hétköznap

A jó kis lazítás után nagyon gyorsan jött megint a munka. A gyár nagy rész túl van az év végi hajrán, de ez ránk nem vonatkozik. Nekünk maradt még a romeltakarítás cseppet sem kellemes feladata. Nagyon sok munkát végzünk, ráadásul egy részéről tudjuk, hogy hiábavaló, de ez hozzá tartozik.
Attól tartok nem volt jó ötlet betegen bemenni, de a fentiek miatt nem akartam cserben hagyni a kollégáimat (pláne, hogy múlt évben is "lógtam") . Csak nagyon nyűgös és türelmetlen voltam és nem ilyen szoktam lenni. A nap fénypontja (mélypontja) volt, mikor felhívtam a nőorvosomat, hogy lemondjam a mai napi vizsgálatot. Kedvesen és udvariasan letolt, hogy miért nem szóltam hamarabb. Nem részleteztem neki hogy nekem sem könnyű megszervezni a nála tett látogatást, auti gyerkőccel és melóval a hátamon úgy, hogy még pénzem is legyen időben. De ez az én bajom, így jár az, aki ragaszkodik a magánorvosához. Abból gondolom csak, hogy kripli vagyok, hogy sikerült a letolástól elbőgnöm magamat, amivel azt hiszem megleptem az egyik kollégámat. Hazáig szepegtem, miközben padlógázzal jöttem a pályán. Még szerencse, hogy nem valami szuper kocsiban ültem.
Itthon mindenki taknyos volt és boldog. Egész nap heverésztek, ettek és aludtak, de nem baj, így gyógyulnak. Elég gyorsan sikerült belesimulnom ebbe a közegbe és megnyugodni szépen. Peti éjjel eléggé verte a fejét, meg dühösködött, de ma megint megszabadult kb öt napnyi székrekedés kínzó eredményétől, így ő is jó fej volt. Ember csinált melegszendvicset, amit nagyon szeretek. Végül a tévé előtt kötöttünk ki egy nagy marék szaloncukorral és megnéztük együtt a Verdák második részét. Én meg örültem, hogy a családommal lehetek. Ez azért jó, mert tavaly fordítva volt. A munkába jártam kipiheni a családot. (Konkrétan Peti ügyeit) Most viszont normalizálódtunk és itthon jó. A szuper az lenne, ha bent is megint jó lenne, de azt hiszem arra még egy kicsit várni kell. Minden esetre megpróbálok rápihenni a holnapra, hogy ne legyek olyan kis izé, mint ma voltam.

Végre Karácsony!

Már nagyon vártam, hogy Karácsony legyen. Az utolsó hétre szokás szerint rendesen kikészültem. Most valami torokfájós, orrfolyós nyavalya kapott el családostól.
Előtte azért még voltak jó dolgok. Például mikor Emberrel láttuk, hogy az egyik boltnál szenved egy plakát felrakásával egy eladónő. Láthatóan nem tudta, hogy kellene feltenni az öntapadós cuccot, hát segítettünk neki. Meg amikor a céges lapokat írtuk meg. Mivel a vállalkozásunk nagyon pici, személyesen ismerjük azokat, akik a lapokat kapták. A gyerekekkel is voltak bőven szép pillanataink, de azért nagyon vártam, hogy újra összecsússzon a kint és a bent, a műpörgés legyen igazi ünnep, vagy legalább pihenő.
Itthon jól alakultak a dolgok. Szombaton már nem kellett dolgozni és mire este lett, Karácsony is lett. Ehhez persze kellett Ember, aki annak ellenére, hogy szintén jó beteg, szépen apránként rendet tett itthon és ez nem kis teljesítmény. Főleg mivel Petinek már hét közepe óta nem volt ovi. Én halászlét főztem és bejglit sütöttem. Nagyon szeretek főzni és sütni, pláne extra dolgokat, úgyhogy ez nem konyhai teljesítménytúra volt, hanem feltöltődés és kikapcsolódás. Ember kitalálta, hogy idén öltözzünk fel normálisan szentestére. (amit Panni konzekvensen csodaestének hív) Ez nagyon jó ötletnek bizonyult. Peti is csinos volt ingben és farmerben és mi is a lehetőségekhez képest jól néztünk ki. Panni nem akart átöltözni, hát nem kényszerítettem rá. De tegnap este már faggatott, hogy leszünk - e megint szépek. Kénytelen voltam kiábrándítani. Ember és Panni díszítette a karácsonyfát, amíg én szépültem, aztán már jött is a családom. (Anyu és Öcskösék) Ajándékbontás, csillagszóró, meg ilyenek. Nagyon jól éreztük magunkat. Peti láthatóan tisztában volt a helyzettel. Izgatta, hogy mi van a csomagokban és örült az ajándékainak. A csillagszórót is nagyon szereti, a karácsonyfadíszeket meg időnként ellopkodja és felviszi az emeletre. Persze már régen nincsenek üvegdíszeink, csak műanyagok amik azon felül, hogy szépen csillognak, mulatságosan pattognak is. Szaloncukrot sem teszünk a fára, mert Peti addig enné, amíg látja és esetleg magára rántaná a fát néhány kívánatos darab kedvéért. De így is nagyon szép fánk van.
Panni is boldog volt a legótól és még én sem őrültem meg a gyereklaptoptól. Még most sem hiszem el, hogy én súgtam meg Anyunak, hogy Panni örülne egy ilyennek. Jól szórakozom rajta, mert olyan zárt á betűket mond, hogy nem lehet röhögés nélkül kibírni. (jaguaar)
Tegnap Anyósom jött vendégségbe. Meghozta megint azt az orosz képes gyereklexikont, amit Peti úgy szeretett. Azóta nem nagyon teszi le. Pannival meg csipkebogyót szedünk a kertben, hogy teát csináljunk belőle. Most is áznak a bogyók, kíváncsi vagyok a végeredményre-
Mára D-éket vártuk, de úgy gondoltuk, korrekt ha szólunk nekik a nálunk tomboló takonykórról, így nem is jöttek. Panni nagyon fájlalta, mert szerette volna megengedni DB -nek, hogy játsszon a laptopjával. Annak idején B is megengedte Panninak s ez nem múlt el nyomtalanul. Végül megígértem neki, hogy ma sütünk mézeskalácsot, hogy kellemesebb napunk legyen. Csak kicsit bajban vagyok ezzel. Biztosan írtam már, hogy Peti imádja a képes szakácskönyveket, főleg a sütiseket. Emiatt elraktam a kedvenc szakácskönyveimet. De úgy, hogy én sem találom őket, pedig hetek óta keresem :) Leszedtem a netről egy másik receptet és majd meglátjuk.
Sajnos Petit eléggé megviseli a betegség és néha csapkodja a fejét. Szép zöld a homloka, mert egyszer a radiátorral dühösködött. Az orrszívót vagy két napja elásta valahová, így nem tudom rendben kiszívni az orrát és azt hiszem unatkozik is. Ennek ellenére szép a Karácsonyunk, mert sokszor bújik is és olyankor egészen biztosan angyalos a hangulat. Mint pl most. :-)))

egy szép este

Tegnap olyan szép esténk volt, hogy elhatároztam, hogy leírom. Ember muzsikálni ment, ezért nem túlóráztam, így este hatig dolgoztam. Ezután hazajöttem. Ez sem volt egyszerű, mert az autópályán sötétben és esőben mikor mindenki úton van, nem egyszerű nekem vezetni. Hazaestem  és próbáltam nem pörögni. Ember elment, mi pedig maradtunk az aprókkal. Szépen napirendezve végigcsináltuk az estét és viszonylag korán ágyba bújtunk. Panni mesét kért, ezért meséltem neki fejből, mert nem volt kedvem lámpát gyújtani, azután énekeltünk is. Petinek a Bóbitát, mert azt régen annyira szerette, hogy még mondta is, Panninak meg minden mást. Végül puszi és ölelés és Panni szépen elaludt az ágyában. Peti akkor már a babzsákon húzta a lóbőrt. Egész este egyszer sem sikított, vagy verte a fejét, sőt még fogmosásnál is nevetett és bújt. Ritka szép este volt
Ma munka, aztán elszaladtunk Nagyapóékhoz, mert megjött a nagymama. Ritkán jártunk náluk mostanában, ezért nem Petibiztos a lakás. Ettől kicsit macerás volt az ott lét, de majd kialakul. Holnap megint átmegyünk, aztán hétfőn már délelőttre járok. Ez kemény lesz, mert most nem tudok az időben csúszkálni, így szét kell szórni a gyerekeket az ovikban és nyolcra beérni. Remélem menni fog.

Advent

Régen nem tudtam már írni. Ezt azért nem szeretem, mert azt tapasztaltam, hogy a jó dolgokat gyorsan elfelejtem, ami nem szerencsés. Szívem szerint azokat rögzíteném, nem a morcogást.
Megpróbálok sorba menni, de nem biztos, hogy sikerül. Szóval volt szülinapom és jó volt. Eljött Nagyapó és kaptam ajándékokat, de nem nagyokat, pont olyanokat, amilyeneket szeretek. Jó nyugis nap volt, amilyenre vágytam. Csütörtökön Peti is megbetegedett és megint rendes volt a dokinéni. Péntek délután már én is rosszul voltam, de szombat reggelre magamhoz kaptam annyira, hogy bemenjek dolgozni. A gyomorrontás miatt nem igen vettem ki a részem a közös pizzázásból, ami egyfajta hagyomány bent ilyenkor.
Hétfőre mindenki jól lett és mentünk oviba, meg dolgozni. Ez a hét az ilyenkor szokásos kettősségben telik. Itthon a délelőtti ritka nyugi és béke, bent a felfokozott pörgés. Mostanában váltunk olyan tempóra, amit már nem kifejezetten kedvelek. Ilyenkor már a népek a szent karácsony nevében mindenkire dühösek, aki szerintük nem működik velük együtt. Sajnos ilyenkor nem jut eszükbe, hogy én is ugyanazt az ünnepet várom, csak az akadékoskodó "hivatalnokot" látják, aki nem oldja meg a dolgukat. Ugye milyen ismerős egy más szituációból? Ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy az is csak ember, aki az én ügyeimet intézi jól, vagy rosszul. Egyébként megint igazságtalan vagyok, mert nagyon sok kedves emberrel is beszélek. De lehet, hogy az általános iskolában fel kénre hívni a diákok figyelmét a nagybetűk helyes használatára (Nem írunk teljes mondatokat nagy betűvel, még akkor sem ha dühösek vagyunk)  és a mondat végi írásjelek számának fontosságára. (Ha lehet legalább ne öt fölött a !!!!!)
Délelőttönként írom a pályázatot, de valahogy nem akar sikerülni. Pedig azt gondoltam, nem fog gondot okozni, főleg, hogy kaptam egy csomó kész anyagot segítségnek. Lehet, hogy kicsit beképzelt vagyok? Amikor nem ezt csinálom, karácsonyi ajándékokat veszek Emberrel. Kevés pénzből, szeretettel. De ezt sem hisztizzük túl. És persze szeretném sokat babrálni a basszusgitárt :) Merthogy az is itthon van már vagy egy hete.Kézműves ajándékokra idén nem futja az időmből és az energiámból. Meg tudnám csinálni, de kötelességből nincs kedvem. Azt még gyorsan elújságolom, hogy bent is felköszöntöttek a többiek és a kolléganőm kávés tortát csinált nekem. Ez azért kedves tőle, mert az édességért nem rajongok, a kávéért viszont nagyon.
Színesíti még az életünket pár dolog. Panni mostanában félős lett. Láthatóan nem szeret egyedül maradni a szobában és az ágyába is kísérni kell. Nincs három méterre a miénktől. Nem hiszem, hogy túl kéne ezt hisztiznünk, azt hiszem ilyen korban sok gyerekkel előfordul. Csak sajnálom szegényt.
Peti hozza a kis auti poénjait. Egyik este például teljesen fel volt dúlva, míg fel nem jöttem az emeletre lefeküdni. Amint Apa és Anya egymás mellé került az ágyban és ölembe vettem a laptopot, minden a helyére került és ő is megnyugodott. Ez azért érdekes, mert általában nem mutatja, hogy ezek a dolgok ilyen fontosak neki.
A másik dilije, hogy velem alszik. Lehetőleg fogja valamelyik testrészemet. Ezzel az a bajom, hogy nem kéne rászokni, mert nehéz lesz leszokni róla. Csak nagyon szeretem az üvöltés mentes estéket és a nevetős reggeleket. Azt hiszem azért ragaszkodik most ennyire, mert pénteken, mikor nagyon rosszul voltam, Apja muzsikálni ment, mi pedig lent aludtunk Pannival (Fent nincs vécé és nekem aznap éjjel nagy szükségem volt a klotyó közelségére.) Így Petyónak egyedül kellett elaludni, amihez nincs hozzászokva. Majd megoldjuk ezt is.
Panni felvette azt a szokást. hogy amint hazaérek (nagyjából fél kilenckor) egyből megkér, hogy meséljek neki. Én persze mindig kötélnek állok, amitől ugyan később fürdik, de nekem is jó, mert kicsit "átzsilipelek", hazaérek fejben is. Nagyon jól segít letenni a benti stresszt a meseolvasás.
Ügyintéztem is kicsit, kiderült, hogy túl jól állunk a gyermekvédelmi kedvezményhez. Annyi baj legyen. Azt csak remélni tudom, hogy tényleg nem leszünk ilyesmire szorulva.
És egy igazán jó hír a végére. Szombaton hazajön Anyósom. Végre megint együtt lesz a család. Nagyon várjuk már. Ember még a reptérre is ki szeretne menni elé. Én kicsit aggódom, hogy Peti mennyi várakozást bír, de Embernek lesz igaza, Peti ügyes szokott lenni az ilyen helyzetekben és ha nem érzi jól magát, maximum hazajövünk. Azért kíváncsi vagyok.

segítsetek kérlek!

Megkérlek, hogy segíts és saját csatornáidon továbbítsd barátaidnak, ismerőseidnek azt, szavazzanak at AUT-PONT Alapítványra a Facebookon az OTP oldalán.
	Ha elég szavazatot kapunk, bekerülünk az öt legtöbb szavazatot kapott pályázó közé amelyből kiválasztja a zsűri a nyertest. Ha sikerül, akkor az OTP támogatásával (3.250.000 Ft) megvalósíthatjuk a "Különleges napok - együtt az autista gyermekekkel a közös hétköznapokért" című szemléletformáló programjainkat 2012-ben. Máris szavazhatsz, ha a következő linkre, oldalra lépsz: http://apps.facebook.com/egyutthatoszavazas/ Ha nem sikerül, akkor: 1. Lépj be az OTP pldalára a Facebookon és lájkold az oldalt (kattints a tetszik-re). 2. Válaszd ki az EGYÜTTHATÓ alkalmazást és engedélyezd 3. a pályázó szervezetekre kattintva, a 30 szervezett között megtalálod az AUT-PONT Alapítvány programját. 4. Kattints a szavazok-ra.  Fontos: A SZAVAZÁS DECEMBER 12-ÉN ZÁRUL! Ha mindannyian jól csináljuk akkor Az AUT-PONT Alapítvány lesz annak az öt szervezetnek az egyike, amelyek közül a zsűri kiválasztja a nyertest. Most segíts! Lájkolj, szavazz és küld tovább! Köszönjük! az AUT-PONT Alapítvány közössége

Sikeresen túléltük a teadélutánt. Igyekeztem nem mutatni, hogy mennyire szívesebben lennék inkább otthon, mert nem szerettem volna Panni örömét elrontani. Mivel tudtam már mire számítsak, vittem egy kis pénzt is, így Panni nem hiába ácsingózott a mindenféle vásárfia után. Vettünk egyforma nyakláncot magunknak. Ami tényleg jó volt, hogy Cs - ékkal együtt mozogtunk. Így kicsit kevésbé volt idegen az egész vircsaft.
Hétvégén Petya újra domborított. Már nagyon régen beszélünk Emberrel arról, hogy szeretném, ha Panni tanulna zenélni. (Igazából azt szeretném, hogy Petya is, de ez véleményes) Ember szerint ott a bibi, hogy ő itthon nem muzsikál, Panni nem látja, hogy ez jó. Ha ezek után ütni kezdjük a fejét, hogy tanuljon zenélni, mert az jó, nem biztos, hogy elég hitelesek leszünk ahhoz, hogy ő is akarja ezt. Ezen a dilemmán segített át minket Petya. Ugyanis megint volt néhány nyugtalanabb napja és egyfolytában gitároztatta Embert. Odavitte az akusztikus gitárhoz és rátette a kezével Ember kezét. És nem volt apelláta, muzsikálni kellett. Ennek a gitárnak gyönyörű hangja van, ezért nem baj, hogy Ember nem a szokásos tábortűzi nótákat játszotta rajta, hanem a saját kedvenceit. Panni magától hozta fel a hangszeres dobozt és állt be csörgőzni. Ez többször is megismétlődött és azt hiszem, mindenkit boldoggá tett. Végül én is fogok kapni kölcsön egy basszusgitárt, így beszállhatok a családi hangversenybe. Kicsit rontja az esélyeinket, hogy ugyan szeretnék, de nem tudok gitározni (basszus se) Ember szerint ez természetesen nem akadály, mert annyi hallásom van, hogy a szükséges négy hangot le tudjam fogni. Majd kiderül :-))))
Szombaton volt mentortali és rövid habozás után Pannit vittem magammal. Embernek ugyanis munkája volt és azt reméltem, így könnyebb neki. Bár a hanyatt esésből kifolyólag kicsit kótyagos voltam, ezért hozott és vitt minket. Panni remekül viselkedett az összeülés alatt, nagyon büszke voltam rá. Kimehettem a konyhába, meg ilyenek és nem koslatott a nyomomban, vagy nyafogott utánam. A beszélgetéseket pedig a tőle telhető legnagyobb csöndben játszotta végig. Azt hiszem a többiek sem bánták, hogy elhoztam. Ráadásul elég érdekes dolgokról esett szó, nem baj, hogy nem hagytam ki. Amíg vártuk Apját az autóval, kicsit bevizsgáltuk a közeli játszóteret, legalább Panni mocoroghatott a sok ülés után. Itthon vicces helyzet alakult ki, mert a bablevest, amit péntek este elkezdtem, Ember szombat délelőtt folytatta és végül hazaérkezés után fejeztem be. Finom is lett nagyon. :)
Vasárnap D - ékhez mentünk, ami igencsak jól sikerült. Természetesen ott is pakolt a Télapó a csizmákban, így minden gyerek kellően maszatosan és ragacsosan zárta a napot.
Hét elején derült ki, hogy jövő héttől este nyolcig dolgozunk. Bevallom, ennek a legkevésbé sem örültem, sőt olyat tettem, amilyet nem szoktam, szépen lassan felbosszantottam rajta magamat. Osztottam és szoroztam, végül kértem, hogy had menjek utolsó héten már délelőttre. Szerencsére meg tudtuk oldani, így mentesültem a fél tízes hazaérkezéstől és attól, hogy gyakorlatilag Karácsonyig ne lássam a gyerekeket. Elnyafogtam ezt a kollégámnak is, aki elmesélte, hogy ő a nagyszülőkhöz utaztatja a csibéjét, mert neki is nehezen szervezhető így az élet. Persze velem nagyon nem egyszerű, mert a jövő héten még délutánra kértem magam, mert DÉ talált egy pályázatot, amiből lehetne EarlyBird- öt finanszírozni. A leadási határidő dec 22, ezért kellenek a jövő heti délelőttök. Nem szeretném az egészet DÉ nyakába varrni, mert így is nagyon sok a dolga és egyébként sem lenne korrekt dolog. Úgy néz ki, a Korai is partner lenne hozzá, úgyhogy fel kell kötnöm az alsómat. Szerencsére ez a buta bosszankodás már elmúlt, mert átgondoltam, mire mikor kéne időt szakítani. Na ebbe csúnyított bele Panni, ugyanis megbetegedett. Tegnap volt valami helyi Télapó ünnepség a nehéz sorsú gyerekeknek. Mivel mi megemelt családit kapunk, Panni nehéz sorsú. Logikus :) A meghívót is úgy kapta, hogy a Mikulástól és nem mehet ám minden gyerek. Ezután bajos lett volna azt mondani, hogy kicsim, meghívott a Mikulás, de nem mehetsz el, mert nem érek rá. Anyu hős volt, elment Pannival. Aki az ünnepség elején elkezdett hányni. Mindjárt tájékoztatta is néhány szervező Anyut, hogy merre a vécé. Semmi gond, én sem szeretem a hányást. Kicsit mégis dühös voltam rájuk, mert amikor elmenőben Panni azért sírt, mert nem találkozott a Mikulással és nem kapott ajándékot, senkinek sem jutott eszébe a sok gyermekbarátközül a kezébe nyomni valamit, hogy a Mikulás küldi. Anyukám zseniálisan oldotta meg a helyzetet. Azt mondta, hogy itt csak lány Mikulás van, az nem is igazi, az igazi délelőtt volt az oviban. (valami olyasmivel kezdődött a műsor, hogy egy lány manó szomorkodott, mert nem lehet Mikulás) Ettől Panni olyan büszke lett, hogy már nem bánt semmit és szépen hazasétált. És csak itthon hányta le az ajtót. :) Most velem csövezik a nappaliban. Tegnap éjjel nagyon vacakul volt, de ma már normálisabban nézett ki, csak nem nagyon eszik. Holnap rendel úgy a dokinéni, hogy el  tudjunk menni, meglátjuk mit fog mondani.
A Gyermekvédelmi támogatásom is vicces. Időben elküldtem mindent a hivatalba, de nem jeleztek vissza semmit. Szépen fizetem a csekkeket, amiket eddig nem kellett, de érdekelt, hogy miért nincs választ. Persze emilt nem tudtam küldeni, mert az előző ügyintéző címe van a honlapon, ami hibaüzenetet küld. Felhívtam őket, de félfogadás volt és egyébként sem tudta az ügyintéző, hogy megkapták - e a dokumentációt. Próbált szórakoztatni, hogy telefonáljak később addigra kideríti, de neki nincs folyamatban lévő ügye. Mondtam neki, hogy én meg dolgozom és nem fogom tudni hívni, írjon rám. Megtette. A levelének az a veleje, hogy hívjam fel. :) Én meg is próbáltam, de háromnegyed négykor már a kutya nem vette fel a telefont. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy ha én nem jelentkezem, ők mikor tették volna meg. Utálok segélyekért kuncsorogni, hiába mondja mindenki, hogy nem szégyen, meg, hogy nálam jobb anyagi helyzetben levők sem szégyenlik. A gáz, hogy aki mondja, általában nem kér ilyesmit. :) Gondolom fordított esetben én is ezt mondanám.
A héten a Koraiban is voltunk és találkoztunk ZS - val. Nagyon szeretem a Korait, megnyugtat, hogy mindig ugyanolyan Zs- t is nagyon jó volt látni. Ő is mindig ugyanolyan. Írt két könyvet, azokból kaptunk. Tisztára olyan, mint egy családi fényképalbum. Egy csomó ismerős gyerek és felnőtt és szoba van bennük .Ebből gondolom kiderült, hogy még nem olvastam a könyveket, csak beléjük néztem. A változatosság kedvéért Darvas Iván önéletrajzát olvasom. Többet mutat a huszadik századi történelemből, mint az összes iskolám. Pedig volt legalább három jó töritanárom. És ha már a történelemnél tartunk elmesélem, hogy bent ma a kezembe került egy 1650 - es kiadású könyv. Mindig is szerettem a könyvtörténetet és ez a könyv egy darab belőle. És a régiségekről szólva azt is elmesélem, hogy vasárnap lesz a szülinapom. Lehet, hogy Öcskösék is beugranak. Aznap nem kell dolgoznom, úgyhogy a következő gyertya meggyújtásánál is kéznél leszek. :) Már csak néhányat kell aludni :)))

Advent, ahogy én szeretem

Ilyentájt minden évben nyafogok a mások butasága miatt. Arról van szó, hogy a munkahelyemen fokozottan ki vagyok téve a Karácsony fogyasztóünneppé avanzsálásának és ez elszomorít. Nem mintha közöm lenne hozzá, hogy ki mennyit költ a gyerekek ajándékára, de látom és félek, hogy ahol a pénz a meghatározó ott esetleg kevesebb jut az általam banálisan értékesnek tartott szeretetből. Persze az sokkal szubjektívabb és nem számolható. Sokszor észrevenni is nehéz.
Emiatt aztán már nagyon rég elkülönítem a harácsonyt a Karácsonytól. Én ugyanis nagyon szeretem az adventi várakozós időszakot és persze azt is, mikor eljön az ünnep. Nem vagyok vallásos ember, nekünk otthon a Karácsony "csak" a szeretet ünnepe volt, mikor Apu is ráért és a nagyszüleim is eljöttek. Jókat ettünk ,játszottunk, mókáztunk. Sokszor eszembe jut pl a nagypapám, aki nagyon édes szájú volt és mindig vele akasztóztuk a szaloncukrot. Fogalmam sincs, hogy maradt belőle a fára is. :)
Vicces módon a sors mintha kárpótolni akarna a "kinti" őrült ringlispíl miatt. Ilyenkor ugyanis délutánra járok dolgozni, így jut időnk egymásra Emberrel délelőttönként. Idén könnyebben tudja szervezni a munkáját, így ma is együtt mentünk be. Délelőtt meg itthon molyoltunk. Zenét hallgattunk, meg télapó ajándékokat vettünk a csibéknek.
Este munka után megsütöttem egy jó nagy adag pogácsát. Ugyanis holnap lesz Panni ovijában a teadélután és erre kértek sütit. Vegyesek az érzelmeim a dologgal kapcsolatban, de szeretek sütni és Panni is segített. A legtutibb az volt, mikor neki meg Ember segített tésztát nyújtani. Bármelyik női magazin ünnepi különszámába befértek volna. Tiszta giccs, igaz? Csak ez igazi. Mint ahogy az is, hogy gyertyagyújtáskor (A koszorún) együtt énekeltünk Pannival, csak mi lányok. Talán írtam már, néhány éve egyszer Peti is ilyenkor énekelt. Se előtte, se utána nem hallottam tőle ilyet többet. De azóta is reménykedek, ha meggyújtok egy gyertyát, hogy majd még fogok.
Nagyon szívmelengető az is, hogy Panni egyre ügyesebben társasozik. A napokban CS -ék voltak itt és együtt játszottak. Szóval furán kettős az advent. Bent a pörgés, itthon a béke. És persze hajlamos vagyok azt hinni, hogy nekem van igazam, így kell ünnepet várni. De ki tudja. Aki másképp csinálja, a saját szemszögéből azt látja jónak. Vagy nem, de nincs ereje változtatni. Nem tudom. Nekem így jó és ennek örülök.
De a béke is sajátos nálunk. Peti kb egy hétig szenvedett megint a székrekedésével. Ügyesebben csinálja, mert elvonul és nem bántja annyit magát, de ettől még nem jó látni, hogy rossz neki. Végül szerencsésen megkönnyebbült, azóta jobbára jókedvű. Csak akkor dühösködik, ha Panni ovijához megyünk a kocsival. Emberrel még nem jöttünk rá ,miért. Pedig nagyon szeretnénk tudni.
A tavalyi baleset sem múlt el nyomtalanul. Míg a kollégáim bent azon izgulnak, hogy ne ismétlődjön meg az a nagyon kellemetlen időszak, amit munkában egy megbízhatatlan partner miatt kellett átélnünk, ez nekem szinte eszembe sem jut. Az a helyzet, hogy akkoriban a benti diliház volt nekem a pihenő az itthoni folyamatos örjöngésből. Egy darabig nem értettem, miért ugrik néha mégis össze a gyomrom. Aztán rájöttem. Nagyon nem szeretném idén is egy kórházban ünnepelni a házassági évfordulónkat egy összetört fejű gyerekkel. Olyan Karácsonyra sem vágyom megint,amikor alig tudok mozdulni és mindenki nyakig van a depiben. És noha az agyammal tudom, hogy idén tizedannyira sem rossz a helyzet mint tavaly ilyenkor, van bennem valami fura kis ösztönlény, aki Peti gyanúsabb moccanásaira azonnal frászt kap és kiabálni kezd, hogy kezdődik minden elölről. Roppantul bosszantó, mert nem szeretek paramami lenni. Remélem, most, hogy rájöttem el fog múlni.
Végül leírok némi vicceset is mert teljesen tragikus lesz ez a bejegyzés. Tegnap jó szokásomhoz híven kipakoltam a szennyes tartót, hogy szétválogassam a ruhákat. Közben persze rohangásztam, ahogy szoktam. Sikerült a kövön lévő ruhák valamelyikére lépnem és klasszikus módon hanyatt esni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lábak az égben, fej koppan a padlón. Először káromkodtam, mint egy szódás kocsis (tényleg szégyenlem, de ez van) Majd elkezdtem éktelenül röhögni, mert elképzeltem magam, ahogy elszálltam. Érdekes módon ez ijesztette meg Pannit. Végül levontuk a hasznos tanulságot, azért nem jó rendetlenséget csinálni, mert az ember könnyen eleshet :)