jó nap a Panni nap

Rájöttem mi zavar a pénz dologgal kapcsolatban. Nem dolgoztam meg érte, ezért nem érzem úgy, hogy megérdemelem. De mivel tegnap döntöttem valahogy, mert elfogadtam a segítségnek ezt a formáját, azt hiszem lezárhatom a témát és rátérhetek a mai nap eseményeire.
Ahogy tegnap is írtam, ma Pannit ünnepeltük.Reggel úgy ébredt, hogy a szokásosnál is több puszit és ölelést kapott, majd elvittük az oviba. Büszkén ment be, hiszen ma van a névnapja. Petihez J jött és kérte, hogy készítsük ki a bringámat, mert el szeretne menni Petyóval. És tényleg elvitte a városunk szélén lévő lovardába, ahol a pónija és annak a csikója lakik. Peti még lovagolhatott is kicsit. Én sosem tudtam gyerkőccel hátul bringázni, már csak ezért is el vagyok ájulva és főleg azért, mert ennyire figyel Petire.
Munka után felszedtük Pannit és jöttünk vele haza. A csomagtartóban már ott volt az ajándéka és a tortája. Az IKEÁ-ban árulnak olcsón sok vasalós gyöngyöt és sablont hozzá, ezt kapta és tortát, amilyet Apja választott. Jó buli volt, mert átjött Anyu és Öcskös, meg az ő kedvese. Egészen kevés idő elteltével már mindenki gyöngyöket rakott sablonra, Petit kivéve, aki nézett minket és tortázott, meg mászkált kötülöttünk, de a csipogása jókedvű volt.
Ezután felkerekedtünk és elmentünk bringázni. Panni természetesen a pótkerék nélküli bringáján jött és az utcánk végén már szépen tekert. Petinek hoztuk a futóbringát, de nem igazán használta. Volt, hogy ráült és billegett rajta, de gyorsan elunta. Eröltetni nem akarom, azt hiszem már az is eredmény, hogy egyszer ő kérte, hogy tegyem le a bringát, hogy ráülhessen.
A postás bedobott egy értesítőt, hogy új levél jött a bíróságtól, de igazán nem is volt kedvem átvenni. Ember úgy zavart el érte. A helyzet az, hogy már megint igaza volt. A levél arról értesített, hogy tíz hónap után végre bejegyezték az egyesületünket. Majdnem elbőgtem magam a postán. Na jó, kicsit tényleg igen, de nem nagyon.
Innentől persze jön egy csomó munka, de azért ez jó így. Van egy pályázat, amin sokat bosszankodtam, hogy nem tudunk rajta részt venni, de így most igen, plusz a további adminisztrációs marhaságok.
Ezzel kapcsolatban még egy gondom van. A sokadik elutasítás után könnyelműen kijelentettem, hogy ha bejegyeznek minket, megiszom egy üveg pezsgőt egyedül. Ezt az ígéretet, most többen számon kérik rajtam, így kénytelen vagyok rámutatni, hogy nem mondtam mekkora üveggel és mennyi idő alatt. Ember szerint kibújok a felelősség alól, de ő könnyen beszél, nem neki kéne leittasulni a csibék előtt. Igazából már ma megünnepeltük kicsit a bejegyzést Anyuval és Emberrel, de ez nem baj, mert így volt bátorságom a fülgyertyához. Mivel ma reggelre szinte teljesen megsüketültem, elhatároztam, hogy adok neki egy esélyt. A doki nénitől nem félek, de rühellek fél napokat az esztékában ülni. Ebből kifolyólag lángolt és füstölt a fülem a gyerekek nagy örömére. Sajnos most sem hallok túl jól, úgyhogy félő, hogy marad a rendelő. Bár hozott némi könnyebbséget a gyertya és a használati utasítás szerint három nap kell füstölögnöm, de félek, hogy nem sokat segít.
Azért is örülök a bejegyzésnek, mert felmerült, hogy valaki másnak adjuk oda, mint aki eddig intézte. Nagyon nem szívesen játszottam volna ilyet. A szimpatikus ügyvéd házaspár aki segített nekünk szerintem nem érdemelte volna ezt meg még akkor sem ha nem feltétlenül csak ezzel voltak elfoglalva az elmúlt tíz hónapban. De szerencsére most már csak megköszönnöm kellett neki és ez így a lehető legjobb.

egy igazán viharos nap

Meglehetősen bizarr napom volt, mindenféle érzelemmel megpakolva. A munkahelyemen sikerült felvennem egy nagyon rossz telefont. Általában azt hiszem  jól kezelem a munkámat. Ritkán hozok haza sérelmeket, pontosan tudom, hogy az esetleges ingerültség nem a személyemnek szól, ahogy a dicséret sem csak engem illet. Ebben az esetben más a helyzet. Most valami olyan indulatnak váltam a céltáblájává, amit nem igazán szeretek. Azt hiszem a telefonáló nagyon nagy bajban van, talán beteg és ezért volt kifejezetten agresszív és trágár. Szívem szerint javasolnám neki, hogy forduljon szakemberhez, amíg nem késő, mert ha így marad biztos, hogy kárt tesz valakiben és jó ha csak magában. Persze pontosan azért, mert ez a dolog a munkahelyemen történt nem tehetem meg és nem is akarom. Az alapszabály pedig itt is érvényes, segíteni csak annak lehet, aki kéri. Ez a szegény ember nem ezért telefonált, pech, hogy én futottam bele.
Munka után szülőklub volt a Burger Kingben, ahogy írtam. Eljött az Early Bird-ös "kemény mag" és jött néhány új ember is. Sikerült kicsit beszélgetni és ami nagyon jó, Petya is eljött a végére. Egészen pontosan Ember jött el a gyerkőcökkel. Nagyon felvillanyozta, hogy Peti J-vel milyen ügyes, ezért jött értem az aprónéppel. Peti szépen hamburgerezett és vagy egy órát elvoltunk az érkezése után is. De azt hiszem jó az alapkoncepció, hogy a szülőklubba ne hozzunk gyerkőcöket. Az érkezésük után már nem tudtam 100%-ban a többiekre figyelni, pedig nagyon érdekelt a mondandójuk. A végén még az egyik anyukát el is hoztuk, mert nem lakik messze tőlünk. Üldöztük a távolsági buszt, amin a férje ült és végül sikeresen utol is értük.
Fura segítséget is kaptam ma. Nevezetesen pénzt, nem is keveset. Ráadásul úgy, hogy udvariatlanság lett volna visszautasítani. Ezzel megint bajban vagyok lelkiismeretileg. Ha itt a bolgban a nehézségeinkről írok, legyen az anyagi  vagy másmilyen természetű, azt azért teszem, hogy a hasonló helyzetben lévő szülők érezzék, nincsenek egyedül. (Meg nyilván van benne némi siratófal funkció is) Ezért aztán nagyon zavarba hoz, ha bárki bármit felkínál nekem, pláne pénzt. Próbálom definiálni, hogy miért érzem ettől rosszul magam és kell - e egyáltalán, de elég nehezen megy. Olyan érzés, mintha feltételezné, hogy ezért zajlik az egész blogírás. Valahogy bepiszkítja az egészet. Az is lehet, hogy csak én vagyok régimódi. Fordított esetben feltehetőleg én is megpróbálnék segíteni és mindenképpen nagyon örülök a szándéknak. Pont ma nyafogott valaki a Facebookon, hogy az emberekből kiveszett az egymás iránti figyelem. Szerintem ez nincs így, csak nem túl feltűnő, míg a figyelmetlenség és az érzéketlenség sokszor szembeötlő. Szóval lesz mit megbeszélnem a lelkiismeretemmel. (Egyébként a bérgyilkos is nagyon figyel a célzógömbön keresztül :-) Bocs, ez morbid) De holnap Anna nap lesz és Panni alig várja. Már kifejtette, hogy a pónija csokitortát szeretne enni sok porcelánnal. Igazából sok marcipánnal, ahogy utóbb ezt kisakkoztuk. Majd holnap még kerítenem kell tortát és ajándékot. Remélem szép nap lesz. Apja megcsinálta Panni bringáját és nem szerelte rá a pótkerekeket. Ma a rossz idő miatt Panni a konyhában próbálgatta, de azt reméli,hogy holnap elmegy Apával "csak ketten" bicajozni.

mit tudnak a segítők?

Nem tudom, de valamit nagyon. A héten végig ők vigyáztak Petire itthon és minden sokkal könnyebb volt, mint szokott. Egyikük rendbe tette Petyával a játékokat. Ezt én is szerettem volna megcsinálni, csak valahogy sosem jutottam hozzá. Petya megint az ágyában alszik, sőt csendes pihenőzik ebéd után. Arra jött rá J, hogy mellé kell feküdni az ágyba, de háttal, hogy ne kezdjen bulizni és akkor szépen álomba unatkozza magát. Én ezt sok évvel ezelőtt megpróbáltam, de akkor nem működött a dolog. Most viszonylag megy, bár egyik este Petya felébredt és szabályosan frászt kapott attól, hogy nem tudta hol van. Szóval az egyik dolog amit a segítők tudnak, az a most. Nem foglalkoznak azzal, hogy mi nem ment négy éve, mert nem tudják. Ráadásul sokkal bátrabban kísérleteznek a lehetséges megoldásokkal, mert nem az első ilyen gyerkőccel foglalkoznak és nem is a saját gyerekükkel. Gondolom a szülők óhatatlanul cipelnek egy csomó fölösleges zsákot a helyzetükből fakadóan. Mindenféle frusztrációt, félelmet, meg ilyesmit.
A másik remek dolog, hogy nagyon konzekvensen Petyával pakoltatják el amit széthajigált. Ennek következtében nem igazán kívánatos neki hajigálni. Szokatlan rend van körülöttünk és úgy tűnik Petya is boldogabb ebben. Napközben sem unatkoznak, még a Lidl-ben is jártak.
Egyébként az is eszembe jutott, hogy korban is ott tartanak az aprók, hogy lassan kicsit könnyebb lesz az élet. Sőt a héten még Tour de France-t is tudtam nézni, mert a csibék elvoltak körülöttem. Petinek nagyon tetszik, mert sokat mutatják ahogy megy az út, ezért kénytelen voltam fóliából egy csíkot ragasztani a padlóra, ahonnan már szabad nézni a tévét. Egyébként közvetlen közelről nézné. Gondolom ez is olyan, mint a forgó kerék. Panninak persze virágot kellett a padlóra ragasztanom, úgyhogy elég jól néz ki a nappali, de szerencsére nem egy múzeumban élünk.
Alapból is kellemes hetünk van. Voltunk lovagolni, tegnap D-ék jöttek, ma pedig CS-ék fognak beugrani. A borús idő ellenére valahogy sokkal derűsebb a család, mint néhány hónapja, pláne egy éve. Szóval most jó így és ennek örülök.

PECS és vakáció

Kis tanakodás után hétvégén telepakoltam Peti PECS könyvét. Bevallom, még ZS-t is zaklattam, hogy mi a véleménye ezzel kapcsolatban. Végül vettem egy nagy levegőt és megcsináltam. Az eredmény több mint kielégítő. Petya egészen ügyesen használja a könyvet, amit konzekvensen a konyhaasztalon tartunk. Néha kiszedi belőle az összes képet, de ez ritka. Úgy tűnik érti, hogy azt érdemes kérnie, ami a könyv elején van, én pedig ügyelek rá, hogy kerüljön oda valami motiváló is. (pl virsli) Néha bepróbál olyan képekkel is, amik nincsenek, de nem igazán hisztizik ha azt mondom, hogy nincs. Ettől tartottam igazán, de néhány próbálkozás után ezt is megértette. Ide teszek néhány képet a könyvről, hátha tudja valaki használni. Ha már fotóztam, a napirendjéről is készítettem.

 

A sárga oldalakon vannak a kaják, a zöldön a játékok. Ezt a könyvet még akkor csináltuk, mikor először hallottunk a képcserélésről. Ennek már vagy három éve. Eltartott egy darabig, míg leesett a tantusz, de azt hiszem lassan sínen vagyunk.
Petinek a héten már nincs ovija, úgyhogy megint kifizetem a fizumat gyerekvigyázásra. Idén kicsit kaotikus a helyzet, mert többen jönnek váltásban. A vészhelyzetre egy ismerős segítő a beugró és mindjárt hétfőn ő jött. Én nagyon örülök neki, mert láthatóan szereti Petit, de nem ész nélkül. Néha az az érzésem, hogy jobban tud Petivel bánni mint én. Ettől persze jól el tudok kenődni, de ez nem verseny. Én az anyukája vagyok, ő pedig az nem. Petyusnak az a jó, ha mindketten szeretjük és figyelünk rá.
Ma az a srác jött, aki alapból vállalta a dolgot. Miatta kicsit aggódtam, mert ő nem ismeri igazán Petit és azt hiszem az autizmust sem. Nagyon szeretne viszont ezzel foglalkozni és van autizmust és Petit ismerő segítő, aki ebben a helyzetben mindkettőjüket segíti. Csak ma sajnos nem tudott jönni, mert baleset érte a kisfiát. Így aztán B a mély vízbe került. Egyébként rendes szimpi srác és igazi tyúkapó. Ha tanul tőlünk valamit és később használni tudja, igazán boldog leszek. Az anyagiakkal vagyok bajban, mert olyan nagyon keveset tudok nekik fizetni, hogy az szégyen. De ők nem teszik szóvá lehet, hogy csak egem zavar.
Emiatt ma elég érdekes dologról beszélgettünk Emberrel. Bennem már rég motoszkál, úgyhogy nem kizárt, hogy írtam is ilyesmiről. Ha igen, bocsi az ismétlésért, mindjárt negyven leszek.
Szóval arról beszéltünk, hogy a héten gyerekvigyázók és lovasterápia a fizetendő. Ha egészséges gyerkőcünk lenne, ezeket nem kéne fizetni. (Panni ovija három hetet volt zárva és Anyu is tud vigyázni rá.) Ebből fordultunk át abba, hogy akkor valószínűleg táborra költenénk, vagy ilyesmire, hiszen az egészséges gyerkőcre is fordít az ember anyagiakat és érzelmieket ugyanúgy mint a fogyira. És ezt gondoltuk tovább. Sokszor hisszük, hogy Petya állapota miatt vagyunk több szempontból nehéz helyzetben. De ki tudja, hogy ha Petya egészséges lenne, nem lennénk - e hasonlóban. Hiszen mi felnőttek alapból vagyunk valamilyenek. Én pl kissé rendetlen. Most persze azért van kupi, mert Petya másképp használja a lakást mint az átlag. De biztos, hogy patika rend lenne itthon két egészséges csipetke mellett? Ember munkáival ugyanez a helyzet. Persze az elmúlt három évben sokszor okozott neki gondot, hogy időre kellett az aktuális oviba érni. Ezeknek az oviknak a nyitva tartása messze nem olyan hosszú, mint a normál oviké. De száz, hogy ha ez nincs így, mindent teljesíteni tud? Nem tudom. Oda szeretnék kilyukadni, hogy esetleg önkéntelenül bűnbaknak tesszük meg Petit, magunkból pedig mártírt csinálunk, pedig nem biztos, hogy ez így rendben van.
De külföldre szakadt Öcskösöm szerint a legfölöslegesebb gondolatmenet a "Mi lett volna ha..." úgyhogy le is jövök a témáról és még gyorsan megírom, hogy Peti és Panni egyre többet játszik egymással. Peti nyújtogatja a kezét, vagy a lábát Panninak aki megfogja és így összeérve nevetnek. Nagyon édesek.

szülőklub

Következő szülőtalálkozónk július 25-én hétfőn, 17,00-kor az Astoriánál lévő Burger King hátsó termében lesz. Várunk mindenkit szeretettel!

egy kis luxus

Tegnap este jutott nekem egy kis extra. Nem kell nagy dologra gondolni, de nagyon jól esett. Kicsit nyűgös napom volt, pedig DÉ-ék jöttek. Hot dogot csináltunk ebédre, mert azt ilyen melegben is meg lehet enni, meg a szokásos randalírozás ment.
Este gyorsan összekaptuk Emberrel a nappalit, utána fürödtek a gyerekek és elmentek aludni. Én addig kapcsolgattam a TV-t, hogy találtam egy Poirot-t. Az volt a szuper, hogy Ember felhozta aludni az aprónépet, én meg nyugodtan megnézhettem a fotelből a filmet, kezemben egy jó bögre tejjel. Utána még dvd-ről is megnéztem egy részt. Az jutott eszembe, hogy talán évek óta nem volt ilyen. Mármint, hogy egyedül (gyerek nélkül) egy viszonylag rendezett szobában eltölthessem az estét úgy, ahogy minden normális ember szokta. Nem nagy dolog, de nekem most nagyon jól esett. Furán vagyok összerakva, mert az ilyen apró élvezetek napokra fel tudnak deríteni.
Egyébként nem aludtunk kint a sátorban, mert Panni végül nem szeretett volna. Nagy bosszúságomra az egyik merevítő el is hasadt, úgyhogy most javítgatjuk, mert napközben persze szívesen galeriznek benne a gyerkőcök.

dilik

Már régen kitaláltam, hogy összegyűjtöm Petinek azokat a rossz szokásait, amiket már elhagyott. Azért lesz ez jó, mert amikor úgy érzem, hogy megőrülök az aktuális ritustól, mint pl ma reggel, amikor megint az építőkockákat dobálta, akkor jó átgondolni, hogy mennyi minden volt már, amitől nem őrült meg senki, bár akkor azzal kapcsolatban volt kilátásban.
Elsőként persze a tavalyi fejverés és magabántás jut eszembe. Remélem ezen egy életre túl vagyunk. Ezután jöhetnek a régebbi dolgok. Mondjuk ami először feltűnt, a dübizés. Ez azt jelenti, hogy akár negyven percig is hintáztatta magát úgy a fotelben, hogy a hátát, vagy a fejéz ütemesen hozzáverte. Nem tett kárt magában, hiszen a fotel jó puha, de gondolom nem kell ecsetelnem mennyire aggasztó volt.
Aztán ott volt ennek továbbfejlesztett változata, az etetőszékkel. Petya rájött, hogy ha dübizik az etetőszékben, akkor közlekedni tud vele. Nagyon szeretett az etetőszékben lenni akkor is, ha nem kapott enni. Gondolom biztonságban érezte benne magát. Végül Anyu elvitte az etetőszéket.
Az is fura volt, mikor minden játékot a hasán keresztben gurított végig. Lehetett az kisautó, vagy játékvilla, mindegy volt. Ezt valahogy elhagyta és maradt a dobálás.
Meg a müzlizés is elég sokáig tartott. Szárazon ette a müzlit és ha már eleget kapott belőle, elkezdett vele játszani. Szórta mindenfelé. Dobozszám söpörtük fel a müzlit és dobtuk a kukába. Ezt nem tudom mennyire nőtte ki, mert egyszerűen megelégeltük és nem kapott többet, de azt hiszem azt a fajta szórást már nem csinálja, ha néha müzlihez jut.
És persze az éjszakai ébredések. Volt egy időszak, amikor minden éjjel felébredt és kiabált. Ez akkortájt volt, mikor Pannit vártuk. Mindig Apja ment föl hozzá egy pohár vízzel és megnyugtatta. Azt gyanítom, hogy ez a dolog még vissza fog köszönni, de olyan intenzitással, mint akkoriban, remélem többet nem. Talán egy év is megvolt, amíg nem aludtunk át egy éjszakát. Mióta fent alszik a család, sokkal kevésbé riad éjjel Petya, de ha igen. akkor is könnyebben megnyugszik. Ebben a régi mókában az volt a zavaró, hogy nem fogadta el a segítséget. Azóta tudjuk, hogy a csöndes jelenlét a megoldás. Ha szomjas, adunk neki inni, de nem kapcsolunk villayt és nem beszélünk hozzá, mert az csak árt.
Most ennyi jut az eszembe, de szerintem ez alá a címke alá majd gyűlik még.

munka

Ma mentem a nyaralás óta először dolgozni. Nagy áldás, hogy kedvelem a kollégáimat, mert bizony nem esett jól, hogy támadnak a hétköznapok.
Csütörtök lévén lovagoltunk is. Mivel borzalmasan sütött a nap, a fedett részen voltunk, ami jóval kisebb a szokásos kifutónál. Így sokkal közelebbről láttuk Petiéket, beleértve Bencét a pónit. Akkora, mint egy izmos dog. Ember azt várta, hogy kutya módra le fog ülni, de ezt szerencsére nem tette. :)
Annyi csavar volt csak a napban, hogy Ember bringázott Pesten és visszafelé defektet kapott. Szerencsére megállt neki egy srác és adott foltot, mert a pótbelsője is lukas volt. Az oviba pont koppra értünk, de úgy tűnt, senki nem haragszik ránk.Hazaértünk és nemsoká jött is az, aki még vigyázni fog Petyóra a vakáció alatt. Idén két gyerekpásztorunk is lesz. Micsoda luxus! De aranyos volt, mint általában. Jól körülnézett és szerintem simán el fog boldogulni. Szeretne Petivel mindenfelé menni, aminek nagyon örülünk és szerintem Petya is örülni fog. Holnap megy utoljára oviba, utána csak ősszel. Attól félek ez elég hosszú lesz neki. Szokás szerint az anyagiak miatt aggódóm, de a gyerekvigyázókat mintha ez nem izgatná annyira.
Az üdülésnek is van egy fura utózöngéje. A hűtős anomália miatt vissza akarják adni a szombati ebéd árát. Ezt nagyon sajnálom, mert nem azért mondtam nekik az egészet, mert kukacoskodni akartam, hanem mert a véleményünket kérdezték, hogy mi lehetne jobb. Ha lenne sok pénzem, még én adnék nekik, nemhogy visszakérni. De nagyon eltökéltek,így nem tudom mi lesz.
Panninak hétfőtől van ovi. Mostanra már elég elveszett az itthonlétben, úgyhogy nem is bánom. Bár ma Anyu volt vele és az mindkettőjüknek jót tesz. Megígértem neki, hogy holnap este kint alszom vele a sátorban. remélem mindketten túléljük és utána referálok.

egy kicsit egyedül

Panninak ma valamilyen oknál fogva nem akaródzott tőlem másfél méternél messzebb mennie. Ezt mondjuk jól toleráltam, mikor elbicikliztünk a boltba meg az ovihoz, de délutánra már nagyon elfáradtam tőle. Végül kínomba előkerestem az öcskösöm régi sátrát, amivel Indiát is megjárta világcsavargó korában és felállítottam a kertben. Teli hordtuk játékokkal és reméltem, hogy nyugodtan bepakolhatom a mosogatógépet. Én dőre. Végül kint játszottunk a sátorban, a mosatlan meg békésen hümmedt a konyhában.

Apja így talált ránk, nagy egyetértésben madártejezve, amiről Panni nem kérte a "púpot" Mivel Embernek is maradt, nem mérgelődött a sátorozás kontra mosogatás témán. Egyébként sem szokott, de azért jól jött a csemege. Peti jó szokásához híven majdnem popsist ugrott ruhástól a pancsolóba amint hazaértek az oviból és kiszabadult a kocsiból. Elég jó napja volt és sokat nevetett. Este mindenféle simogatós játékot is kért tőlem. Az egyik nagy sláger most a Pacman megeszi a ... dat.Tetszés szerinti testrésszel játszható, a kezünk a Pacman és hangos japjapjapjap kántálás kíséretében megeszi a kiválasztott testrészt, testrészeket. Ezt a remek kis játékot DB-től tanultuk. Mindkét gyerekem imádja, így hihetetlen mennyiségű gyermektestrész fogyott fürdés után. A másik nagy kedvenc Az icipici pók. A kezén mászik le és stb. A jó az volt benne, hogy kérte kinyújtott kézzel és nagyon vihogott hozzá. Ez különösen jól esett, mert délután pancsolásnál Petyó levette a kisgatyáját és egy csomót fütyizett. A biztosítékot az csapta ki, mikor a szájába is szedte. (Tényleg nagyon hajlékony.) Tudom, hogy nem kéne ennek túl nagy feneket keríteni, de ez valahogy olyan megalázó. Ez meg a bogarak. Mert néha felszedi őket és hurcolja. Azt remélem a szájába nem veszi őket. A nem beszélés és a pelus nem zavar igazán, de hogy egy ekkora gyerkőc bogarakkal és a saját kukacával játsszon az tényleg elszomorít.
Este szépen lefeküdtek és Petya megint ágyban alszik. Panni az ölemben aludt el a padlón, mert felhívott egy barátnőm, akivel félévente kb egyszer szoktam beszéln és nélkülem nem akart feljönni az ágyba. Holnap már munka, nem fogok itthon lebzselni Pannival. Kicsit sajnálom, mert az összes butasága ellenére nagyon jó vele.

kis kiegészítés

Petya a nyaralás alatt végig ágyban aludt. Ma úgy alakult, hogy viszonylag egyedül aludt el és csodák csodája, ágyban fekszik. Ugyan nem a sajátjában, hanem Panniéban, de akkor sem a lovon, vagy a babzsákon kuporog.

újra itthon

Szombaton még büszkélkedhettem kicsit a gyerekeimmel. Ugyanis némi trambulinozás után elmentünk Lillafüredre. A  lakóotthon kertjében van egy óriási trambulin. Azt hiszem az ott lakó fiatalok szokták használni. Mi is jól kihasználtuk a benne rejlő lehetőségeket. Petya persze ezt is másképp csinálja, mint a többi gyerek. Azt hiszem túl nagy neki a tér és túl bizonytalan az egész, ezért popsin ülve, vagy tör
ökülésben pattog és nagyokat nevet.
Lillafüreden beültünk pisztrángot enni egy kajáldába. Fogalmam sincs, hogyan oldották meg az Apák az anyagi részét, de láthatólag nem szerették volna ha elkezdek lelkizni, ezért nagyvonalúan túllendültem a financiális kérdéseken. Lehet, hogy éjjel visszaszöktek mosogatni, nem tudom. Szóval kicsit várni kellett a kajára, mert frissen sütötték, miközben mások ettek körülöttünk, sőt volt aki fagyizott. Peti olyan szépen megugrotta, hogy el sem hittem. Néha löködte ugyan a kezemet mások étele felé, de mondtam, hogy mindjárt jön  miénk (ó borzalom!autistának és kicsi gyereknek ilyet nem szép mondani) és szépen kivárta. Utána bepusszantott egy jó adag halat és megitta Apja kólájának jó részét. Én még egy kis unicumot is kaptam, aminek nagyon örültem Már napok óta áhítoztam utána, mert Baráthegyen bizony nem túl lájtos a konyha, de nem akartam rá költeni. Itt meg szép jeges pohárban pont ahogy kell. De ha már itt tartunk, nem csak az én apró kívánságom teljesült. Panninak is találtunk egy vattacukrost.

Ki is derült, hogy nem is szereti a vattacukrot, de azért valahogy csak elfogyott. Petya kapott egy takonylabdát, amit szokás szerint kiharapott és elveszített. Sétáltunk egy pont jót és megnéztük a vízesést. Tavaly Petya itt nagyon vacakul volt, de idén jól érezte magát. Békésen ballagott az Apja kezét fogva és majszolta a vattacukrot. Mire visszaértünk, mindenkinek jól esett a fagyi a hűtőből.
Estig még játszottak kicsit a gyerkőcök, aztán a szokásos vacsi-fürdés-alvás menetrend szerint zártuk az estét. Aztán a felnőttek is zárták a hetet, egy üveg pezsgővel, meg egy jó kis beszélgetéssel.
Vasárnap szép kényelmesen összekészültünk, elbúcsúztunk mindenkitől, természetesen az istállóban lakó állatoktól és a kutyáktól is. Nekik jelentős mennyiségű párizsival tettük könnyebbé az elválást.
Amikor elindultunk, azt gondoltam bőven elég volt ez az egy hét, de ahogy gurultunk lefelé a hegyről, rendesen elszorult a szívem. Tisztára mint gyerekkoromban a Balcsitól búcsúzva.
Hazafelé jó meleg volt az autópályán és Petya valamiért meg is harapott vagy kétszer. Ezért végül egy törölközőt tettem a vállamra, hogy ne tudja átharapni. Egyébként nem tudom mi volt ez, mert nem a szokásos marcang, csak megcsípett a fogaival. Lehet, hogy ez is valamilyen puszi vázlat. Mire hazaértünk már félig megfőtt mindenki, ezért különösen hálás voltam Anyunak, hogy megtöltötte a pancsolót. Olyan hőség volt az emeleten, hogy kis tanakodás után lehoztuk az ágyunkból a matracot és a nappaliban aludtunk. Ez persze Petyónak volt nehéz, mert végre hazaértünk, de nem olyanok voltak a dolgok, mint szoktak lenni. Ezen dühösködött egy kicsit, de végül rájött, hogy hová is kéne feküdni és aludt egy jót.
Tegnap még tisztára koki voltam, szerintem azért, mert minden éjjel fent maradta dumálni, vagyis nem sokat aludtam. Azért kimostam és elpakoltam mindenfélét. Szerencsére még ma és holnap is itthon vagyok, mert Panninak nincs ovija, Anyu meg elutazott és csak szerda este jön meg. Ez nagyon jól van így, mert ha nekem tegnap el kellett volna mennem dolgozni, tuti, hogy megbolondultam volna.
Sajnos a problémáink megvártak itthon, úgyhogy bőven van mivel foglalkozni. Ezek elsődlegesen Ember ügyei, de kérte, hogy segítsek, tehát nekem is dolgom van velük. Jobb is így, mintha csak néznem kéne, hogyan vergődik. Remélem sikerül kitalálnunk valami okosat, különben nagy bajban leszünk.
A nyaralás lehet, hogy butaságnak tűnik a külső szem számára, de jóval könnyebb most minden és olyan jó volt látni a többi családot. A gyerekek nagyon jó fejek voltak.(-egyébként a felnőttek is) Az egyik auti kisfiú például azt szerette volna, ha magas sarkú szandált húzok a szokásos tutyim helyett, mert az szép. Kiderült, hogy az anyukájának van egy szép cipője. Elmondtam neki, hogy nem szeretem a magas sarkat, pláne szalonnasütéshez, de nem hatottam meg. Ő egy nagyon különleges legényke, aki beszél és jó kis logika van a fejében. Az egészséges gyerkőcök ugyanúgy elvarázsoltak, mint az autik és persze mindenki játszott mindenkinek a játékával. Most már tudom, hogy Panninak tetszenek a csipogós tollas készségfejlesztő játékok és lassan egész ügyesen kezeli a számítógépet. Peti pedig itthon is használja a PECS könyvét. Szóval az élet szép, ha nehéz is.

Még mindig nyaralás

A mai nap kicsit zűrös volt, de jól végződött. Rendezni kellett az anyagiakat és ezt a részét nem nagyon szeretem a dolognak. Ráadásul idén külön kellett fizetni a konyhának és külön a lakóotthonnak. Végül minden egyezett és a pénzt is elvitték és végre megnyugodhattam. Igaz, erre ráment a délelőtt, így elmaradt a tervezett séta, de úgy tűnt, hogy a laza dühöngést is élvezték a gyerkőcök és néha a felnőtteket is azon kaptam, hogy élvezettel játszanak velük.
HO- ék ráhúztak velünk még egy napot, aminek mindenki örült és LE-ék is megjöttek, aminek szintén. DÉ összerakott egy újabb sütitésztát és ehető Pacman társast gyártott mindenki legnagyobb örömére. (B jelenleg Pacman rajongó)
Ebéd után volt még egy kis bosszankodás, ugyanis a konyháról felküldték az összes kaját, amit a konyha még nekünk készített. A gond az volt, hogy a hűtőbe viszont nem fér be. Az itteniek sajnos semmit nem tudtak segíteni, így végül használtuk a fagyasztót is és sajnos némi étel a kukába is került. A másik bosszantó apróság a szobakulcsokkal volt. Még hétfőn elvitte valaki azoknak a szobáknak a kulcsát, amiket éppen nem használtunk. Azóta senki sem tudja, hogy hol vannak. E-ék szobáját végül a kazánház kulcsával nyitottuk ki. De szeretem ezt a helyet és nem bosszankodni jöttem ide. Azt gondolom, nekik segítség, ha náluk költjük el a nyaralásra szánt pénzünket. Gondolom ez is egyfajta "tudatos vásárlás". Ugyanakkor nem mérhetők a más fogadóknak szánt mércével. Az biztos, hogy mindenki jóindulatú, kedves és segítőkész és nekem ez a fontos. Úgy látom komoly gondjaik vannak azzal, hogy mennyien dolgoznak itt és ez abból fakadhat, hogy egyszerűen nincs elég pénzük. (Már megint itt tartunk.) A kaja dolog kapcsán felmerült, hogy a tönkremenő ételt ne fizessük ki és azt hiszem minden más panzióban helytálló is lenne ez a megközelítés, de itt valahoy falsnak tűnik.
De vissza a jó dolgokhoz. Délután szalonnasütést terveztünk és ez remekül sikerült. Persze nem azt értem ezalatt, hogy a szülők kedvesen elsütögettek, míg a gyermekek kulturáltan szórakoztak. Erre a programra is állt, hogy nem kötelező, aki inkább sétálni akart, vagy a házban érezte jól magát, oda ment. Azért mindenkinek jutott egy kis sült szalonna és debreceni és Panni,Peti, DÁ és a másik Á (LÁ). nagyon jól érezték magukat. LÁ még kecskét is fejt és jó sokat játszottak a kutyákkal, meg a kimustrált munkagéppel, ami a tűzrakóhoz közel van. Persze Aport és Barnuskát is meglátogatták. Peti nagyon jó fiú volt. Többször odajött ha hívtam és szépen várt az ételére. Pedig megint vannak kaki gondjai, amiktől kényelmetlenül érzi magát, de sokkal jobban kezeli, mint régen. Nagyon büszke vagyok rá.
Apja is nagyon jó fiú volt, mert elvitte a gyerekeinket sétálni, ezért egy kis nyugim nekem is volt a tűzrakónál.
Peti este fürdésnél sajnos nyakon zuhizta magát hideg vízzel, így kicsit rodeo jelleggel bírt a nap vége, de már mindenki horpaszt, csak a felnőttek kvaterkáznak kint, mindjárt én is csatlakozom hozzájuk, csak előbb mindenkit beteszek a saját ágyába.

végre nyaralunk

Végre nyaralunk és ezért nemigen ülök számítógéphez. Egészen jól alakulnak a dolgok. Hétfőn, amikor indultunk még eléggé aggódtam, hogy mi lesz. Tavaly fele ennyi időre jöttünk kétszer ekkora autóval. Ráadásul a bepakolást végül hétfő reggel tudtam megejteni.
Az utazásnál hátra ültem a gyerekek közé. Egyrészt, hogy maradjon hely az első ülésen a csomagoknak, (leginkább Apja gitárjának) másrészt, hogy az esetleges attakokat megakadályozzam. Végül nem volt szükség a rendfenntartó erőimre, mindkét gyerkőc nagyon jó volt, Apja meg rekord tempóval ért ide velünk. Az úton elég sokan megnéztek minket, mert a hintalovat a tetőcsomagtartóra tettük.
Amikor ideértünk és megpróbáltam Petinek kirakni a napirendjét, akkor konstatáltam, hogy a leggyakrabban használt kártyáink bizony otthon maradtak. Így hevenyésztem néhány pótkártyát.  Ilyenre sikerültek.

Ezen kívül belaktuk a szobánkat, ami mulatságos volt, mert csak akasztós szekrényeink vannak, de leleményesen elpakoltunk. Az Apák elkészítették Ember rövidnadrágját is. Ugyanis pénteken ráugrottam egy kirakatban egy piros nacóra, de mint kiderült, az egy férfiruha bolt volt, tehát a nadrágot sem nekem találták ki. De Embernek is megtetszett és jutányos volt az ára. Csak az szára volt nagyon nyolcvanas évek. A boltos néni nagyon szeretett volna már szabadulni tőle és bedobta, hogy vágjuk le a szárát. Na ezt csinálta meg DÁ és Ember még vacsi előtt. Ezen mindenki rengeteget nevetett és Panni nem értette, hogy miért vágják szét a szép nadrágot, de azóta már megbékélt vele.

Ezután sétáltunk még egy nagyot a majorságban. Megnéztük az istállót, a tavat, meg az üvegházakat és örültünk, hogy a tavalyi vízkárok helyreállítása milyen szépen alakul. Este a hagyományos pizsamás szülőklubbal zártuk a napot.
Kedden vonatozni mentünk és nekem leesett az állam. Az oviban már mondták többször, hogy Petya szeret utazni, de azért én paráztam, hogy mi lesz ha mégsem esik jól neki a dolog. Olyan profi volt, hogy még. Tavaly még itthon maradtam vele, de nem bánom,hogy idén mentünk, mert nagyon szép volt a vonatozás és nagyon büszke lehettem Petire. Ráadásul tényleg mindenki jól érezte magát és Petiről készült egy hihetetlenül jó fotó, ahol nem csak az autizmus van a képen, hanem egy jókedvű legényke.

A végállomáson volt kb tíz percünk egy szép fa játszótéren, azután indulhattunk is vissza. Délután csatlakoztak hozzánk HO-ék is. Volt még egy kis játék, meg séta azután vacsi, fektetés és a felnőtt program.
A szerda kicsit zűrösre sikeredett, mert mint kiderült, itt létszámhiány miatt most eléggé döcögősek a dolgok és a délelőttre egyeztetett kézműve foglalkozás megtartása nem igazán sikerült. Végül áthidaló megoldásként önerőből kézműveskedtünk, vagyis a velünk hozott nagy lapokat leragasztottuk a padlóra és arra rajzoltunk. Kicsit nyűgös voltam, mert a délutáni bográcsolást is elmosta az eső. De úgy tűnt, hogy az aprónép jól érzi magát és néha a felnőttek is levegőhöz jutottak. Este lementünk az istállóba és Panni saját szavaival élve "megszelidített egy kecskét, aki most már imádja őt" Egyébként aranyos kecske, ma megtudtam, hogy Barnuska a neve és Panni nagyon türelmesen várta, hogy engedje magát megsimogatni. Tegnap Aport a lóvat is meglátogattuk és az eső elől bebújtunk a szénatároló helyre, nem tudom mi a pontos neve. Jót beszélgettünk a kívánságainkról is. Panni aranyos volt, mert azt mondta, ő anyuka szeretne lenni és szeretné ha Petya meg majd okos apuka lenne és ki tudná nyitni az ajtókat. Mondtam neki, hogy Petya már most is ki tudja nyitni az ajtókat és nem kizárt, hogy okos apuka legyen majd, de ennek most még kicsi az esélye. Végül abban maradtunk, hogy szeretjük Petit akár okos, akár nem és leballagtunk vacsizni. Vettünk itteni kecskesajtot is mert nagyon finom.
Kedden, vagy szerdán Petya megint meglepett. Ugyanis az egyik kisfiúnak itt volt kéznél a PECS könyve. Volt benne sajtos kép és Petya szépen elkezdte használni. Ez azért vicces, mert nálunk otthon a hűtőajtón szoktak lenni a kérhető képek és én rengeteget törtem a fejemet, hogyan kéne átvezetni Petyát a könyvhöz. Hát így. Egyszerűen le kellett tenni elé. Nesze nekem okoskodás. De Petya képei és könyv is itt van, mert lusta voltam egy lapot kiszedni alaplapnak, ezért be is üzemeltem neki.
Ma végre kisütött a nap és Állatkertbe mentünk. Petya kicsit nyűgös volt, mert a bejáratnál van játszótér, rugós hintával. Tavaly ennél tovább nem is jutott. Idén becsülettel sétált velünk de a végére elfáradt, úgyhogy kimenekítettem a játszótérre és fagyit is kapott. Panni vattacukorra vágyik, de sehol nem találtam neki. Ezen kívül tetkóra. Mármint olyanra, ami a csipszekben meg a rágókban szokott lenni. (Legalábbis remélem) DÉ ma rajzolt neki a kezére, úgyhogy ez a vágya teljesült.
Délután sütit sütöttünk az aprónéppel és mindenki a maga módján segített. Volt aki nyújtotta és szaggatta a tésztát és volt aki megpróbálta elcsenni és nyersen megenni. Végül vacsi után ettük meg a végtermékeket.
Holnap újabb család érkezik HO-ék meg mennek, ráadásul számolni és fizetni is kell. Kicsit aggódom, hogy minden rendben menjen és senki se érezze becsapva magát. Egyébként szabad programot terveztünk délelőttre és délután szalonnasütést. Remélem azt már megússzuk szárazon. :)
Délután Peti elcsórta a fogkrémet és boldogan összekente vele magát. Én persze rendes anyához méltóan lemostam, amire válaszul újra összekente magát és röhögött rajtam, mikor újra lesikáltam. Tisztára mint egy rendes rossz gyerek.
Nagyon gyorsan fogy ez a hét, a munkás hetek lassabban telnek. Mindenképpen örülök, hogy eljöttünk, bár anyagilag elég nagy megterhelés. Ebben az a groteszk, hogy itt minden nagyon olcsó, vagyis a mi pénztárcánk a vékony. De ezt már kezdem megszokni, a pihenés meg nagyon ránk fér. Szerencsére Ember is ki tud kapcsolni és a gitárt is hozta, aminek a gyekőcök is örülnek és általában az Apák mennek boltba, miközben gondolom megbeszélik a férfidolgokat.
Pannin ámulok és bámulok. Tavaly nem mert hozzáérni az állatokhoz és rettegett a kutyáktól. Most összehaverkodott a Lali nevű bizonytalan fajtájú kutyussal és úgy simogatja a lovat meg a kecskét, mintha mindig ezt csinálta volna. Peti is nagyon ügyes, de ezt már ecseteltem fentebb. Mielőtt elkezdeném ismételni magam abbahagyom az írást, pláne mert mindjárt hajnali két óra lesz. :D Azért még Panniról is idebűvölök egy képet, hogy ki ne maradjon.

szürreális nap

Tegnap megint igazán szürreális napunk volt. Ezek a napok olyanok, mintha egy igazán elvetemült művészfilmben játszódnának. A mélypont kétségkívül az volt, mikor Petya kapott egy pofont. Bekucorodtunk délután a kanapéra egy tál forró levessel, hogy megpótoljuk az ebédet. Peti feltehetőleg úgy ítélte meg, hogy túl lassan kínálom az ételt, ezért jól beleharapott a kezembe. Na ekkor adtam neki önkéntelenül egy pofont. Tudom, hogy mások ebből nem csinálnak ügyet, mert nem baj, ha "meglegyintik"a gyereket, de én borzalmasan érzem magam, ha előfordul. Szerencsére igen ritkán. A dologban az az ijesztő, hogy Peti pontosan érti az erőszakot. El tudom képzelni, hogy van aki tényleg nevelési eszköznek gondolja ezt.
Az sem volt rossz, mikor tűzhelyet tisztítottam és Petya egyszer csak megállt a konyhaajtóban anyaszült meztelenül. errefelé tegnap olyan hideg volt, hogy fókák és jegesmedvék rohangáltak a kertben, ő meg szépen nekivetkőzött.
A nap fénypontja kétségkívül az volt, mikor bent játszottak a szobában Pannival. Autista gyereknél nem széria, hogy játsszon a tesójával, úgyhogy nagyon örültem. Nem kell bonyolult bridzspartira gondolni. Egyszerűen összeajoltak és vihogtak. Meg Panni elbújt a kanapé karfája mögé és előugrott, hogy "itt vagyok!" Petya meg nagyokat nevetett és kereste a szemével amíg nem találta.
Egyébként azért vagyok ilyen zizi, mert holnap utazunk, viszont Ember egész hétvégén dolgozik. Ma valamikor hajnali négykor ment el és könnyen lehet, hogy csak éjjel jön. Szeretném rendben itt hagyni a lakást és lehetőleg semmit sem elfelejteni, de ezt elég nehéz úgy végigcsinálni, hogy a gyerkőcök akaratlanul ellenem játszanak. Peti borzasztóan unatkozik és a maga módján keres szórakozást. Folyton az asztalhoz ül. Nem zért mert éhes, hanem mert az egy ismert elfoglaltság. Meg a kis sámlira az ajtónál, hogy öltözzünk és menjünk. Ezen kívül leszedi a játékokat és dobálja. Egész nap kopog a laminált padló.
Panni legszívesebben tévézne, de ezt sem szeretem. Ma már be tudom fogni őt, hogy válasszuk ki a ruhákat és játékokat, amiket viszünk, de félek, hogy Petyának megint hosszú lesz a nap.