Meglehetősen érdekes és tartalmas napom volt ma. Biztosan írtam már, szeretem a munkámat. De ma volt nagyon nehéz része és olyan is, aminek nagyon örültem. (Ezek a fogalmak ebben az esetben leginkább mentálisan értendők.) Mindezek közben még olyan is, amire nagyon szerettem volna komolyan figyelni. Ebből kifolyólag délutánra már meglehetősen elfáradtam. Rutinból néztem rá a privát e - mail címemre és meglepve láttam, hogy az egyik suliból kérik újra Peti adatait, ahová szerettem volna ha bejut. Persze egyből telefonáltam és kiderült, hogy mégis beférne Peti. Hirtelen azt sem tudtam mit gondoljak, hát hívtam az ottani kontaktot. Ez nem a No 1 suli, de kb utána jön. A vezető hölgy elmondta szóban is, hogy Petya mégis mehetne hozzá, én meg csak néztem nagyokat. Én is elmondtam, hogy másutt már igent mondtunk, gyakorlatilag csak a papírok kitöltése van hátra. Kértem kis gondolkodási időt és végül, miután megbeszéltem Emberrel, megírtam, hogy nem szeretnénk inkorrektek lenni a másik sulival szemben. És ez megint egy olyan helyzet, amiről utólag derül ki, hogy jól döntöttünk - e. Mindkét suli egyformán messze van. A szóban forgóban van autizmus szakirányt végzett, nagyon szimpatikus szakember is, aki már látta is Petit és még az oviba is elment, hogy megnézze őt. Itt csak az volt a gond, hogy első és második körben nemet mondtak és utána jött ez a megkeresés.
A másik suliban felvettek embereket és elindítják az auti osztályt úgy, hogy eddig Peti az egyetlen diákjuk ide. Ők nem mondtak nemet és mi is azt jeleztük, hogy mennénk. De akivel eddig beszéltem, nyilvánvalóan nem ért az autizmushoz, a szakembereikkel pedig csak augusztusban találkozhatunk. Ráadásul nagyon izgalmas, hogy itt valami új kezdődik és ennek a részesei lehetünk, de ez a másik helyen is adott volt.
Az egész szitu abszurd, tudva, hogy egy csomó gyerek van suli nélkül. Próbáltam minden lehetséges helyen ezeket a sulikat hirdetni, de ezek szerint most még van férőhely. Gondolom, nyár végén újra fellángol az iskola keresgélés. Biztos vagyok benne, hogy gyorsan megtelnek, de ez most akkor is fura.
Azt hiszem az egész mögött az a nagyon rossz gyakorlat áll, hogy a családok általában több helyen is várólistára teszik a gyereküket. Aztán kiválasztják a nekik leginkább tetsző helyet azok közül, akik igent mondanak és a többi intézményben meg marad a luk a létszámban. DE. Amíg nem lesz stabil és megbízható intézményrendszerünk, a szülők ezt fogják csinálni, mert nem babra megy a játék. Gyakorlatilag a gyerek fejlődéséről, a szülők munkába járásáról, tehát a családok alapvető életvezetési és jövedelmi kérdéseiről van szó. Mi nem ezt csináltuk és nagyon tudom, milyen érzés volt megkapni az áhított suli nemleges válaszát, aztán kapkodni lehetőség után. Erről ennyit, már döntöttünk, az idő pedig vagy igazol minket, vagy nem.
Amiről már régen szerettem volna írni, az Panni társasági élete. Összebarátkozott ugyanis egy nagyon bájos ikerpárral az oviban. A gyerekek szeretnének vendégségbe jönni hozzánk és ez elvben nekem sincs ellenemre és úgy tűnik az anyukájuknak sem. Tudják, hogy Peti milyen, mondtuk nekik. De rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű. Ritkán nézem meg magunkat "külső szemmel" és azt hiszem teljesen sosem sikerül. Mégis, most ennek a dolognak a kapcsán elgondolkodtam. Az autizmus diagnózis óta a régi barátaink vannak és auti körökből újak, akik már ismernek, vagy így ismertek meg minket. Egy normális gyereknek és az anyukájának elmagyarázni, hogy Petya miért dobál és miért bántja magát, vagy egyáltalán miért viselkedik úgy ahogy, merőben új helyzet nekem is. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni a dolog, ha sikerül megszervezni a vendégséget. Majd referálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése