vissza a hétköznapokhoz

Ahogy legutóbb írtam, mindenféle vívódásokkal vagyok elfoglalva. Leginkább az foglalkoztat, hogy egy csomó pénzt ki fogok fizetni a nyáron másoknak, hogy vigyázzanak a gyerkőcömre, miközben én dolgozom. Ebben az a morbid, hogy ezt nem engedhetném meg magunknak, de nincs más megoldás.
Miután Ember munkája megint instabil állapotban van, szépen elgondolkodtam, hogy mit tudnék neki segíteni. Ő igazán jó abban amit csinál, de az adminisztráció és a kommunikáció (értsd vitatkozás és vetítés) nem az erőssége. Ráadásul a munkájának van egy csomó olyan része, amit én is el tudnék intézni. Ez mindenféle takarítástól a weblapja karbantartásáig számos dolog, ezen felül a levelezés és telefonálás. Magyarul, ha alkalmazna a cégünkben, egyszerre dolgozhatnék és lehetnék itthon. Nem zavarna, hogy nem tudok annyit teljesíteni, mint a gyermektelen kollégáim. (Bár ők ezt sosem hányják a szememre, csak engem furdal a bűntudat) Ráadásul a vakáció, szünetek és betegségek sem okoznának akkora problémát.
Persze ennek is vannak veszélyei. Az egyik az, hogy a fogyi gyereket nevelő családok el szoktak szeparálódni. Ha úgy döntenék, hogy itthon dolgozom, gyakorlatilag önként segíteném elő ezt a folyamatot. A másik veszély az, hogy "rám csukódna"  az autizmus.
Ennek a szép lufinak a legnagyobb hibája mégis az, hogy máról holnapra nem termelné ki a munkám a béremet. Ezért most azon töröm a fejem, mit tehetnénk, hogy beleférjen nekem ez a munkakör. Ki is találtam néhány dolgot és majd az idő eldönti, hogy jók - e az ötleteim. Megint valami, amiért érdemes dolgozni.

A másik dolog, ami nagyon foglalkoztat, hogy nemsokára megyünk nyaralni. Valamiért ez csak hétfőn esett le nekem és azóta olyan vagyok, mint egy ovis. Végzem az utolsó simításokat. Leveleket váltok a szállásunkkal, mert most derült ki, hogy nem kér mindenki kaját. Tervezem, hogy mit csomagolunk majd be, meg ilyenek. Szóval rendesen be vagyok sózva. :-)

Lehet, hogy ezt érzik a gyerekek is.Sajnos Petya megint sokszor ideges. Az autóban is sokat üvölt hirtelen. Szerintem zavarja, hogy a szemébe süt a nap. Ma megpróbáltam ráadni Panni napszemóját. Nem dobta el, már ez is haladás. De nem sokáig tűrte. A másik dolog ami miatt ideges lehet, hogy megint kiesett egy foga. Emögött most nem nő az új, úgyhogy klasszikus rossz gyerek feje van:-) Viszont délután igazi beach feeling-et produkált. Kis gatyában parádézott a kertben. Beugrott a pancsolóba, abból kirúgta az összes vizet, utána felpattant a gumimatracra és tartotta a hasát pocakpuszira :-)

Panni még a héten jár ügyeletbe egy másik oviba, azután Anyu vigyáz rá egy hetet. Ő már várja a nyaralást. Tegnap komoly természetrajzi oktatást kaptam tőle. Elmagyarázta, hogy beástak egy hernyót a homokba a kukacok mellé, mert a hernyó is kukac, csak lábas kukac. Kérdeztem tőle, hogy szerinte nem volt - e ez rossz  hernyónak, szerinte nem. Azért én kicsit sajnálom. Félek, hogy abból már nem lesz pillangó.

Néhány napja A kicsi dió című mesét mondtam el neki, azóta az ördög témát feszegetjük. Az egész abból indult, hogy dobálta a kenyeret, én meg elmondtam neki, hogy a Nagypapám még megpuszilta, ha a földre esett és keresztet vetett rá, mielőtt megvágta. Megbeszéltük, hogy a régiek még maguk készítették a kenyerüket és ezért megbecsülték, mint a diós mesében, ahol a kenyér addig beszél, míg a kakas kukorékolása el nem riasztja az ördögöt.
Panni kérte, hogy ne hívjam ördögnek, hanem mondjam úgy, hogy furcsa ember, mert az ördögtől fél. Nem bírtam ki, hogy ne mondjam neki, hogy ha másképp is hívjuk, az csak az ördög marad. Néha vannak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy kell - e ilyeneket mondanom neki, de nem tudok mást mondani, mint amit gondolok.
Ezután még megbeszéltük, hogy a szeretet tutira megvéd az ördögtől és mivel mi nagyon szeretjük egymást a családban, ide nem jöhet ördög. Ma reggel megkérdezte, hogy akkor a kakasban is sok szeretet van - e, mert elijeszti az ördögöt. Döbbenet, hogy meddig tud forgatni az agyában valamit és milyen módon veszi újra elő.
Ma délelőtt ezen gondolkodva megint örültem neki, hogy az autista "varázsgyerekem" mellé van egy hagyományosan működő is.

Ember ma is volt bringázni és ennek nagyon örülök. Egyre jobban megy neki és még a feszültséget is levezeti. Szívem szerint még nyaralni is vinném a bringáját, legalább mehetne hegyre. Csak félek, hogy nem fog beférni, mert Peti hintalovát nem szeretném itthon hagyni.