Advent

Régen nem tudtam már írni. Ezt azért nem szeretem, mert azt tapasztaltam, hogy a jó dolgokat gyorsan elfelejtem, ami nem szerencsés. Szívem szerint azokat rögzíteném, nem a morcogást.
Megpróbálok sorba menni, de nem biztos, hogy sikerül. Szóval volt szülinapom és jó volt. Eljött Nagyapó és kaptam ajándékokat, de nem nagyokat, pont olyanokat, amilyeneket szeretek. Jó nyugis nap volt, amilyenre vágytam. Csütörtökön Peti is megbetegedett és megint rendes volt a dokinéni. Péntek délután már én is rosszul voltam, de szombat reggelre magamhoz kaptam annyira, hogy bemenjek dolgozni. A gyomorrontás miatt nem igen vettem ki a részem a közös pizzázásból, ami egyfajta hagyomány bent ilyenkor.
Hétfőre mindenki jól lett és mentünk oviba, meg dolgozni. Ez a hét az ilyenkor szokásos kettősségben telik. Itthon a délelőtti ritka nyugi és béke, bent a felfokozott pörgés. Mostanában váltunk olyan tempóra, amit már nem kifejezetten kedvelek. Ilyenkor már a népek a szent karácsony nevében mindenkire dühösek, aki szerintük nem működik velük együtt. Sajnos ilyenkor nem jut eszükbe, hogy én is ugyanazt az ünnepet várom, csak az akadékoskodó "hivatalnokot" látják, aki nem oldja meg a dolgukat. Ugye milyen ismerős egy más szituációból? Ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy az is csak ember, aki az én ügyeimet intézi jól, vagy rosszul. Egyébként megint igazságtalan vagyok, mert nagyon sok kedves emberrel is beszélek. De lehet, hogy az általános iskolában fel kénre hívni a diákok figyelmét a nagybetűk helyes használatára (Nem írunk teljes mondatokat nagy betűvel, még akkor sem ha dühösek vagyunk)  és a mondat végi írásjelek számának fontosságára. (Ha lehet legalább ne öt fölött a !!!!!)
Délelőttönként írom a pályázatot, de valahogy nem akar sikerülni. Pedig azt gondoltam, nem fog gondot okozni, főleg, hogy kaptam egy csomó kész anyagot segítségnek. Lehet, hogy kicsit beképzelt vagyok? Amikor nem ezt csinálom, karácsonyi ajándékokat veszek Emberrel. Kevés pénzből, szeretettel. De ezt sem hisztizzük túl. És persze szeretném sokat babrálni a basszusgitárt :) Merthogy az is itthon van már vagy egy hete.Kézműves ajándékokra idén nem futja az időmből és az energiámból. Meg tudnám csinálni, de kötelességből nincs kedvem. Azt még gyorsan elújságolom, hogy bent is felköszöntöttek a többiek és a kolléganőm kávés tortát csinált nekem. Ez azért kedves tőle, mert az édességért nem rajongok, a kávéért viszont nagyon.
Színesíti még az életünket pár dolog. Panni mostanában félős lett. Láthatóan nem szeret egyedül maradni a szobában és az ágyába is kísérni kell. Nincs három méterre a miénktől. Nem hiszem, hogy túl kéne ezt hisztiznünk, azt hiszem ilyen korban sok gyerekkel előfordul. Csak sajnálom szegényt.
Peti hozza a kis auti poénjait. Egyik este például teljesen fel volt dúlva, míg fel nem jöttem az emeletre lefeküdni. Amint Apa és Anya egymás mellé került az ágyban és ölembe vettem a laptopot, minden a helyére került és ő is megnyugodott. Ez azért érdekes, mert általában nem mutatja, hogy ezek a dolgok ilyen fontosak neki.
A másik dilije, hogy velem alszik. Lehetőleg fogja valamelyik testrészemet. Ezzel az a bajom, hogy nem kéne rászokni, mert nehéz lesz leszokni róla. Csak nagyon szeretem az üvöltés mentes estéket és a nevetős reggeleket. Azt hiszem azért ragaszkodik most ennyire, mert pénteken, mikor nagyon rosszul voltam, Apja muzsikálni ment, mi pedig lent aludtunk Pannival (Fent nincs vécé és nekem aznap éjjel nagy szükségem volt a klotyó közelségére.) Így Petyónak egyedül kellett elaludni, amihez nincs hozzászokva. Majd megoldjuk ezt is.
Panni felvette azt a szokást. hogy amint hazaérek (nagyjából fél kilenckor) egyből megkér, hogy meséljek neki. Én persze mindig kötélnek állok, amitől ugyan később fürdik, de nekem is jó, mert kicsit "átzsilipelek", hazaérek fejben is. Nagyon jól segít letenni a benti stresszt a meseolvasás.
Ügyintéztem is kicsit, kiderült, hogy túl jól állunk a gyermekvédelmi kedvezményhez. Annyi baj legyen. Azt csak remélni tudom, hogy tényleg nem leszünk ilyesmire szorulva.
És egy igazán jó hír a végére. Szombaton hazajön Anyósom. Végre megint együtt lesz a család. Nagyon várjuk már. Ember még a reptérre is ki szeretne menni elé. Én kicsit aggódom, hogy Peti mennyi várakozást bír, de Embernek lesz igaza, Peti ügyes szokott lenni az ilyen helyzetekben és ha nem érzi jól magát, maximum hazajövünk. Azért kíváncsi vagyok.