Múlt héten fura dolgot mondott Peti óvónénije. Peti a foglalkozáson bántotta a terápiás kutyát. Eddig ilyet soha nem tett és úgy gondolták, az itthoni kutyus játszhat közre ebben. Jó fejek voltak, megadták a kutyaterapeuta számát konzultációra. (Többek között ezt szeretem bennük. Nem nyafognak, megoldást keresnek) Akkor én még nem láttam összefüggést, mert aznap Peti elég nyűgös volt, engem is megint jól összemarcangolt. Viszont azóta észrevettem valamit. A kiskutya ugyanis rendes kiskutya szokás szerint a játék hevében harapdál a kis hegyes fogaival. Ezt mindkét gyerek nehezen érti és kezeli. Mivel nem ő az első kutyám, tudom hogy le tudjuk nevelni erről, de tény, hogy Peti nem lelkesedik a rágcsálásért. Egyébként még mindig tetszik neki a kutyus, de úgy látom jelenleg várakozó állásponton van. Ma szerintem mindenki élvezte a sétát a kutyussal. Ez is olyasmi, ami rendszeres és napirendezhető, szerintem jót fog tenni, főleg nyáron.
Ha már a fogaknál tartunk azt is megírom, hogy ma vacsinál Panninak is kiesett az első foga. Döbbenet, hogy nemrég még akkora volt, mint egy zsemlecipó és leginkább evésre és alvásra szorítkozott, most meg már a fogát váltja és mindenféle trükkös hajfonatokat visel. És persze ez is egyszerűbb egy kommunikáló Pannival, mint az auti bátyjával, de ezen azt hiszem igazán kár nyafogni. Mindenesetre Panni kérte, hogy tegyük a dobozba a fogát a Petié mellé. :)
És ha emlegettem az iskolát, kicsit írok a sulikeresésről is. Miután egyszerűen nincs időm végigtelefonálni a sulikat, kigyűjtöttem a KIR - ből az összes budapesti és környéki autistát gyógyped tanterv szerint ellátó intézményt és egy rövid levél kíséretében elküldtem nekik Peti legutolsó pedagógiai véleményét. Sajnos annyi eszem nem volt, hogy a TKVSZRB véleményt is küldjem. KB 20 suli kapott levelet és borzasztóan változatosak a visszajelzések. A leválogatás a tavalyi tanévről szóló adatokkal ment, mégis van akinek már rejtélyes módon nem szerepel az alapító okiratában az autizmus. :( A normálisabbak a helyi polgármesterhez küldenek. Végeredményben még mindig nincs helyünk. Ez elég lelombozó.
A leginkább az zavar, hogy miután Peti itt jó helyen van, ahol biztonságban tudom és ő is biztonságban érzi magát, egy szuper suliba is necces lenne átvezetni. De jelenleg még egy nem szuper sem áll rendelkezésre. És ez a másik nagy dilemma. Mert könnyen lehet, hogy végül olyan helyen kötünk ki, ahol csak papíron van autizmus specifikum és ez Peti számára katasztrofális lehet. Nem szeretném még egyszer végigjátszani azt a játékot, amit az egyik nem túl profi oviban játszottunk. (Anyuka ne hozza a gyereket, csak fél napra és jó lenne ha nem minden nap jönne, mert ez túl megterhelő neki! Esetleg gyógyszerezni kéne stb.) Most jól van, boltba, piacra járnak, a bábszínház is megy és szépen dolgozik a foglalkozásokon. Egy rosszul választott iskola neki lenne a legnagyobb veszteség, de nyilván kihatna az egész családra. Ahogy az is, ha nem lenne iskola, hiszen akkor egyikünk kiesne a munkából. Egyszerűen nem tudom eldönteni, mi a jobb megoldás. Optimistán azt remélem, lesz suli, de ha nem, kontárok kezére adjam, vagy tönkre menjünk? Passz!
Végül is volt két jó évünk, sok családnak, akinek ilyen állapotú a gyereke, még ennyi sem jut. Tudom, hogy ez szomorú, de ez van.
Egyébként tegnap írtam a helyi polgármesternek is, hogy segítsen az iskolával kapcsolatban, mert ez a formális út. Sokat nem remélek tőle, de tartsuk be a játékszabályokat. Különben is tegnap adminisztratív napom volt. Az egyesületünk működését kellett három felé dokumentálnom és egyéb intézni valóim is voltak. Ez a baj a csonka hetekkel. Lehet ugyan lustálkodni, de attól a meló nem lesz kevesebb. Ráadásul pénteken Petinek évzáró (Tuti bucira bőgőm a fejemet), Panninak családi nap az oviban. Tehát ez a nap is szabi. Ebből kifolyólag egy heti melót próbálok három napban megoldani. De vicces módon élvezem, mert izgalmas. Ma pl itthon még oroszul folyt a szó, bent pedig angolul. Mondanom sem kell, megszólalni egyik nyelven sem tudok, de elég sokat értek és nagyon élvezem ezt is. Ember és az Anyukája nagyon másképp beszélik az oroszt, mint a suliban régen a tanárnéni. :) Angolul meg jó lenne tényleg becsülettel megtanulni, ami elsősorban pénz, másodsorban idő kérdése. A mai napi nyelvi tobzódásaimat Öcskös koronázta meg. Egy program futtatásához írt nekem segédletet. Ilyenek vannak benne" Speciális fül, pipa az összes fellelhető emulációnak". Állítólag ez magyarul van ?!
Azért a nap végén kicsit lazítottam. Kaptam Nagyapótól régebben egy jó csomó Magyar narancsot és ezek közül vonultam el néhánnyal fürdeni. Azt gondoltam, egy éves számokban már nincs sok izgalom, ehhez képest jól bent felejtettem magam a fürdőkádban. A film- és könyvajánlók mellet sikerült belefutnom egy Alföldi Róbert interjúba és egy cikkbe a kitagolásról. Hát kívánhat ennél többet az ember estére? :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése