Házi istennő ?!

Sokat törpölök azon, hogy nem vagyok igazán jó anyuka és háziasszony, nem menedzselem megfelelően az itthoni teendőket. Hajlamos vagyok azt listázni fejben, hogy mit nem csináltam meg és nem azt, hogy mit igen. (Egyébként van egy teóriám, mely szerint a nők egy része úgy van a saját háziasszonyi mivoltával, mint a külsejével. Arra gondolok, hogy vannak nők, akik tök jól néznek ki, mégis folyton azt magyarázzák, hogy milyen előnytelen a külsejük.) 
Ezért ma eszembe jutott, hogy megírom, mit sikerült megcsinálnom, mikor megjöttünk a csibékkel az oviból. Szóval sütöttem fahéjas csigát, mert Petinek holnap lesz az évzárója és nekik különösen szívesen csinálok sütit. A házi sütiben ugyanis nem csak materiális dolgok vannak, úgymint liszt, cukor stb, hanem optimális esetben szeretet és gondoskodás is. Ebbe az oviba meg szeretetből és gondoskodásból ugyan van bőven, de jól esik a magam kis részét is hozzá tenni.
És ha már az ovinak sütöttem, itthonra is kellett és Öcskösnek is ígértem némi számítógép buherálás ellentételezéseként.
Beugrottak vendégségbe Cs- ék is. Elméletben a jótétemény listámat erősítené, hogy Panni barátnője itt maradt, amíg a mamája a tesójáért ment, de annyira nem zavart, hogy ez nem fair.
Eltakarítottam töménytelen szennyes edényt, mert tegnap nem volt időm mosogatni és sok gyűlt össze. Levezényeltem a két gyerek + kutya, macska esti rutinját, természetesen napirenddel és tettem mindezt egyedül, mert Ember egy frissen szakított ezért szomorú barátjának segít költözni. Még meséltem is, mert Panni kérte és nekem is örömet okozott.
Rájöttem, hogy Petya azért kiabál, mert kakis a pelója, miután rendbe raktam, perceken belül csönd volt és szuszogás.
És beszélgettem Öcskös kedvesével a múltkori családos bejegyzésről, ami megint csak nem volt fáradság viszont kellett. Ehhez képest azt hiszem nem kell szégyellnem, hogy nem vasaltam Petinek ünneplő inget és Panninak szép rucit mert azt holnap reggel is lehet. Meg a csekkeket nem válogattam szét, de az sem szalad el. Tehát ha legközelebb frusztrálom magam a konyházással, csak visszaolvasom ezt a bejegyzést és remélem abbahagyom az önmarcangot.