Már megint olyan érzésem van, mintha egy egyre gyorsuló ringlispílre szálltam volna. Ennek az az oka, hogy a hét végén, de legkésőbb jövő hétfőn le kell adni azt a pályázatot, amiből az első szülőképzést meg szeretnénk tartani. Ez még nem lenne akkora gond, csak ehhez tisztába kell tenni az egyesület bejegyzését is. Így tegnap gyorsan elrohantam a bíróságra, hogy megkapjam a rólunk szóló jogerős végzést, mert az ami eddig volt, az ugye nem volt az, így nem lehetett vele adószámot igényelni. Kezemben a jogerős végzéssel futi az APEH- hez, bocs, NAV. Ott jöttem rá, hogy ugyan nálam van a jogerős végzés és az alapszabály, de itthon maradt a nyomtatvány, amit nekik kitöltöttem. Hiába adott ott a nagyon kedves ügyintéző egy üreset, mert abból a fejből amit a nyakamon hordok, nem tudtam kitölteni. Mint rendesen, most is Ember rántott ki a pácból. Majdnem itthon volt, így hazaszaladt és elhozta nekem a szükséges papírt, sőt utána el is vitt ügykezelni. Sajnos így az ő napja esett darabokra, de hiába kértem elnézést, azt mondta ő is csinált már ilyet, nem baj. Persze ettől csak még nagyobb disznónak érzem mgam, de ez már egy másik történet és egyébként annak sem örülnék, ha dühösködne, tehát nekem semmi sem jó.
A komplett csomaggal nagyon gyorsan sikerült a dolog végére járnom és megvan az adószám, készülhet a pályázati anyag Általában a hivatalokban dolgozó emberekkel szemben megvannak a magam kis előítéletei, amik ismét cáfolódtak. Tegnap egy kifejezetten kedves hölgy intézte ezt az adószám dolgot, még mosolygott is.Végül a munkahelyemről sem késtem el nagyon. Kicsit lehűtötte a lelkesedésemet, hogy tegnap délutánra kiderült, aláírási címpéldány is kell. Ez persze várható volt, de nem bántam volna ha nem kell így rohanni vele. Kalandos úton találtam közjegyzőt, de persze vinnem kell hozzá mindenféle dokumentumot, amiből van amit beszippantott az APEH. A nyomtató kifogyott, úgyhogy ez reggelre marad. Persze nem én vagyok a koránkelő a családban, tehát majd megint kérhetek bocsánatot.
Mindemellett szerencsére Embernek is van (lenne) dolga bőven és a gyerekek, meg a háztartás is kéri a magáét. Holnap pl délre viszem Pannit védőnőhőz ötéves kori státuszvizsgálatra. Szóval zajlik az élet rendesen.oéyan apróságok is bearanyozzák, mint Petya a Tesco - ban. Tényleg nem bánja, sőt jobban bírja, mint én. :)
És, hogy még jobb legyen, Erdély óta folyamatosan nagyon fáj a nyakam. Most épp a kamillás fürdővel próbálkoztam, de a folyamatos fájdalom eléggé visszavet. Remélem elmúlik, mert nincs kedvem orvoshoz járni.
Még egy érdekes apróság. Tegnap este a Dunán lement a Láthatatlanok film és utána beszélgetés volt Verdes Tamással és még valakivel, akinek a nevét sajnos nem tudom. Anyám ezt látta és ma egy csomót magyarázott róla. Engem soha nem hagyott erről beszélni, noha volt dolgom és véleményem a tárggyal kapcsolatban. Mindig kiment, ha ezt szóba hoztam. Ez kicsit fura. Úgy látszik, ha a tévé mondja akkor érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése