Petyának elkezdődött a vakáció, ami bizony megnehezíti a dolgunkat. Ember délután és este tud dolgozni és ez elég megterhelő. Nehéz így, hogy kizökkentünk a szokásos kerékvágásból. Nagyon sokat segít Ember anyukája. A múlt héten többször is ő maradt Petivel, így mindketten dolgozhattunk. Szépen napirendezik Petyával és a pelenkázás ellen sincs kifogása. Csak attól tartok, hogy az egész túl megerőltető neki. Ha erről kérdezem, azt mondja, csak annyit csinál, amennyit bír. Hát többet, mint én... Annak örülök, amikor kiül a kertbe és pihenni tud. Ők panelban laknak és ilyenkor úgy érzem, mi is tudunk adni valamit.
Én az elmúlt napokban, talán a meleg hatására sz unalmas felnőtt énemet hagytam kiteljesedni. Ez az, aki húzkodja a száját a dugóban, ahelyett, hogy jót mulatna a szomszéd autókban orrot piszkáló pasikon és akinek nincs türelme Panni meséit végighallgatni, hanem automatikusan hümmőg bele. Nem szeretek ilyen lenni, remélem hamar normalizálódok :)
Pénteken már voltak biztató jelek. Tatán jártunk egy fantasztikus lakóotthonban és egy kiállítás megnyitóján, melyet nem meglepő módon autista emberek munkáiból rendeztek. A kiállítás nagyon jó volt és a lakóotthon teljesen elvarázsolt. Itt lehet látni, hogy tényleg milyen jó lehet egy ilyen hely. Ilyen rövid idő alatt ezt nem lehet komolyan "lemérni" de az az érzésem, hogy az itt lakó fiatalok boldogok és harmóniában élnek. És azt hiszem ennél többre a nem autisták sem feltétlenül vágynak. Majd ha eljön az ideje, valami ilyen helyen nyugodt szívvel tudnám elképzelni Peti életét. Itt is láttam komolyabban érintett fiatalembert, ez csak megerősítette a hitemet abban, hogy egyáltalán nem lehetetlen, hogy Peti emberhez méltó életet éljen akkor is, amikor mi már nem tudunk rá vigyázni. Persze kérdés, hogy akkor lesznek - e még lakóotthonok Őszintén remélem, hogy igen.
Szombaton DÁ nagy hőstettet hajtott végre, eljött hozzánk a két fiúval, hogy Anyájuk nyugodtan tanulhasson. Nagyon örültem nekik és azt hiszem ők is jól érezték magukat.
A vasárnap jó laza pihis volt. Ember gyakorlatilag minden fotelben elaludt, amibe beleült :) Én irgalmatlan mennyiségű ruhát hajtogattam el és készítettem madártejet, amit a gyerekeim nem hajlandók megenni. De ha műanyag dobozban a boltból hoznám, két arcra habzsolnák.
Ma meg munka, rendesen. De élvezem. Csak a mai délután elég pörgősre sikerült. Legalább nem felejtettem el enni, mint a múlt héten. Gyógyszert kellett szednem és egyszerűen elfelejtettem, hogy éhes lehetek. Este már eléggé kótyagos voltam:)
A munka után szülőkluboztunk. Ketten voltunk egy ismerős anyukával és igazán jót beszélgettünk. Felmerült bennem, hogy nem nagyképűség - e ezt szülőklubnak hívni, de azt hiszem nem.. Végül is a lehetőség mindenkinek adott a részvételre és ez különben sem mennyiségi kérdés. Mindezeken kívül intéződik az éves egyesületi nyaralás, amire most elég kevesen gyűltünk össze, de azért szeretném ha jól sikerülne. Szóval nem nagyon unatkozom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése