Nagypéntek

Nagyon rég jártam erre, mert nem szerettem volna nyafogni. A munkahelyi feszültség sajnos rányomja a bélyegét az itthoni időmre is és valahogy sokkal fáradtabb és kedvetlenebb vagyok, mint máskor. De most nagyon nagy pozitív töltést kaptam és átmenetileg megint derűsebbnek látom a világot.
Tegnap és ma volt a szülőképzés, amire pályáztunk, pontosabban az az alkalom, amiben képzőként vettem részt. Sajnos nem volt időm annyit és úgy készülni, ahogy szerettem volna, de ennek ellenére kedvező visszajelzéseket kaptunk. Persze lehet, hogy mindenki jól nevelt volt, de az is lehet, hogy tényleg jónak érezték a dolgot.
A hangulatomhoz az sem tesz sokat hozzá, hogy Peti ismét visszanyúlt a "minden átmenet és előzetes jel nélkül neked ugrom" stratégiához. Persze lehet matekozni, hogy mi van a dolog mögött. Most azt hiszem fájhat a hasa, de ilyenkor mindig azt érzem, hogy vaktában lövöldözök.
A sulijában is elment egy tanító néni, akivel együtt kezdtük az évet. Nagyon sajnálom, hogy így döntött, de el kell fogadnom és bizonyos fokig meg is értem a választását. Aki maradt, szintén jó fej, autizmus szempontból is és az újonnan jött pedagógusok is szimpatikusak. De azért nem jó érzés, hogy a tanító néni közül, akikkel kezdtünk, már csak egy maradt. Lehet, hogy ő a Hegylakó? :)
Elkészítettem Peti mobil naprendjét is, amit a kocsiban használunk. Erre többek között a McDonald's probléma miatt volt szükség. Hazafelé ugyanis néha bemegyünk, néha nem. Autizmus szempontból ez messze nem egyértelmű, ezért kell jelezni, hogy mi is lesz ma a témában. Nagyon nevettem magamon, mert szokás szerint túlkomplikáltam a dolgot. Egy régi floppy tartót használtam, mert Petinek a névjegykártya tartó szerintem nehéz lenne. Ott elég pontosan kell pakolászni a kártyákat, itt ellenben elég csak betolni a jobb oldali zsebbe. Amikor készítettem, minden áron a középső lapokat akartam használni és törtem a fejemet, hogyan is lehetne. Aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy azokat akár ki is vehetném és lőn. Ilyen lett a végeredmény:

Lett egy laptopom is,  illetve ezt most én használom. Évek óta vágytam erre és igyekszem nem foglalkozni a színével, mert a rózsaszín igazából egész szép szín. :)))))
Szabadságon is voltam végre, de Panni pont akkor betegedett meg és hiába segített Anyu, azért az nem ugyanaz.
És Petya volt fodrásznál és egészen kis erőfeszítéssel sikerült levezényelni a hajvágást. A fodrász szerint nem volt nehezebb, mint más gyereket vágni.

Panninak volt nyílt napja az oviban s a suliban és bónuszként ma látom, hogy a városunkban kiírták a civik szeretenek szóló pályázatot, szóval Húsvétkor sem fogok unatkozni. :)