kalandjaink az egészségügyben

Petya pöttyei nemigen akartak múlni, így visszamentünk a Doki nénihez. Ez úgy zajlott, hogy hétfőn jött értem munkába a családom (Peti és Apja). Megbeszéltük, hogy orvos kell. Ember telefonált, hogy most indulunk, mehetünk - e a szokásos módon a fertőző  felől. Mehettünk, szeretettel vártak.
A gyermektelenek kedvéért elmondom, hogy a fertőző az a külön bejáratos kis váró, ahová a fertőző betegség gyanús, általában pöttyös gyerekek mennek. Itt csengetni kell és kijönnek értünk. Most is ez történt, néhány percnyi várakozás után sorra is kerültünk. Doktor néni azzal fogadott, hogy jaj, de örülök magának anyuka, minden elfogyott, amit legutóbb hozott. Ezalatt Iránytű (az auti start csomag) és mentorszóró értendő. Majd elmondta, megint van két új autistája és küldte is őket hozzám. Sajnos nekik még a freemail - es címem volt meg, de már tudják a jót. Szívesen adott e - mail címet is, mikor mondtam, hogy lobbiznék kicsit a helyi fogyatékkal  élő gyerekekért. Ez borzasztóan jó, mert miközben azt hallom, hogy az autistáknak milyen rossz az egészségügyben, nálunk ez van.
Mindeközben Peti profin felmászott  a vizsgáló asztalra és ott összecsukta magát. Törökülésbe ült, aztán erre ráhasalt. Ezzel persze sikert aratott. A Dokinéni és az Asszisztens néni meg el voltak halva, hogy milyen ügyes a Petya és mennyit nőtt és eddig még sosem mászott fel ilyen szépen egyedül az asztalra. Ekkor aztán levettük a Petyus pólóját, amitől ők mindjárt szólították a jó istent. Ezután továbbküldtek bőrgyógyászhoz.
Itt csatlakoztunk be a nagy magyar rögvalóságba. Dokinéni a heyli SZTK - t is javasolta és a budapesti kórházat. Mivel én tudom, hogy hivatalosan ott fogadják az auti gyerekeket, a budapesti kórházat választottam. Másnap hívtam a számot, amit a hozzám forduló szülőknek meg szoktam adni. Ugyan egyszer már jártam furán vele, de gondoltam akkor biztos újonc ült a telefonnál. Ehhez képest most sem tudták, hogy ők az autistákra fel vannak készülve. Három emberrel beszéltem, ebből kettő kedves volt és együtt érző, segíteni szerettek volna. A harmadik ingerült volt, de korrekt. A tények ismeretében egyébként nem csodálom, én is ideges lennék. A menetrend az, hogy van egy napra hatvan sorszám, amit reggel hétkor (!) elkezdenek osztani. Kilenctől van rendelés. Ha elfogynak a sorszámok és te akkor jöttél, mehetsz is haza, aznap nem jutsz be.
Ha most kicsit elvonatkoztatok az autizmustól és arra gondolok, hogy ez egy gyermekkórház, nem is akármilyen, akkor eléggé furcsállom a dolgot. Hiszen ez egy egészséges, mármint nem autista, csak szimplán viszkető és fájó gyerekkel is horror! Az autizmusra annyit mondtak, hogy szóljunk bejelentkezéskor és a rendelőben is. Ami még kicsapta a biztosítékot, hogy ebben a kórházban dolgozik egy orvos, aki egy általam nem elfogadható, szerintem tudományosan nem megalapozott, sőt talán veszélyes terápiát folytat. A három emberből akivel a kórházban beszéltem, három küldött hozzá. Az arrogánsabb hölgy egyenesen letolt, hogy miért van beutalóm a bőrgyógyászatra, miért nem ehhez a doktorhoz megyek. Az apró ténytől, hogy a kiütést nem gyógyítja neurológus, valahogy eltekintett. Upsz! Ennyit arról, hogy ez a szám jó, itt fel vannak készülve az autisták fogadására. 
Ezen a ponton kezdett diszkréten habozni a szám. Nem magam miatt, mert mi megoldottuk a dolgot, majd mindjárt leírom hogyan, hanem amiatt, hogy én a munkahelyemen segítséget kérő szülőknek jóhiszeműen ugyan, de ilyen sz@r információt adok. Ezzel magamról és a "cégről" is rossz bizonyítványt állítok ki.
Telefonáltam hát tovább, immár szakmai berkekben. Ezt nem részletezem, nem lettem tőle lelkesebb, de lesz folytatás.
Dühömbe beütöttem a gugliba, hogy bőrgyógyász és a lakóhelyünket. Két másodpercen belül tudtam hol van nálunk magánpraxis, fél óra múltán volt egy másnapi időpontom. A telefonban elmondtam, autista nyolcévest viszek, kaptunk egy későbbi időpontot, mikor már nincs tömve a rendelő. Na ehhez az időponthoz képest mehettünk be húsz perc késéssel. Ember már kezdett bemorculni. Végül kiderült, az telefont felvevő úriember nem tájékoztatta a rendelőben dolgozókat arról a tényről, hogy Petyót nem célszerű soká váratni. De nem baj, Peti tündér volt. A vizsgálat alatt fixen háttal állt az egyébként szimpatikus orvosnak és valamit ütögetett, ahogy szokott. Kaptunk krémet, meg mindenfélét és indulhattunk is haza. Kiderült, hogy nem is allergiáról volt szó, így megkegyelmeztünk a kutyának és a macskának. Vicces volt, hogy a bőrgyógyászat mellett nőorvos volt. Csupa pocakos nő ült ott és nézték Petit. Kicsit morbid dolog fogyi gyerekkel ilyen helyre menni. :) De ők legalább szülnek rendesen. :)
A fenti kórházleíráshoz még annyit, hogy volt akinél működött a dolog és megfelelő módon elvégezték az auti gyerek vizsgálatát. Azt hiszem lutri, hogy olyan ember veszi - e föl a telefont, aki tudja, hogy ez is a kórház profiljába tartozik, vagy olyan, akinek fogalma sincs róla.
Ezeken a kalandokon kívül zajlanak a mindennapok. Panni volt népi táncolni és zeneoviban. Az előbbit élvezte, az utóbbit látványosan végig unatkozta.
Mi DÉ - vel próbálunk két pályázatot írni az egyesületünk számára, ami  elég strapás. A munkahelyemen ha akarnék sem tudnék ezzel túl sokat foglalkozni, mert ott nem ez a dolgom. Tehát ezt jórészt itthon csinálom. Ráadásul Ember tegnap reggel elment vidékre dolgozni és csak vasárnap este jön. Én így nem tudom Petit suliba vinni, itthon maradtunk.
Ember dolgai mostanában nem alakulnak túl jól és ezt én is érzem. A mostani munkája baráti szívességnek indult, sok munka, kevés pénzért. Ráadásul egy komoly munkáját meg tönkretette, akinek kiadta. Reméljük nem lesz nagyobb gond belőle, bár attól félek elég nagy anyagi kár keletkezett. Szóval ő is feszes, mert szerencsére azért jönnek be normális aprómunkák és én is feszes vagyok, mert munka és pályázatok és ilyenek. Az a fura, hogy ez mégse rossz. Az a rossz, mikor nem történik semmi. Ha nincs munka, nincs pénz sem és ugyan a pénz nem boldogít, de a hiánya roppant kellemetlen tud lenni. A balszerencse szériának meg egyszer biztosan vége lesz. A pályázatot is le kell adni nemsoká és ami a lényeg, Peti sokkal jobban van. :)