Fáradunk

Most már alaposan benne vagyunk a nyárban és igazam volt, tényleg fárasztó. Sok dolgot elterveztem, hogy kipróbálunk Petivel és persze megint csak a töredékét sikerül megvalósítani. Pl régóta tervezem, hogy bevonom Petit a ház körüli teendőkbe, de eddig ezzel nem nagyon haladtunk. Most is csak kis eredmények vannak, de vannak.
Az egyik ilyen apró csoda a hajtogatás. Petinek készítettem fázisfotókat a póló összehajtogatásáról és azokkal kezdte megtanulni, hogyan is kell ezt csinálni. Viszonylag ritkán fogom be erre, mert őszintén szólva baromira lassan haladunk és általában sietve megcsinálom ezt is, csak legyen kész. Ha Petyussal csináljuk, egyik kosárban a hajtogatni való, az asztalon dolgozunk és a másikba tesszük a kész műveket, szóval elég időigényes. Ja és alapvetően ilyenkor is az én kezem dolgozik, mert Peti egyszerűen nem tud olyan finomat mozdítani a sajátjával, ami egy póló hajtogatásához kell. Vagyis az én kezemmel hajtogat.
Nem is ez a lényeg, hanem, hogy a napokban jogosnak vélt dühében elkezdte kihajigálni a kosárból az összehajtott tiszta ruhát. Én meg nagyon dühös lettem és szépen összehajtattam vele. Képek, meg minden egyéb nélkül. Működött. Hiába volt dühös, benne volt a mozdulat a kezében. Megcsinálta, én meg megdicsértem.
Ugyanígy vagyunk a söpréssel és felmosással. Peti még mindig nagyon szereti szétszórni a dolgokat, én meg rettentően unom a takarítást utána. Ezért elkezdtem megtanítani, hogy söpörjön szépen össze, ha malacólat csinál. Egészen sajátos egy kezes technikája van, de alakul. A lapátra pl profin felsöpri a cuccot. A felmosás dettó, a szétköpködött innivalókat takarítja maga után. Itt néha szépen bele is rúg a felmosóba, ami tényleg nagyon vicces, szóval erősen kell koncentrálnom, hogy ne röhögjem el az egészet.
Amiben profi, az a tésztanyújtás és ma zöldséget is hámozott, meg szeletelt. Sokszor keverget is dolgokat, csak itt sem túl finom a keze, ilyenkor jut mindenhová az ételből. Viszont látom, hogy igyekszik, szeretné ezt csinálni.
Tetszik neki a konyha, csak ennek negatívumai is vannak. Ha nem figyelek oda és nem takarom le a készülő ételt, bizony ő is kreatívkodik kicsit. Pl beledob némi kolbászt a vanília sodóba. Tisztára, mint a Lecsóban a levesfőzés. :)
Nagyon szereti a fűszereket, és keresi az alkalmat, hogy játszhasson velük, meg bekajálhassa őket. Ma este szegfűszeget evett, ami döbbenet, mert én biztos nem tudnék elrágni magában egy csomó szegfűszeget. Borzasztó erős az íze.
Egyébként ezek a tevékenységek mindig rövidek, néha csak néhány másodperc, de szerintem akkor is szuper. Olyasmi, amit együtt tudunk csinálni és végre dicséret jár érte.
Vannak persze gondok is, hogyne lennének. A sikítozás, a kutyafóbia és úgy általában a kiskamaszkor.
Sajnos a sikítozás velünk van és nagyon keveset tudunk tenni vele (ellene?) Látjuk, hogy ha nem engedünk valamit, akkor ez a reakció. Meg ha unatkozik, vagy ha fáj valami, szóval sokszor. Persze igyekszünk megoldani a helyzetet, de nem egyszerű. És nem tudom ki próbálta már, de egy masszívan végigsikoltozott nap után nagyon nehéz kedvesnek és türelmesnek lenni. Nekem sajnos nem is mindig megy mostanában és ezt nagyon bánom. Ott van pl a szabály, hogy a kertben nem szabad sikoltozni. Ha Petyus ezt teszi, be kell jönnie a házba. Fogalmam sincs, mit gondolnak a szomszédaink, de kezdem komolyan sajnálni őket. Mindig megnézem Petit ilyenkor, nem csípte - e meg valami, vagy nincs - e tüske benne, de sokszor nem látok okot.
Sajnos a kutya is sikoltozást eredményez, ami miatt nagyon nehéz döntést fontolgatunk. Félő, hogy új gazdát kell neki keresnünk, szóval ha valaki szeretne egy jó fej, szetter természetű, négy éves ivartalanított és csipezett középtermetű ebet, ne habozzon, szóljon nekem. Ja, fél a vihartól és a tüzijátéktól, ilyenkor be kell engedni. (Ettől Peti ordít és néha fejel is, szóval nehéz szitu)
A kamaszkori akaratoskodás ezek mellett már normálisnak tűnik, de persze auti módban ez is. Ma pl azért hisztizett fél délelőtt, mert nem kaphatta meg az összes csokis müzlit. Ezzel kapcsolatban megint át kellett vennem magammal a hisztivel kapcsolatos régi döntést, hogy szembe megyünk vele. Nagyon könnyű lett volna neki odaadni, amit akar, de mennyire! Aztán szépen megszokná, hogy mindent megkaphat és elvehet és soha, sehová nem tudna beilleszkedni emiatt. Hát ment az izmozás, de elég fárasztó volt.
Közben meg munka mindkettőnknek. Úgy terveztem, hogy augusztus közepéig nem nagyon dolgozom, de ez nem jött össze, mert a legtöbb pályázatot, amit beadtunk, megnyertük, így viszont nem tudok lazsálni. Embernek is sok a munkája, szóval megy az idő tetrisz.
És történnek jó dolgok is, amik nem ennyire Peti központúak. Ha már említettem a szomszédokat, kitérek rájuk kicsit bővebben. Az utcánkban az egyik család még nyár elején hívott minket bográcsozni, mi meg szabódtunk, hogy ne, mert Petivel ugye sok a gond, de azt mondták, hogy nem bánják és tényleg kedvesek voltak, szóval bográcsoltunk. Azóta néha összejárunk és tényleg nem nagyon zavarja őket Peti, szóval ez jó.
A másik vicces az a szomszéd, aki valahogy sose köszönt, azt hittük nem kedvel minket. Ez akkor oldódott, mikor találkoztunk az utcán és megszeretgettük a kutyusát. Mindketten kutyások vagyunk, teljesen ösztönös volt, de megtörte a jeget. Mikor a kocsink elromlott a szomszéd azonnal jött segíteni, egészen meghatódtam tőle. A pont az i - n az volt, mikor megjelent egyik nap egy nagy zacsi szőlővel, hogy hozta a gyerekeknek. Teljesen kész voltam .Egyáltalán nem vártam semmilyen kedves gesztust, hiszen évek óta hallgatja, hogyan ordít Peti. Egyébként Peti akkor is pont kiabált és láthatóan nem bántotta senki.
Vicces még a hintaágy, amit Anyu szerzett be. Kicsi gyerek korom óta vágyom egy ilyenre, bár most éppen Petya miatt terveztem, hogy veszünk egyet. Most van és nem csak Petya szereti, hanem én is. Ő egyébként azt játssza, hogy fűszálakat visz fel rá és azután csapkodja a ponyvát, a füvek meg pattognak. Értem, hogy mi a poén, de én maradok a hagyományos fröccsözéses és olvasós üzemmódnál.
A homokozóban is szórakoztató dolgai vannak. Ott egészen közel hajol a homokhoz és fújja. Tök jól néz ki. Meg átássa magát a homokozó kerete alatt. Mosolygunk rajta, hogy szökni próbál. :)
Ja, és kaptunk egy tabletet, ami olyan szuper, hogy még én is szívesen használnám. Petya élvezi és ki is használja. Ez az egy eset, amikor tényleg finoman mozog a keze.
Panni is nagyon jó fej, alakul a szobája. A legtutibb, hogy olvas. Hiába, Harry Potter tényleg nagy varázsló. Én olvasok egy fejezetet, ő meg még pár oldalt magának. Érdekes, hogy amíg én olvasok, ő szinte mindig rajzol és nagyon ötletesen.
Szombaton lesz a szülinapja és már nagyon várja. Nemsokára a bulija is jön és csillagokat is jó lenne nézni valamelyik este, úgyhogy lesz még dolgunk a becsengetés előtt. :)