Amikor a fagyi visszanyal

Ahogy írtam, hétfőn szülőklub volt és szuper jól sikerült. Sokan jöttek, olyanok is akik nem szoktak és olyanok is akik rendszeresen ott vannak. Voltak velünk gyerekek is és jó volt látni őket a szüleikkel. Leginkább akkor voltam boldog, mikor a téma végre kicsit nem az autizmus volt. Persze nagyon fontos és hasznos, hogy beszélünk róla, de nekem az a fixa ideám, hogy néha ki kell szállni belőle. (Ha Ember ezt olvassa, meg fog szakadni a röhögéstől, hogy ezt tényleg én írtam.)
Kedden reggel már nagyon fáradt voltam és ez így is maradt a héten. Úgy tűnik kicsit túlvállaltam magam. De a mókuskerék pörög tovább és nagyon sok munkám volt, tekintettel a tanévkezdésre. Ráadásul Petya valamire allergiás lett és csupa pötty. A rázókeveréknek nagyon örül és vihog, ha kenegetjük, de a gyógyszer bevételéért cseppet sem rajong. Mindig mutogatjuk neki a jutalmat, de ettől nem feltétlenül lesz lelkesebb. De egyre kevesebbet vakarózik, úgyhogy megéri. A Doki Néni meg Ember elmondása szerint el van ájulva Petitől, már csak ezért is megérte elmenni hozzá.
Egyébként Peti hétfőn kezdi az iskolát. Ez már valami! Nyilván nem olyan, mint más gyereknél, de azért izgalmas. Most még rázósabb a helyzet, mert már biztos írtam, itt eddig nem volt auti osztály. A termet még készítik és minden új lesz. De nagyon bízom a tanító nénik lelkesedésében. A jövő hét eleje még biztosan zötyögni fog, de remélem utána már rend lesz. Nagyon korán kell majd kelni és menni, így legalább Panni is rászokik a sulis időbeosztásra.
A héten Panninak is volt szülőije, vicces módon javarészt már az is az iskoláról szólt. Ha jól értettem idén még jobban figyelnek majd rájuk, különös tekintettel arra, hogy elég ügyesek - e már az iskolához. Gondolom Panni az és már előre sajnálom itt hagyni az ovit és az óvónéniket. Félek, hogy a suliban nem lesz idő nádból tutajt építeni és megnézni, hogy tényleg fent marad a vízen. És tartok tőle, hogy ott már a reggeli ölelés sem jár, mint az oviban. Biztosan ez a dolgok rendje, de azért izgulok.
Nem tehetek róla, de ezeken az ovis szülőiken rendre eszembe jutnak a másféle ovik, amiket láttam. Például az, ahol vécépapír gurigákból volt a készségfejlesztő játék, meg a másik, ahová szinte sosem sütött be a nap. Azt gondolom, hogy a másféle gyerekeknek is szüksége van jó minőségű eszközökre és napfényre és a mi (felnőttek, pedagógusok, szülők) felelősségünk, hogy megkapják. Bűn azt gondolni, hogy csak azért, mert nem tudnak szólni, még nincsenek is igényeik. És nem csak ennivalóra, meg tiszta ruhára, hanem a szépre is, hiszen ők is gyerekek és csak utána fogyatékkal élők. Tudom, ez az én defektusom, igyekszem nem nagyon foglalkozni vele, de nem lehet mindent az erre rendelt szőnyeg alá söpörni. Mert különben olyan fáradt és nyűgös lesz az ember, mint amilyen a héten én voltam. De holnap vendégjárás, hétfőn meg nagy iskolás fiam lesz!

Ez Igen!

Ez nagyon húzós hét volt. Ahogy legutóbb írtam, két fontos dolgom is volt, plusz Panni oltása és Peti tanító nénii.
Mára mindenen túl vagyok és nagyon örülök. Egy előadást kellett tartanom Nyíregyházán. Ez nagyon fura volt, mert általában én hallgatok másokat, nem én szoktam elöl állni, ráadásul nem vagyok egy szereplő típus. Kaptam egy címet, arról kellett egy kb két órás előadást írni. Bevallom, élvezetes volt elgondolkodni és az eredményt formába önteni. Eléggé aggódtam, hogy rajtam kívül ez kit fog érdekelni. Már az odautazás is necces volt, mert nem volt IC. Szépen elterveztük, hogy reggel Ember elvisz a Keletibe, aztán már én megoldom. Erre valami bombát találtak a sínek alatt, tehát minden megbonyolódott. Ugyan megoldható lett volna az utazásom, de sok időt vett volna igénybe. Ember és az Anyukája összedugták a fejüket és végül ketten utaztunk Emberrel, autóval. Ez volt a leggyorsabb. A kocsiban elmondtam Embernek az előadást, csak hogy tudjam milyen. Ettől aztán jól megfájdult a torkom és mire tényleg beszélnem kellett, alig volt hangom. Ráadásul eléggé tudok hadarni és borzasztó meleg volt. Ennek ellenére végighallgatták a mondandómat és ami nagyon meglepett, megtapsolták a végén és volt aki személyesen odajött és megköszönte. Szóval teljesen úgy tűnt, hogy volt értelme vesződni vele.
 Utána rohantunk haza, hogy el tudjuk vinni Petit lovagolni.Jó volt, mert már az új terapeutával lovagol. akivel eddig dolgozott mindjárt szülni fog, így el kellett búcsúznunk tőle. Az új lovasember is profi és öröm volt nézni, hogy milyen jók együtt.
És ha még nem lett volna elég a szereplésből, szombaton a mentorok továbbképzéséből vállaltam aktívan részt. Ezen is nagyon sokat dolgoztam és aggódtam, hogy milyen lesz a fogadtatás. És a végén nagyon boldog voltam, mert úgy tűnt, hogy tényleg mindenki hasznosnak ítélte a napot és még jól is érezte magát. Volt, aki nagyon messziről jött, hogy részt vegyen ezen a képzésen és örülök, ha úgy érzi, nem jött hiába.  Szóval nagyon elégedett vagyok, úgyhogy ma ki is pucoltam a vécét, nehogy véletlenül túldimenzionáljam a saját fontosságomat. És összekaptam a lakást, mert Ember Anyukája megint jön Petire vigyázni és nem szeretném, hogy neki kelljen utánunk takarítani.
Panni is megkapta rendben az oltását és borzasztóan ügyes volt. Ember vitte el és nagyon tetszett, hogy megbeszélte vele, hogy fájni fog, de nem jobban. mint amikor belerúg mezítláb az ág lábába. Egyébként Pannival most kicsit nehezebb, mert vendégségben véletlenül olyat látott a tévében, amit nagyon nem kellett volna. (Valami helyszínelős cuccot azt hiszem. Nem nyugtatta meg a magyarázat, hogy az csak egy műanyag baba, most a babától fél.) Most még a fürdőben sem mer egyedül maradni. De holnap már a rendes ovijába megy és remélem a régi rutin lassan megnyugtatja.
Petihez meg pénteken jöttek a tanító nénik. Petya nagyon jó fej volt, egyszerre kétfelé vihogott és kedveskedett. Reggel mondtam neki, hogy délután jönnek a tanító nénik és meg vagyok győződve róla, hogy értett és várta őket. Azt nem hiszem, hogy a tanító néni fogalma tiszta neki, de értette, hogy jön valaki, aki rá kíváncsi. Örültem, hogy személyesen is megismerkedtünk és nagyon remélem, hogy minden menni fog. Most kicsit olyan az egész, mint egy álom. Szakképzett, kedves emberek az én gyerekemet terelgetik és még tetszik is nekik. :)))))
Tegnap este meg megünnepelendő, hogy túl vagyok a drukkolós feladatokon, Ember beszerzett egy üveg pezsgőt. Jó sokáig fenn maradtunk és dumcsiztunk. Régen nem volt már ilyen és bizony nagyon hiányzott.
Holnap megint munka és délután szülőklub, úgyhogy már nagyon ideje aludni. Jó éjt!

Nyíregyháza

Autimentor tréning

a folytatás

A legutóbbi bejegyzésem elég falsra sikeredett, mert elaludtam, míg a blogba töltöttem a nyaralós képeket. Most viszont nem tudok aludni, mert ide hallatszik a helyi búcsú decens és visszafogott hangja (tuc tac, TUCC TACC és valaki ordít egy vacak mikrofonba) Igy nyugodtan nosztalgiázhatok a közelmúlt eseményein. :)

Ahogy legutóbb is említettem, Panni betöltötte a hatodik évét. Tette ezt egy nappal azután, hogy hazaértünk. De Apja szokás szerint zseniális volt, szerzett valahol egy olcsó és szép bringát. Amit Panni most használt, azt a harmadik szülinapjára kapta és bizony már rendesen kinőtte. Ezt követően még helyet is találtak, ahol bringázni lehet. A közeli lakóparkot bővítik és az utak már kész vannak, de házak nincsenek. Ideális hely a bringázáshoz. Ráadásul Ember ehhez is ért, (bocs, hogy már megint a férjemet fényezem, de megérdemli) mert valamikor amatőr kerékpárversenyző volt. Szóval Panni tud lassan menni és szlalomozni a sávok mentén, ami jó, mert így biztosabban közlekedik, mintha csak ösztönből tekerőzne. Egyik nap én is kimentem vele az Anyósom kempingjén, akkor a kiállást gyakorolta. Apja vére. :)

A szülinapra Ember anyukája és Öcskösék is átjöttek, egész jó kis buli kerekedett. Panni kapott egy pakli jégkorszakos unó kártyát és ment a parti rogyásig. Vicces volt Anyu és Öcskös kedvese, ahogy próbálták egymást nyerni hagyni  :)

Tegnap Embernek fellépése volt egy szabadtéri bulin és oda vitte magával. Panni visszavonhatatlanul nagylány. Aki rock koncertre jár, az nem lehet pisis. Persze Ember gondoskodott róla, hogy amíg a színpadon van, valaki figyeljen Pannira. Egy nagyon kedves barátnőnk volt vele. Kicsit meglepődtem, mikor reggel Panni azt magyarázta Apjának, hogy vicces volt, hogy aki vigyázott rá, végig sikított, pedig csak tíz méter. Kávé nélkül pattantam ki az ágyból, mert jól tudom, hogy ez a lány nem egy sikítozós típus, de megnyugtattak, hogy csak a körhintáról volt szó.

Ma Petya is meglepett kicsit. Ember már egy ideje mondja, hogy szívesen enne rántott húst, hát csináltam neki. Peti is jónak találta az ötletet, mert becsülettel pusztította a husikat. Szokás szerint fogta a kezemet és gagyarászott petiül. Én meg megkérdeztem tőle, hogy na Petya jót főztem. Erre ő azt gagyogta iggeee. Na most mondja meg bárki, hogy ez válasz volt - e, vagy véletlen!

Egyébként csak azért tűnök el mostanában a netről, mert két munkám is van, ami nagyon nagy kihívás és azokat próbálom rendesen megcsinálni. A héten túl leszek rajtuk, remélem sikerrel, de a számítógépet most nem tudom léháskodásra használni. :))))  (A blogolás nem számít léhulásnak!) És mindeközben Petit is be kéne iratni a sulijába és a tanárnéni pénteken jön hozzánk. Panni pedig szerdán oltást kap. Nem lesz egy könnyű hét.

Teszek ide egy képet, mert szép, ez is a nyaraláson készült.

szolgálati közlemények

Egy könnyelmű pillanatomban beneveztem a blogomat (Nappali álmok/Életmód blogok kategória) a Goldenblog - ra. Ha van kedvetek, szavazzatok rá itt:
http://goldenblog.hu/szavazas.aspx?bId=3834
Köszi!

És a másik fontos:

MOZAIK Szülőklub
augusztus 27 17-18.30 (Vagy amíg bírjuk :) )
Mozaik Teaház és kávézó

Király u. 18., Budapest, Hungary, 1061

nyaralás és egyéb örömök

Ahogy a legutóbbi bejegyzésemből kiderül, voltunk nyaralni, de először most nem arról szeretnék írni, sőt Panni szülinapjáról sem, hanem a mai napunkról.
Egy régi kedves ismerős család még Petya egyik régebbi ovijából vendégségbe hívott minket és még néhány érintett családot. Semmi extra nem történt, leginkább ettünk és beszélgettünk. Amiért én ezt nagyon sokra értékelem az az, hogy noha nyilván nem gondolkodtunk mindennel kapcsolatban teljesen egyformán, jól és tartalmasan telt a nap. Nagyon hasznosnak és fontosnak érzem az ilyen "face to face" beszélgetéseket, különösen az interneten zajló hitviták és szópárbajok tükrében.Ezúton is köszönöm mindenkinek a mai szép és inspiráló napot!
De most vissza a nyaraláshoz. Erről szerintem nem érdemes sokat beszélni, a képek jobban megfelelnek. Az eszik-fürdik-alszik üzemmód mindenkinek jót tett. Apró bosszúság volt, hogy nem működött a mobilnet, amit direkt erre az alkalomra vettem és így nem tudtam befelyezni egy pályázatot, de ettől eltekintve tényleg szuper volt minden. Szóval a képek:

Volna még miről írnom, de mivel elaludtam a képek feltöltése közben inkább máskorra halasztom. Szép álmokat! :)

pakolás

Most komolyan! Van bárki, aki szeret bepakolni egy heti cuccot egy négytagú családnak? Pláne mindezt egyedül, miközben két gyereket terelget. Személy szerint én nem szeretem ezt csinálni. Mindig attól félek, hogy valami fontos kimarad. Mintha legalábbis a szaharába mennénk nyaralni.
Szóval kiraktam mindenkinek két heti hideg és meleg időre való ruhát, majd a felét visszaszedtem. Egy közepes gyógyszertárnyi kötszert és gyógyszert is elpakoltam, remélem nem lesz rá szükség. Meg persze a játékokat. Beüzemeltem a mobilnetet, amivel majd óvatosan kell bánni. Főztem ebédet a hűtőben lévő maradékokból, amire Panni azonnal közölte, hogy nem szereti, így hősiesen két adag tejszínes, gombás csirkemellet ettem ebédre. Ez azért visszavetett délután, de akkorra már csak  játékok elrakása maradt.
Petinek csomagolni különösen jó dolog. Mert egy nyolc éves kiskölyöknek normális esetben gondolom számítógépes játékokat, műanyag szörnyeket és focit kell eltenni. (De ez csak tipp.) Míg ellenben a mi nyolc éves auti fiunknak kártyapaklit és csillogó cuccokat. Meg a napirendi kártyákat mindenképpen és nem úgy, mint tavaly, amikor pont azok a kártyák maradtak itthon, amiket használunk. :) Komoly fejtörést okozott a hintaló is. Ugyanis teljesen új helyre megyünk, ahol még nem jártunk. Ezért én hajlanék rá, hogy elhozzam a biztonságot adó lovat. Ember szerint nem kell, mert mostanában Peti egy csomó új helyen volt és jól vette. Szerinte ráneveljük a nyugidolgaira, ha mindig alápakoljuk őket. 
Kicsit aggódom az alváson is. Petyus mostanában minden villanyt felgyújt, napszaktól függetlenül. Ma ezt meg tudta dobni azzal, hogy míg mi Pannival a fényárral mit sem törődve beájultunk az ágyba, ő jó hangosan appogva (Áp, ÁP sokszor) lófrált a szobában. Ezt még tízkor simán produkálta. Ha a szomszédok tízkor aludni akarnak, nem leszünk nagyon népszerűek. Bár holnap nem egyedül altatom őket és ha Apja ott van, szent lesz a béke.
Végül mindenki megint egy kupacban alszik, ami persze nem jó. Egyrészt mert nem férek el, másrészt, mert rendes, konzekvens anya ezt nem hagyná. De én most éppen egy lestrapált anya vagyok és nem tudom Petit az ágyába tenni, mert nehéz.
Ennyi nyafogás után azért elmesélem, hogy nagyon várom ám a holnapot! Medence, hinta, meg minden. Ha Peti nem harapja ki az első nap a vizi játékokat, még gumimatracos ringatózás/csata is lehet!

mindjárt nyaralunk!

Ez a hét volt a +1. Szerintem ugyanis már rég nyaralnunk kéne. Nem tudom, hogy azért voltam nyűgös és türelmetlen, mert már ott szeretnék lenni, vagy azért, mert tudom, hogy mindjárt megyünk, de azt hiszem mindegy is.
Szóval a héten nem tündököltem. Bezzeg Ember! Most volt az a hét, mikor mindkét gyerek itthon volt. Voltak napok, hogy már azt sem tudtam, hogy kire ki vigyáz. Ember ugyanis bevetett a nagyszülőktől a gyerekvigyázókig mindenkit. Fejben tartotta, hogy mikor ki kihez megy és kinek kell fizetni és meg is oldotta, miközben persze dolgozott is. Mondtam már, hogy szuperhős?
A dolog úgy áll, hogy noha az állandó partnereknek jelezte, hogy mostanában necc az élet, természetesen most kell mindenkinek minden és lehetőleg tegnapra. Nem tudom, honnan van ehhez türelme. Én már rég összeharagudtam volna velük, ami senkinek sem jó. Így aztán Petya többször is ment vele dolgozni és simán megugrotta ezt is. Panni meg velem jött a héten háromszor. Kicsit nehéz lesz innentől elmagyarázni neki a munkahely mibenlétét. Ő ugyanis azt látta, hogy lehet Traffolni és a mekibe járunk enni. Egyébként meg mindenki a számítógépét nyomogatja és játékok is vannak bent. (A kolléganőm direkt neki hozott néhány Barbit az otthoni készletből, hátha lekötik.)
Mondjuk Panni miatt finoman szólva sem sikerült úgy haladnom a dolgaimmal, ahogy szerettem volna. (Persze könnyű a gyerekre fogni! Ahogy az elején írtam, magamtól sem voltam túl nagy szám) Ezért aztán hoztam haza némi munkát, aztán vagy dolgozom a nyaralás alatt, vagy nem.
Szervezkedtünk is sokat, hogy minden jó legyen. PL Petinek viszonylag későn kezdtem úszópelust keresni. De végül találtam a Zöldboltban. Egyébként a mindenféle tisztítószereim is innen származnak. Kíváncsi vagyok, hogy nagyobb pelenkás autistáknál ezt hogy oldják meg. Van elérhető felnőtt úszópelus?
Most csomagolni kéne, ezért mosok, mint egy mosómedve. Kedden megyünk és vasárnap jövünk, közte pihi. De én ilyenkor mindig zizi vagyok, ráadásul most új helyre megyünk. MI fogunk főzni is, de van medence! Holnap Ember rohangál, vagyis a pakolást megnyertem. Azt hiszem megérkezésig jobb nem is szólni hozzám. Azért ha lesz netem, majd írok!