"Poblémát jelentett nekem akár egy olyan egyszerű kérdés is, hogy egy igazán kicsi kutya miért nem macska. Minden kutya, amit ismertem, elég nagy termetű volt, és ezért méret alapján azonosítottam be őket. Aztán a szomszédunk egyszer csak vásárolt egy tacskót, és teljesen összezavart engem. Hogy lehet az, hogy ez kutya? És elkezdtem tanulmányozni a tacskót, hogy rájöjjek arra, hogy miért kutya. Végül rájöttem, hogy a tacskónak ugyanolyan formájú orra van, mint az én golden retriveremnek, és így beazonosítottam."
A kutyának kutyaorra van!”
/Temple Grandin´/
Petivel is valami hasonló dolog történt ma. Valakitől kaptunk egy adag fiú ruhát és volt köztük egy kesztyű. Olyan bolyhos anyagból volt a külseje, mint a meleg zokniké, amiket néhány hete kapott, belül pedig polár anyagból van. Egyujjas és számomra egyértelműen kesztyű, nem így Petinek. Ő ragaszkodott, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva mindenképpen a lábára húzza ezeket a jó kis kesztyűket. Még az sem tántorította el ettől, hogy Panni rászólt nagyon aranyosan, hogy hiszen ez a kezére való, én meg konkrétan fel is húztam rá és eligazgattam benne a kezét. Egy másodperc alatt varázsolta át a lábára. :)
Egyébként mostanában szeret zoknit húzni, talán fázik a lába. Este fürdés után rendszeresen felemás zoknikban találjuk az emeleten :)
a temple gradinról szóló film az valami zsenialis volt, koszonom, hogy eszembe juttattad.
VálaszTörlés(ő aszpergeres volt, nem autista, nem? (bar en annyira nem ertek hozza, csak valahogy bennem ugy maradt meg, igazabol a kulonbseget sem tudom a ketto kozul)
egyebkent nektek a kesztyűk össze vannak varrva? (tudod, hosszu zsinorral, amit a kabatba lehet tenni, hogy ne vesszen el, es midnig keznel legyen)
egyebkent szerintem a zokni a gyerkocok szamara valami varazslatos dolog, sok jatek alapja nekunk is (meg nekem is, akinek perverz maniaja zokniszornyeket gyartani)
Az asperger az autizmus egy enyhébb formája. De az újabb diagnosztikában már nem választják szét, ugyanúgy autizmus.
Törlés