Amikor működnek a dolgok és amikor nem

Szeretem, ha működnek a dolgok. Erre mostanában többször volt példa és nagyon örülök neki. Az egyik ilyen a Tanulási Képesség Vizsgáló volt. Ők telefonáltak utánam és nem is egyszer. Mikor visszahívtam őket és egyeztettünk időpontot, mondtam, hogy Petya nehezen vizsgálható, ha váratják, erre adtak egy aznapi első időpontot. Maga a "vizsgálat" is jó volt. Nem várakoztattak soká és nem vegzálták Petyát. Egy kedves hölggyel elbeszélgettünk, hogy mit gondolunk a suliról, majd kijelölte azt, amit mi kértünk. Mintegy véletlenül Petya keze ügyében felejtett egy papírt és egy ceruzát, de Petya nem volt rajzolós kedvében. Viszont egy idő után megfogta a hölgy kezét, aki ennek is tudott örülni. Persze a kijelöléstől még nem biztos, hogy bekerülünk az áhított intézménybe, de nem tudtam másikat mondani.
A másik dolog ami jól működött, az e - felvételi. Semmi postai tülekedés. Annak mondjuk örültem volna, ha nem egy olyan sulit találok, amilyet kerestem, de az ember ne legyen telhetetlen.
Peti farsangja is jól sikerült. Elfelejtettem, hogy készülni kell rá, ezért az ünnepség előtti este itt törtük a fejünket, hogy mi is legyen Petya. Rendes anyukáknál biztos állnak a szekrényben a jelmezek, de ahogy azt már többször kifejtettem, én nem vagyok az a skatulya típus. Valami mindenhez hiányzott. Mert pl, ha a narancsszínű pólóhoz lett volna hasonló harisnya, azt meg lehet tigris csíkozni, de nem volt. Hasonlóképp nem volt a fehér harisnyához póló, így túró rudi sem lett a Petya. Szokás szerint Ember mentette meg a helyzetet. Készített egy felhúzókulcsot, amit gumival a gyerkőc hátára erősíthettünk és játékbaba lett. Azt mondták az oviban, hogy viselte is. Rejtély, hogyan ült le. :)
Ember a vasárnaptól máig vidéken dolgozott, magam voltam a csibékkel. Apróra elterveztem, mit hogyan fogok csinálni. Ami kimaradt a számításból az, hogy Panni visszabetegedett. Ráadásul hétfő reggel a kocsim sem indult, úgy kellett bebikázni az öcséméről. (Tök jól nézett ki az öcskös amikor bepattant a helyemre. Pedig szóltam neki, hogy vigyázzon, mert állon fogja magát térdelni. :) ) Ember az én kocsimmal ment vidékre, nekem maradt amit ö szokott vezetni. Aki nem olyan nyuszi sofőr mint én, biztosan nem érti, hogy miért olyan stressz egy majdnem ugyanolyan kocsit vezetni, mint szoktam. Az a fránya majdnem. Teljesen megértem az autistákat. Csak egy kicsit vannak másképp a dolgok és tök zavaró.
Mindegy, végül elindultam Petyával az oviba és minden rendben volt. Pannit csak ma tudtam dokinénihez vinni. Anyu végig magyarázta, hogy nem is beteg, mert napközben nagyon élt. Erre cáfolt rá a dokinéni. Panni a héten már nem mehet oviba. Így legalább megússzuk a pénteki nyílt napot. Panni kért, hogy menjek el, de nagyon nehéz lett volna megoldani. Én holnaptól újra dolgozom, Ember hazajött, innentől ő pesztrálja. És megint valami, ami működik. Doki néni ugyanis tudja, hogy mentorként is elérhető vagyok. Küldött már hozzám anyukákat és kért információs kiadványokat. Most szólt, hogy megint hozzám irányított valakit, aki diétáztatni akarja a gyerekét. Ő nem tudta meggyőzni, hogy ne tegye, ezért küldte hozzám. Megbeszéltük, hogy ha a szülő akarja, úgyis ki fogja próbálni, ha a fejünk tetejére állunk is. Mondjuk nem is keresett senki. Mindegy, kért még Iránytűt és tök jó fej, mert az auti plakát is kint van a rendelőben.
Furcsa mód a blogom kapcsán is ért kellemetlenség. Mivel olyasvalaki kérte, hogy módosítsak a leírtakon akit nagyon szeretek, megtettem amit kért. Csonkoltam és átírtam a régebbi részeket. De nagyon nem esett jól.
És még egy érdekesség a végére. Tegnap este a gyerekek megszállták az ágyat, Peti is mellém bújt. Mikor már majdnem aludtunk, azt suttogta, Apa. Szerintem Apja hiányzott neki, mert nem a szokásos apapapa kántálás volt, csak egy Apa. Tisztára szívfájdító. Még szerencse, hogy ma már mindenki itthon van. És vajon hol szuszognak a gyerekek? :)