Az utazásnál hátra ültem a gyerekek közé. Egyrészt, hogy maradjon hely az első ülésen a csomagoknak, (leginkább Apja gitárjának) másrészt, hogy az esetleges attakokat megakadályozzam. Végül nem volt szükség a rendfenntartó erőimre, mindkét gyerkőc nagyon jó volt, Apja meg rekord tempóval ért ide velünk. Az úton elég sokan megnéztek minket, mert a hintalovat a tetőcsomagtartóra tettük.
Amikor ideértünk és megpróbáltam Petinek kirakni a napirendjét, akkor konstatáltam, hogy a leggyakrabban használt kártyáink bizony otthon maradtak. Így hevenyésztem néhány pótkártyát. Ilyenre sikerültek.
Ezen kívül belaktuk a szobánkat, ami mulatságos volt, mert csak akasztós szekrényeink vannak, de leleményesen elpakoltunk. Az Apák elkészítették Ember rövidnadrágját is. Ugyanis pénteken ráugrottam egy kirakatban egy piros nacóra, de mint kiderült, az egy férfiruha bolt volt, tehát a nadrágot sem nekem találták ki. De Embernek is megtetszett és jutányos volt az ára. Csak az szára volt nagyon nyolcvanas évek. A boltos néni nagyon szeretett volna már szabadulni tőle és bedobta, hogy vágjuk le a szárát. Na ezt csinálta meg DÁ és Ember még vacsi előtt. Ezen mindenki rengeteget nevetett és Panni nem értette, hogy miért vágják szét a szép nadrágot, de azóta már megbékélt vele.
Ezután sétáltunk még egy nagyot a majorságban. Megnéztük az istállót, a tavat, meg az üvegházakat és örültünk, hogy a tavalyi vízkárok helyreállítása milyen szépen alakul. Este a hagyományos pizsamás szülőklubbal zártuk a napot.
Kedden vonatozni mentünk és nekem leesett az állam. Az oviban már mondták többször, hogy Petya szeret utazni, de azért én paráztam, hogy mi lesz ha mégsem esik jól neki a dolog. Olyan profi volt, hogy még. Tavaly még itthon maradtam vele, de nem bánom,hogy idén mentünk, mert nagyon szép volt a vonatozás és nagyon büszke lehettem Petire. Ráadásul tényleg mindenki jól érezte magát és Petiről készült egy hihetetlenül jó fotó, ahol nem csak az autizmus van a képen, hanem egy jókedvű legényke.
A szerda kicsit zűrösre sikeredett, mert mint kiderült, itt létszámhiány miatt most eléggé döcögősek a dolgok és a délelőttre egyeztetett kézműve foglalkozás megtartása nem igazán sikerült. Végül áthidaló megoldásként önerőből kézműveskedtünk, vagyis a velünk hozott nagy lapokat leragasztottuk a padlóra és arra rajzoltunk. Kicsit nyűgös voltam, mert a délutáni bográcsolást is elmosta az eső. De úgy tűnt, hogy az aprónép jól érzi magát és néha a felnőttek is levegőhöz jutottak. Este lementünk az istállóba és Panni saját szavaival élve "megszelidített egy kecskét, aki most már imádja őt" Egyébként aranyos kecske, ma megtudtam, hogy Barnuska a neve és Panni nagyon türelmesen várta, hogy engedje magát megsimogatni. Tegnap Aport a lóvat is meglátogattuk és az eső elől bebújtunk a szénatároló helyre, nem tudom mi a pontos neve. Jót beszélgettünk a kívánságainkról is. Panni aranyos volt, mert azt mondta, ő anyuka szeretne lenni és szeretné ha Petya meg majd okos apuka lenne és ki tudná nyitni az ajtókat. Mondtam neki, hogy Petya már most is ki tudja nyitni az ajtókat és nem kizárt, hogy okos apuka legyen majd, de ennek most még kicsi az esélye. Végül abban maradtunk, hogy szeretjük Petit akár okos, akár nem és leballagtunk vacsizni. Vettünk itteni kecskesajtot is mert nagyon finom.
Kedden, vagy szerdán Petya megint meglepett. Ugyanis az egyik kisfiúnak itt volt kéznél a PECS könyve. Volt benne sajtos kép és Petya szépen elkezdte használni. Ez azért vicces, mert nálunk otthon a hűtőajtón szoktak lenni a kérhető képek és én rengeteget törtem a fejemet, hogyan kéne átvezetni Petyát a könyvhöz. Hát így. Egyszerűen le kellett tenni elé. Nesze nekem okoskodás. De Petya képei és könyv is itt van, mert lusta voltam egy lapot kiszedni alaplapnak, ezért be is üzemeltem neki.
Ma végre kisütött a nap és Állatkertbe mentünk. Petya kicsit nyűgös volt, mert a bejáratnál van játszótér, rugós hintával. Tavaly ennél tovább nem is jutott. Idén becsülettel sétált velünk de a végére elfáradt, úgyhogy kimenekítettem a játszótérre és fagyit is kapott. Panni vattacukorra vágyik, de sehol nem találtam neki. Ezen kívül tetkóra. Mármint olyanra, ami a csipszekben meg a rágókban szokott lenni. (Legalábbis remélem) DÉ ma rajzolt neki a kezére, úgyhogy ez a vágya teljesült.
Délután sütit sütöttünk az aprónéppel és mindenki a maga módján segített. Volt aki nyújtotta és szaggatta a tésztát és volt aki megpróbálta elcsenni és nyersen megenni. Végül vacsi után ettük meg a végtermékeket.
Holnap újabb család érkezik HO-ék meg mennek, ráadásul számolni és fizetni is kell. Kicsit aggódom, hogy minden rendben menjen és senki se érezze becsapva magát. Egyébként szabad programot terveztünk délelőttre és délután szalonnasütést. Remélem azt már megússzuk szárazon. :)
Délután Peti elcsórta a fogkrémet és boldogan összekente vele magát. Én persze rendes anyához méltóan lemostam, amire válaszul újra összekente magát és röhögött rajtam, mikor újra lesikáltam. Tisztára mint egy rendes rossz gyerek.
Nagyon gyorsan fogy ez a hét, a munkás hetek lassabban telnek. Mindenképpen örülök, hogy eljöttünk, bár anyagilag elég nagy megterhelés. Ebben az a groteszk, hogy itt minden nagyon olcsó, vagyis a mi pénztárcánk a vékony. De ezt már kezdem megszokni, a pihenés meg nagyon ránk fér. Szerencsére Ember is ki tud kapcsolni és a gitárt is hozta, aminek a gyekőcök is örülnek és általában az Apák mennek boltba, miközben gondolom megbeszélik a férfidolgokat.
Pannin ámulok és bámulok. Tavaly nem mert hozzáérni az állatokhoz és rettegett a kutyáktól. Most összehaverkodott a Lali nevű bizonytalan fajtájú kutyussal és úgy simogatja a lovat meg a kecskét, mintha mindig ezt csinálta volna. Peti is nagyon ügyes, de ezt már ecseteltem fentebb. Mielőtt elkezdeném ismételni magam abbahagyom az írást, pláne mert mindjárt hajnali két óra lesz. :D Azért még Panniról is idebűvölök egy képet, hogy ki ne maradjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése