szülőképzés

Kicsit töményre sikerült az elmúlt néhány nap. Ennek elsődlegesen az az oka, hogy végre eljutottam az AOSZ szülőképzésére, a Fogódzóra. Már évek óta szeretném, de általában rossz helyen, vagy rossz időben volt nekem. Most már tapasztalatból is ajánlhatom mindenkinek.

Nekem nagyon hasznos volt. Rendszerezte a már meglévő ismereteimet és persze kaptam újakat is bőven. Ráadásul mentorszülőként is hasznos volt olyan embereket látni, akik közelebb vannak a diagnózishoz. Agyból tudom, hogy ez egy másmilyen állapot, de jó volt tényleg látni, hogy kit mi érdekel, ki mire hogyan reagál. Irigyeltem az előadókat a higgadtságukért és a türelmükért és persze igencsak tisztelem a tudásukat.Bónuszként megismertem Ő.P-t. Már váltottunk néhány levelet Peti iskolájával kapcsolatban és csak meg szerettem volna mutatni a nevemhez tartozó arcot (vizuális segítség :-) ), de végül egy kicsit el is beszélgettünk és ez jól esett. Nagyon kedves volt és kiderült, hogy jónak tartja a mentorszülő hálózatot és ha valamivel kapcsolatban tanácstalan vagyok, megkereshetem. Volt aki ismerte és dícsérte a blogomat és ezzel végtelenül zavarba hozott. :-) Szóval elfáradtam, de eléggé fel vagyok dobva. Kavarog a fejemben a sokminden amit hallottam és a benyomások és érzése, de alapvetően ez egy jó inspiráló állapot.
Tegnap ovi után eljött értem Ember és Petya, úgyhogy a képzésen egy hús - vér autista is megjelent, igaz a folyosónál beljebb nem jött. Este lazításképp átmentem Anyuékhoz társasozni, de egy idő után nyilvánvaló lett, hogy gyakorlatilag ülve alszom és csak az nem ver meg, aki nem akar, ezért hazajöttem és eldőltem.
Ma kitaláltuk, hogy beautóztatnak engem a képzésre a családtagjaim, mert az is egy program Petinek. Végül DÉ-éknél kötöttek ki és amíg én képződtem É meg közgyűlt ugyanott, az Apák terelgették az aprónépet. Ilyen módon mi is kikapcsolódtunk kicsit.Hazajöttünk és Ember elment osztálytalálkozóra, én meg elvermeltem a csibéket. Még el kell lent pakolásznom, aztán én is pihenhetek végre. Holnap DÉ-ék jönnek hozzánk és ott folytatjuk a pihenést, ahol ma elhagytuk. Bográcsolás, stb.
Szeretem, mikor így egyensúlyban vagyunk. Arra gondolok, hogy jut mindkettőnknek egy kis saját idő. Szerintem ez nagyon fontos. Nem kell ahhoz auti srácot nevelni, hogy belecsússzon valaki abba a hibába, hogy csak mint anya/apa létezik és elfelejti, hogy ő is önálló indivíduum. Nekem valamiért nagyon fontos, hogy valahol a sok szerepben (anya, kolléga, feleség, nő, mentor, érdekvédő, autizmus kontár ) valahol legyen egy kis én, ami mindebben benne van és mindezen kicsit kívül is. Mondjuk lehet, hogy ez csak prózai önzés, nem tudom. Vicces, hogy ezt ma is elmondtam, mikor magunkról beszéltünk. A legtöbb beszélő az autizmusról beszélt, meg az ahhoz való viszonyáról, de nem magáról. Ez gondolom összefügg azzal, hogy közel a diagnózis. Minden esetre örülök, hogy én a magam örömére el tudok menni társasozni, Ember meg osztálytalálkozóra, vagy bringázni. Régebben, mikor kisebbek voltak a gyerekek és még nem dolgoztam, sajnos nem jutott nekünk ennyi szabadság (sem) és ez jórészt az én hibám volt. Még szerencse, hogy nem mentünk rá. Kevésbé türelmes férjjel vélhetőleg buktam volna ezt a házasságot. De most egy kicsit boldog vagyok, úgyhogy most jó nekem és ezt jó leírni a sok nyafogás után. :-)))