Hogyan (ne) adjunk autista gyermekünknek gyógyszert

Azt hiszem nem kifejezetten auti probléma, hogy a gyerkőcök nem szeretik bevenni a gyógyszert. Nálunk ez úgy van, hogy Panniba beledumálom a legvacakabb löttyöt is, de Petivel más a helyzet.
Mivel most antibiotikumot kap a lehető legrosszabb játékot játsszuk. Az a gond, hogy ezeknek tényleg pocsék íze van. A mostani a jobbak közül való, de még ez is olyan ízű, mint egy régen és komoly kínok között elpusztult Donald rágó kísértete. Néha azt gondolom, nem kéne az alapvetően vacak ízre még egy kis mű citrom, meg narancs, meg a jó ég tudja milyen ízt rádobni. Mondjuk az sem jó, ha finom a gyógyszer, mert van amit Peti csemegének hisz és komolyan figyelnem kell, hogy ne hörpintse ki az egészet.
Sajnos az aktuális gyógyszereivel nem így vagyunk. Először próbáltam az "először gyógyszer, utána piskóta"  szisztémát, de nem jött be. Már arra is gondoltam, hogy zavarja, hogy nem az jön az adagolóból, ami jönni szokott, így adtam kanálból. Az jó, mert abból könnyebb kiönteni. A fájdalomcsillapítót mézbe akartam csempészni és majdnem bejött, de végül ezt is visszaköpte. Most az a taktika, hogy felhozom az antibiotikumot és egy piskótát. Peti valami borzalmasan apránként engedi a szájába a cuccot és van egy technikája, amivel a jó felét vissza is porlasztja a ruhájára. (meg az enyémre). Mikor a cucc kifogy az adagolóból, győztesen nyúl a piskótáért. A fájdalomcsillapítót kanálban kapja, szintén piskótával, de azt úgy csinálja, hogy egy nyalat gyógyszer (szerintem az egész egy nyalat, de ő ötbe is szét tudja húzni) utána egy harapás piskóta. Így nem veszi be egyik gyógyszerből sem az összeset, de valamennyi bejut és úgy látom jót tesz. Többet adni nem merek, mert nem szeretnék vele ártani.
Sajnálatosan létező opció az is, hogy ő ordít, én meg beleöntöm a szép nagy szájába az aktuális löttyöt. Ezt azért sem szeretem, mert félrenyelhet, meg mert elég aljas húzás.
Tegnapelőtt este mindenesetre Peti vérig sértődött, hogy nem elég, hogy beteg és nyomorultul van, még én is vegzálom. Az emeleti korláton felejtettem az antibiotikumot. Mivel áttetsző üvegben lötyögő folyadék, elvarázsolta Petit. Kinyitni nem tudta, csak ütögette és nézte (vagy hallgatta, nem tudom mit szeret ezekben a dolgokban). Mikor rádöbbentem, hogy a gyógyszer fent maradt, felszaladtam és elkértem Petitől. Jogosnak vélt felháborodásában elegánsan lehajította az emeletről, majd dühösködött kicsit. Mikor megnyugodott, leballagtam és elkezdtem keresni a gyógyszert. A bölcs gyógyszerészek nem üvegből készült üvegbe tették, így én dőrén azt gondoltam, majd felkapom gyorsan és ennyi. Nem számoltam azzal, hogy alattunk mennyi minden van. Konyha, előtér stb. Egyre elkeseredettebben kerestem a fránya üveget, őrületebe kergetve mindenit, magamat is. Bekúsztam az asztal és a konyhapult alá, gondosan kiszámoltam a lehetséges röppályákat és gondolatban már a Dokinéninek magyaráztam, hogy miért kell másik recept. Végül persze előkerült az üveg, amikor én már az ufókra gyanakodtam. Elpattant a konyhapult legtávolabbi sarka alá, ahonnan csak  a partvissal tudtam előkotorni. Bónuszként egy csomó elveszett apróság is meglett, én pedig megfogadtam, hogy gondosabban fogok takarítani. (Ja persze!)
De a megkerült gyógyszer használ Petinek olyannyira, hogy ma már nem is aludt pihenő alatt. Tegnap még mázlim volt, vagy két és fél órát szundizott és egy kicsit én is pihentem. Igaz, délután megszerezte a popókencét és gondosan eloszlatta magán, a babzsákon és amit még ért. Szóval Peti egyértelműen jobban van. :-)

megfejtés

Mivel Petya délután megint rosszat ébredt és egyébként is esedékes volt, beszéltem a Dokinénivel. Az elmondottak alapján látni szerette volna Petit, ötre adott időpontot. Rendben oda is értünk és az előttünk lévő gyerkőcöt majdnem úgy küldték ki, mint az egyik kedvenc filmemben, a Sörgyári capriccio - ban a fodrász a félig megnyírt kisfiút. Mondjuk hét határról hallható volt, hogy megérkeztünk.
Szokás szerint profik voltak és közben agyon dicsérték Apját, hogy vele már  milyen jól kitapasztalták, hogy kell Petit vizsgálni. Tény az, hogy ha nem lefogom, csak megfogom, sokkal egyszerűbb mindenkinek. Sajnos ahhoz, hogy a manduláját is meg tudják rendesen nézni, le kellett fektetni és úgy kinyitni a száját, de gyorsan megvoltunk. A végeredmény, hogy a torokgyuszihoz van szájfertőzés és mandulagyulladás. De legalább a füle nem fáj. Így persze érthető a nyűgösség, ha nem jó is. Gondolom fáj a szája és nem tud enni, pedig éhes. A torka is zavarhatja, szóval mindent értek. És így jobb, mert az oktalan önpusztítást nem bírom nézni. Ráadásul autizmusban nem is valószínű. Az ilyesminek oka szokott lenni, max nem jövünk rá. Peti kapott erősebb fájdalomcsillapítót, meg gyógyszert, így remélem gyorsan és könnyebben túl leszünk a nehezén. Addig meg birkózunk. Azért betettem egy kalácstésztát a kenyérsütőbe, hátha jobb kedve lesz tőle mindenkinek.
Majd' elfelejtettem megírni, hogy azt is megbeszéltük, hogy megtanítjuk Petit Á - ra szájat nyitni. Én spatulával akartam, de a Dokinéni azt javasolta, hogy ne forszírozzam, mert ha egy gyerek rendesen nyit szájat, ő nem túrkál bele, csak kukkol. Azt mondta, ő is utálja, ha a szájába nyúlkálnak. Bírom a Dokinénit, még ha hirtelen is néha kicsit.

Jó a vége?

A mai nap borzasztóan indult. Peti úgy ébredt, hogy ütötte verte magát és mindenki mást, aki csillapítani szerette volna. Sejtettük, hogy ez most valami testi okra vezethető vissza, így adtam neki Nurofent. Ezután tényleg kezelhetőbb lett. Biztosan sokszor leírtam már, de ilyenkor annyira jó lenne tudni, hogy mi a baja. Fájhat a feje, a hasa vagy a torka. Tegnap este sikerült addig köhögnie, hogy kidobta a taccsot. Szóval bármi nyűgje lehet, de a gyógyszer úgy látszik segített neki. Panni viszont olyan volt, mint egy kis angyal. Nem volt ruhahiszti, vagy hajhiszti és a kakaóját is szépen itta. Amíg őt elvittem oviba, Anyu volt Petivel. Mikor visszaértem megint volt egy kis rodeó. Végül lefogtam Petit és elmondtam neki, hogy így fogok vele tenni, ha bántja magát. Meglepő módon ezután kicsit kevésbé kopogott a feje. Az oviban tanácsolták még tavaly a nagyon rossz időszakában, hogy blokkoljam a nem megfelelő viselkedést és tegyem egyértelművé, hogy ez rossz viselkedés és ezért ez jár. De azt hiszem, ha engem fogna le így valaki, nemhogy nem nyugodnék meg, hanem még inkább pánikolnék és dühösködnék. Egyébként sem szeretem erő alapján megértetni a dolgokat , bár tény, hogy a cizellált érvelés Petyón nem segít. Ráadásul kaptam már olyan mentorhívást, ahol Petyánál alig néhány évvel idősebb kisfiúról beszélgettünk, akit a mentősök állítottak le. Vagyis nem tudom meddig tud működni ez a dolog, remélem már nem  sokáig lesz rá szükség.
De nem horror bejegyzést akartam sikeríteni. Olyan szép idő van, hogy eldöntöttem, sétálni megyünk. El is indultunk szépen napirendezve az akciót. Peti a kapuban nekiállt a néptáncos hisztijének. Azért hívom így, mert dühében magasra emeli a lábát és toppant, szakasztott mintha verbunkost járna. Mondtam, hogy mutassa mit szeretne. Megfogta a kezemet és elvitt a játszótérre. Beengedtem, mert sejtettem, hogy erről szól a mese. Jó darabig csak a szokásos rugós hintázás zajlott. Én eközben leültem a mérleghintára és Apjával traccsoltam telefonon. Egyszer csak Petya nagy mosolyogva odajött hozzám. Nosza, neki is álltunk libikókázni. Ezután visszament a kedvenc rugós hintájára. Én meg gonosz lévén átültem  a rendes hintába. Mikor nézelődni kezdett, mondtam, hogy jöhet az ölembe hintázni. Egyedül nem tud, ezért az ölembe szoktam venni, lába a lábamon, hogy érezze, hogy hajtom a hintát. Jó nagyot hintáztunk és szépen kapaszkodott, meg nevetett. Ezután (hű de meglepő!) újra a rugós hinta jött, én pedig a csúszdára telepedtem. Kis türelmi idő után a csúszdázás is bejött. Ráadásul Petya kiszúrta, hogy a cipője nyomot hagy a homokban. Megmutattam neki, ő pedig adta a kezembe a lábát, hogy nyomdázzak vele. Ez mondjuk elég auti dolog, de jól szórakoztunk. Megint rugós hinta jött, de a több személyes változat és én is felülhettem. Ez ritkán jön össze, úgyhogy agyba főbe dicsértem Petit. Ezután mondtam, hogy utolsó hinta és megyünk haza. Ahogy kimondtam, hogy haza, Pöttömke fogta magát,  a kapuhoz ment és adta a kezét, hogy induljunk. Ezért megint kapott egy kupac kedvességet. Itthon játszottunk kicsit, majd ebéd. Mázlim volt, mert Anyu csinálta. Reggel nyafiztam neki, hogy ennék valami rendeset és mondta, hogy ő is és olyat csinál, amiből nem lehet keveset. Szóval kaptunk sült husit, meg sült krumplit és ubi salit. Rég nem esett ilyen jól kaja. Végül kávé és citromos nápolyi, ami Petinek jött be. Így most mindenki jókedvű. Pihenőzünk és Petya alszik. Szerintem legalább fél éve nem láttam ilyet tőle.Nekem most jó a kedvem, mert örülök, hogy a pocséknak indult napunk ilyen szép lett. Remélem a délután is jól alakul és nem fog neki többet fájni a bármije.

Peti beteg

Peti menetrendszerűen elkapta Panni vírusait. Az a baj, hogy ha ő beteg, teljesen tehetetlennek érzem magam. Általában közepesen normális egóm ilyenkor átvált kéztördelő gyámoltalan butuskába és alig merek valamit is csinálni. Közben tudom, hogy ezzel túl sokat nem segítek.
Csütörtökön a lovardában is nyűgös volt és nem akart a lovon maradni. Csak pénteken értettem meg  miért. Feltehetőleg ugyanúgy hányingere volt, mint Panninak. Csak vele ellentétben nem tudta velünk közölni.
Egyébként a péntek akár még vicces is lehetett volna, ha az lett volna. Ugyanis reggel késve indultunk, mert Petyó nyűgös volt. szabadkoztam kicsit a kollégáimnak, hogy miért késtem mikor sietnem kellett volna. Mire befejeztem, egyiküket már hívták a gyerkőce bölcsijéből, hogy menjen a picúrért. Tíz percen belül engem is hívott az ovi, hogy Petya lázasodik. Mivel hárman voltunk, nem nehéz kiszámolni a végeredményt. A gyermektelen és így munkaképes kolléganőm aranyos volt és mondta, hogy úgyis mindjárt jön segítség, de végül nem kellett őt magára hagynom Ember megoldott mindent. Elhozta Petit és még Dokinéninél is jártak. Aznap Petya gyakorlatilag egész nap aludt. Azóta eszi a C vitamint és mást nem nagyon. (Na jó, babapiskóta jöhet). Az a baj, hogy rondán elkezdett köhögni, noha szépen szopogatja a torokfertőtlenítőt. Holnap kéne a Dokinénivel megbeszélni, hogy engedi - e Petit oviba, engem meg dolgozni. Üdvös lenne ha mehetnék, de aggódom a köhögés miatt. Ráadásul Peti szívesen megy oviba, mert ott a szuper óvónénik rendesen elfoglalják egész nap. Én nem mindig vagyok jó neki. De betegen akkor sem mehet, hogy fertőzze a többieket. Mindegy, holnap kiderül.
A másik dolog, ami borzolja az idegeimet, hogy a banknak sikerült úgy elhúznia az egyesületünk számlanyitását, hogy az APEH már bírságolni akar. Ha ezt megteszi, gyakorlatilag sehová sem tudunk pályázni, így elég nehéz lenne forrást találni a munkánkhoz. Borzasztóan bosszantó, hogy a más hülyesége miatt mi járjunk rosszul és pláne, hogy tehetetlenül kell várnom, hogy végezzék már el a dolgukat. Udvariasan elnézést kérnek, sajnálkoznak és tovább húzzák az időt. Tegnap még nagyon ideges voltam emiatt, mára valahogy lecsendesült. De azért nem szívesen gondolok arra, mi lesz a többiek véleménye erről az egészről és aki intézte, vagyis rólam. Jó poén, hogy egyesületi elnök vagyok, de ezt én eléggé komolyan veszem, szerintem másképp nem is szabad csinálni.
 Ma kicsit lazább voltam. Sokat üldögéltem, meg játszottam Petivel és egy parti Scrabble.t Anyuval is. Megtaláltam egy régi kalákás vilmosos cd-t is, az is jó nyugtató.

Petya szülinapjáról még nem is írtam. Nagyon jól sikerült. Egész nap jó kedvem volt, tíz centivel a föld fölött jártam. És az óvónénik ehhez is hozzá tudtak tenni. Reggel azzal vártak, hogy elmesélték, milyen ügyes volt előző nap Peti. A számítógép asztal mellett csücsült, amikor leesett az egér. Peti meg odanyúlt és a helyére tette. Tudom nem nagy mutatvány, más hétévesek már gördeszkáznak, de Petyó eddig inkább a széthajigálásban jeleskedett és személyes sértésnek vette, ha valaki megkérte, hogy pakoljon el. Ezért örültünk annyira az önkéntelen visszapakolásnak. Délután meg teljesen elérzékenyültem tőlük. Ugyanis ez az első ovi, ahol Petya olyan ajándékot kapott, ami neki szólt. Az előző helyeken olyan holmikat kapott, amik szerintem senki másnak nem kellettek. A legborzasztóbb egy piros nyúl volt, aminek valamiért elöl van a farka. Tudom, ajándék nyúlnak ne nézd a farkát, de valahogy ez engem nagyon elszomorított. Ítt most egy takonylabdát kapott, aminek még villogója is van. És amikor mondtam az óvónéniknek, hogy örülök és ilyet még sose, akkor mondták, hogy csaltak, mert figyelték a piacon (!) mi tetszik Petinek. Azt hiszem a többi helyen nem jártak vele piacra. De lehet, hogy mégsem ezen múlt.
Egyébként Peti megint fura kicsit. Egyrészt nagyon türelmes, másrészt nagyon nem. Türelmes volt pl, mikor odavitt a könyvespolchoz és kitartóan lökdöste a kezemet. Azt hittem, hogy a legfelső polcon lévő könyvek közül kér és nem adtam neki. Délután visszavitt a polchoz újra és valahogy jobban megláttam, hová néz. Akkor jöttem rá, hogy a "tilos" könyvek alatt van még két Stahl. Odaadtam neki és ő elégedetten elballagott velük. Más helyzetekben viszont olyan, mintha direkt keresné a konfliktust, azután meg nagyon rosszul bírja. Megint fejel, meg veri az oldalát, de ez félig sem olyan borzasztó, mint tavaly. Hétfőn meg Panni ovijában mutatott be olyan hisztit, hogy a csodájára járt mindenki. Igazából nem is tudom miért. Lehet, hogy nem örült, mert nem volt parkolóhely és kőröznöm kellett. Az ovinál egyáltalán nincs roki hely és a korábbi bölcsis tapasztalataim szerint semmit sem jelentene, ha lenne, mindig volna valaki, aki "csak most jött és már megy is".Petinek viszont nagyon nem volt kedve sétálni. Az öltözőben meg szét volt hagyva néhány könyv,amihez persze nem nyúlhatott. Lehet, hogy ez így már sok volt.
Egyébként egyre ügyesebben néz könyveket, ezért felügyelettel megkaphat olyanokat is, amiket eddig nem volt szabad. Ezeket a könyveket nem hozhatja fel az emeletre, így mostanában délutánonként sokat van velünk. Tiszta idill. Ezt most kicsit elrontja, hogy Panni beteg de azért alapból jó a helyzet
Tegnap dokinéninél voltunk Pannival, aki mindjárt öndiagnózissal ment be és közölte a dokinénivel, hogy ő allergiás. A dokinéninek egyébként is jó nevető szeme van, de ettől még inkább az lett. Végül kiderült, hogy régi haverunk a vírusos torokgyula jött újra vendégségbe. Sokadszorra csodálkoztam rá a gyermekorvosi rendelők várójának érdekességeire. Először is kint volt az auti plakát, aminek örültem. Azután ott volt egy halom gyerek, meg a járulékos felnőtt állomány. Sorszám nuku, de régebben mikor volt sem használta senki. Az érdekes az, hogy összesen egy anyukánál volt mesekönyv, játék meg senkinél. Így az unatkozó ivadékok kínjukban a műanyag székeket tologatták a felmenőik meg őket le. És persze az örök kedvencem a ki után ki jött játszma. Én általában megkérdezem ki jött előttem és koncentrálok rá, hogy megjegyezzem. Egy kiskamasz lány néhány baba után közölte, hogy ő csak apapírért jött és bement. Persze a többi régebben várakozó anyuka nem nézte jó szemmel. Panni hallotta a morgolódást és ő is nehezményezte az akciót. Nem szeretem ha zsörtöl, főleg ha nem is gondolja komolyan, csak a közhangulatnak enged. Ezért megbeszéltük, hogy valóban nem szép, hogy a nagylány bement, de gondoljon csak arra, hogy amikor Petyával időpontra megyünk, mi is be szoktunk menni mint megérkezünk. És különben is a dokinéni a főnök, ő mondja meg mit szabad és mit nem,. Ettől helyreállt Panni lelki békéje és néhány anyuka is visszavett a lendületből. Újra végigvettük, hogy ki jön, aztán már jobb volt a hangulat és én rajzolhattam újabb pillangó hercegnőket és teknősöket.
És egy jó híra végére, Peti majdnem teljesen egyedül vette fel a nacóját. Eddig még sosem ment neki a két szár. Most éppen csak ráhúztam az egyik bokájára, a többit ő intézte.

Peti 7

Petyának holnap lesz a hetedik szülinapja. De ő persze ezt sem a szokásos módon csinálja. Pl szerintem nem várja különösebben és nem töpreng az ajándékain. És itt Grétsy Tanár Úrral élve, álljunk meg egy szóra! Merthogy milyen ajeszt kapjon egy hét éves nagyfiú, aki autista. Törtem a fejemet rendesen. A cél ugyanaz, mint a nem auti gyerekeknél, örömet okozni a célszemélynek. De az auti srácok vicces dolgokat szeretnek. Van aki a vonatokat, mások a térképeket, stb. De Petyának nincsenek ilyen módon behatárolható függései, legalábbis én nem tudok róluk. Szereti a szakácskönyveket az igaz és mindent ami fura fényreflexiókat produkál. Ezek szerint egy stroboszkóp pont jó lenne. Vagy egy Stahl összes, mert azt is nagyon szereti. Meg vannak a fura játékai. CD tokok, pezsgős dugó,floppy lemez (legalább valaki még használja valamire), horpadt fém cerkás doboz és még ki tudja miféle kincsek. Hallottam olyan anyukáról is, akinek a kisfia a mindenféle méretű tömítőgyűrűnek örült, így azt kapta valamilyen alkalomra.
Aztán eszembe jutott a nagy fejtörésben, hogy Petyának mennyire tetszett, mikor Panni duplo-t kapott. Végülis ennek ő is örül és ha megubja bemehet a nagy dobozba, gyarapítva a közös készletet. Meg kap néhány gyerekkönyvet, mert azokat vitán felül bírja. Főleg a valamilyen tematikára épülőket, mint színek, számok, formák, ilyesmi. Tök véletlen sikerült kiválasztani két strapabíró darabot. A legtutibb egy nagy halom IKEA katalógus lenne, de azt nem volt energiám felkutatni és azt hiszem így is örülni fog.
Holnap viszünk az oviba tortát is, én készítettem. Cukrász tortára most nem annyira volt időm, a tescósban pedig nem nagyon bízom. Túró rudi tortát csináltam és még most is izgulok, hogy kellően megdermed - e, vagy holnap kifolyik a formából és vihetek egy csomag kekszet. Egyébként ezt is Petya egyik kedvenc szakácskönyvéből készítettem, tehát kimásoltam a receptet, mielőtt pankráció lett volna a konyhában. Az itthoni torta még kidolgozás alatt van. Feltehetőleg végül bolti vacak lesz. Megfigyeltem, hogy a csibéknek nincsenek ezzel kapcsolatban túlzott aggályaik. Nem érdekli őket, hogy mennyi mű cucc van benne.Nagy legyen kenhető és édes. Ezek a torta legfőbb paraméterei. Én ugyan kitaláltam, hogy készítek sajttortát, ami torta alakú, de sajt, virsli szalámi meg ubi van benne, de azt hiszem ha ezt megcsinálom, levernek, mint a parasztlázadást. Ember hümmög és nem tudja, Panni teljesen boldogtalan az ötlettől, az ünnepelt meg ugye nem túl bőbeszédű. Csak tudom, hogy nagyon szereti a sajtot. :-)

Egyébként a hét meseszám nem? Emberrel néhány nap múlva lesz a tizennegyedik évfordulőnk. Az meg kétszer hét. Nesze neked számmisztika!

fafitnesz

Ma ezen az őszön először befűtöttünk. Biztosan írtam már, imádok tüzet rakni. Szeretem a fa illatát és, hogy attól van meleg, hogy én csinálom. Tényleg másmilyen, mintha gáz lenne. Hagyományosan idén is túlfűtöttem elsőre a házat, de most biztosan senki nem fázik. Ráadásul a favágás különösen alkalmas a negatív érzelmek levezetésére.Ebből kifolyólag estére már sokkal kedvezőbb volt itthon a hangulat. A tennivalóim jó részének a végére jártam, de azért persze maradt még. Mindenesetre tisztességes mennyiségű tiszta ruhát állítottam elő, bevásároltam és tankoltam és jelentős adag űrlapon bizonyítottam újra, hogy Petya még mindig autista, mi pedig még mindig csórók vagyunk. Csináltam egy nagy kupac szendvicset is. Holnapra maradt a lakás glancolása. Gondolom péntekre a végére érek, hogy szombaton kezdhessem az elején. Sajnos egy mentorlevél is csúszik, de nem szeretnék hülyeségeket írni, inkább még egyszer utánanézek annak, amit nem tudok biztosan. Remélem holnap este már belefér.
Viszont Ember délután elvitte az aprókat sétálni, hogy nyugodtan pakolászhassam a mindenféle csekkeket. És csodák csodája, Petya nem dühöngött. Jó fej volt a délután további részében. Este lejött Thomas - t nézni velünk és mivel a kedvenc fotelját előzőleg teleborította építőkockával, elpakolt. Eddig sosem pakolt ennyire jókedvűen és magától, úgyhogy nagyon megdicsértem, aminek ő örült. Végül úgy néztük a mesét, hogy fogta a kezemet. :-) Most meg mellettem alszik, ami biztos nem jó, de legalább ágyban van és nem babzsákon. .

Peti a boltban

Tegnap Petya nagyon ügyes volt. Ugyanis boltba jött velünk. Nem terveztük előre, hogy szombat délelőtt boltolunk, csak így alakult. Embernek el kellett menni anyagot venni a munkájához és persze Pannit is vinni akarta. Peti ott téblábolt körülöttük és nyilvánvalóan nem szeretett volna kimaradni a dologból. Így aztán mindenféle előrejelzés és tervezés nélkül felöltöztettük és elvittük a dekor boltba, meg hazafelé egy Aldiba. Nem Peti miatt nem szoktunk vele boltba menni. Már régóta tudom, hogy ez Petinek megy, az óvónénik mondták.  A hiba az én készülékemben van. Nem arról van szó, hogy szégyellem Petit, hanem hogy nagyon nem szeretném olyan helyzetbe hozni, amiben nem érzi jól magát. A túlféltés tipikus esete. De úgy látom lassan helyre áll az optikám és ez Petinek is jó lesz.
Délután sajnos megint volt ronda hiszti, meg a kocsiból kiszállásnál is amikor hazaértünk. Ettől persze én elég ideges és feszült vagyok, ami nem tesz jót az itthoni hangulatnak. Talán emiatt vitatkoztunk ma reggel össze Emberrel. Mivel ez nálunk nem tipikus, eléggé megvisel. Meg az is, hogy túl sok elintéznivalóm van. Délelőtt letudtam neten a népszámlálást, meg még néhány dolgot. Délutánra maradt a MÁK-os (és ez nem süti) és a Gyeremkvédelmi kedvezményes papírka, meg a szokásos vasárnap délutáni készülődés. Már egy ideje el szeretném vibbi Pannit moziba, de most hétvégén sem sikerült. Míg én intézem a család üzemeltetési gondjait, Pani tévézik, Peti meg az emeleten foglalja el magát. És neki a végtelen szabadidő nem túl szórakoztató.
Érdekes, hogy a mai vacak hangulatot hogyan veszik ők le és próbálják megoldani. Panni pl tegnap este kitalálta, hogy süssünk sütit és ez jó ötlet volt. Ebben a szürke borongós időben tényleg jót tesz egy kis kakaós barackos muffin. És a sülő süti illatától még a lakás is melegebbnek tűnik. Peti azzal lepett meg, hogy amikor hallotta, hogy vitatkozunk Apjával és utána feljöttem hozzá, odavitt a hintalóhoz, szembe fordított és rátette a kezemet a ló fogantyúira. Már rég nem kérte, hogy így lovagoljunk.
De mielőtt ezt az írás teljesen elönti a kinti szürkeség gyorsan megírom, milyen vicceset csinált Petya nemrég. Öltözésnél egyre több dolgot csináltatok vele. (vetkőzésnél már csak szóval kell segíteni) Egy alkalommal mondtam neki, hogy dobja a pelust a szemetesbe. Feltehetőleg csak a dobd szót értette, mert megfogta a pelust és szépen akkurátusan a szoba közepére hajította, mint a labdát szoktuk, majd távozott, mint ki dolgát jól végezte. :)

Néma gyereknek az anyja se?

Peti tegnap megint bemutatta a legordénárébb karmolós, harapós hisztijét. Már rég nem láttam tőle ilyet, ezért nagyon elszomorított. Lefogtam, míg meg nem nyugodott és viszonylag könnyen kijött belőle, de azért jobban fájnak a karmolások a kezemen az indokoltnál és eléggé nehezen verem ki az esetet a fejemből. Gyurmáztunk és ügyesen kérte képpel a gyurmát, de mikor látta, hogy nincs több, behisztizett.
Ember szerint túldrámázom a dolgot és igaza lehet. Mindazonáltal nagyon nehéz ez Petivel. Napok óta feszült és könnyen elveszti a türelmét. Nagy valószínűséggel egyszerűen csak az időjárás változását érzi. De hogy lehetnék teljesen nyugodt egy olyan gyerek mellett, aki nem tudja megmutatni, hogy mi zavarja. A probléma ugyanis nem az, hogy nem beszél, hanem, hogy nem kommunikál olyan szinten, hogy tudjam mi a baj. Merthogy a mondás szerintem sántít. A néma gyereknek érti az anyja a "szavát" hiszen jelbeszéddel meg tudja mutatni, mi bántja. Petyát nagyjából három éves kora óta próbáljuk rávezetni arra, hogyan segíthetnének neki a képek és nagyon sokat haladtunk is a témában, de még van hová fejlődni. Addig amíg ez nem lesz tökéletes, autista gyereknek az anyja nem mindig érti a szavát.

vicces egybeesés

Tényleg vicces. Ma beszélgettem az egyik férfi kollégámmal arról, hogy mi mindennel foglalkozunk a munkánkon kívül. Ennek során mondtam neki, hogy a férj a legjobb dolog az életben. Ezek után Ember hazaesett fáradtan és azt mondta, hogy a legjobb dolog a világon a feleség. :-) Persze mondhattuk volna mindketten egymástól függetlenül azt is, hogy szeretjük a kőrözöttet, de az nem olyan poétikus, hogy a fejemben maradjon. De ma ilyen kis érzelgős napom van. Erről is Ember tehet, mert reggel örült neki, hogy rend van, meg kaja, meg tiszta ruha és ezt még szóvá is tette.
Egyébként Petya is hozzá tett a mai napomhoz, mert kétszer is extra ügyes volt. Reggel, mikor vittük Pannit oviba, kirámoltam a zsákját, mert véleményes volt, hogy ott az összes pulcsija és hosszú gatyája. Nyertem, tényleg ott volt. Petya meg türelmesen kivárta, amíg összebogarászom a cuccokat. Ez tőle komoly teljesítmény, úgyhogy meg is dicsértem. A második ügyesség délután volt. Váltanom kellett néhány szót az óvónénivel, miután megérkeztem érte. Peti szépen lepacsizott velem (Ő  így köszön ) és kiment a szekrényéhez, levette és a helyére tette a váltócipőjét és türelmesen várt. Ez egy éve még nem ment. Szóval örülök.
Pannika már napok óta transzban van, hogy csütörtökön tornaóra. Sajnos vagy nagyok, vagy kicsik az itthon található tornacipők, így vennem kellett neki egyet. Kicsit hisztizett a boltban és itthon, mert nem vettem neki "szuper motort" ami egy háromszáz forintos vacak, de végül megegyeztünk, hogy lerajzolja a Télapónak és lehet, hogy az majd hoz neki. De mikor tudok visszalógni megvenni?

kis kiegészítés

Amint az előbb már írtam, Peti hős volt a nem mindennapi helyzetben. De Panni is a szívembe lopta magát (már eddig is ott volt, tehát ez bravúr). Miután az ő oldalán egy gyorshajtó taxis becsapódott a kocsinkba, ő azt kérdezte, hogy a figyelmetlen taxis bácsi meg fogja - e ígérni a rendőröknek, hogy többet nem csinál ilyet. Ez nála ennyi. És tényle, Olyan nehéz lenne megígérni és nem csinálni?
Lehet, hogy kicsit szentimentális vagyok. Miután Ember hazaért, az ijedelmet a hűtőben maga sem tudja mire váró pezsgővel kúráltuk, ami becsülettel a fejembe szállt és ráadásul úgy csuklok tőle, hogy nem tudok aludni, így netezek. de legalább találtam egy jó blogot. Felső fokon az autizmusról - Gyurka guru tanításai

szülőklub és ami utána jött

Ma volt a szeptemberi szülőklub. Sajnos a maga idején (szeptember utolsó hétfőjén ) nem tudtuk megtartani, ezért volt ma. Ketten voltunk DÉ-vel, de így sem volt haszontalan a találkozó. A család szokás szerint bejött értem Elindultunk haza, úgy terveztük, DÉ-t is hazadobjuk. El is indultunk és kezdtünk beszállni az autóba. És Thomassal szólva "Ekkor megtörtént a baj" Nyitva voltak az úttest felőli ajtók, mert Pannit a járda felől nem lehet beültetni a hátsó ülésre, plusz még én is hátulra kászálódtam be. Szerencsére Panni ajtaja jobban be volt hajtva, mint a vezető melletti. Azért szerencsére, mert egy figyelmetlen, ám gyors taxis nekirongyolt a nyitott ajtónak. A kocsit rádobta Ember lábára, de megint csak szerencsére azt hiszem nem lett nagyobb baja. Igazán ekkor még nem voltam dühös, mert az ember kiszállt a taxijából és azt motyogta, hogy nem érti. Komolyan akkor akadtam ki, mikor azt kezdte pedzegetni, hogy rányitottuk az ajtót. Megint csak szerencsére az egész egy kocsma előtt zajlott és ott többen rászóltak, hogy látták, hogy mi történt, a kocsi ajtaja percek óta nyitva volt. Azon is megakadtam kicsit, hogy jó sokat kellett várnunk a rendőrökre, de nem jött oda elnézést kérni. A taxisok jöttek mentek, de ez a muki csak telefonálgatott. Végül pont a legjobbkor megérkezett Nagyapó és kimentett minket a helyzetből. Peti épp kezdte unni, hogy ül egy kocsiban, ami nem megy. Egyébként egy hős volt. DÉ is, mert ő is ott maradt Emberrel, hogy tanúsítsa, hogy mi történt. Az egyik kisfiának ma van a szülinapja, biztos nem így tervezték az estét. Ember még nem ért haza. félek, hogy holnap nagyon fáradt lesz- Egyébként tök kedves emberek is voltak. Látták az ablakból mi történt és mondták, hogy felmehetünk hozzájuk ha a gyerekek éhesek, vagy vécére kell menniük, vagy ilyesmi. Persze most megint borul minden, úgyhogy a fejemben vadul mondja a GPS, hogy újratervezés, de ehhez már Ember is kell. Petya meg tegnap is sokáig fenn volt és most megint hangosan kántál. Remélem lassan kidől.

Peti ügyes, az óvónéni kedves

Tegnap nagyon kedves dolog történt. Peti óvónénije felhívott, hogy elújságolja, milyen ügyes volt pénteken Peti. Tette mindezt szombaton a saját idejéből, mert félt, hogy hétfőre elfelejti, pénteken meg nem találkoztunk, mert ő volt reggel, délután már nem volt ott, mire mi odaértünk. És ez nem egy drága szuperovi, hanem egy teljesen állami. Egyszerűen ilyen rendes az óvónéni.
Szóval az történt, hogy pénteken valamilyen foglalkozás volt, amiben sorra következnek a gyerekek. Peti helye a szélen van, hogy ne legyen körülötte túl sok gyerek. Nagyon szeretett volna már sorra kerülni, ezt látták rajta, de a helyén maradt és szépen várt. Petitől már ez is komoly teljesítmény, mivel rendes autistához méltó módon nem szereti ha nem tudja, hogy meddig tart valami, adott esetben a várakozás.
Az előtte következő kislányt hívták, hogy menjen, mert ő jön, de nem ment. Peti ezt egy darabig tűrte, majd finoman megindította, megtolta a kislányt. Először azt hitték véletlen, de a következő körben újra megtörtént. Ez Petitől nagyon nagy dolog, úgyhogy folyton eszembe jut és örülök neki. (Meg az óvónéni kedvességének is.)