Ahogy nemrég már írtam, mostanában sikerült olyan konfliktusokba keverednem, amikre nem számítottam és amiket nem is igazán értek, vagy tartok hozzám méltónak. Ettől viszont olyan dolgok és emberi kapcsolatok lettek kérdésesek, amik eddig alapvetések voltak. Emiatt nekem tényleg volt mostanában egy laza világvége és nem is kerültem olyan igazi ünnepváró hangulatba, amilyenben ilyentájt lenni szoktam. Inkább olyan kedvem volt, mint mikor valaki lefesti a fák levelein átsütő napfényt. Egy kis sötét, egy kis fényes. Mert fényes is jutott bőven! Panninak a táncházban és a zeneoviban is volt bemutatója és olyan mázlista vagyok, hogy mindkettőre eljutottam. Mindkét helyen büszke is voltam rá, mert egyértelműen az apjára ütött tehetség dolgában. :)
Igazán karácsonyi hangulatom csak a napokban volt, mikor átjött Cs barátnőm és beszélgettünk kicsit, míg a gyerekek játszottak. Az asztalra tettem aszalt gyümölcsöt és diót és Ember főzött igazi édes napközis teát. Ráérősen beszélgettünk és akkor éreztem meg, hogy kiábrándultság ide, értékválság oda, Karácsony mindenképpen lesz. Úgy tűnik annyira szerettem és vártam eddig minden évben, hogy mostanra is jut a jóból. :)
Pénteken dolgoztam utoljára és a gyerekeknek is addig volt ovi és suli. Azóta élvezzük, hogy nincs hajtás, hogy reggel nyugodtan lehet "egykupacolni" az ágyban és mindent, ami a pihenéssel jár. Péntekre megvettem és becsomagoltam az ajándékokat és Ember hősiesen bevásárolt. Tegnap még lovaglás is volt Petinek és persze Panni is jött és felülhetett a lóra. Tök jól sikerült minden. Szintén tegnap este sütöttünk mézeskalácsot is. Évek óta most először Peti is beszállt. Szerintem azért, mert a suliban is sütöttek. Nagyon édi volt, nyújtotta és szaggatta a tésztát és csak keveset nyúlt le és evett meg nyersen. Így az idei mézeseink kicsit csálék, de én hallatlanul büszke vagyok rájuk. Ilyenkor menterend szerint eszembe jut az a pocsék két évvel ezelőtti Karácsony, amikor a kórházból jöttünk haza, mert Petya autoagressziója odáig vezetett, hogy kórházba került. Valahányszor ez eszembe jut és végiggondolom, milyen most Petya, nagyon boldog vagyok. Iszonyú sokat okosodott és ügyesedett és az az érzésem, hogy ebben neki nagyon sok melója van. Könnyű őt amolyan kis vadóc ösztönlénynek látni, de szerintünk igenis próbálja kontrollálni a hangulatait, csak még mindig nehezen megy neki. Most is van, hogy kiabál, meg ilyenek, de sokkal kevesebbet és rövidebb ideig. És sokszor le is tudjuk állítani. Nagyon szeretném megoldani, hogy ne legyen olyan sok üresjárata és ezt ő is élvezi.
Ma délután pl elmentünk szánkózni. Tök jó fejek voltak. Elöl Panni, utána Peti, aki kapaszkodott Panni vállába és Apja, meg én húztuk a szánkót. Nagyon élvezték és kilószám ették a havat, mikor nem láttuk őket. :) Ez megint egy olyan pillanat volt, ami nagyon karácsonyosra sikerült.
Volt házassági évfordulónk, amit mindketten elfelejtettünk, ezért este ettünk egy- egy szem bonbont a rejtett tartalékaimból és ezzel ünnepeltünk. :)
És a tesós posztom közönségdíjas lett a nőStényeken, aminek igazán örülök. Meg a szép nyereményeimnek is.
Délután már karácsonyos filmeket néztünk és elég sokat mostam, meg sütöttem zsemlét és készültem a holnapi konyházásra. Szeretem ezt csinálni. Panni alig tudott elaludni, mer annyira várja, hogy holnap legyen. Mondtuk neki, hogy minél előbb alszik el, annál gyorsabban lesz holnap. Lehet, hogy nekem is ki kéne próbálnom? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése