2012. augusztus 6., hétfő

pakolás

Most komolyan! Van bárki, aki szeret bepakolni egy heti cuccot egy négytagú családnak? Pláne mindezt egyedül, miközben két gyereket terelget. Személy szerint én nem szeretem ezt csinálni. Mindig attól félek, hogy valami fontos kimarad. Mintha legalábbis a szaharába mennénk nyaralni.
Szóval kiraktam mindenkinek két heti hideg és meleg időre való ruhát, majd a felét visszaszedtem. Egy közepes gyógyszertárnyi kötszert és gyógyszert is elpakoltam, remélem nem lesz rá szükség. Meg persze a játékokat. Beüzemeltem a mobilnetet, amivel majd óvatosan kell bánni. Főztem ebédet a hűtőben lévő maradékokból, amire Panni azonnal közölte, hogy nem szereti, így hősiesen két adag tejszínes, gombás csirkemellet ettem ebédre. Ez azért visszavetett délután, de akkorra már csak  játékok elrakása maradt.
Petinek csomagolni különösen jó dolog. Mert egy nyolc éves kiskölyöknek normális esetben gondolom számítógépes játékokat, műanyag szörnyeket és focit kell eltenni. (De ez csak tipp.) Míg ellenben a mi nyolc éves auti fiunknak kártyapaklit és csillogó cuccokat. Meg a napirendi kártyákat mindenképpen és nem úgy, mint tavaly, amikor pont azok a kártyák maradtak itthon, amiket használunk. :) Komoly fejtörést okozott a hintaló is. Ugyanis teljesen új helyre megyünk, ahol még nem jártunk. Ezért én hajlanék rá, hogy elhozzam a biztonságot adó lovat. Ember szerint nem kell, mert mostanában Peti egy csomó új helyen volt és jól vette. Szerinte ráneveljük a nyugidolgaira, ha mindig alápakoljuk őket. 
Kicsit aggódom az alváson is. Petyus mostanában minden villanyt felgyújt, napszaktól függetlenül. Ma ezt meg tudta dobni azzal, hogy míg mi Pannival a fényárral mit sem törődve beájultunk az ágyba, ő jó hangosan appogva (Áp, ÁP sokszor) lófrált a szobában. Ezt még tízkor simán produkálta. Ha a szomszédok tízkor aludni akarnak, nem leszünk nagyon népszerűek. Bár holnap nem egyedül altatom őket és ha Apja ott van, szent lesz a béke.
Végül mindenki megint egy kupacban alszik, ami persze nem jó. Egyrészt mert nem férek el, másrészt, mert rendes, konzekvens anya ezt nem hagyná. De én most éppen egy lestrapált anya vagyok és nem tudom Petit az ágyába tenni, mert nehéz.
Ennyi nyafogás után azért elmesélem, hogy nagyon várom ám a holnapot! Medence, hinta, meg minden. Ha Peti nem harapja ki az első nap a vizi játékokat, még gumimatracos ringatózás/csata is lehet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése