Eszik, vagy isszák?

Petya néha még mindig nagyon meg tud lepni az auti dolgaival. Ez történt múlt héten is. Ugyanis főzött kakaót csináltam, amilyet gyerekkoromban kaptam a nagypapámtól, mikor beteg voltam, és náluk aludtam. Meséltem róla Panninak, ő meg kíváncsi lett rá, szóval megfőztem. Véletlenül még túl is cukroztam, szóval sikerem volt vele. :)

Adtam Petyusnak is, nehogy már kimaradjon valami jóból. Valamiért a bögréjében hagytam a kiskanalat. Nosza, neki is állt kanalazni! Mondanom sem kell, mindenhová jutott kakaó. Adtam neki szívószálat, hátha akkor letesz a kanálról, nem tett. Mutattam, hogy inni szoktúk ííígy, és nagyokat kortyoltam a bögrémből. Megpróbálta, de nem tetszett neki.

Végül leküzdötte a kakaóját és ment kezet mosni. Becsületére válljon, megpróbált maga után takarítani, de azért nekem is maradt munka.

Ma megint csináltam kakaót, rutinosan szívószállal szervíroztam Petyának. Keresett kanalat...

Egyébként meg tényleg miért esszük a pudingot kanállal, a kakaót meg isszuk. Tiszta egy káosz az élet. :)

El a kezekkel a könyvespolctól!

Peti autizmusának a legtöbb velejárójával megtanultunk együtt élni, jó néhányat meg is szerettünk, pl a ""peti puszikat". De van, ami továbbra is gondot okoz. Az egyik legnehezebb számomra a folyamatos pakolás, különösen a könyveké. Életem egy régebbi szakaszában könyvkereskedő voltam, nagyon szerettem ezt a munkát és persze kedvezményesen vásárolhattam könyveket. Többek között ezért is elég szép kis könyvtáram volt, ami mára erősen megfogyatkozott. A fogyás egyik oka Peti, aki hozzám hasonló módon rajong a könyvekért, csak ő szét nézegeti őket, vagyis addig lapozza, amíg a könyv darabokra nem hullik. Így ment tönkre a legtöbb művészeti albumunk, ami túl azon, hogy drága volt, kedves is volt nekünk. Egy újabb szokása, hogy lukasztgatja is a lapokat, aminek én érthető módon nem örülök. 

Általában ő kapja a reklámújságokat, mikor végzett velük és az IKEA katalógus az egyik legnagyobb kedvence (de jöhet avonos is, szagos lapokkal.) Van egy doboza, abban tartjuk az ő cuccait, amiket szabadon lapozgathat. Mostanában jól elvolt ezzel, de újabban rákapott, hogy leszedje a könyveket és elrendezze őket saját ízlése szerint a padlón. Kifejezetten szereti a Világirodalom klasszikusai sorozatot, mert azok hasonlóak, de mégis különbözőek. (A méret és a forma hasonlít és persze a felirat, de a szín különböző.) 

Ennek én nem örültem és egyre nagyobb elánnal pakoltam vissza a könyveket, aztán elegem lett. Nyomtattam neki igen nagy tilos szimbólumokat a könyvespolcra és már vagy egy hónapja béke van. :) 

Megjelöltem azt is, hogy honnan szolgálhatja ki magát. Ez az, amit úgy látom, hogy kevésbé ért, de azért boldogul a helyzettel.

A képeket a netről szedtem le, nagyjából az első elfogadható méretű és kinézetű darabok, amik szembe jöttek. Ide teszem őket, hátha jól jön valakinek.

A dolog annyira bevált, hogy a másik rizikós övezetet, a gardróbot is jól kidekoráltam. Itt egy kicsit más a helyzet, mert olyan, mintha sakkoznék Petivel. Talál olyan polcot, vagy fiókot, ami szerinte még nincs letiltva és iziben használni is kezdi, vagyis kirámolja. De a letiltott részeket békén hagyja. Viszont itt lekapkodja a tiltásokat, de ezzel nem jut messzire, mert újakat készítek.

Külső szemlélőnek biztos fura lehet a dekoráció, ahogy pl a hűtőre rakott sajt és szalámi darabos kártya is, de én nagyon élvezem, hogy ezek a dolgok működnek. Ahogy Ember fogalmaz, egyszerűek, mint az ácskapocs, mégis jók, a látszat meg annyira talán nem is fontos, hiszen nem jön hozzánk holnap a Lakáskultúra :)

A lényeg, hogy látja, érti, hogy mit szabad és mit nem. Ettől könnyebb nekünk és azt hiszem neki is. :)

szavak nélkül veszekedni

Tegnap vacsira bundás kenyeret csináltam Petya egyik kedvencét. A gond az, hogy ő csak a puha közepét, ahogy gyerek korunkban hívtuk, a puháját szereti a kenyér héját pedig ott hagyja a tányéron. Mivel ez nem auti dolog, ezt nem igazán támogatom.
Petinek egyébként is vannak fura dolgai az evéssel (is). Simán belenyúl a közös tányérba, kikap belőle valamit, beleharap, majd visszateszi, nehogy pocsékba menjen. Dicséretes ez a takarékosság és törekvés az újrahasznosításra, de alapvetően mégis jobban örülnék, ha Petya megtanulná, hogy ez nem helyén való viselkedés, ahogy a más tányérjából evés sem. Egyébként ezzel szépen halad, már csak nagyon ritkán nyúl Apja tányérjába egy - egy csábító falatért. Inkább megvárja, hogy mi adjuk neki a saját kajánkat és megpróbál erre rábírni minket, leginkább mutogatással.
De vissza a tegnap estéhez. Megcsináltam a vacsit, Peti tudta mi készül. Az, hogy mit veszek elő, nagyon sokszor egyértelmű vizuális segítség azzal kapcsolatban, hogy mit fogok főzni. Fent ült a lépcső tetején és várta a vacsiját.
Megterítettem, amiben nagyon ritkán szokott segíteni, de most nem hívtam, mert siettem. Ekkor már lent lábatlankodott, nagyon szeretett volna enni. Bírom, hogy már ilyen türelmes, régebben simán belekapkodott volna a kész kajába.
Eljött a vacsi ideje és én direkt úgy raktam le a kaját, hogy ne érje el a közös tányért, ne nyúlkáljon bele a közösbe. Peti szokás szerint megette a kenyér belét és kérte a következőt. Itt kezdődött a csendes vita. Ő felém tolta a tányérját, én vissza neki, hogy egye csak meg, ami még rajta van. Pontosan tudta, hogy mit szeretnék, harapott egy picit, amolyan "nesze, ettem belőle, most már kérek egy másikat" módon, majd jött a tányér megint hozzám, én pedig toltam vissza. Ez általában működni szokott de tegnap Petya fáradt volt, ezért ennek a "veszekedésnek" nem lett jó vége, Peti végül felpattant az asztaltól és elrohant. Nekem meg az járt a fejembe, hogy milyen fura, hogy miközben a gyerekem hisztizik, egy hang nem hagyja el a szánkat, mégis mindketten értjük a szitut.

Before party

Petinek vasárnap volt a szülinapja. Ezért - e, vagy másért egész szombaton benne volt a sajtkukac. Hiába voltunk sétálni, meg játszótéren, maradt még energiája estére is. Apjának el kellett mennie és Peti mindent megtett, hogy jól szórakozzon.
Először egy csomag lisztet szórt végig a konyhán, de az est fénypontja kétségkívül a babzsák kibelezése volt. Van ugyanis egy nagy babzsákfotelünk, aminek a titkára Peti mostanában jött rá. Jelesül arra, hogy jó sok hungarocell golyó van benne, amivel egészen jól el lehet játszani. Elég volt ahhoz, hogy az egész emeletet beborítsa. Be kell varrnom a zippzárt, különben mi leszünk az örök hó birodalma. :)

Amikor a hóhért akasztják

Néha úgy érzem, van a sorsnak egyfajta nagyon perverz humorérzéke. Arra gondolok, hogy tegnap még szülőképzésen voltam képző, ma pedig elkövettem egy csúnya kis hibát, ami elég kellemetlen következményekkel járt.
Nagyon szép nyugis napunk volt, mostam, mint egy mosómedve, de láttam, ahogy fogy a tekintélyes mosatlan halom és ezért szívesen csináltam. Közben azért a gyerekekre is ránézem fél szemmel, ami elég is volt, mert Nagyi Mami is nálunk vendégeskedik.
Történt, hogy ő ebéd után lepihent, én meg kicsit dolgoztam a laptopon. Egyszer csak megéreztem az élesztő szagát és kapát, kaszát, laptopot elhányva felgangoltam az emeletre. Jól sejtettem, Peti megszerezte mindkét csomag élesztőt és egyenletesen eloszlatta az emeleti szőnyegpadlón. Nekiláttam ezt feltakarítani, miközben Petya lent tevékenykedett. Lábon hordtam ki egy infarktust, mikor kiderült mivel. Valamiért elővett egy doboz tejfölt és beterítette vele a nappalit. Falat, kanapét, laptopot. Utóbbit felnyitva hagytam, mikor megéreztem az élesztő szagát, tehát kapott bőven. Emiatt most nincs teljesen velem a billentyűzet. Öcskösöm kedves volt, megpróbált segíteni, de neki sem sikerült a betűimet aktívvá bűvölni. Attól félek, ez nem fog kiszáradni, mint a vízbe esett telefonok, szóval vihetem szervizbe. De borzasztó dühös vagyok. Nem igaz, hogy egy hónapot sem bírt ki épen. És igen, bármennyire sietek, a helyére kellett volna tennem, csukva. Utólag már könnyű okosnak lenni.
Fura, hogy Panni ugyan bent volt a szobában, de háttal, mert számítógépezett és nem vette észre, hogy a bátyja mit művel. Tudom, ezt nem igazán kérhetem rajta számon. De engem megijeszt, hogy ennyire el tud tűnni a számítógépben. Rosszabb napjaimon ezt úgy értékelem, hogy menekül az itthoni nyomasztó közegből. 
Nem sokkal az attak után Nagyi Mami is felébredt és beszélgettünk arról, hogyan is kell Petivel bánni. Anyósom szerint mi megteszünk mindent és ennyi. Én tudom, hogyan kéne ezt csinálni, de ilyen fáradtan és ekkora présben ez egyedül nem megy. És végül mindenkinek kellemetlenebb, mint ha rendesen figyelnénk Petire. Nem biztos, hogy ezt sikerült átadnom, de azt ő is észre vette, hogy ma Peti nyugisabb volt.  Meg, hogy ma végig korrektül használtunk napirendet. Az a baj, hogy a többség szerint Petinek 24 órás felügyelet kell és akkor majd jó lesz. Én meg azt hiszem, hogy jár neki is a magán szféra, de a túl sok szabadidő oda vezet, hogy ő talál ki magának elfoglaltságot. Mi meg fizetjük a javítást és/ vagy takarítunk. Meg meg is kéne tanulnia, hogy mit csinálhat, ha egyedül van és ebben kéne őt segíteni. De ha ezekkel előjövök, általában jön a blabla, hogy ezt nem lehet itthon megcsinálni, főleg ennyi meló és ilyen feszített életritmus mellett. Jobb esetben mindenki helyesel, aztán élünk így tovább. Ez nagyon nem jól van így. Ráadásul fogalmam sincs, miből sütök kalácsot Húsvétra.
Ember szerencsére nem volt itthon, Békéscsabára ment közös gitározni. Szívesen vele mentem volna, de nem mertem az estét Nagyi Mamira hagyni. Nem tudom mit fog ehhez az egészhez szólni. :(

Testvéri szeretet és Télapó

Idén is jó buli volt a Mikulás. Panni nem hagyott békén, hogy tisztítsuk ki a csizmánkat. Megcsinálta a sajátját, aztán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, nekiállt Petiének. Nem bírtam ki és megkérdeztem, miért tisztítja Peti csizmáját. Elmagyarázta, hogy szeretné, ha Petya is kapna ajándékot, de ő nem tudja kitisztítani magának a cipőt. Egészen elérzékenyültem. Ahogy akkor is, mikor Panni minden egyes nasinak úgy látott neki, hogy adott egyet Petinek is. Meg is dicsértem, hogy milyen jó tesó ő, mire közölte velem, hogy az és különben sem szeretné, ha Peti az ő nasiját kunyizná el. :))))) Kétségkívül praktikusan gondolkodik. De azért jó tesó.:)
Szeretem a csizmanézős reggelt. Panni halkan leosont és suttogva veszekedett a kutyával. Aztán felmászott az ablak előtti asztalra, onnan szemléte meg a felhozatalt és végig suttogva kommentálta, amit talált. Az Angry Birds kártyáknak is suttogva örült. Valahogy így: csoki, szaloncukor ÚRISTEN! ENGRIBÖRDSZ KÁRTYA!  Elég jól szórakoztam.
Peti ezen a héten a dugóban volt hős. Már nem tudom melyik nap volt, hogy tükörjég volt az utakon, aztán dugó a pályán. Petya kb 4 órát ült kocsiban (a messzi suli átka). Nekem régi mumusom a dugó a pályán Petivel. Ehhez képest játszottunk, meg bohóckodtunk, egy fél kiborulás sem volt és még a nasit sem kellett elővennem. Ember fáradt el nagyon, mert ő vezetett. Szerencsére nem sokkal előtte rakattunk téli gumikat a kocsira. Szerettünk volna előbb is, csak szokás szerint nem volt pénzünk. Így most nincs, max a gumikat rakjuk majd a fa alá. De az mindennél fontosabb, hogy egészben jussanak el a suliig és haza.
Háztartási diadalom mostanában az általam készített túró. Merthogy van a közelünkben egy automata, helyi nevén a Vastehénke, amiből teljes tejet lehet venni. Igaz, forralni kell, de cserébe olcsó és nagyon finom. A gyerekeim viszont nem ehhez vannak szokva, így maradt belőle. Ezért csináltam a túrót. Palacsintában igen gyorsan elfogyott és szerintem jobb volt, mint a bolti. Tekintettel Peti sajtmániájára, már a sajtkészítésen gondolkodom. :)
A munka is érdekes volt, el kellett mennem Kecskemétre. Találkoztam egy régi kedves ismerősömmel és megnéztem két auti sulit. Szeretem az ilyen dolgokat, egyrészt konkrét információk a melóhoz, másrészt nagyon inspiráló, ami eléggé rám fér.
Meglehetősen nehéz napjaink vannak, mert Petit bántja valami és ettől roppant feszült. Megint jól össze van harapva a keze. Én meg próbálok rájönni, mi lehet a gond. Vannak rajta viszketős kis foltok, szerintem az olcsó tusfürdőtől, amit a szokásos helyett vettünk. Remélem csak ennyi és nem mondjuk fogfájás, amit nem tud elmondani.
Sok az üresjárat is ezen a hétvégén, amit Petya a saját kedve szerint tölt ki. Újra felfedezte, hogy milyen izgalmas dolgok vannak a fürdőszobában. Tehát mostam már le a tükörről tusfürdőt, sampont és fogkrémet. :)
Ember is elég fáradt, fellépett pénteken, most próbálja kipihenni, de egy üvöltöző nyolcéves mellett nehéz. Engem mostanában megint nyomaszt az anyagi helyzetünk, de majd elmúlik. Úgy látom, ez hullámzik és hol jobban zavar, hol kevésbé. Remélem azért Karácsonyra optimistább formában leszek.

:)

Ez a mai nap úgy kellett,mint egy falat kenyér. Vendégek jöttek, főztünk, ettünk stb, szóval semmi extra. De azért volt pár pozitívum. Pl, hogy a kedves vendégek tolerálták a nap elején még elég mufurc stílusomat, ami ettől szépen el is múlt. Meg, hogy olyan csilit főztek, hogy a tíz ujjamat megnyaltam utána. Ebéd után hatalmas dögönyözést rendeztünk az emeleten és egy idő után már Peti is kérte  maga adagját. :)
Peti szeretete nagyon kemény dolog. Ugyanis nem nagyon megy neki a puszi, de azt hiszem ezt már írtam. És sokszor a lábával simogat, de nem érzi ennek az erejét, szóval emberesen belém tud rúgni, merő szeretetből. Az is szuper volt, hogy mi anyukák, elmentünk vásárolni. Ugyan tegnap voltam boltban, de elég sokat dolgoztam és egyszerűen képtelen voltam ezután még a mackó nacókkal pötyölni. Alig vártam, hogy hazaérjek. Ma pótoltuk, ami tegnap elmaradt, így a zokni és egyéb készletek fel vannak töltve, jöhet az ősz. Apropó ősz. Kifejezetten jó, hogy végre élhető a kert. Mert így a kutyával is tudunk játszani, meg a gyerekekkel is. A kutya azért érdekes, mert a csibék egyre ügyesebben bánnak vele. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy rossz ötlet volt, mert Petya nagyon tartózkodó, ha Arti a közelében van. De ma többször is ránevetett és megpiszkálta. Persze az még nem tetszik neki, ha nem ő irányít, hanem Arti csak úgy, pláne futva jelenik meg a közelében, de a jelek ígéretesek.
Peti nagy hős volt este. Gyógyszert kell szednie a pöttyeire és én megint bepróbáltam az "először gyógyszer, utána csoki" módszerrel. Mindketten türelmesebbek voltunk a szokottnál, talán ezért működött jobban a dolog. Peti egy darabig csak nézte a kezeimet, (egyikben kanál a gyógyszerrel, másikban a csoki) aztán szépen az arcához húzta a kanalat és megszagolta. Aztán még vagy kétszer megszagolta és belenyalt. Itt elkövettem némi taktikai hibát, mert ő már várta a csokit és én nem adtam, mert azt gondoltam, az egész bevétele után kap, de ezt nem mondtam. Innen próbáltam szépíteni és végül nyertünk! Mindenféle kiabálás nélkül, kanálból bevette a cuccot. Eltartott egy darabig, kb tíz, vagy tizenöt percig, de szerintem ez nagy dolog.
A kertezős, homokozós kajálós nap után gyorsan lett este. Peti kétszer is megfürdött, mert az első menet után azon pizsamásan és pelenkásan visszamászott a fürdővizébe. Pannit kicsit nehezebb volt elvermelni, mert a délután beszerzett asztali hegyező teljesen elbűvölte. Pedig én akartam vele játszani, kicsit visszaidézve a gyerekkoromat! Mostanra mindenki alszik és már én sem vagyok dühös amiatt a két százas csomag papírzsepi miatt, amit reggel Peti kivett az iskolakezdős táskából és egyenletesen eloszlatott a nappali padlóján. :) Nem tudom mi talányos van a zsepikben, de Peti mostanában tüzetesen megvizsgálja az összes darabot, ha egy csomaghoz hozzájut.

(A Goldenblog - on fasorban sem vagyok, de nagyon nem zavar, úgysem szeretnék legyőzni nekem szimpatikus embereket és az indulók közt több ilyen van. )
Teljesen felfrissülve várom a holnapot, ami a pakolásról, romeltakarításról és némi egyesületi munkáról fog szólni. Remélem kitart a lelkesedésem!

pakolás

Most komolyan! Van bárki, aki szeret bepakolni egy heti cuccot egy négytagú családnak? Pláne mindezt egyedül, miközben két gyereket terelget. Személy szerint én nem szeretem ezt csinálni. Mindig attól félek, hogy valami fontos kimarad. Mintha legalábbis a szaharába mennénk nyaralni.
Szóval kiraktam mindenkinek két heti hideg és meleg időre való ruhát, majd a felét visszaszedtem. Egy közepes gyógyszertárnyi kötszert és gyógyszert is elpakoltam, remélem nem lesz rá szükség. Meg persze a játékokat. Beüzemeltem a mobilnetet, amivel majd óvatosan kell bánni. Főztem ebédet a hűtőben lévő maradékokból, amire Panni azonnal közölte, hogy nem szereti, így hősiesen két adag tejszínes, gombás csirkemellet ettem ebédre. Ez azért visszavetett délután, de akkorra már csak  játékok elrakása maradt.
Petinek csomagolni különösen jó dolog. Mert egy nyolc éves kiskölyöknek normális esetben gondolom számítógépes játékokat, műanyag szörnyeket és focit kell eltenni. (De ez csak tipp.) Míg ellenben a mi nyolc éves auti fiunknak kártyapaklit és csillogó cuccokat. Meg a napirendi kártyákat mindenképpen és nem úgy, mint tavaly, amikor pont azok a kártyák maradtak itthon, amiket használunk. :) Komoly fejtörést okozott a hintaló is. Ugyanis teljesen új helyre megyünk, ahol még nem jártunk. Ezért én hajlanék rá, hogy elhozzam a biztonságot adó lovat. Ember szerint nem kell, mert mostanában Peti egy csomó új helyen volt és jól vette. Szerinte ráneveljük a nyugidolgaira, ha mindig alápakoljuk őket. 
Kicsit aggódom az alváson is. Petyus mostanában minden villanyt felgyújt, napszaktól függetlenül. Ma ezt meg tudta dobni azzal, hogy míg mi Pannival a fényárral mit sem törődve beájultunk az ágyba, ő jó hangosan appogva (Áp, ÁP sokszor) lófrált a szobában. Ezt még tízkor simán produkálta. Ha a szomszédok tízkor aludni akarnak, nem leszünk nagyon népszerűek. Bár holnap nem egyedül altatom őket és ha Apja ott van, szent lesz a béke.
Végül mindenki megint egy kupacban alszik, ami persze nem jó. Egyrészt mert nem férek el, másrészt, mert rendes, konzekvens anya ezt nem hagyná. De én most éppen egy lestrapált anya vagyok és nem tudom Petit az ágyába tenni, mert nehéz.
Ennyi nyafogás után azért elmesélem, hogy nagyon várom ám a holnapot! Medence, hinta, meg minden. Ha Peti nem harapja ki az első nap a vizi játékokat, még gumimatracos ringatózás/csata is lehet!

nehéz hétvége

Ez a hétvége megint nagyon furára sikerül. A hiba alapvetően az én készülékemben van, mert elég feszült és ideges vagyok. Ez pusztán biológia, de nem tesz jót neki, hogy egyedül vagyok a törpékkel. Embernek ugyanis hétvégére lett több napos munkája. Ebben az a jó, hogy lett munka, következésképpen lesz némi pénz is. A rossz az, hogy nincs itthon és a pénzt feltehetőleg adóra és járulékokra fogjuk költeni.
Ha kicsit kisimultabb lennék sem dobna föl, hogy Petya szájában van egy vérhólyag. Ma délután "találtam" és persze aggódom miatta. Kap fájdalom csillapítót és meglátjuk mi lesz. Remélem nem valami mocsok szájfertőzés, mert azt nagyon megszenvedné.
Sokszor írtam már erről, de azt gondolom kell is. Mármint, hogy nem beszélő és nehezen kommunikáló autista gyereknél nagyon nehéz rájönni, mitől ingerültek, feszültek, mitől produkálnak esetleg hirtelen markáns, vagy kevésbé hangsúlyos viselkedés zavarokat. A helyzetet súlyosbíthatja, ha van valami szokásos magyarázat. Petinél ez a kakibaj szokott lenni. Biztos azért morcos, mert fáj a hasa. És ez százból kilencven kilencszer így is van. A századik esetben meg vagy rájövünk, mi az ok, vagy nem és azt sem fogjuk tudni, hogy más volt, mint amire gondoltunk. Szeretném azt hinni, hogy jó és gondos szülei vagyunk a gyerekeinknek, de lássuk be, nehezített a pálya.
Peti már napok óta feszes és tényleg volt gond a székletével is. Tegnap nagyon nyűgös lehetett, mert Apja fájdalom csillapítót adott neki. Ezt olyankor szoktuk, ha azt gyanítjuk fáj valamije. Nem biztos, hogy kell, de inkább kapjon fölöslegesen, minthogy szenvedjen. Ha meg nem hat, kiszűrhetjük az okok közül a fájdalmat. (De még mindig lehet diszkomfort, amit okozhat allergia, vagy valami bőrbaj stb.) Szóval Peti tegnap is nyűgös volt és sokat is kiabált. Aki hallott már ilyet, az tudja milyen. Artikulálatlan és szinte folyamatos, vagy nagyon sűrű ordítás, visítás. Ha az ember saját gyereke csinálja, nagyon nehéz nyugodtnak és higgadtnak maradni. Rám ez nagyon rosszul hat, nem is sikerült megfelelően viselkednem, Emberrel morogtam, hogy akár perforálhat is a gyerek vakbele, azt se vennénk észre. Persze túloztam. Végül közös terápiás takarítás keretében megnyugodtunk és ettől, vagy mástól Peti is.
És ez is egy érdekes dolog. Mivel Petinek és a hozzá hasonló embereknek kevés eszközük van kifejezni azt, amit éreznek, akkor is így kommunikálnak, mikor nem feltétlenül indokolt. Vagyis mikor Peti ordít, nem kell vele azonnal orvoshoz rohanni, mert az is lehet, hogy melege van, vagy nagyon teli a pelusa.
És, hogy miért nem vagyok mégis szomorú? Tegnap pl együtt mentünk Panniért a vonathoz. A tábor utolsó napja volt, megjött a vonat, zsezsegteg a gyerekek. Panni kiszúrta Petit és egyből odagangolt hozzá és jól megölelte. Peti meg rámosolygott azzal a nagyon szép és törékeny mosolyával, amiről nekem mindig Chaplin jut eszembe és visszaölelt.
Ma meg vendégeskedés volt házi hamburgerrel, bubifújással és egyéb jó dolgokkal. Ráadásul Peti hajlandó lent aludni matracon és nem fent a 37 fokos emeleten. Már csak a lámpagyújtogatásról kéne leszoktatni. Ide teszek pár képet, azok mellé azt hiszem nem is kell a szöveg. És holnap Ember is hazajön. :)

megint fürdő és egyéb örömök

Ma valami nagyon jó volt itthon lenni. Talán Peti állapotából fakad, talán a saját személyiségemből, de nagyon sokra értékelem a hétköznapi jó pillanatokat. Nem kell semmi extrára gondolni. Annyi történt, hogy a gyerekek szépen játszottak, kedvesek voltak, senki nem borult ki, nem nyafogott, kiabált, vagy dobált. Tiszta rózsaszín giccs :)
Mivel a múlt vasárnapomat rátettem, megint rendben és válogatva vannak a játékok. Ezt mindkét gyerek nagyon élvezi. Peti elvonulgat egy dobozzal és szétpakolja, Panni pedig leginkább a pónikkal játszik le hosszú történeteket. Ha jól értettem ma cirkuszban voltak a pónik és utána verekedtek. (?!)
Én a magam részéről a kanapén fetrengőztem, néztem, hogy játszanak, meg dögönyöztem Petit és nagyon boldog voltam. Petivel a szájra ütögetőset játszottuk. Biztos mindenki csinálta kicsi korában. Kiereszt egy hangot a száján és ütemesen ütögeti közben a száját a kezével. Ma ezen sokat nevettünk, mert a szokásos egy hang helyett, Peti most kísérletezett a hangmagasságokkal.
Tegnap kitakarítottam a macskaalmot, ami a fürdőszobában van, mert mi tagadás, elég erős szaga volt már. Nem tudom összefügg - e, de tegnap és ma Peti bement a kádba és úgy fürdött, mint régebben. Kíváncsi vagyok, hogy ez lesz - e a megfejtés. Az alom ugyanis még nem került vissza a helyére. Ember szerint lehet, hogy valamikor kiugrott belőle a macska és megijesztette Petit. Ha ilyesmi történt, akkor a doboztól is félni fog. Ha a szag zavarta, visszakerülhet a tiszta alom a helyére. És persze lehet, hogy semmi köze a két dolognak egymáshoz. Ez az izgalmas az autizmusban. Majd meglátjuk.

És egy szolgálati közlemény:  A nőStények nemrégiben megtisztelt azzal, hogy ajánlotta az olvasóinak a blogomat. Ennek is örülök és nagyon szépen köszönöm! :)

Mi a félelmetes a fürdőszobában?

Mostanában sokat töröm ezen a fejemet. Egy nem beszélő és nehezen kommunikáló autistával élni ugyanis kicsit olyan, mint egy Dr. House epizódban létezni. Mivel Petya nem tudja okát adni a viselkedésének, nekünk kell arra rájönnünk. Még régen az EarlyBird képzésen kaptunk ehhez technikákat, de most csődöt mond a rutinunk.
Nem mondom, hogy állandóan ezen agyalok, csak bosszant, hogy nem jövök rá. Előbb, vagy utóbb általában megfejtjük a Petya - rejtvényeket, de most nem találom a megoldást.
Az történik, hogy elmegyünk fürdeni. Rendesen, napirendi kártyával előre jelezve. Peti tudja is, hogy mi következik és nincs is kedve menni, de megy. (Egyébként kezet sem mos mostanában szívesen, mintha a fürdő nyomasztaná, nem a fürdés.) Amikor bemegyünk a fürdőbe, gyorsan a helyére teszi a kártyát, de láthatóan ideges. Ha velem van, feláll a vécére és hagyja, hogy levetkőztessem, de nem segít annyit, mint eddig, viszont lehetőleg folyamatosan fogja a kezemet. Bemegy a kádba és nem hajlandó beleülni. Lökdösi a kezemet, néha azt szeretné, hogy hajoljak le, de a dugót nem húzza ki, pedig tudja, hogyan kell. Minden izma feszül és ki akar jönni. Ezért aztán szivaccsal mossuk le. (Erre már egy ideje rájöttünk. Nem nagyon szereti, ha kézzel szappanozzuk, de a szivacs mehet.) Ezután kivesszük, de már kézzel és lábbal kapaszkodik és jön a törölközés és pizsihúzás. Ha ez kész, fürdés vége, de a kártyáért épp csak visszaszalad, néha anélkül is jön ki és megkönnyebbül ha betette a lefutott kártyák közé, vagyis fürdés vége.
Elég sok dologra gondoltam már. Töröm a fejem, hogy mióta csinál így és mi változott mostanában. Gondoltam rá, hogy a kaki bajával függ össze a dolog, de nem vagyok benne biztos. Ez azért lenne logikus, mert van, hogy nem fél és leül a vízben, de ez ritka. Néztem a víz hőmérsékletét, színét (néha ha a kádba süt a nap, olyan, mintha a víz higany lenne, szinte világít), gondolkodtam a tusfürdőn, de nem változott és néztem Petyó szemét, hogy hová néz, de ez sem vezetett sehová. (Egyébként ez sokszor bejön, nagyon beszédesek a szemei) Egyszerűen nem tudom mi félelmetes van a fürdőszobában és ez bosszant. Mi lesz ha az a rémséges valami végül rám támad! :))))))
 Komolyra fordítva a szót, örülnék, ha Peti megint jól érezné magát a fürdőben és békésen játszana ott, mint eddig.

Ha rájöttünk, feltétlenül megírom a megfejtést!

folyó ügyeink

Ez a rettentő meleg szabályosan lever a lábamról esténként, ezért nem írok  Pedig történnek a dolgok rendesen! Például hétvégén Ember megnyírta Petit. Ebben az a jó, hogy nem kellett lefogni. (mármint Petit.) Borzasztóan morcos volt és utálta az egészet, reklamált is rendesen, de a helyén maradt és végig bírta. Szerintem nagyon szép lett és Ember szerint is az eddigi legjobb hajnyírás volt. Teszek ide képet és mindenki eldöntheti. :)

 Pénteken már annak  is lehetett örülni, hogy hívtak a suliból. Holnap megyünk beiratkozni. Egyenlőre meglehetősen homogén a csoport, ugyanis Peti az egyetlen gyerek. De az iskolavezető azt mondta, hogy akkor is elindul a csopi. A nagy magyar valóság ismeretében nem félek attól, hogy Peti soká marad egyedül. :)

A hét  végén vendégjárás is volt, akkor készültek a fenti képek. Meg ez is.

Szintén a hét végén történt, hogy Anyuék vettek egy medencét. Az első gondolatom a vízdíj volt, de gyorsan elszégyelltem magam. Tisztára úgy viselkedek, mint egy rossz anyós, pedig még nincs itt az ideje. (De majd...) A medence feltöltése közben igazán izgalmas slag csatát vívtunk Öcskös kedvesével. Nem is tudom miért fröcskölte végül mindenki Öcsköst! :)))) Panni persze azonnal fürdeni akart, de csak tegnap sikerült abszolválni. Petya persze nem mehet be és ez elszomorít, de csakugyan ki szokta harapni az ilyen gumi cuccokat, tett már tönkre medencét is. Amíg nem látom, hogy vágyik rá, igyekszem nem idegeskedni rajta.
Most már olyan meleg van, hogy nem tudunk az emeleten aludni, ezért leköltöztünk a földszintre. A dolog bökkenője az, hogy Petya gyomra ezt nem veszi be. Aludni fent szoktunk és pont. Ezért aszalódik a negyven fokban, én meg sajnálom és próbálok valami okosat kitalálni.
Az is gond lehet, hogy a héten rendezkedtünk, bútorokat tologattunk el a lakásban. Ezt Petya nem biztos, hogy olyan könnyen beveszi.
De, hogy jót is írjak, Petit mostanában néha megint echoláláson csípem.Nem biztos, hogy különösebb jelentőssége van, de én örülök neki.Szerveződik az egyesületi nyaralás is, pénteken megyünk megnézni az üdülőt.
Holnap a Koraiban is lesz egy találkozó, újra látjuk majd az ottaniakat és persze gyerekkel mehetünk. Eléggé várom és Ember is. Szombaton meg munkakörileg megyek a Pride- ra. Kíváncsi vagyok, remélem buli lesz és nem feszengés.

Petya viccel

Tegnap Ember eljött értem Petyóval a munkahelyemre, természetesen kocsival. Haladtunk szépen hazafelé, mikor valamiért hátranéztem és azt láttam, hogy a gyerkőc szépen levett mindent a felsőtestéről. Nem ez a valami, hanem, hogy eközben a biztonsági övet nem kapcsolta ki. Menet közben nem tudtunk mást tenni, mint felnyomni a fűtést  kocsiban. Peti roppant boldog lett, hogy senki nem öltözteti azonnal vissza és vigyorgott kifelé is, mint a tejbetök. Én meg néztem az arcokat a szomszédos kocsikban. Nem kicsit voltunk meglepők. Egy gyönyörű félmeztelen kiccsávó, aki a harisnyás lábát az előtte ülő anyja nyakába pakolja és közben rendületlenül mosolyog. :)
Egyre inkább azt gondolom, hogy ez a vetkőzőszám valamiféle játéknak minősül nála. Adja a kezembe a rucit, ha rászólok és vigyorog.
Egyébként ma itthon vagyok Petivel, mert beteg lett. Az óvónénik jó fejek, mert megkérték Embert, hogy ne vigye, mert köhög. (A Peti) Nekem ebben az tetszik, hogy megkérik szépen, holott vitának helye nincs, beteg gyerek nem való közösségbe. Szeretem ezt az ovit, de ez eddig sem volt titok.
Végül én maradtam itthon, mert Embernek olyan munkája volt, amit nem lehetett elhalasztani. Anyu becsülettel megpróbálta a gyerekvigyázást, de láthatóan nem volt igazán lelkes a dologtól. Végül hazafordultam és most együtt rosszalkodunk. Sütünk túrós pogit, meg ilyenek.
Most megint olcsó kajákat csinálok, mert szegény az eklézsia. Ilyenkor néha elgondolkodok, hogy ebből mennyi az autizmus és mennyire vagyunk magunktól élhetetlenek. Az tény, hogy a fejlesztések jelentős összegeket visznek el itthonról. De az is igaz, hogy egészséges gyerekekre is költenek a szüleik. Az viszont még mindig méltánytalannak tűnik, hogy Peti egy csomót autózik az oviba, mert az helyben nincs és ezt  "természetesen" mi finanszírozzuk. Viszonylag jól ismerem az ide vágó jogszabályokat, tudom, hogy mit lehetne tenni és az mennyit érne. Végülis van emelt családi, meg GYES. De nemrég vettem egy táskát is, úgyhogy szavam nem lehet, hiszen luxuscikkekre szóróm a család pénzét :)
De, hogy ne csak a nyafogásról szóljon a blog megírom, hogy tegnap volt az öcsköseim szülinapja. Ebből kifolyólag beszéltem a külföldön élő tesómmal is. Vicces, hogy végül ő is karitatív vonalon dolgozik, csak jobb körülmények között.
Ami még izgalmas, hogy várom az iskola visszajelzését Petivel kapcsolatban. Nem bírtam már cérnával és írtam egy levelet. Szokás szerint kedves, tapintatos és gyors választ kaptam, amiben még néhány nap türelmemet kérték. Hát most várok, türelemmel. Nem gondoltam, hogy az ilyen nehéz. :)
Továbbra sem hagy nyugodni a gondolat, hogy tenni kéne valamit a környéken lakó auti gyerekekért, mert vannak. Ma délelőtt hajtogatás közben vagy egy órát fantáziáltam egy szuper helyről (Mint Békéscsaba, vagy Vésztő) aztán persze rájöttem, hogy bilibe lóg a kezem.
Panni számára a mai nap fénypontja már reggel bekövetkezett. Ugyanis a hátunk mögött lévő üvegházakhoz meghozták a trágyát. Ez azt jelenti, hogy egy baromi nagy teherautó az ő "illatos" rakományával közvetlenül a konyha mögött tolat be.A faltól kb 4 centire és a sofőr benéz az ablakon. Úgyhogy ma slussz a rohangálva öltözésnek. Attól tartok ezt nehezen fogom este űberelni némi esti mesével.  :)

Szép Húsvét!

Biztos írtam már, szeretem az ünnepeket. Ez a mostani is olyanra sikerült, hogy napokig jól fogom még érezni magam tőle.

 Ettünk sokat és pihentünk amennyit lehetett. Sütöttem vagy négy kalácsot és pont annyit konyháztam, amennyi jól esett. Jöttek barátok és rokonok, volt locsolkodás tradicionális locsoló kölnivel és vízzel is reggel és tojásvadászat, a hidegre való tekintettel a lakásban. És persze festettünk tojást hagymalével és festékkel is.

Petya viszont elég fura volt. Valamiért a fejébe vette, hogy levetkőzik. Naponta átlagosan ötször. Ezzel több bajom is van. Egyrészt ez is olyasmi, amit most kell elcsípni, mert később már nehéz lesz. Másrészt Peti akkor is levetkőzik, ha "dolga van" vagy volt. Rusztikusan úgy fejezném ki, hogy levetkőzik és sz@rik mindenre. Ez marhára nem vicces. Takarítás közben azon is törjük a fejünket, hogy ha már leveszi a pelót, valahogy el kéne csalni a vécéig. Hátha összejön. Hiszen eredmény nélkül már nagyon szépen csücsül rajta. De most nem igazán alkalmas a gyógypedagógiára. Nagyon fel van fokozva. Azt remélem holnap már nyugodtabb lesz. Nem kap még annyi édességet sem mint ma és Apjával elmegy a bankba. Tegnap ugyan voltunk a játszótéren, de az csak egy darabig hatott. És lassan már ovi is lesz megint.
Panni nagyon jó kislány volt, aggódom is, nehogy beteg legyen:) A tojásvadászatnál azt hiszem még segített is Petinek, de az biztos, hogy adott neki a saját édességéből. :) Peti az első megtalált csokiállattal elvonult és tovább nem izgatta a buli.
Egyik este meg Pannit lent felejtettük a Nagyinál. Ugyanis ha ő vendégségbe jön, a földszinten alszik a kanapén. Panni ilyenkor rosszalkodhat vele. Mi mindketten fáradtak voltunk és azt hittük, a másik felhozta Pannit. Végül lent ragadt és nagyon boldog volt, mert már rég szeretett volna a Nagyival aludni:) Egyébként a leírtak ellenére valahogy jól telt a Húsvét és ha Petya megnyugszik végre, maradéktalanul boldog leszek.

kék

Van néhány fura dolog a blogolással kapcsolatban. Például, hogy némely dolgokat jobb azonnal leírni, amíg tart a hozzájuk kapcsolódó jó hangulat (olyan ez, mint a pezsgő buborékja) és van aminek kifejezetten jót tesz egy kis távolság.
Mostanában sok jó dolog történt velünk, amit jó lett volna azonnal lejegyezni, de remélem még így is maradt egy kis "csillogós" hangulat.
A Kék sétáról már írtam. Mellékelek néhány képet, hogy még szemléletesebb legyen.

Felirat hozzáadása

Az utolsó kép nem véletlen, arra majd még visszatérek. :)
A hétfő is elég húzósra sikerült. Nagyon drukkoltunk, hogy hogyan sikerül a Világnap. Mondjuk a Nemzet Tolla bírhatta volna még egy kicsit, mert így minden az ő lemondásával volt tele. Munka után szülőklub, aztán a Parlament kivilágítása kapcsán volt dolgom az erről szóló sajtótájékoztatón. A tájékoztatót egy nagyon kedves barátunk (Aki Emberrel basszusgitározik) hangosította ki. Ez nekem azért volt jó, mert már nagyon régen láttam és így legalább újra találkoztunk és a felesége is eljött, akit szintén nagyon kedvelek.
Persze volt ott néhány ember, akit ismerek. Pl az egyik kisfiú, akivel tavaly nyaraltunk. Még puszit is kaptam tőle, ami lévén auti srác, nagy ajándéknak tekinthető. Legalábbis én így éreztem. Szóval a nagy Autizmus Világnap apropóján kis emberi örömeim voltak, amiktől napokig jó kedvem volt.(van)
Találkoztam olyan emberekkel is, akiket már hírből ismerek. Be is mutattak sokaknak. Az egyik szimpatikus hölgy valami papírdarabokat tartott a kezében és senki nem vette el tőle. Megsajnáltam és ösztönösen elvettem a cetliket. Akkor derült ki, hogy az bizony két jegy Kulka János estjére, amire nem tud elmenni. És itt az utolsó kép magyarázata. Ugyanis nekem ő az egyik gyengém. Tudom, hogy vicces, de ez van. Már sokkal régebbi dolog, mint az autizmus. Biztos a gerontofilia. Vagy ki tudja. :) Egyébként nincs sok gyengém. A keserű csoki és a pezsgő. Passzol, nem?
Mivel két jegyhez jutottunk, megkértem DÉ-t, hogy jöjjön velem. Ember is biztosan eljött volna, de mivel ő elfogulatlan, viszont zenész, nem biztos, hogy jól érezte volna magát. Nekünk viszont volt egy kellemes esténk.
Hazafelé döbbenetes volt. Ismerkedni akart velem egy srác, aki ha egy kicsit igyekszem, a fiam lehetett volna. Azt sem tudtam, sírjak - e, vagy nevessek. Nevettem, magamban. Abból nem lehet baj. Két kéregető is jutott, de a második pórul járt, neki már nem maradt apróm. Most vásároltam be a hétvégére is és egy nagyon kedves pénztáros srácnál fizettem. Aztán még egy ember akart velem beszélgetni. A kulturált idősebb úriember (vén kujon) kategóriát erősítette.
 Ez két dolgot jelenthet. Vagy nagyon jól nézek ki, amit nem hiszek, mivel van a házban tükör, vagy az emberek olyan magányosak, hogy gyakorlatilag bárkivel szóba állnak, aki tartja a szemkontaktust és nincs a fülében dugó. Azt hiszem ez elég szomorú.
Egyéb apró örömök és keservek is voltak. Pl. hogy Petya elcsórta Panni tojásait, amiket az oviban festett és megette őket. Neki édes mindegy a színe, az csak főtt tojás. Szerencsére Panni még nem vette észre. Az is vicces volt, hogy Peti egyik reggel felvitte az emeletre a játék zongorát, szerintem minden háztartásban van ilyen, köszönő viszonyban sincs a normális hangokkal és ezen játszott dallamot. Sajnos azóta megtalálta a maguktól zenélő gombokat, de remélem fog még muzsikálni.
Azt hiszem Peti iskolájáról is megszületik lassan a döntés. Próbálok nem gondolni rá, pláne nem idegeskedni, de persze nem igazán megy.
Tegnap nagyon vacakul sikerült a reggel és oda kellet érnem valahová tízre.Végül Pannit kocsival kellett oviba vinni, mert tornaórája volt és nyolcra be kellett érnie. A fiúk továbbvittek a célhoz. Így viszont borzasztó korán értem oda. Akkor esett le a tantusz, hogy ott a Városliget. Így elvittük Petyát oda sétálni, ne unatkozzon annyit a tavaszi szünetben. Nagyon jól sikerült és külön örültem, hogy a rossz hangulatú reggelt ilyen szépre tudtuk fordítani.
Egyébként a találkozó is jól sikerült, ahová indultam. Megismerkedtem valakivel, akiről érezni lehet azt, hogy Valaki. Nem a nagy kocsijától, vagy a bankszámlájától, hanem a tudásától és a belső tartásáról. Rám legalábbis ilyen benyomást tett. Mióta belecsöppentem a fogyatékosügybe, örömmel tapasztalom, hogy sok ilyen emberünk van. Azt hiszem nagyon meg kéne becsülnünk őket. Ez a találkozó is ellátott némi munícióval a borús napokra.
Ráadásul tegnap, mire hazaértem itt volt Ember Anyukája és egy irdatlan halom finomságot készített. Olyan, mint a kelt palacsinta. Itthon illata van.
A hosszú hétvége is ígéretes. Ilyenkor kalácsot szoktam sütni és jönnek vendégek, meg lesz tojásfestés. És ha nagyon nagy szerencsém lesz, alhatok is egy kicsit. :))

egy kis leki élet

Elég régen nem írtam már és ez biztos nem véletlen. Amikor eldöntöttem, hogy megpályázom ezt a munkahelyet, tartottam attól, hogy sok lesz a jóból, illetve esetemben az autizmusból. Ezzel birkóztam az elmúlt kb másfél hétben. Nem könnyítette meg a dolgomat, hogy előre láttam, ez feltehetőleg be fog következni. Merthogy továbbra is mentorszülő vagyok, amit nem szeretnék feladni, de koordinálom is a mentorok munkáját. Ez nem feltétlen ellentmondás, de nem is mindig fedi egymást a két dolog. A munkahelyemen is hasonló munkát végzek, csak egy jelentős hazai szervezet alkalmazottjaként. Emellett vagyok egyesületi elnök és nem utolsó sorban  érintett szülő. Nem is számolom, hányféle szerep csúszik össze. De amikor a boltból ijesztő mennyiségű (fölösleges) nasival állítottam be a kajaidőben, megkérdezték a kollégáim, hogy csak tán nem szeretethiányban szenvedek - e.  Abban éppen nem, de hasonló önpátyolgató mechanizmus alapján vettem egyszerre csipszet és kakaó port. El is kezdtem nyomban töprengeni a saját kis buta dolgaimon, amíg majdnem becsavarodtam. Többen a segítségüket is felajánlották, mert tényleg nehéz folyamatosan azzal szembesülni, hogy komolyan rászoruló emberek segítséget kérnek és én nem tudok nekik mit mondani. Nem azért, mert buta vagyok, hanem mert jelenleg ilyen a hazai ellátó rendszer. Ezt az összes szemüvegemmel látom. Persze van olyan, aki rám haragszik ezért. Ugyanúgy, mint a régebbi és annyira szeretett munkahelyemen, tudom, hogy a düh itt sem ellenem irányul. De mivel hasonló cipőben járok (vagy jártam, vagy fogok) mint a hozzám fordulók, nem annyira egyszerű hátra lépnem, amikor kéne. Máskor viszont határozottan jó, hogy én is testközelből ismerem a helyzetet. De egy darabig inkább a sötétebbik felét láttam a dolognak. Vicces módon egyszer csak helyre billent a dolog. Nem csináltam semmit, csak zenét hallgattam (Úgy tűnik a Blues Brothers  - nek terápiás hatása van) és elengedtem azokat a dolgokat, amiket el kellett. Általában nem vagyok egy túl lekizős, pláne ezoterikus alkat, de ez most így sikerült. Ettől függetlenül egyébként lehet, hogy fogok segítséget kérni, de jobb úgy beszélgetni, hogy tisztábban vagyok magammal
És egy csomó jó dolog is történik. Olyan dolgokkal is foglalkoznom kell, amik előre mutatnak és tényleg lehet értelmük. És nem amolyan multi droid módon, hanem tényleg gondolkodva. Ez nagyon tetszik és egy kicsit izgulok is, hogy jó legyen.
Elég sok vizuális segédeszközt is készítek, ez is a munkám része. Ezzel úgy vagyok, mint a mesebeli öreg király. Egyik szemem sír, a másik nevet. Mert sok hozzánk forduló tudja, hogy mire valók ezek a dolgok, sokan viszont nem. Így nem túl hasznos az egész. Tanfolyamról meg kb egyről tudok, ahová mehetnek.
A legviccesebb az volt, mikor a Koraiba kellett elmennünk előadást tartani. Én a mentorokról beszéltem. Elég felemás érzésvolt azoknak az embereknek magyarázni, akik ezen az úton elindítottak. Ha pozitívan tudok az autizmushoz viszonyulni, az nagyrészt az ő érdemük. De a mentorokról azt hiszem tudtam olyat mondani, ami érdekes volt. És nem is izgultam nagyon, mert oda kicsit mindig úgy megyek, mintha a régi sulim lenne.
Amint Ember megtudta, hová megyek és kikhez, mindjárt nagyon szeretett volna eljönni értem. Persze Petivel.Úgyhogy lezajlott a dolog komoly része és utána buliztunk a nagyteremben. Rejtély, hogy az a gyógypedagógus, akinek Peti egy fél évet végigüvöltött, miért szeret minket. De ez van. :) Utána hazadobtuk ZS- t és ő meg behívott minket egy teára. Peti iszonyú jó fej volt. Nem dúlta fel az otthonát. Szóval szép este volt, még ha kicsit hosszú is. Panni Anyuékkal galerizett és alig akart  végén hazajönni. Ja! És kaptam egy olyan szép csokit, hogy meg sem merem kóstolni.
Egyébként nincs okom panaszra. Peti nagyon jó srác. Szinte nem is bántja magát, viszont sokat mosolyog. Valamiért egész szépen artikulálja azt, hogy jaj. De közben jókedvű a hangsúly és ettől nagyon vicces az egész.
Tegnap kint voltunk a kertben és Petya kérte a futóbringát. Persze nem bringázta körbe a házat, csak kicsit imbolygott vele, de ez is valami. Délután meg bekapcsolta a tévét. Arra is rákapott, hogy kidobja a pelusát. A vécén meg úgy ül, mint egy isten. Csak nem tolja le előtte a ruháját. :)
Az alvási logisztikánk viszont teljesen felborult, mert most Ember beteg és én alszom a csibékkel. Kínomban már elkezdtem Panninak készíteni egy jutalom gyűjtő táblát. Végül is, ha auti srácoknál működik, nála is működhet. Szóval minden saját ágyban töltött éjszakáért egy napocska és tizenöt napocskáért egy ajándék. Január óta dugdosok egy doboz pónit Anyu lakásában, amit nem tudtam otthagyni a leárazásokkor. :) Lassan nekem is aludnom kell, de azt még megírom, hogy a napokban Embernek eszébe jutott, hogy régen Petivel nem lehetett kézen fogva sétálni. Egyszerűen nem engedte. A csuklóját fogtam, vagy a kabátját. Ezt is, hogy elfelejtettem! Hiába, a jót könnyű megszokni:)  Szép almokat!

három hóvirág

Ennyi bújt elő a kertben és ha csak ennyi történt volna, már annak is örülnék. De van más is, aminek lehet. A helyzet az, hogy már egy ideje kilátásban van, hogy dolgozhatok egy olyan szervezetnél, ahol autista gyerekek és felnőttek családjának a segítésével foglalkozhatok. Erről eddig nem írtam, mert nem szerettem volna esetleg akaratlanul tapintatlan lenni a mostani kollégáimmal. De péntek óta biztos, hogy ezen a helyen várnak engem és már bent is tudják, tehát nyugodtan örülhetek itt is.
Persze nagyon sajnálom itt hagyni a mostani kollégáimat. Többször írtam már arról, hogy mennyire kedvelem őket és azt, hogy élő agyú emberekkel dolgozom, nem krumplifejekkel. Azt hiszem az új munkahely is jó lesz ebből a szempontból (is), de a régiek már a szívemhez nőttek. Évekkel ezelőtt erre mondta egy barátom, hogy ennek a logikának a mentén ő feltehetőleg az oviban maradt volna, mert ott is jó banda volt és néha tényleg váltani kell. Februártól tehát váltok és remélem meg fogok felelni ott is, ahová megyek. A munkám egy része hasonlítani fog a mostanihoz, ettől nem is félek, csak azt nem tudom, hogy  személyes érintettség segíteni fog engem, vagy akadályozni. Mostanáig tudatosan próbáltam nem "bevinni" a dolgozóba az autizmust (Nem mindig sikerült) és ezt a tiltást még helyre kell tennem a fejembe.
Nyolc órát fogok naponta dolgozni és ennek megfelelően anyagilag is jobban járunk. Ez nagyon jókor jött, tekintve, hogy Embernek vállalkozóként nincs rendszeres bevétele, a bank meg kéri a pénzét időben. Kicsit aggódom, hogy mi lesz így a gyerekekkel, ki hozza és viszi őket, főleg ha Embernek olyan munkája akad, hogy nem ér az oviba. Petiért ugyanis négyre menni kell. Panni lazább, ő hatig maradhat. De ezt majd idejében megoldjuk. Ember szerint mesét olvasni, legózni, meg sütit sütni egy órával később is lehet, tehát ezen kár aggódni. Jól is elsülhet, ha Ember megy Petiért. Arra gondolok, hogy én általában úgy szervezem a dolgokat, hogy munka- bolt- ovi, így Petya nem jön be a boltba, pedig be kéne neki. Ember egyrészt sokkal bevállalósabb, mint én, másrészt nem bolyong a boltba és nem ábrándozik a játékos (na jó, néha a ruhás és a kenceficés) részlegen, így sokkal megfelelőbb partner Petinek a boltoláshoz, mint én. Viszont pont a lazaságából fakadóan nem feltétlenül csinál lekiismereti kérdést abból, hogy Panni mennyi mesét néz és Petya hintalovagol - e. A napirendet sem hisztizi túl, mint én. De alapvetően azt gondolom, hogy ő egy szuperapu és biztosan meg fogja oldani a délutánokat, feltehetőleg ügyesebben, mint eddig én. Sokat segíts hogy ő nem lelkizik a dolgokon, hanem nekiáll és megcsinálja őket. Majd meglátjuk.
Jó hír még, hogy Petya nagyon bújós és játékos és így sokat lehet vele bolondozni. Azt szereti, ha a fülébe súgok dolgokat. Bemászik az ölembe és a szám elé rakja a fülét, aztán vigyorog, mint a tejbetök és várja a csodát. Nevezetesen, hogy a fülébe susogjam, hogy "Suttog a fenyves, zöld erdő", vagy valami hasonlóan szellemes dolgot. Ha ez bekövetkezik, rötyög és puszit ad a saját pankrátor stílusában. Ha már az aktuális dilinél tartok, elmesélek egy régit, amit még azt hiszem nem említettem. Nevezetesen a mikró ajtajának a csapkodását. Szerintem ez sokaknak ismerős. Alapból azt hinném ez nem túl idegesítő, pedig de. Mert ha egyszer csattan az ajtó, hát csattan. Ha kétszer, akkor persze, hiszen auti srác, szereti az ilyesmit. De ötszáz felett már nehéz megértőnek lenni :) Olyan jó, hogy már ezzel sem kell foglalkozni.
Ahogy beleolvastam abba, amit itt decemberben elkövettem, rájöttem, hogy nem írtam az emlékes dobozról. Az emlékes doboz az én egyik agymenésem a számosból. Kettő van, egy Petinek és egy Panninak. Arra szolgál, hogy időnként beledobjak néhány kiöregedett használati tárgyat, hogy ha majd nagy lovak lesznek, legyen néhány érdekes emlék a babakorukról. Pannit ez nagyon izgatja és megígértem neki, hogy Karácsonykor a dobozokba nézhet. Mivel megígértem, levettük, amíg a fiúk másfelé jártak. Pannit teljesen elbűvölte az első fogkeféje, meg a vízhómérő, amivel Peti vizét mértem (Panniét már nem méregettem. Milyen igaz a mese az első, második és sokadik gyerek cumijáról.). Valahogy illett ez az elfoglaltság az idei Karácsonyhoz.
Szilveszterkor fent maradtunk, mert a gyerekek figyelmesen elaludtak, de olyan vacak volta műsor, hogy inkább a Blues Brothers- t néztük, én a kanapén heverészve. Ezt csak a Himnusz idejére szakítottuk meg. Alapvetően nem vagyok egy politizáló alkat, de idén valahogy nagyon fura volt hallgatni a Himnuszt és látni a Szabadság szobrot. Olyan volt, mintha máshonnan nézném, mint eddig. Mondanom sem kell, hogy az újévi szájtépés helyett inkább visszatértünk a jó kis muzsikához. A gyerekek meg reggel keltek, mint rendesen. :(
Ezen kívül nem maradt ki túl sok érdekesség. Sajnos két ünnep közt tényleg nagyon le voltam lakva, ezért elkövettem bent egy elég csúnya hibát, amin aztán napokig ettem magam. Szerencsére már előre szabit kértem erre a hétre, tehát itthon voltam és ittam a hársfa teát, meg sétálva hoztam és vittem Pannit oviba, meg pihentem és még a DVD-ket is rendbe raktam. Döbbenetes, hogy milyen messze tud elszármazni egy lemez a tokjától. Persze nálunk ennek is van auti vonatkozása. Ahogy már többször is írtam Peti imádja a fényes, csillogó dolgokat. És mi lehet szebb egy lemeznél. Megfogja, ütögeti, eldobja, vagy leteszi és nem nézi, hogy kiborult szörpbe, vagy csak a szőnyegre, de biztos nem a tokjába. És mindeközben miszlikbe karcolódnak a lemezek.
Tegnap még kicsit csavarogni is volt időnk. Elmentünk kettesben az IKEÁ- ba. és meglátogattuk néhány barátunkat. Így kicsit könnyebb lesz a maradék három hét itt, ami alatt már az új helyre is átmegyek délutánonként és remélem nem fogok nagyon izgulni, hogy mi lesz később. Kipihenten ez is egyszerűbbnek látszik. Mindenesetre holnap megpróbálom rendbe hozni a gardróbot. Ha egy héten belül nem kerülök elő, feltehetőleg ott rekedtem, valaki küldje értem a különleges mentőket. :-))))

tanévnyitó örömök

Ahogy már tegnap is írtam, morgósabb vagyok a szokásosnál. Lehet, hogy ezért bosszantott fel, hogy Panninál a faliújságon most olvastam, hogy a heti feladatuk (?!)Hogy vigyék be amit a nyaralás alatt gyűjtöttek, meg fotókat.
Mi igazából nagyon szép és kellemes nyarat tudhatunk magunk mögött, de nem gyűjtöttünk semmit. Fotókat meg a gépen tartok és vagy egy nappal megrendelem valahol a képeket, vagy hét végén lesznek kész. Esetleg a változatosság kedvéért vehetek újra patront a fránya nyomtatóba. Nem az a bajom, hogy foglalkozni szeretnének a témával, hanem az, hogy miért kedden tudom meg, hogy a hétre mit szeretnének. Panni meg kavicsokat szedett össze az utcán, hogy ő azt majd beviszi, mint gyűjteményt. Nem tudom. Én örültem, hogy nem hozunk haza fölösleges dolgokat a nyaralásról, inkább élményekben szerettem volna gazdagodni. Tudom, hogy közhely, de ez van. Most aztán mit vigyen a gyerek az oviba? Pendrive- ra felnyomtam néhány képet, meglátjuk hogyan boldogulnak vele. De azért jó volt válogatás címén újra nézni a képeket. Pannit a vattacukorral és Dorkát a csacsit, meg a szalonnasütést és a kisvasutat, meg a nagy csapatos rajcsúrozásokat. Legszívesebben ott folytatnám, ahol abbahagytuk. :-)
Petinek ma is kitaláltam valamit. Sütit sütöttünk, mert lassan kifogyunk belőle és akkor mit fognak reggelizni a csibék.Eszembe jutott, hogy néhány éve még szeretett sütni, aztán valahogy leszokott róla. Nosza odahívtam, hogy öntse bele a tálba a cukrot. Majdnem kiitta a mérőpoharat és hasonlóképp tett a liszttel is. :-) De azért alakul és ilyen finom sütit rég nem ettem.
Már rég meg szerettem volna írni, hogy Petinek új mániája van. Panni ágyán lóg egy plüss nevető hold, ami zenél, ha meghúzza valaki az alján lévő csillagot. Egyszer megmutattam Petinek, hogy hol kell húzni. Azóta hallgatjuk. De olyan kedves a zenéje, hogy igazán nem zavar senkit. Azt hiszem ez az eddigi legkedvesebb dilije.

dilik

Már régen kitaláltam, hogy összegyűjtöm Petinek azokat a rossz szokásait, amiket már elhagyott. Azért lesz ez jó, mert amikor úgy érzem, hogy megőrülök az aktuális ritustól, mint pl ma reggel, amikor megint az építőkockákat dobálta, akkor jó átgondolni, hogy mennyi minden volt már, amitől nem őrült meg senki, bár akkor azzal kapcsolatban volt kilátásban.
Elsőként persze a tavalyi fejverés és magabántás jut eszembe. Remélem ezen egy életre túl vagyunk. Ezután jöhetnek a régebbi dolgok. Mondjuk ami először feltűnt, a dübizés. Ez azt jelenti, hogy akár negyven percig is hintáztatta magát úgy a fotelben, hogy a hátát, vagy a fejéz ütemesen hozzáverte. Nem tett kárt magában, hiszen a fotel jó puha, de gondolom nem kell ecsetelnem mennyire aggasztó volt.
Aztán ott volt ennek továbbfejlesztett változata, az etetőszékkel. Petya rájött, hogy ha dübizik az etetőszékben, akkor közlekedni tud vele. Nagyon szeretett az etetőszékben lenni akkor is, ha nem kapott enni. Gondolom biztonságban érezte benne magát. Végül Anyu elvitte az etetőszéket.
Az is fura volt, mikor minden játékot a hasán keresztben gurított végig. Lehetett az kisautó, vagy játékvilla, mindegy volt. Ezt valahogy elhagyta és maradt a dobálás.
Meg a müzlizés is elég sokáig tartott. Szárazon ette a müzlit és ha már eleget kapott belőle, elkezdett vele játszani. Szórta mindenfelé. Dobozszám söpörtük fel a müzlit és dobtuk a kukába. Ezt nem tudom mennyire nőtte ki, mert egyszerűen megelégeltük és nem kapott többet, de azt hiszem azt a fajta szórást már nem csinálja, ha néha müzlihez jut.
És persze az éjszakai ébredések. Volt egy időszak, amikor minden éjjel felébredt és kiabált. Ez akkortájt volt, mikor Pannit vártuk. Mindig Apja ment föl hozzá egy pohár vízzel és megnyugtatta. Azt gyanítom, hogy ez a dolog még vissza fog köszönni, de olyan intenzitással, mint akkoriban, remélem többet nem. Talán egy év is megvolt, amíg nem aludtunk át egy éjszakát. Mióta fent alszik a család, sokkal kevésbé riad éjjel Petya, de ha igen. akkor is könnyebben megnyugszik. Ebben a régi mókában az volt a zavaró, hogy nem fogadta el a segítséget. Azóta tudjuk, hogy a csöndes jelenlét a megoldás. Ha szomjas, adunk neki inni, de nem kapcsolunk villayt és nem beszélünk hozzá, mert az csak árt.
Most ennyi jut az eszembe, de szerintem ez alá a címke alá majd gyűlik még.