Rájöttem mi zavar a pénz dologgal kapcsolatban. Nem dolgoztam meg érte, ezért nem érzem úgy, hogy megérdemelem. De mivel tegnap döntöttem valahogy, mert elfogadtam a segítségnek ezt a formáját, azt hiszem lezárhatom a témát és rátérhetek a mai nap eseményeire.
Ahogy tegnap is írtam, ma Pannit ünnepeltük.Reggel úgy ébredt, hogy a szokásosnál is több puszit és ölelést kapott, majd elvittük az oviba. Büszkén ment be, hiszen ma van a névnapja. Petihez J jött és kérte, hogy készítsük ki a bringámat, mert el szeretne menni Petyóval. És tényleg elvitte a városunk szélén lévő lovardába, ahol a pónija és annak a csikója lakik. Peti még lovagolhatott is kicsit. Én sosem tudtam gyerkőccel hátul bringázni, már csak ezért is el vagyok ájulva és főleg azért, mert ennyire figyel Petire.
Munka után felszedtük Pannit és jöttünk vele haza. A csomagtartóban már ott volt az ajándéka és a tortája. Az IKEÁ-ban árulnak olcsón sok vasalós gyöngyöt és sablont hozzá, ezt kapta és tortát, amilyet Apja választott. Jó buli volt, mert átjött Anyu és Öcskös, meg az ő kedvese. Egészen kevés idő elteltével már mindenki gyöngyöket rakott sablonra, Petit kivéve, aki nézett minket és tortázott, meg mászkált kötülöttünk, de a csipogása jókedvű volt.
Ezután felkerekedtünk és elmentünk bringázni. Panni természetesen a pótkerék nélküli bringáján jött és az utcánk végén már szépen tekert. Petinek hoztuk a futóbringát, de nem igazán használta. Volt, hogy ráült és billegett rajta, de gyorsan elunta. Eröltetni nem akarom, azt hiszem már az is eredmény, hogy egyszer ő kérte, hogy tegyem le a bringát, hogy ráülhessen.
A postás bedobott egy értesítőt, hogy új levél jött a bíróságtól, de igazán nem is volt kedvem átvenni. Ember úgy zavart el érte. A helyzet az, hogy már megint igaza volt. A levél arról értesített, hogy tíz hónap után végre bejegyezték az egyesületünket. Majdnem elbőgtem magam a postán. Na jó, kicsit tényleg igen, de nem nagyon.
Innentől persze jön egy csomó munka, de azért ez jó így. Van egy pályázat, amin sokat bosszankodtam, hogy nem tudunk rajta részt venni, de így most igen, plusz a további adminisztrációs marhaságok.
Ezzel kapcsolatban még egy gondom van. A sokadik elutasítás után könnyelműen kijelentettem, hogy ha bejegyeznek minket, megiszom egy üveg pezsgőt egyedül. Ezt az ígéretet, most többen számon kérik rajtam, így kénytelen vagyok rámutatni, hogy nem mondtam mekkora üveggel és mennyi idő alatt. Ember szerint kibújok a felelősség alól, de ő könnyen beszél, nem neki kéne leittasulni a csibék előtt. Igazából már ma megünnepeltük kicsit a bejegyzést Anyuval és Emberrel, de ez nem baj, mert így volt bátorságom a fülgyertyához. Mivel ma reggelre szinte teljesen megsüketültem, elhatároztam, hogy adok neki egy esélyt. A doki nénitől nem félek, de rühellek fél napokat az esztékában ülni. Ebből kifolyólag lángolt és füstölt a fülem a gyerekek nagy örömére. Sajnos most sem hallok túl jól, úgyhogy félő, hogy marad a rendelő. Bár hozott némi könnyebbséget a gyertya és a használati utasítás szerint három nap kell füstölögnöm, de félek, hogy nem sokat segít.
Azért is örülök a bejegyzésnek, mert felmerült, hogy valaki másnak adjuk oda, mint aki eddig intézte. Nagyon nem szívesen játszottam volna ilyet. A szimpatikus ügyvéd házaspár aki segített nekünk szerintem nem érdemelte volna ezt meg még akkor sem ha nem feltétlenül csak ezzel voltak elfoglalva az elmúlt tíz hónapban. De szerencsére most már csak megköszönnöm kellett neki és ez így a lehető legjobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése