Petya szülinapjáról még nem is írtam. Nagyon jól sikerült. Egész nap jó kedvem volt, tíz centivel a föld fölött jártam. És az óvónénik ehhez is hozzá tudtak tenni. Reggel azzal vártak, hogy elmesélték, milyen ügyes volt előző nap Peti. A számítógép asztal mellett csücsült, amikor leesett az egér. Peti meg odanyúlt és a helyére tette. Tudom nem nagy mutatvány, más hétévesek már gördeszkáznak, de Petyó eddig inkább a széthajigálásban jeleskedett és személyes sértésnek vette, ha valaki megkérte, hogy pakoljon el. Ezért örültünk annyira az önkéntelen visszapakolásnak. Délután meg teljesen elérzékenyültem tőlük. Ugyanis ez az első ovi, ahol Petya olyan ajándékot kapott, ami neki szólt. Az előző helyeken olyan holmikat kapott, amik szerintem senki másnak nem kellettek. A legborzasztóbb egy piros nyúl volt, aminek valamiért elöl van a farka. Tudom, ajándék nyúlnak ne nézd a farkát, de valahogy ez engem nagyon elszomorított. Ítt most egy takonylabdát kapott, aminek még villogója is van. És amikor mondtam az óvónéniknek, hogy örülök és ilyet még sose, akkor mondták, hogy csaltak, mert figyelték a piacon (!) mi tetszik Petinek. Azt hiszem a többi helyen nem jártak vele piacra. De lehet, hogy mégsem ezen múlt.
Egyébként Peti megint fura kicsit. Egyrészt nagyon türelmes, másrészt nagyon nem. Türelmes volt pl, mikor odavitt a könyvespolchoz és kitartóan lökdöste a kezemet. Azt hittem, hogy a legfelső polcon lévő könyvek közül kér és nem adtam neki. Délután visszavitt a polchoz újra és valahogy jobban megláttam, hová néz. Akkor jöttem rá, hogy a "tilos" könyvek alatt van még két Stahl. Odaadtam neki és ő elégedetten elballagott velük. Más helyzetekben viszont olyan, mintha direkt keresné a konfliktust, azután meg nagyon rosszul bírja. Megint fejel, meg veri az oldalát, de ez félig sem olyan borzasztó, mint tavaly. Hétfőn meg Panni ovijában mutatott be olyan hisztit, hogy a csodájára járt mindenki. Igazából nem is tudom miért. Lehet, hogy nem örült, mert nem volt parkolóhely és kőröznöm kellett. Az ovinál egyáltalán nincs roki hely és a korábbi bölcsis tapasztalataim szerint semmit sem jelentene, ha lenne, mindig volna valaki, aki "csak most jött és már megy is".Petinek viszont nagyon nem volt kedve sétálni. Az öltözőben meg szét volt hagyva néhány könyv,amihez persze nem nyúlhatott. Lehet, hogy ez így már sok volt.
Egyébként egyre ügyesebben néz könyveket, ezért felügyelettel megkaphat olyanokat is, amiket eddig nem volt szabad. Ezeket a könyveket nem hozhatja fel az emeletre, így mostanában délutánonként sokat van velünk. Tiszta idill. Ezt most kicsit elrontja, hogy Panni beteg de azért alapból jó a helyzet
Tegnap dokinéninél voltunk Pannival, aki mindjárt öndiagnózissal ment be és közölte a dokinénivel, hogy ő allergiás. A dokinéninek egyébként is jó nevető szeme van, de ettől még inkább az lett. Végül kiderült, hogy régi haverunk a vírusos torokgyula jött újra vendégségbe. Sokadszorra csodálkoztam rá a gyermekorvosi rendelők várójának érdekességeire. Először is kint volt az auti plakát, aminek örültem. Azután ott volt egy halom gyerek, meg a járulékos felnőtt állomány. Sorszám nuku, de régebben mikor volt sem használta senki. Az érdekes az, hogy összesen egy anyukánál volt mesekönyv, játék meg senkinél. Így az unatkozó ivadékok kínjukban a műanyag székeket tologatták a felmenőik meg őket le. És persze az örök kedvencem a ki után ki jött játszma. Én általában megkérdezem ki jött előttem és koncentrálok rá, hogy megjegyezzem. Egy kiskamasz lány néhány baba után közölte, hogy ő csak apapírért jött és bement. Persze a többi régebben várakozó anyuka nem nézte jó szemmel. Panni hallotta a morgolódást és ő is nehezményezte az akciót. Nem szeretem ha zsörtöl, főleg ha nem is gondolja komolyan, csak a közhangulatnak enged. Ezért megbeszéltük, hogy valóban nem szép, hogy a nagylány bement, de gondoljon csak arra, hogy amikor Petyával időpontra megyünk, mi is be szoktunk menni mint megérkezünk. És különben is a dokinéni a főnök, ő mondja meg mit szabad és mit nem,. Ettől helyreállt Panni lelki békéje és néhány anyuka is visszavett a lendületből. Újra végigvettük, hogy ki jön, aztán már jobb volt a hangulat és én rajzolhattam újabb pillangó hercegnőket és teknősöket.
És egy jó híra végére, Peti majdnem teljesen egyedül vette fel a nacóját. Eddig még sosem ment neki a két szár. Most éppen csak ráhúztam az egyik bokájára, a többit ő intézte.