Tegnap nagyon kedves dolog történt. Peti óvónénije felhívott, hogy elújságolja, milyen ügyes volt pénteken Peti. Tette mindezt szombaton a saját idejéből, mert félt, hogy hétfőre elfelejti, pénteken meg nem találkoztunk, mert ő volt reggel, délután már nem volt ott, mire mi odaértünk. És ez nem egy drága szuperovi, hanem egy teljesen állami. Egyszerűen ilyen rendes az óvónéni.
Szóval az történt, hogy pénteken valamilyen foglalkozás volt, amiben sorra következnek a gyerekek. Peti helye a szélen van, hogy ne legyen körülötte túl sok gyerek. Nagyon szeretett volna már sorra kerülni, ezt látták rajta, de a helyén maradt és szépen várt. Petitől már ez is komoly teljesítmény, mivel rendes autistához méltó módon nem szereti ha nem tudja, hogy meddig tart valami, adott esetben a várakozás.
Az előtte következő kislányt hívták, hogy menjen, mert ő jön, de nem ment. Peti ezt egy darabig tűrte, majd finoman megindította, megtolta a kislányt. Először azt hitték véletlen, de a következő körben újra megtörtént. Ez Petitől nagyon nagy dolog, úgyhogy folyton eszembe jut és örülök neki. (Meg az óvónéni kedvességének is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése