kék

Van néhány fura dolog a blogolással kapcsolatban. Például, hogy némely dolgokat jobb azonnal leírni, amíg tart a hozzájuk kapcsolódó jó hangulat (olyan ez, mint a pezsgő buborékja) és van aminek kifejezetten jót tesz egy kis távolság.
Mostanában sok jó dolog történt velünk, amit jó lett volna azonnal lejegyezni, de remélem még így is maradt egy kis "csillogós" hangulat.
A Kék sétáról már írtam. Mellékelek néhány képet, hogy még szemléletesebb legyen.

Felirat hozzáadása

Az utolsó kép nem véletlen, arra majd még visszatérek. :)
A hétfő is elég húzósra sikerült. Nagyon drukkoltunk, hogy hogyan sikerül a Világnap. Mondjuk a Nemzet Tolla bírhatta volna még egy kicsit, mert így minden az ő lemondásával volt tele. Munka után szülőklub, aztán a Parlament kivilágítása kapcsán volt dolgom az erről szóló sajtótájékoztatón. A tájékoztatót egy nagyon kedves barátunk (Aki Emberrel basszusgitározik) hangosította ki. Ez nekem azért volt jó, mert már nagyon régen láttam és így legalább újra találkoztunk és a felesége is eljött, akit szintén nagyon kedvelek.
Persze volt ott néhány ember, akit ismerek. Pl az egyik kisfiú, akivel tavaly nyaraltunk. Még puszit is kaptam tőle, ami lévén auti srác, nagy ajándéknak tekinthető. Legalábbis én így éreztem. Szóval a nagy Autizmus Világnap apropóján kis emberi örömeim voltak, amiktől napokig jó kedvem volt.(van)
Találkoztam olyan emberekkel is, akiket már hírből ismerek. Be is mutattak sokaknak. Az egyik szimpatikus hölgy valami papírdarabokat tartott a kezében és senki nem vette el tőle. Megsajnáltam és ösztönösen elvettem a cetliket. Akkor derült ki, hogy az bizony két jegy Kulka János estjére, amire nem tud elmenni. És itt az utolsó kép magyarázata. Ugyanis nekem ő az egyik gyengém. Tudom, hogy vicces, de ez van. Már sokkal régebbi dolog, mint az autizmus. Biztos a gerontofilia. Vagy ki tudja. :) Egyébként nincs sok gyengém. A keserű csoki és a pezsgő. Passzol, nem?
Mivel két jegyhez jutottunk, megkértem DÉ-t, hogy jöjjön velem. Ember is biztosan eljött volna, de mivel ő elfogulatlan, viszont zenész, nem biztos, hogy jól érezte volna magát. Nekünk viszont volt egy kellemes esténk.
Hazafelé döbbenetes volt. Ismerkedni akart velem egy srác, aki ha egy kicsit igyekszem, a fiam lehetett volna. Azt sem tudtam, sírjak - e, vagy nevessek. Nevettem, magamban. Abból nem lehet baj. Két kéregető is jutott, de a második pórul járt, neki már nem maradt apróm. Most vásároltam be a hétvégére is és egy nagyon kedves pénztáros srácnál fizettem. Aztán még egy ember akart velem beszélgetni. A kulturált idősebb úriember (vén kujon) kategóriát erősítette.
 Ez két dolgot jelenthet. Vagy nagyon jól nézek ki, amit nem hiszek, mivel van a házban tükör, vagy az emberek olyan magányosak, hogy gyakorlatilag bárkivel szóba állnak, aki tartja a szemkontaktust és nincs a fülében dugó. Azt hiszem ez elég szomorú.
Egyéb apró örömök és keservek is voltak. Pl. hogy Petya elcsórta Panni tojásait, amiket az oviban festett és megette őket. Neki édes mindegy a színe, az csak főtt tojás. Szerencsére Panni még nem vette észre. Az is vicces volt, hogy Peti egyik reggel felvitte az emeletre a játék zongorát, szerintem minden háztartásban van ilyen, köszönő viszonyban sincs a normális hangokkal és ezen játszott dallamot. Sajnos azóta megtalálta a maguktól zenélő gombokat, de remélem fog még muzsikálni.
Azt hiszem Peti iskolájáról is megszületik lassan a döntés. Próbálok nem gondolni rá, pláne nem idegeskedni, de persze nem igazán megy.
Tegnap nagyon vacakul sikerült a reggel és oda kellet érnem valahová tízre.Végül Pannit kocsival kellett oviba vinni, mert tornaórája volt és nyolcra be kellett érnie. A fiúk továbbvittek a célhoz. Így viszont borzasztó korán értem oda. Akkor esett le a tantusz, hogy ott a Városliget. Így elvittük Petyát oda sétálni, ne unatkozzon annyit a tavaszi szünetben. Nagyon jól sikerült és külön örültem, hogy a rossz hangulatú reggelt ilyen szépre tudtuk fordítani.
Egyébként a találkozó is jól sikerült, ahová indultam. Megismerkedtem valakivel, akiről érezni lehet azt, hogy Valaki. Nem a nagy kocsijától, vagy a bankszámlájától, hanem a tudásától és a belső tartásáról. Rám legalábbis ilyen benyomást tett. Mióta belecsöppentem a fogyatékosügybe, örömmel tapasztalom, hogy sok ilyen emberünk van. Azt hiszem nagyon meg kéne becsülnünk őket. Ez a találkozó is ellátott némi munícióval a borús napokra.
Ráadásul tegnap, mire hazaértem itt volt Ember Anyukája és egy irdatlan halom finomságot készített. Olyan, mint a kelt palacsinta. Itthon illata van.
A hosszú hétvége is ígéretes. Ilyenkor kalácsot szoktam sütni és jönnek vendégek, meg lesz tojásfestés. És ha nagyon nagy szerencsém lesz, alhatok is egy kicsit. :))