rövid hét

Az ünnepi hosszú hétvége után döcögősen indult a hét. De mikor már Petya is ment oviba, helyre rázódtunk. Én szépen megsüketültem a hét második felében, így pénteken kénytelen voltam elmenni az SZTK- ba. Ha már úgyis ott voltam, megnézettem egyéb dolgokat is amik esedékesek voltak. Így aztán kiderült, hogy kb két hónap múlva alá kell vetnem magam egy apró rutinműtétnek. Nem vagyok túl lelkes, de ha kell, hát kell.
Úgy alakult, hogy az öcskösömmel is tudtam beszélgetni, ami elég érdekes volt. Nem tudom, hogy kerültünk a meleg témához, de meglepett. Ugyanis én úgy vagyok ezzel, hogy sehogy sem. Nyilván nem örülnék, ha egy férfi elszeretné a pasimat, de ezt egy nőtől is rosszul tűrném és nem szívesen nézem a túlzott intim megnyilvánulásokat az utcán de különnemű párokét sem.Nem gondolom, hogy a saját nemükhöz vonzódó emberek perverzek és folyamatosan gyerekeket akarnak megrontani és feltűnő ruhákban járni és nem szeretnék nekik megtiltani semmit. Úgy gondolom, hogy ezek a párok is élhetnének boldogan és kiegyensúlyozottan és akár örökbe fogadott gyereket is nevelhetnének. Ismerünk riasztó helyzetben lévő gyerekeket, akiket férfi és nő nevel. Persze ez egy elfogadó társadalomban lenne lehetséges. A miénk sajna nem ilyen. És nem csak a melegekkel, hanem a fogyatékosokkal, öregekkel, nincstelenekkel stb.Az öcskös meg ebben él. Remélem csak emiatt hordott össze annyi butaságot. Az csapta ki a biztosítékot, hogy szerinte ez betegség. Kicsit túl könnyen mondja rá. Tovább vitatkoztunk ( Kultúrlény módjára, vagyis nem veszekedve, csak érvelve ) kiderült, hogy szerinte a fogyatékkal élő emberek is betegek. Mondtam neki, hogy ha megfáznak, akkor persze, egyébként csak eltérnek az átlagtól. Hát ezt eszegette egy darabig, aztán annyiban maradtunk, hogy ő mégsem szereti a melegeket. Puff neki! Érzékenyítés a javából :)
Egyébként tanítható a tesó. Annak idején onnan indultunk autizmusban, hogy miért nem adom intézetbe a Petit. A napokban meg ő gondolkodott vizuális segítségnyújtáson. Szóval nem rossz fej az öcsi, csak túl sokat lóg a neten.
Petya továbbra is bemutatja időnként a sztriptíz számát. Ezen is tűnődtem ma. Azon gondolkodtam, hogy ha két normál gyerekem lenne, lehet, hogy többször tudnék nyugodtan fürdeni, mert ők addig max megnéznének egy mesét. Legalábbis nem lenne teleszórva az emelet fogpiszkálóval. Ezen a ponton estem gondolkodóba. Visszaemlékeztem a saját gyerekkoromra és rájöttem, hogy azért mi is tudtunk kupit csinálni, pedig egyikünk sem volt autista. De aztán oda lyukadtam ki, hogy az tuti, hogy egyik gyerek se kakilna a gardróbba. De nem sírni akarok, csak eszembe jutott.
Kitaláltam ma valami elég drasztikusat. Peti ugyanis megint marcangolta a kezemet,  én meg mondtam neki, hogy fáj. De kutya fülét nem ért. Szerintem ennek nincs információ tartalma a számára. Azt még talán érti, hogy neki fáj, de ez a max. Hát visszakarmoltam. Nem szívesen és persze nem durván, de valahogy meg kell értenie, hogy miért rossz, amit csinál. Ha marcangolt, marcangoltam, ha szorított, szorítottam, ha simizett, simiztem. És napközben ezt próbálgatta. Szerintem érdekli. A fájósokhoz mindig hozzá is mondom, hogy fáj és megmutatom a helyét. Elég látványosan ronda, bízom benne, hogy gyorsan megtanulja. Írnak ilyesmit az Életmentő kézikönyv - ben is, csak eddig nem vitt rá a lélek.
Ügyes is volt ma Peti. A kertbe ilyenkor csak cipőbe mehet ki, de folyton leveszi, ha bejön. Aztán mikor újra kimegy, mi rohangálunk a cipője után. Ő meg lecsücsül a sámlira  és vár, mint egy úr, hogy az inasa hozza a lábbelit. Teheti, sosem kértünk tőle mást. Ma elébe ment a helyzetnek, mert mikor újra ki akart menni, szépen odaballagott a cipőjéért és elhozta nekem, mert kértem. Na erről beszélnek az óvónénik folyton. És milyen igazuk is van. :)
A másik ügyesség is hasonló volt. Ugyanis dőzsöltem, vettem magamnak egy fél literes kólát. Ezt Petya szereti, de nem kaphat sokat, mert borzasztóan megpörgeti. Adtam neki egy kicsit, amit eliszogatott, majd kért még. Mondtam neki, hogy hozza ide a poharát. Nem néztem arra és nem mutattam rá. Ő meg szépen odaballagott és hozta. Ennyit a beszédértésről.
Egyébként ma kertezős napot tartottunk. Öcskössel grilleztünk, Ember meg elégetett sok faágat. Peti imádja a füstöt. Szerintem régen simán sámán lett volna. Odaáll a füstbe és "varázsol" a kezével. Én kicsit aggódtam, elvégre levegőzni volt kinn, nem füstölődni. De azért jó nap volt. Panni leírta az első szavait. Nem kértem, vagy mutattam, ő csinálta egyedül. Az ő neve, meg Petyóé és két baráté. Nagyon büszke vagyok rá.
El kellett szaladnom a boltba és láttam egy újabb autista kisfiút. Kicsit volt csak idősebb Petinél. Frankón lábujjhegyen járt és a kezét is úgy tartotta ahogy, de beszélt a mamájával és mosolygott. Nagyon szép kisfiú volt. Csak már nem tudom hányadik. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy össze kéne fogni az itteni családoknak és kezdeni valamit. Nem mindenkiről tudom, hogyan oldja meg az életét, de tuti, hogy egyik gyerek sem helyben jár suliba, vagy oviba. A mi városunk is elég nagy és van jó néhány környező település, biztos, hogy lenne rá igény. Olyan jó lenne olyat, mint Békéscsabán. Csak hát ott sem tíz perc alatt lett és a kutya nem kért rá, hogy mások helyett gondolkodjak. Úgy tűnik egy rövid hétbe is sok fér és biztosan el is felejtettem valamit, de késő van, jó éjt!