Panni szép hete

Nagyon mozgalmas hetünk volt. Ezt ma vettük át, mikor Panni kicsit elkámpicsorodott azon, hogy Peti kiakadt a hangjától.
Hétfőtől szerdáig az orosz nagyi volt nálunk, aki mindenféle szuper dolgot tud, például tangóharmonikázni. Csütörtökön a gyerekvigyázó lány jött, akit már rég nem láttak az aprók, ezért nagyon örültek neki. A péntek azért volt gyönyörű, mert szánkóval tudtam Pannit oviba vinni. Tegnap meg Apjával voltak itthon és nagyon szépet festettek és rajzoltak. Mire ezt mind végigvettük, Panni is megnyugodott szépen.
Nagyon sajnáltam szegényt. Az történt ugyanis, hogy reggel valamiért nyafogott, amire Peti elkezdte harapni, meg verni magát. Panni elbújt a paplan alá, én meg nagy nehezen megnyugtattam Petit. Emberrel szoktunk ezen vitatkozni. Mert azt látjuk, hogy ha nem vegzálom Petit, gyorsabban abbahagyja a saját maga verését. Viszont egyrészt én nem tudom ezt tétlenül nézni, másrészt ha ezt tenném, gyakorlatilag jóvá hagynám amit csinál.
Mindezek után visszamentem Pannihoz, aki mostanában tanulja, hogy mire jó a bocsánatkérés. Bepróbált most is gyorsan, de nem jött be. Mondtam neki, hogy én igazán nem haragszom, de Petyára nekünk kell figyelni, mert ő magára nem mindig tud és mert szeretjük annyira, hogy ezt megtegyük. Ezután vonult be Panni zokogni a gardróbba. Én meg mentem szépen utána és vigasztaltam. Végül ő is megnyugodott, de szerintem lesz még ezzel dolgom.
Ettől letekintve tényleg jó hét volt. Ért bosszúság is, de arról most nem szeretnék írni, majd ha tisztán látok a dologgal kapcsolatban. Plusz az NLC eldugta valahová a blogom elejét. Több mit két évnyi írás. Örök szívfájdalmam, hogy nem tudom leszedni. Remélem csak archiválták és nem nyírták ki végleg.
Csütörtökön a volt kollégáim is elbúcsúztattak nagyszabású kocsmázás keretében. Ezért kellett a gyerekvigyázó lány. Ember jött értem arra az esetre, ha az érzelmi hatás okán csúnyán leittasulnék. Sajnos mostanában nem vagyok rutinos bulihuligán. Nem ittasultam le, viszont ettem valami halat, amit nem kellett volna. Ezért pénteken az ágyat nyomtam és erősen koncentráltam a szombati munkámra. Ez is jól alakult. Ezután találkozóm volt néhány emberrel a változatosság kedvéért egy kocsmában. A gombás melegszendvicset nem mertem, de még így is sikerült valami ihatatlan turmixot választanom. Az  estet beárnyékolta egy nagyon kedves barátom túlzott alkohol fogyasztása. Attól tartok, hogy ez nála mostanában életvitel szerű és aggódom érte. De a szombati jókedvemet semmi sem tudta aláásni, mert Ember mondta a telefonba, hogy Peti ráült a vécére és ott is maradt. Igaz, nem "termelt"semmit, de egy lépéssel előbb vagyunk. Ma már napirendben volt a vécé és tényleg ráül. Ha szólok, hogy üljön vissza, megteszi. Ez azért vicces, mert én már vagy egy éve nem próbáltam, mert nem ment. Ehhez is Ember kellett.
Ma délelőtt játszótereztünk, meg sétáltunk. Mindig eszembe jut mennyit tologattam Petit a babakocsiba, mikor még nem járt és mindig örülök, hogy most már olyan komoly arccal sétál. A játszótéren kollektíven ették a havat. Panni adogatta Petinek. Nesze neked szülői szigor! Délután sütöttünk sütit a jövő hétre, meg palacsintát, mert megígértem. Gyorsan lett este. Egyébként megfigyeltem, hogy Peti nagyon sokszor tudja, hogy mit főzök. A lakás adottságai miatt akkor is lát fentről, ha elvonul és figyeli is a konyhai ténykedéseimet. Feltűnően jó kedvre derül, ha keverőtálat, vagy gyúródeszkát lát. Lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, de szerintem nem.
A szombati lógás és a mai lustálkodás után mára maradt egy megírandó pályázat. Túl vagyok rajta és most jutalmazom magamat. De lassan befejezem, mert holnap korán kelek. Az a szerencse, hogy nem kell vinnem Pannit, ugyanis saját bevallása szerint "kötőhártyája van" Mondtuk neki többen, hogy az mindenkinek van, max nem gyulladt, mint most az övé. De tényleg nem mehet holnap, így  Anyuval fog rosszalkodni. :)