Mostanában nem nagyon blogolok, aminek csak az egyik oka, hogy szinte folyton fáradt vagyok. A másik, hogy a gondolataim nagy részét a munkahelyem tölti ki. Munkahelyről blogolni meg veszélyes terep. Tudom, hogy ez nem jó így, ennek több jele is van. Ember is szóvá tette, pedig ő nem egy hepciás típus és a gyerekeken is látom, hogy nem jó ez így. Meg már harmadik hete nyűgölődök mindenféle nyavalyákkal, ez sem szokott így elhúzódni. Elkapom a gyerekek nyűgjeit, aztán túl is jutok rajtuk. Most meg minden vackot beszedet velem a dokibácsi és mégsem javul sokat a helyzet. Finoman szólva sem vagyok ezoterikus fajta, de azt elhiszem, hogy a testi és lelkiállapotunk tud hatni egymásra.
Egyébként bőven volna miről írni. Panni túl van a kórházi kivizsgáláson, eddig semmi jele, hogy miért fájlalja a hasát. Figyelemre méltóan fegyelmezett volt a kórházban. Bírta a vérvételt és a kaja tilalmat. Nagyon büszke voltam rá!
Voltam a sulijában is nyílt napon és egészen jó volt. Okosan dolgozott az órán és mert jelentkezni, ráadásul boldog volt, hogy ott vagyok.
Petinek elmaradt a novemberi altatásos fogászat, mert ö is beteg volt, holnap pótoljuk. Sajnos én nem tudok ott lenni, Ember megy vele. Tudom, hogy holnap egész nap a körmömet fogom rágni, amíg haza nem érnek. Pedig Ember jó fej és ritka gondoskodó és ügyes apuka, de akkor is.
Peti azzal is meglepett, hogy a múltkor bubifújót kért képpel, méghozzá piktogramossal. Én a magam részéről nem gondolom túl kifejezőnek azt a képet, de ha ő érti, gond egy szál se. Ráadásul épp nem volt fújóm, csak lötyim, tehát szívószálat használtam. Ezzel az összes gyerekemet el tudtam bűvölni, főleg, mikor Ember megvágta a szívószál elejét. :)
Egyébkét Peti nagyon jó fej mostanában. Szinte sosem bántja magát és szépen ügyesedik. Ez azért is érdekes, mert nemrégiben elgondolkodtunk azon, hogy hordjuk valahová fejlesztésre. Úgy éreztük, hogy noha nagyon kedvesek és jó szándékúak a suliban, nem boldogulnak a helyzettel. Most meg megint szép a világ. Különben nem találtam olyan helyet, ahol fogadták és pénzünk sem biztos, hogy lenne rá, főleg, hogy januártól még nem száz százalék a melóm. (Na tessék, már megint munka.)
A Karácsonyt idén is nagyon várjuk, de eddig nem történt csoda. Azoknak, akik nem olvasták régen, elmesélem, hogy sok éve a koszorún, az első gyertya meggyújtásakor, Peti szépen elénekelte, hogy ég a gyertya, ég. Azóta sem hallottam tőle sem ezt, sem más mondatot. De minden gyertya meggyújtásakor mocorog a kisördög a vállamon, hogy talán most. Lehet, hogy pont ezért nem sikerül. :)
Idén nagyon szerény Karácsonyunk lesz, de ez nem zavar, sőt.Ide tehetném az évi rendes morgást azokkal kapcsolatban, akik karácsonyi hajráról és őrületről beszélnek, de nem teszem. Párszor már megírtam és nem változott a véleményem. Jó lesz együtt lenni, finomakat enni és nagyokat pihizni. Ha ügyesen szervezzük, Peti se fogja halálra unni magát és szétszedni a lakást.
Panni nagyon szeretne kapni egy órát, ezért mondtam neki, hogy akkor tanuljuk meg, mit is mutat az óra. Ráfáztam, mert most időről időre órákat kell rajzolnom, ő meg kitalálja, mit is mutatnak. Ekkora buzgalmat már a Jézuska sem hagyhat figyelmen kívül. :)
Elkészült az Esély műsorban a játszóteres rész és jól is sikerült, ide teszem. Valahol a 13. perc környékén jön Peti.
http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/11/29/14/Esely_2013_november_29_.aspx
Vicces,mert fejben sokat blogolok, de általában nem tudom leírni. Most meg nem jutnak szembe a dolgok.
Azt mindenképpen szeretném megírni, hogy megint megörököltünk egy autót. Barátaink kocsija volt, nem mai darab, de jobb mint a mi öreg Suzukink. Eladhatták volna némi pénzért, de nekünk adták, mert tudják, milyen fontos, hogy Peti télen is feljusson a hegyre. Ez nagyon meglepett. Fordított esetben biztosan én is így tennék, de annyit hallom, hogy az emberek bunkók/önzők/gonoszak, hogy fontosnak éreztem megírni, hogy nem mind. Csak azt hiszem, az ilyen fajta segítők árnyékban maradnak.
Egyébként ma vagyok negyven éves. Fura. Harminc évesen pontosan tudtam, hogy ki vagyok és mit akarok, most meg némileg el vagyok bizonytalanodva. Olyan alapvető értékek kérdőjeleződnek meg körülöttem folyamatosan, amik mentén azóta működöm, hogy az eszemet tudom. Ezért mostanában egy kicsit nehéz tudni, hogy merre van az előre, de remélem gyorsan helyrebillen a világ rendje. :)
Pannival beszélgettünk a napokban, hogy mit szeretnék a szülinapomra. Mondtam neki, hogy olyasmit, amit nem lehet a boltban megkapni. Nagyon nagyra nyitotta a szemét, de értette. Rendet, békességet, ilyesmit. Azt is mondtam neki, hogy megvenni nem tudjuk, de megcsinálni igen.
Erre ma szuper napom volt, amolyan mos-főz-takarít rendszerű. Ez mostanában nagyon kikapcsol. Embertől kaptam egy nagyon jó új Bryson könyvet, talán majd Karácsonykor lesz időm elolvasni. (Mert igazából a magasztos dolgokon kívül egy jó eltalált könyvnek, vagy cd- nek is tudok örülni. :) )Pannival és Anyuval elmentünk étterembe és ebéd közben megtárgyaltuk, hogy kinek melyik a kedvenc része a Madagaszkár pingvinjeiből. El kell ismernem, hogy tudásom a témában messze elmarad a többiekétől, noha nem vagyok teljesen tájékozatlan. (Pingvin zombi forever!!!!)
Anyu csinált nekem szendvics tortát, mert nem vagyok nagyon édes szájú, de a gyerekek kedvéért volt csokitorta is. A hivatalos indoklás szerint ennyi tortán fér el a sok gyertya. (de csak 8 volt rajtuk összesen:) Este sajnos tetőzött bennem az aktuális vírus, de legalább túl vagyok rajta és el sem fogok hízni a sok ételtől. Most meg már mindenki szuszog, csak én örülök a szülinapomnak és parázok a holnapi fogászat miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése