Ezt a hétvégét gyorsan szeretném megírni, nehogy elfelejtsem. Ugyanis nagyon jól sikerült. Pénteken nem dolgoztam, mert Petinek évzárója volt. (Azt hiszem erről már írtam) Egyszerre voltam büszke Petire és nagyon szomorú is. Gondolom nem kell nagyon részleteznem. A gyerekek ügyesek és kedvesek voltak, az óvónénik olyanok, mint mindig, vagyis ők is türelmesek és kedvesek, csak most ünneplő volt rajtuk. Volt buli és kaptunk ajándékot is. Én anyák napjára. Ugyanis ebben az oviban nincs külön anyák napi ünnepség, ami figyelembe véve, hogy miféle intézmény azt hiszem érthető. Peti egy kicsi hátizsákot kapott és nem dobta le a hátáról!(Igaz, itthon Pegyó váratlan pillanatban elfogyasztotta belőle a zsírkrétát. Még szerencse, hogy a dobozon rajta volt, hogy NON TOXIC) Az óvónéniknek tudtunk egy kis ajándékot adni és úgy tűnik, örültek neki. KIcsit kellett vele logisztikázni, mer van egy üvegfestő lány, akitől szeretek ilyesmit beszerezni. Ez itt a reklám helye.
Szerencsére idén nem volt szkeptikus, ünneprontó családtag, úgyhogy végeredményben jól sikerült a buli. Persze közben folyton ott motoz a fejemben, hogy már csak két hét és utána nem tudom mi lesz. Ember feltehetőleg éjszaka fog dolgozni a nyáron ami bizonyos munkáknál megoldható és a többit próbáljuk úgy szervezni, hogy beférjen.
Kicsit bosszankodtam is, mert azt hittem, Panni ovijában meg családi nap lesz, ezért vettem ki szabit. Kiderült, hogy a szülői óta megváltozott a dátuma, amit ki is írtak a plakátra, csak én nem vettem észre. Talán túlságosan megszoktam a netes felületeket és a kiszínezett plakáton a golyóstollal írt dátum ezért nem ütötte ki a szememet. De szerencsére gyorsan abbahagytam a dühösködést, veszett fejsze nyele. Csak az a baj, hogy jövő pénteken olyan munkám van, amit nem hagyhatok ott, tehát nem leszek Pannival a családi napon. Apja Petyóra vigyáz, így Cs lesz vele.
Szombaton dolgozni voltam, de olyan munkám volt, ami különösen közel áll hozzám, így nem okozott gondot. DÁ is jött velem, így DÉ és Ember volt az aprókkal. A végén sajnos kapkodni kellett, ugyanis délutánra mozit ígértünk a kicsiknek. Ez még a gyereknapról maradt. Akkor más volt a programom és nem is volt pénzem mozira. Panni meg nagyon kíváncsi volt, mert az egyik ovis barátja időnként megy moziba, tehát megígértem. Az külön tetszett neki, hogy D-ék is benne vannak a dologban. Tehát futás a dolgozóból D-ékhez és onnan az anyák a kicsikkel a moziba. Az apák eközben játszótérre vitték az auti szekciót.
Az Alvin és a mókusok 3 ment, ezért ezt néztük meg. Én a magam részéről a Men in Black 3 - nál maradtam volna, de végül Alvin nyert. Természetesen volt kukorica és üdítő is. A gyerekek jól érezték magukat és mi felnőttek igyekeztünk nem látványosan kiakadni a filmtől.
Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy normális családoknál tényleg milyen jól el lehet így ütni egy délutánt. Feltehetőleg Panninak is bekattant valami, mert mikor kényelmesen elhelyezkedtünk, azt mondta, milyen kár, hogy Peti nincs itt. Megbeszéltük, hogy ő itt nem érezné jól magát, azért mennek a fiúk inkább játszótérre. De mivel jól szerettem volna érezni magam, viszonylag gyorsan elengedtem ezt a gondolatot.
Hazafelé elszórtunk némi maradék kukoricát, de ettől eltekintve zökkenőmentes volt minden. Panninak a BKV is érdekes volt, hiszen elég ritkán közlekedik tömeg.
Mozi után még lazítottunk kicsit. Úgy elszaladt az idő, hogy Pannit még a vendégségben megfürdettük. A kicsik persze együtt fürödtek. Amíg ez zajlott, átvillant az agyamon, hogy mégis az Amerikai pitét kellett volna megnézni velük. :) Ezután Panni egy csontvázas kölcsön alsógatyában boldogan hazajött és már félútnál horpasztott.
Ma szintén régi kedves barátokat látogattunk meg. Délutánra mentünk, délelőtt itthon szöszöltünk. Megint nagyon jól éreztük magunkat és remélem a vendéglátóink sem tettek fogadalmat, hogy inkább elköltöznek Dániába, minthogy még egyszer minket beengedjenek a lakásukba. Ha Petivel megyek vendégségbe, néha felmerül bennem ilyesmi. Merthogy Petya valahogy megtalálja a jól kenődő / morzsálódó dolgokat és azokat a helyeket, ahol ezeket biztosan nem kéne egyenletesen eloszlatni. Mondjuk itt annyiban jók az esélyeink, hogy szintén nevelnek auti gyerkőcöt. Ráadásul régen is találkoztunk, szóval jó volt látni őket. A gyerekek mindig meg tudnak lepni. Emlékszem rájuk valahogy, aztán nem figyelek oda egy fél (na jó lehet, hogy kicsit több) évig és már egészen másmilyenek. Szerencsére ők az idő előrehaladtával előnyükre változnak, ami rólam nem mondható el. :) Mindent összevetve nagyon szép és vidám hétvége volt, remélem még sok ilyen jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése