Mindennapjaink egy kedves és szeretnivaló autista kisfiúval,egy gyönyörű kislánnyal, egy zenész apukával és egy mérsékelten házias anyukával. Internetes feljegyzéseimmel nem titkolt szándékom segíteni a hasonló helyzetben lévő szülőknek,elvégre jó tudni,hogy mást is szorít a cipő:))) Önkéntes mentorszülőként hivatalos minőségben is szívesen segítek azoknak, akik ezt kérik. Elérhetőségeim a többi mentoréval együtt megtalálhatók a www.esoember.hu oldalon
2011. november 13., vasárnap
ami az előzőből kimaradt
Ezt a szép képet Panni rajzolta. Kérdeztem, hogy mi ez, mondta, hogy Peti a bábszínházban a színpadon, mikor fellép. Mondtam, hogy sajnálom, hogy ezt nem láttam, mire közölte velem, hogy ő sem, meg Apa sem és senki sem, de azt gondolta örülni fogok neki, hát lerajzolta. Tényleg örültem. Ez a telefonomon a háttérkép. :)
Este fürdetésnél is viccesek voltak. Peti ült a kádban, Panninak meg vécére kellett mennie. Egyszer csak hallom, hogy magyaráz a Petinek. Peti tudom, hogy te autista vagy, de az emberek a vécébe szoktak pisilni, meg kakilni és te okos vagy, te is oda tudnál. És ezt így csicseregve kedvesen kislányhangon, mint a vízfolyás. Peti meg az egyik szokásos artikulálatlan hangsorával felelt. Tisztára, mint Csubakka. De nagyon édesek voltak. Szerintem frankón értették egymást. Nem kellenek ehhez mindig szavak :)))) Délután is ment a bújás, mg Peti véletlenül meg nem húzta Panni haját. Ettől persze megijedt és ment a hintalóra megnyugodni. Panni elég gyorsan megértette, hogy mi az ábra. Odaballagott Petyához és közölte, hogy nem haragszik, csak fájt a hajhúzás. Nemsoká megint szent volt a béke. Szóval ez szép nap volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése