Ma valami nagyon jó volt itthon lenni. Talán Peti állapotából fakad, talán a saját személyiségemből, de nagyon sokra értékelem a hétköznapi jó pillanatokat. Nem kell semmi extrára gondolni. Annyi történt, hogy a gyerekek szépen játszottak, kedvesek voltak, senki nem borult ki, nem nyafogott, kiabált, vagy dobált. Tiszta rózsaszín giccs :)
Mivel a múlt vasárnapomat rátettem, megint rendben és válogatva vannak a játékok. Ezt mindkét gyerek nagyon élvezi. Peti elvonulgat egy dobozzal és szétpakolja, Panni pedig leginkább a pónikkal játszik le hosszú történeteket. Ha jól értettem ma cirkuszban voltak a pónik és utána verekedtek. (?!)
Én a magam részéről a kanapén fetrengőztem, néztem, hogy játszanak, meg dögönyöztem Petit és nagyon boldog voltam. Petivel a szájra ütögetőset játszottuk. Biztos mindenki csinálta kicsi korában. Kiereszt egy hangot a száján és ütemesen ütögeti közben a száját a kezével. Ma ezen sokat nevettünk, mert a szokásos egy hang helyett, Peti most kísérletezett a hangmagasságokkal.
Tegnap kitakarítottam a macskaalmot, ami a fürdőszobában van, mert mi tagadás, elég erős szaga volt már. Nem tudom összefügg - e, de tegnap és ma Peti bement a kádba és úgy fürdött, mint régebben. Kíváncsi vagyok, hogy ez lesz - e a megfejtés. Az alom ugyanis még nem került vissza a helyére. Ember szerint lehet, hogy valamikor kiugrott belőle a macska és megijesztette Petit. Ha ilyesmi történt, akkor a doboztól is félni fog. Ha a szag zavarta, visszakerülhet a tiszta alom a helyére. És persze lehet, hogy semmi köze a két dolognak egymáshoz. Ez az izgalmas az autizmusban. Majd meglátjuk.
És egy szolgálati közlemény: A nőStények nemrégiben megtisztelt azzal, hogy ajánlotta az olvasóinak a blogomat. Ennek is örülök és nagyon szépen köszönöm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése