Ma kaptam a munkába járás örömeiből. Nem tudom miért, de több mint egy órát ültem az autóban, pedig máskor ugyanaz az út fél órát sem tart. Nagyon elfárasztott, pedig csak gurulni kellett. Meg figyelni, hogy ne ragadjak a kereszteződésbe és, hogy mások honnan hová akarnak besorolni. Ahogy már többször írtam, nem vagyok egy sofőrzseni és közben még a késés miatt is aggódtam. De a többiek rendesek voltak, megvártak a munkával. Onnan már könnyebben ment a dolog.
A fiúknak laza napja volt, Petinek nem volt ovi. Itthon nagymamáztak egész nap. Petinek megoldódtak a hasfájós problémái is és mire hazajöttem már nagyon jókedvű és éhes volt. Alig tudta kivárni a bundás kenyeret. Elbűvölte a Nagymamát azzal, hogy szépen használja a napirendet. Pedig időnként szerintem teljesen mechanikusan csinálja. De ebbe nem mentem nagyon bele, had örüljön neki, hogy Petya ügyes.
Panniért is idejében az oviba értem így ő is kapott a Nagymamából. Most is együtt buliznak. Szerintem mindkettőjüknek jót tesz. Egyébként Peti is lediffundált hozzájuk. Olyan "én itt sem vagyok, de játszhatunk" stílusban. Hallom ahogy mondja a magáét. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése