meglepi

Ma munkaügyből kifolyólag nagyon fáradt és szomorú voltam, mikor estefelé hazaértem. Azt gondoltam, ez már így is marad, mert van az a fajta mélységes elkeseredettség, ami sokáig kitart. Amint hazaértünk, megcsörgetett Öcskös, hogy menjek át hozzájuk, mert Anyunak segíteni kell valamit. Átmentem, de nem voltam túl lelkes, magamban filóztam, mi jöhet még és reméltem, hogy nincs baj, bár a mai napba még az is beleférne. Erre ott ült Anyu ágyán a másik tesóm, aki Kanadában él és nem láttam több mint nyolc éve!!!!! Nem tudtam, hogy jön, teljes meglepi volt. Először nem is hittem a szememnek, aztán átrángattam hozzánk, ahol Peti az ölébe ült és Panni is örült neki, noha sosem látták még élőben. Olyan nagyon boldog voltam, amilyen szomorú előtte. Csak egy hétig marad, de most annak örülök, hogy egyáltalán látom, beszélgethetek vele és főzhetek neki. És megint elgondolkodtam, hogy ki a nagy rendező, aki az életünket ilyen furán rendezi. Minden esetre: Köszönöm!