelkezésére. :)
2014. március 3., hétfő
Már megint az alvásról
Megint nagyon zaklatottak az éjszakák, ezúttal Panni miatt. Ugyanis elkezdett félni. Rémlik, hogy az ő korában nekem is volt ilyen periódusom és egyébként sem szeretném kínozni, ezért az éjszaka közepén rendre átvándorlok hozzá. Ha előtte Peti altatásával is töltöttem némi időt és esetleg az ő ágyában, vagy ágya mellett is elszenderedek, nagyjából nem alszom nyugodtan semmit. Ráadásul azért Peti is folytatja a hajnali őrjáratait, menetrend szerint hajnal öt és hat között csapódik be a mi ágyunkba.
A tegnap éjszaka különösen zaklatottra sikerült, mert kezdtem Petya mellett, majd mentem a saját ágyunkba és onnan kb öt perc után Pannihoz, ám ott csak forgolódtam. Eléggé védtelen vagyok az éjszaka közepén saját magammal szemben, tehát ilyenkor támadnak a mindenféle egzisztencális és egyéb félelmek és lelkiismeret furdalások. Mire mindezzel végeztem és eldöntöttem, hogy inkább lemegyek a mosdóba és utána talán alszom a saját helyemen, addigra Peti lenyúlta a jó meleg vackomat és békésen horpasztott benne. Maradt tehát az egyetlen üres ágy, Petié. Jobb híján abba feküdtem, majd némi további mazochista forgolódás (miattam nincs pénzünk és miből fizetünk benzint és fejlesztést témaköreben) után elég zavaros álomba merültem, de legalább aludtam. Arra ébredtem, hogy ember azt mondja, felrobbant a szomszéd háza. Minimális empátiát sem mutatva azon bosszankodtam, hogy hogy tehette ezt pont akkor, mikor végre aludtam. Aztán persze hívni akartuk a tűzoltókat, de ők már meg is jöttek. Úgy tűnik a kazán volt a hibás.
Ilyen drámai kezdés után valami izgalmas napnak kellett következnie, de csak munkálkodásvolt, amibe még Anyu is segített. Aztán kitaláltuk, hogy Emberrel együtt megyünk Panniért és Petiért. A gond az volt, hogy Panniék színházban voltak és mint ilyenkor általában, jól elkéstek. Tehát mi is elkéstünk Peti sulijából, de extra rendes volt a tanító néni, nem mondta, hogy furkók vagyunk. Siettünk haza, mert Ember és Panni fodrászhoz ment. Panni ugyanis szerette volna levágatni a haját. Konkrétan elsőre azt mondta, hogy olyat szeretne, mint Luke Skywalkeré, de kiderült, hogy az csak a hossza. Most nagyon csinos kislány haja van, pont olyan, amilyet én is szeretnék, csak rajtam nem lenne kislányos. :) Ember a szokásos lett, nekem tetszik.
Peti is meglepett megint. Amint megjöttünk, küldtem a vécébe. Láttam, hogy szeretne valamit, de nem igazán ezt. A kád szélén volt a tusfürdő, annak a flakonját ütögette meg és nézte a kádat. Nosza, megeresztettem neki a vizet. Ugrált örömében és szórta le magáról a ruhát. El is tettem a flakont tárgynak, bár remélem ebből is találok mini méretet. Néztem ahogy örül és megint megcsapott, hogy milyen nehéz lehet neki ez az erős kommunikációs gátoltság, ha ennyire boldog, hogy egy egyszerű igényét végre meg tudta velem értetni.
A tegnap éjszaka különösen zaklatottra sikerült, mert kezdtem Petya mellett, majd mentem a saját ágyunkba és onnan kb öt perc után Pannihoz, ám ott csak forgolódtam. Eléggé védtelen vagyok az éjszaka közepén saját magammal szemben, tehát ilyenkor támadnak a mindenféle egzisztencális és egyéb félelmek és lelkiismeret furdalások. Mire mindezzel végeztem és eldöntöttem, hogy inkább lemegyek a mosdóba és utána talán alszom a saját helyemen, addigra Peti lenyúlta a jó meleg vackomat és békésen horpasztott benne. Maradt tehát az egyetlen üres ágy, Petié. Jobb híján abba feküdtem, majd némi további mazochista forgolódás (miattam nincs pénzünk és miből fizetünk benzint és fejlesztést témaköreben) után elég zavaros álomba merültem, de legalább aludtam. Arra ébredtem, hogy ember azt mondja, felrobbant a szomszéd háza. Minimális empátiát sem mutatva azon bosszankodtam, hogy hogy tehette ezt pont akkor, mikor végre aludtam. Aztán persze hívni akartuk a tűzoltókat, de ők már meg is jöttek. Úgy tűnik a kazán volt a hibás.
Ilyen drámai kezdés után valami izgalmas napnak kellett következnie, de csak munkálkodásvolt, amibe még Anyu is segített. Aztán kitaláltuk, hogy Emberrel együtt megyünk Panniért és Petiért. A gond az volt, hogy Panniék színházban voltak és mint ilyenkor általában, jól elkéstek. Tehát mi is elkéstünk Peti sulijából, de extra rendes volt a tanító néni, nem mondta, hogy furkók vagyunk. Siettünk haza, mert Ember és Panni fodrászhoz ment. Panni ugyanis szerette volna levágatni a haját. Konkrétan elsőre azt mondta, hogy olyat szeretne, mint Luke Skywalkeré, de kiderült, hogy az csak a hossza. Most nagyon csinos kislány haja van, pont olyan, amilyet én is szeretnék, csak rajtam nem lenne kislányos. :) Ember a szokásos lett, nekem tetszik.
Peti is meglepett megint. Amint megjöttünk, küldtem a vécébe. Láttam, hogy szeretne valamit, de nem igazán ezt. A kád szélén volt a tusfürdő, annak a flakonját ütögette meg és nézte a kádat. Nosza, megeresztettem neki a vizet. Ugrált örömében és szórta le magáról a ruhát. El is tettem a flakont tárgynak, bár remélem ebből is találok mini méretet. Néztem ahogy örül és megint megcsapott, hogy milyen nehéz lehet neki ez az erős kommunikációs gátoltság, ha ennyire boldog, hogy egy egyszerű igényét végre meg tudta velem értetni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)