Tegnap megint igazán szürreális napunk volt. Ezek a napok olyanok, mintha egy igazán elvetemült művészfilmben játszódnának. A mélypont kétségkívül az volt, mikor Petya kapott egy pofont. Bekucorodtunk délután a kanapéra egy tál forró levessel, hogy megpótoljuk az ebédet. Peti feltehetőleg úgy ítélte meg, hogy túl lassan kínálom az ételt, ezért jól beleharapott a kezembe. Na ekkor adtam neki önkéntelenül egy pofont. Tudom, hogy mások ebből nem csinálnak ügyet, mert nem baj, ha "meglegyintik"a gyereket, de én borzalmasan érzem magam, ha előfordul. Szerencsére igen ritkán. A dologban az az ijesztő, hogy Peti pontosan érti az erőszakot. El tudom képzelni, hogy van aki tényleg nevelési eszköznek gondolja ezt.
Az sem volt rossz, mikor tűzhelyet tisztítottam és Petya egyszer csak megállt a konyhaajtóban anyaszült meztelenül. errefelé tegnap olyan hideg volt, hogy fókák és jegesmedvék rohangáltak a kertben, ő meg szépen nekivetkőzött.
A nap fénypontja kétségkívül az volt, mikor bent játszottak a szobában Pannival. Autista gyereknél nem széria, hogy játsszon a tesójával, úgyhogy nagyon örültem. Nem kell bonyolult bridzspartira gondolni. Egyszerűen összeajoltak és vihogtak. Meg Panni elbújt a kanapé karfája mögé és előugrott, hogy "itt vagyok!" Petya meg nagyokat nevetett és kereste a szemével amíg nem találta.
Egyébként azért vagyok ilyen zizi, mert holnap utazunk, viszont Ember egész hétvégén dolgozik. Ma valamikor hajnali négykor ment el és könnyen lehet, hogy csak éjjel jön. Szeretném rendben itt hagyni a lakást és lehetőleg semmit sem elfelejteni, de ezt elég nehéz úgy végigcsinálni, hogy a gyerkőcök akaratlanul ellenem játszanak. Peti borzasztóan unatkozik és a maga módján keres szórakozást. Folyton az asztalhoz ül. Nem zért mert éhes, hanem mert az egy ismert elfoglaltság. Meg a kis sámlira az ajtónál, hogy öltözzünk és menjünk. Ezen kívül leszedi a játékokat és dobálja. Egész nap kopog a laminált padló.
Panni legszívesebben tévézne, de ezt sem szeretem. Ma már be tudom fogni őt, hogy válasszuk ki a ruhákat és játékokat, amiket viszünk, de félek, hogy Petyának megint hosszú lesz a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése