A héten Peti olyan mennyiségben és minőségben produkálta az auti furcsaságokat, hogy néha már csak röhögni tudtam az egészen. Ez persze bizonyíték lehet arra, hogy milyen érzéketlen (fridzsider) anya vagyok, vagy arra, hogy nevetés nélkül már rég megőrült volna az egész család. Leírom, aztán mindenki döntsön kedve szerint.
Kedden kezdődtek az események. Ember rajzolni ment, így én voltam este a csibékkel. Nagyon büszke voltam magamra, mert szép esténk volt. Korán vacsiztunk és Peti gyorsan meg is fürdött és feljött az emeletre. Azt gondoltam, amíg Panni is megfürdik, Peti félig el is alszik. Csak azzal nem számoltam, hogy Petya valahogy hozzájutott az áztató por dobozához és azt ütögette boldogan a szokásos kézmozdulatával. Őt elbűvölte a doboz hangja és ügyet sem vetett a dobozból diszkréten hulldogáló granulátumra. Ebből kifolyólag az estét megnyugtató és zsongító hangú porszívózással zártuk, amihez a mosógép adott ízléses aláfestést, mert Peti a kedvenc babzsákfoteljét is beterítette mosószerrel.
Mindezek ellenére Petya szerda reggel korán ébredt. Ahogy ilyenkor szokta, lófrált kicsit, aztán lefelé indultak Apjával, hogy a náluk lényegesen lustább lányoknak kávét és kakaót készítsenek, illetve, hogy némi reggelit vegyenek magukhoz. A férfiúi összetartozás jegyében Apja a nyakában vitte le Petit a lépcsőn. Az egyik szegény lépcsőlap meg nem bírta a két meglett férfiember súlyát és leszakadt. Ezt ők konstatálták, majd nekiláttak a reggeli teendőiknek. Peti többször is megpróbált fel és lejönni, láthatóan érdekes volt neki a lik. Amikor erre ráunt, bevonult a gardróbba. Ott van egy zacskónyi cipő, amit valahová el kéne pakolnom. Amíg én nem kezdek vele valamit, Peti pakolássza, ha nincs jobb dolga.
Én a fiúknál sokkal hektikusabban reagáltam a leszakadt lépcsőre és egyáltalán arra, hogy már megint kelni kell stb. Nekikezdtem a készülődésnek, öltöztetés, tornacucc, reggeli, ki hová megy, meg ilyenek. Fél szemem a lukon volt, bár zártuk az emeleti gyerekrácsot, nehogy gond legyen. Felszaladtam valamiért és láttam, hogy Petya valami apró szőrös cuccot pöszörgetve ballag ki a gardróbból. (ugyanúgy, mint a dobozt, vagy bármit ami felkelti az érdeklődését) Ráfókuszáltam az összes dioptriámat és rémülten láttam, hogy egy halott egérrel játszik. Szegény boldogtalan néhány napja már motozott a gardróbban és gondolom végül Findusz megfogta. Peti meg csak azt látta belőle, hogy valami új, érdekes tapintású cucc. Ugyanúgy bánt vele, mint a tükördarabbal, cédétokkal, plüssjátékkal, vagy akármivel. Fogalma nem volt róla, miért kiáltok rá és miért vesszük el ezt az izgis valamit és hajítjuk ki a kertbe. Rendes gyerek, tudomásul vette, hogy ennyire rugalmatlanok vagyunk játék tekintetében. Megvígasztalta magát a nemrég kapott plasztik kártya csomaggal. Ez lett a gond, mert ezeket a kártyákat ütögette és nézegette még akkor is, mikor lehívtam öltözködni. Természetesen résen álltam a hiányzó lépcsőnél, de pont hátraszóltam valamit Panninak, aki hol máshol lábatlankodott volna. Peti a kártyái bűvöletében sehová sem nézve rutinból a lukba lépett. Hiába próbálgatta egész reggel, a lépcső ott szokott lenni, hát odalépett. Szerencsére nem esett nagyot, alatta volt a mosógép. Én láttam, hogy a semmibe lép, de megfogni már nem tudtam Jó nagyot kiáltottam, szerintem ez ijesztette meg igazán. Innentől kezdve egy darabig elég sárkányos volt a hangulata, amit meg is értek. Egy darabig az enyém is az volt. Délután Ember negyedóra alatt megcsinálta a lépcsőt és Peti sem fél közlekedni rajta, úgyhogy ez végül is hepiend.
Egyébként az egér volt az a pont, ahol már elröhögtem magam. Ember azt hitte ugyanis, hogy valami rettentő dolog történt, mert én nem szoktam kiabálni. Az élő egerekkel nincs is semmi bajom, pláne ha a szomszédos üvegházban maradnak és nem jönnek hozzánk. De a szegény döglött egérke Peti kezében több volt, mint amit reggelente el tudok viselni.
Azóta viszonylag nyugi van, bár Peti néha türelmét veszíti és olyankor rondán bánik magával. A térdei tiszta zöldek, alig győzzük kenegetni. Tegnap este megint eljutottam odáig, hogy lefogtam őt. Egyre inkább úgy érzem, hogy sokat nem segítek vele. Ha én ki lennék borulva és még jól le is fognának, nem hiszem, hogy jobban viselkednék tőle. Bár utána már nem bántotta magát tovább.
Egy lehetsége ok, hogy már megint mozog egy foga. Az egyik felső első. Egyébként is fura, most például laszik, ami igen ritkán fordul elő. Remélem nem lesz beteg. Majd meglátjuk.
Azt is meg akartam írni, milyen szerencsés lehet, ha az embernek olyan auti gyereke van, mint Peti. Ő ugyanis ördög és pakol. Tegnap az egyik olyan fiókot kerítette sorra, amibe kb 5 éve nem néztem be. Mikor pakoltam vissza, találtam egy csomó régi levelet még diákkoromból. Nélküle sosem vettem volna elő őket. Egy csomó szép emlék eszembe jutott. Tiszta haszon nem igaz? Ehhez képest elenyésző a visszapakolással járó bosszúság:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése