Sikeresen túléltük a teadélutánt. Igyekeztem nem mutatni, hogy mennyire szívesebben lennék inkább otthon, mert nem szerettem volna Panni örömét elrontani. Mivel tudtam már mire számítsak, vittem egy kis pénzt is, így Panni nem hiába ácsingózott a mindenféle vásárfia után. Vettünk egyforma nyakláncot magunknak. Ami tényleg jó volt, hogy Cs - ékkal együtt mozogtunk. Így kicsit kevésbé volt idegen az egész vircsaft.
Hétvégén Petya újra domborított. Már nagyon régen beszélünk Emberrel arról, hogy szeretném, ha Panni tanulna zenélni. (Igazából azt szeretném, hogy Petya is, de ez véleményes) Ember szerint ott a bibi, hogy ő itthon nem muzsikál, Panni nem látja, hogy ez jó. Ha ezek után ütni kezdjük a fejét, hogy tanuljon zenélni, mert az jó, nem biztos, hogy elég hitelesek leszünk ahhoz, hogy ő is akarja ezt. Ezen a dilemmán segített át minket Petya. Ugyanis megint volt néhány nyugtalanabb napja és egyfolytában gitároztatta Embert. Odavitte az akusztikus gitárhoz és rátette a kezével Ember kezét. És nem volt apelláta, muzsikálni kellett. Ennek a gitárnak gyönyörű hangja van, ezért nem baj, hogy Ember nem a szokásos tábortűzi nótákat játszotta rajta, hanem a saját kedvenceit. Panni magától hozta fel a hangszeres dobozt és állt be csörgőzni. Ez többször is megismétlődött és azt hiszem, mindenkit boldoggá tett. Végül én is fogok kapni kölcsön egy basszusgitárt, így beszállhatok a családi hangversenybe. Kicsit rontja az esélyeinket, hogy ugyan szeretnék, de nem tudok gitározni (basszus se) Ember szerint ez természetesen nem akadály, mert annyi hallásom van, hogy a szükséges négy hangot le tudjam fogni. Majd kiderül :-))))
Szombaton volt mentortali és rövid habozás után Pannit vittem magammal. Embernek ugyanis munkája volt és azt reméltem, így könnyebb neki. Bár a hanyatt esésből kifolyólag kicsit kótyagos voltam, ezért hozott és vitt minket. Panni remekül viselkedett az összeülés alatt, nagyon büszke voltam rá. Kimehettem a konyhába, meg ilyenek és nem koslatott a nyomomban, vagy nyafogott utánam. A beszélgetéseket pedig a tőle telhető legnagyobb csöndben játszotta végig. Azt hiszem a többiek sem bánták, hogy elhoztam. Ráadásul elég érdekes dolgokról esett szó, nem baj, hogy nem hagytam ki. Amíg vártuk Apját az autóval, kicsit bevizsgáltuk a közeli játszóteret, legalább Panni mocoroghatott a sok ülés után. Itthon vicces helyzet alakult ki, mert a bablevest, amit péntek este elkezdtem, Ember szombat délelőtt folytatta és végül hazaérkezés után fejeztem be. Finom is lett nagyon. :)
Vasárnap D - ékhez mentünk, ami igencsak jól sikerült. Természetesen ott is pakolt a Télapó a csizmákban, így minden gyerek kellően maszatosan és ragacsosan zárta a napot.
Hét elején derült ki, hogy jövő héttől este nyolcig dolgozunk. Bevallom, ennek a legkevésbé sem örültem, sőt olyat tettem, amilyet nem szoktam, szépen lassan felbosszantottam rajta magamat. Osztottam és szoroztam, végül kértem, hogy had menjek utolsó héten már délelőttre. Szerencsére meg tudtuk oldani, így mentesültem a fél tízes hazaérkezéstől és attól, hogy gyakorlatilag Karácsonyig ne lássam a gyerekeket. Elnyafogtam ezt a kollégámnak is, aki elmesélte, hogy ő a nagyszülőkhöz utaztatja a csibéjét, mert neki is nehezen szervezhető így az élet. Persze velem nagyon nem egyszerű, mert a jövő héten még délutánra kértem magam, mert DÉ talált egy pályázatot, amiből lehetne EarlyBird- öt finanszírozni. A leadási határidő dec 22, ezért kellenek a jövő heti délelőttök. Nem szeretném az egészet DÉ nyakába varrni, mert így is nagyon sok a dolga és egyébként sem lenne korrekt dolog. Úgy néz ki, a Korai is partner lenne hozzá, úgyhogy fel kell kötnöm az alsómat. Szerencsére ez a buta bosszankodás már elmúlt, mert átgondoltam, mire mikor kéne időt szakítani. Na ebbe csúnyított bele Panni, ugyanis megbetegedett. Tegnap volt valami helyi Télapó ünnepség a nehéz sorsú gyerekeknek. Mivel mi megemelt családit kapunk, Panni nehéz sorsú. Logikus :) A meghívót is úgy kapta, hogy a Mikulástól és nem mehet ám minden gyerek. Ezután bajos lett volna azt mondani, hogy kicsim, meghívott a Mikulás, de nem mehetsz el, mert nem érek rá. Anyu hős volt, elment Pannival. Aki az ünnepség elején elkezdett hányni. Mindjárt tájékoztatta is néhány szervező Anyut, hogy merre a vécé. Semmi gond, én sem szeretem a hányást. Kicsit mégis dühös voltam rájuk, mert amikor elmenőben Panni azért sírt, mert nem találkozott a Mikulással és nem kapott ajándékot, senkinek sem jutott eszébe a sok gyermekbarátközül a kezébe nyomni valamit, hogy a Mikulás küldi. Anyukám zseniálisan oldotta meg a helyzetet. Azt mondta, hogy itt csak lány Mikulás van, az nem is igazi, az igazi délelőtt volt az oviban. (valami olyasmivel kezdődött a műsor, hogy egy lány manó szomorkodott, mert nem lehet Mikulás) Ettől Panni olyan büszke lett, hogy már nem bánt semmit és szépen hazasétált. És csak itthon hányta le az ajtót. :) Most velem csövezik a nappaliban. Tegnap éjjel nagyon vacakul volt, de ma már normálisabban nézett ki, csak nem nagyon eszik. Holnap rendel úgy a dokinéni, hogy el  tudjunk menni, meglátjuk mit fog mondani.
A Gyermekvédelmi támogatásom is vicces. Időben elküldtem mindent a hivatalba, de nem jeleztek vissza semmit. Szépen fizetem a csekkeket, amiket eddig nem kellett, de érdekelt, hogy miért nincs választ. Persze emilt nem tudtam küldeni, mert az előző ügyintéző címe van a honlapon, ami hibaüzenetet küld. Felhívtam őket, de félfogadás volt és egyébként sem tudta az ügyintéző, hogy megkapták - e a dokumentációt. Próbált szórakoztatni, hogy telefonáljak később addigra kideríti, de neki nincs folyamatban lévő ügye. Mondtam neki, hogy én meg dolgozom és nem fogom tudni hívni, írjon rám. Megtette. A levelének az a veleje, hogy hívjam fel. :) Én meg is próbáltam, de háromnegyed négykor már a kutya nem vette fel a telefont. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy ha én nem jelentkezem, ők mikor tették volna meg. Utálok segélyekért kuncsorogni, hiába mondja mindenki, hogy nem szégyen, meg, hogy nálam jobb anyagi helyzetben levők sem szégyenlik. A gáz, hogy aki mondja, általában nem kér ilyesmit. :) Gondolom fordított esetben én is ezt mondanám.
A héten a Koraiban is voltunk és találkoztunk ZS - val. Nagyon szeretem a Korait, megnyugtat, hogy mindig ugyanolyan Zs- t is nagyon jó volt látni. Ő is mindig ugyanolyan. Írt két könyvet, azokból kaptunk. Tisztára olyan, mint egy családi fényképalbum. Egy csomó ismerős gyerek és felnőtt és szoba van bennük .Ebből gondolom kiderült, hogy még nem olvastam a könyveket, csak beléjük néztem. A változatosság kedvéért Darvas Iván önéletrajzát olvasom. Többet mutat a huszadik századi történelemből, mint az összes iskolám. Pedig volt legalább három jó töritanárom. És ha már a történelemnél tartunk elmesélem, hogy bent ma a kezembe került egy 1650 - es kiadású könyv. Mindig is szerettem a könyvtörténetet és ez a könyv egy darab belőle. És a régiségekről szólva azt is elmesélem, hogy vasárnap lesz a szülinapom. Lehet, hogy Öcskösék is beugranak. Aznap nem kell dolgoznom, úgyhogy a következő gyertya meggyújtásánál is kéznél leszek. :) Már csak néhányat kell aludni :)))