Nyaralás és nagyirém

Az előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy megyünk nyaralni és mentünk is. Idén is jól sikerült a nyaralás,  Egy olyan házban laktunk, ami olyan idős, mint én, csak "neki" jól áll, hogy néhol kicsit megkopott, megereszkedett. Ráadásul minden ihletét vesztett stylist imádná, mert a berendezés jórészt eredeti.

Vendéglátónk nagyon kedves és figyelmes volt, ugyanabba a szobába költöztetett, mint tavaly és tényleg fennmaradt az ajtónkon a tépőzár csík. Elmesélte, hogy egy csomó embernek el kellett magyaráznia, hogy miért van az ott, de szerinte ez a legjobb szemléletformálás. :)

Én nem voltam olyan laza, mint tavaly, talán mert Ember többször is elment dolgozni. Idén sem egyedül nyaraltunk, velünk volt a vendéglátónk és a barátaink is, de valahogy most nem ment nekem a feladatmegosztás.

Rákészültem megint mindenféle auti cuccokkal is a nyarálsra, mert féltettem Petit attól, hogy majd kényelmetlen lesz neki a helyzet. Odafelé kapott képet a házról és készítettem egy fürdés kártyát is. (képeslap mérteben) Ezzel bajlódtam kicsit, mert kiderült, hogy nincs tavalyról képünk a partról, végül a netről szedtem le. A kép maximálisan bevált, úgyhogy jól el is pakoltam,

Vittünk persze egy csomó játékot, amit időnként félkészen elöl felejtettem és Petya befejezett. Megtalálta helyben is a neki tetsző játékokat, úgy mint öreg hintaszék és linóleum a csap mellett.

Jó nagyokat fürödtünk, volt fagyizás és rengeteg evés, szóval minden megvolt, aminek egy vízparti nyaralásban lennie kell. 

A fürdés néha már Gombóc Artúrt juttatta eszembe. Délelőtti fürdés, délutáni fürdés, esti fürdés, melegben fürdés, esőben fürdés :) Mondjuk ezeknek egy részére csak Panni jött.  Nagyon szép volt vele és Apjával álldogálni a Balatonban éjszaka és nézni a csillagokat.
Izgalmas volt a pontos este is. Ugyanis idén leérettségiztem újra és egészen jó eredménnyel, így felvettek főiskolára, szociális munkát fogok tanulni. Ez is a Balcsin derült ki és Panni névnapját is ott ünnepeltük. :)

Gyorsan eltelt az egy hét, de jó volt hazajönni. Itthon Nagyi Mami vigyázott a házra, jó volt látni. A gond csak az, hogy Peti kifejlesztett egy Nagyi Mami fóbiát és nem bírja, ha ő bejön a lakásba, vagy megjelenik a kertben. A szemén azt látom, hogy fél, de lövésem nincs, hogy miért. Amikor először megfogta és kitolta a lakásból, még nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, de sajnos Petya a kiabálástól sem riad vissza, ha a Nagyi Mami eltávolításáról van szó. Ez persze nagyon nehéz, bár a Nagyi Mami szuperül kezeli a helyzetet és igyekszik nem a szívére venni, de nagyon nem lehet jó neki. Javasoltam, hogy váltson át cukorkás nénibe, vagyis jutalmazzuk, ha Peti tolerálja a jelenlétét, de ez nem igazán tudott működni, szóval nem voltunk ügyesek ebben a helyzetben. Most elutazott tőlünk (Nem elsődlegesen ezért) szóval a probléma átmenetileg jegelve van. Ez is olyasmi, aminek borzasztóan szeretném tudni, érteni a mechanizmusát, de Petya nem az a szószátyár típus, úgyhogy főhetek a levemben.
Vannak nagyon jó kis sikerélményeink is. Hirtelen kettő jut az eszembe, a repcsi, meg a dugó. Szinte minden nap kimegyünk sétálni és egy ilyen alkalommal mutattam Panninak repülőt az égen. Ilyenkor Petinek is szólok (és ha én nem, akkor Panni biztosan), de általában nem tudja, hogy mit is akarok tőle. Most is lelkesen bökdöstünk az égbe, hogy repülő és Petya észrevette és megértett, hogy mit csinálunk. Ugrált, csiripelt és repkedett, szóval igazán örült és mi is vele.:)
A dugó egy régi történet. Peti fürdés után mindig elhajította a kád dugóját a fürdőszoba változatos pontjaira, ami engem igen nagyon zavart, mert minden fürdést a dugó felkutatásával kellett kezdeni. Tűnődtem, hogy miért csinálja és arra jutottam, hogy egyszerűen nem tudja, mi a teendője vele. Azt tudja, hogy ki kell húzni, de hogyan tovább? Öntapadós fekete fóliából kivágtam egy dugó formájú és méretű kört és arra a helyre ragasztottam, ahol legközelebb a dugót szerettem volna találni. Fürdésnél mindig megmutattam Petinek, hogy oda tegye a dugót. Nincs azonnali hepiend, mutatni kellett. Mostanában viszont előfordult, hogy Peti, miután végzett a fürdéssel és én nem voltam a fürdőben, magától a korongra tette a dugót. Először azt hittem, hogy valamelyikünk volt, mert persze mis is önkéntelenül a helyére tettük, de nem, Petya volt a rendes.
Pannival is voltak jó dolgok, pl a kertben alvás, amikor hullócsillagokat néztünk, vagy a csajos nap a Camponában, ahol moziztunk (Minyonok!), Tropikáriumoztunk és a nagy szám, a Csopa is belefért.
A nyaralás után egyébként sajnos eléggé szétcsúsztunk. Valahogy nem sikerült visszaterelődni a rendes kerékvágásba. Ehhez azért hozzátett, hogy Ember meglehetősen sokat dolgozott és emellett nekilátott ajtókat készíteni a gardrób szekrényeire. Ezt annak idején nem gondoltuk fontosnak, hiszen van a gardróbon ajtó, de írtam már többször, hogy Peti szeret ott csövezni és lepakolni a cuccainkat, szóval ajtó kell. :) Ha az elkészül, Ember csinál még egy nagy szekrényt az egyéb holmiknak és remélem így gátját vetjük a pakolásos káosznak.
Egyszer rajta csíptem Petit, amikor a gardróbban foglalatoskodott. Nem látta, hogy figyelem, de érdekelt, hogy mit is művel. Meglát egy izgalmas darabot és leveszi. Mikor már nem izgis, eldobja és nyúl a következőért. Aztán rájön, hogy bajt kevert és elszomorodik. Azt remélem, hogy ha mérsékeljük a látványt, nem lesz elől annyi telepakolt polc, akkor neki is könnyebb lesz nem lepakolni. Persze ez is majd a gyakorlatban derül ki, de első körben még csak csukott ajtókról beszélgetünk. Azért érdekes ez, mert régi parám, hogy a felnőtt Petivel egy olyan lakásban élünk, ahol minden zárva van. De ez még odébb van, nem kell etetni a paraszörnyet, mert csak hízik tőle.

Elég sokat foglalatoskodtam Petya szállításának a gondjával is. Azt hiszem megírtam már, hogy tanév végén elegánsan jelezte a KLIK, hogy bocs, ennyi volt, innentől oldjam meg én a szállítást, én akartam ilyen messzi suliba hordani a fiamat. (Ugyanakkor leírta, hogy közelebbi suli meg nincs) Ezt eléggé nehezményeztem a többi anyukával együtt és elkezdtem a monstre levelezgetést. Szeretem azt hinni, hogy azok az emberek, akikkel Peti ügyeiben találkozom felkészültek a saját területükön és elkötelezettek a fogyatékos gyerekek ügye mellett, nem csak üresfejű fogaskerék emberek a rendszerben, ahogy sokan gondolják. Az esetek igen nagy többségében egyébként igazam van. Nagyon kedves és értelmes emberekkel találkoztam már így, akik tényleg segíteni akartak és igen, még a KLIK - ben is volt ilyen.
Ezért lepett meg, hogy most abszolút olyasmit tapasztalok, ami megfelel a sztereotípiáknak. Hárítás, tologatás, hozzánemértés, érzéketlenség és érdektelenség. Nem túl jó érzés, de ez van, Ezek után talán le sem kell írnom, hogy nincs megoldva a gyerekek szállítása és ez megint iszonyú mennyiségű pénzbe és időbe fog nekünk kerülni. Az ügyet egyébként a helyi és megyei KLIK után szépen elküldtem az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak, mert szeretném, ha nyoma lenne ennek az egésznek és azt sem bánnám, ha esetleg megoldást sikerülne találni erre a nem kifejezetten egyedi problémára.
A másik két anyuka egyébként sokkal nehezebb helyzetben van. Egyedül nevelik a gyerekeiket, ápolásin vannak és nincs kocsijuk. Attól tartok, hogy engem teljesen hülyének néznek, de ehhez joguk van, nem tudok szeptember 1 - re megoldást javasolni és nem rohangálok fűhöz fához.
Nagyon szeretném, ha Peti továbbra is ebbe a suliba járhatna. Már megvolt a szülői és kiderült, hogy többen is jönnek a suliba az autizmus szakirányon frissen végzett gyógypedagógusok közül, ami mindenképpen jó pont. Az osztályok beosztása is változott, nem lesz olyan nagy fiúkkal együtt Petyus.
Az elmúlt hetek már leginkább a sulikezdésről szóltak. Panni tanító nénije ebben is szuper, már év végén megkaptuk a mi kell listát. Ettől viszont kezdünk kicsit megszomorodni Pannival, mert vége a jó kis egész napos bandázásoknak, mehet vissza üldögélni. Ezt most én is sajnálom, mert egész más a gyerkőcökkel lenni amikor kipihentek, mint amikor este még piszkálnom kell Pannit, hogy leckézzen, pakoljon és alig marad idő játszani és beszélgetni.
Ugyanakkor várom már, hogy tudjak nyugodtan dolgozni, mert az utóbbi időben erre nem sok lehetőségem volt, így szép nagy hegyet kell majd eltolnom szeptemberben. De nyaraltam, feltöltődtem, szóval hajrá... (Csak ne jutna folyton eszembe a Hogylétemről című egyperces)

nyaralás 2014

Idén is sikerült nyaralnunk, pedig sokáig úgy tűnt, hogy nem fog beleférni. És nem is akárhol, a Balatonon! Kicsi gyerek koromban nyaraltam ott utoljára, mikor még létezett szakszervezeti üdülő, szóval nagyon nosztalgikus volt. Egy kedves barátunk hívott meg a családja nyaralójába. Ezt már tavaly is megtette, de akkor még jobban féltem Peti miatt. Idén valahogy bátrabb voltam és azt mondtam, próbáljuk meg.
Egyébként mások is hívtak, amit nagyon köszönök, de Peti miatt olyan emberhez merek csak menni, aki nagyon ismer minket és tudja, hogy adott esetben apróbb károk is járnak a vendéglátásunkkal. Meg furán is vagyok a szívességekkel. Annak idején a diagnózis után mondta valaki a segítőink közül, hogy meg kell tanulni elfogadni a segítséget. Akkor még nem igazán értettem, miről beszél, gondoltam egészséges lelkű, normális emberek vagyunk, megoldjuk ezt is. De tény, hogy nem szeretek túl sokat másokra utalva lenni és van akitől könnyebben elfogadom, hogy segít. Vendéglátónk ilyen valaki. Tavaly ő vigyázott Petire, mikor dolgoznunk kellett, idén a nyaralással segített. De ez valahogy magától értetődő, talán mert nagyon régen ismerjük egymást, vagy a személyiségünkből fakad, nem tudom.
Szóval bepattantunk az autóba és irány a Balaton. Idén már nem kellett hintalovat tenni a kocsi tetőcsomagtartójára, elég volt a szopis párna, meg a szokásos cuccok.Nagyon kedves házban laktunk. amit gongosan bevédtünk Petire. Vegyszerek és értékes és/vagy törékeny dolgok elpakolva és egy csomó reklámújság kézközelben. Én a magam részéről alig vártam, hogy csobbanjak és erre gyorsan sort is kerítettünk. Kíváncsi voltam, mit szól Petya a nagy vízhez, mert benne volt a pakliba, hogy félni fog, esetleg pánikol. Első alkalommal csakugyan nagyon óvatosan ment be a vízbe, megbénítva ezzel a lépcső forgalmát. Ebbe szerintem az is benne volt, hogy nem tudta, mi van a víz alatt, hová kell lépnie. A várakozók becsületére legyen mondva, senki nem "szólt be" Peti később már nagyon élvezte a pancsolást. Kíváncsi voltam arra is, mit fog csinálni a vízben. Ugyanis ő nemigen szereti a nagy tereket. Ha sétálunk, a kerítés mellett megy és fogja a kezünket. Evésnél is nagyon sokszor fog minket és alvásnál is akkor boldog, ha legalább egy tenyér, vagy talp erejéig hozzánk érhet. Általában fontos neki, hogy kapcsolódjon valakihez, valamihez. Megoldotta ezt is, leginkább a hátamra csimpaszkodva úszott. Az első néhány nap után már felbátorodott és elengedett, de messzire nem ment és ez nem is volt baj. Az is vicces volt, mikor először került víz alá a feje. Prüszkölt és meg volt lepve, de ezután már ő próbálgatta, hogy hogy is megy ez. Persze dobálni nem lehetett, mint Pannit, de szerintem jól érezte magát.
A ház, ahol laktunk, szuper volt. Érezhetően egy családé, úgy ahogy azt annak idején berendezték, Igazi retro hangulatban nyaraltunk és időnként felkiáltottunk, hogy pont ilyen ... - nk volt gyerekkorunkban. Ugyanis voltak ott pl régi játékok. Pont olyan nyomda, mint gyerekkoromban! :) Meg társasok és sakk készlet. Házigazdánknak volt türelme társasozni a gyerekekkel és megtanította Pannit sakkozni. A kert is összeállt már az elmúlt pár évtizedben, jó nagy fák, mókusok, meg ilyesmi. Mondjuk Petya azzal kezdett, hogy lelegelte a virágágyást, de ez nem volt gond.
A létezés központja a verandán a kerti asztal volt, ahol játszottunk, beszélgettünk, rejtvényt fejtettünk és eszméletlenül sokat ettünk. Állítólag ezt a hely szellemes teszi. Minden estre rám hatott. Megvolt az összes klasszikus, lángos, dinnye, sült hal és fagyi. Grilleztünk, bográcsoltunk és készítettem túrótortát is.
Ezen kívül tollasoztunk sokat, meg foci is volt a gyerekekkel, szóval tiszta idill. Ez szerintem egy panzióban nem ment volna. :)
A Balaton nagyon közel volt, így a menetrend az volt, hogy odasétáltunk, fürödtünk, visszajöttünk. Nagyon nem lehetett Petivel a pokrócon ücsörgős figurát előadni, de nekem nem is hiányzott, hiszen közel volt a saját kuckó, benne a jó társaság,  minek ücsörögjek egy csomó ismeretlen ember között.
Úgy alakult, hogy Embernek a nyaralás közepén haza kellett jönni dolgozni, így magunk maradtunk a gyerekekkel. (Ezt eddig nem írta, a szokásos csapat ment, D - ék és mi). Az apák eljöttek dolgozni és a házigazdánk is Pestre jött. Kifejezetten kellemes, lazulós másfél nap volt, de azért vártuk őket haza. Úgy terveztem, hogy amíg Ember meg nem érkezik, nem viszem ki a csibéket fürdeni, meg kicsit borult is volt az idő. Peti viszont ott állt a kapuban és bámulta a boldog fürdeni induló népeket. Gondoltam egyet és megpróbáltam mégis fürdeni velük. Úgy voltam vele, hogy ha nagy a zűr, akár kézben is vissza tudom hozni Petit a házhoz, Panni meg érti az ilyen helyzetek, nem nehezíti meg a dolgomat. Gondosan lefektettünk pár szabályt, pl, hogy ha ki kell mennünk a vízből, akkor nincs apelláta, megyünk, senki nem bukik  a víz alá és nem megy el tőlem. Nem volt szükség semmilyen óvintézkedésre, mindkét gyerek szuper volt. mivel fújt a szél, hullámzott a víz, mi meg a gumimatracba és egymásba kapaszkodva "hullámlovagoltunk". Nagyon büszke voltam rájuk és egy kicsit magamra is.
Az apák Pestre utazásában az volt a jó, hogy itthonra is beugrottak és elhozták azokat a cuccokat, amik itthon maradtak. Ezek közül Panni gumi delfine, Dr. Fújlyuk volt a legfontosabb. Rá Panni spórolta össze a pénzt úgy, hogy nem kért nasikat a boltban. Anyunál tettük le, nehogy baja essen és sikeresen itthon is felejtettük. Amikor megjött a Balatonra, teljes volt az öröm. Mindannyian megpróbáltunk a hátán maradni, bár Petit valamiért a delfin festett szeme bűvölte el. Folyton ott keringett körülötte.
Sajnos képeket nem igazán tudok feltenni, mert a fényképezőm cserben hagyott, csak Peti ottani napirendjéről van kép, azt ide teszem.

A ronda rózsaszín cucc egy karúszó. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy messze nem használtuk a napirendet úgy, ahogy kellett volna. Ennek ellenére Peti nemigen borult ki, szerintem azért, mert folyamatosan volt mivel foglalkoznia. A központi szobában ült legtöbbet és figyelte a többieket, meg újságokat lapozott. Ha szerette volna, hogy játsszon vele valaki, mindig talált partnert. Ez nagyon jó volt, mert ő egyedül nem tud mit kezdeni és olyankor jönnek a gondok, mert vagy kitalál valamit, ami nem jól sül el, vagy hisztizik. De itt ilyesmi nemigen fordult elő, max a késői fekvés volt a gond.
Egyébként a napirend egy tépőzár a szobánk ajtaján, amit fent is maradt, mondván úgyis jövünk jövőre is. :)
Szintén nagy ajándék volt, hogy többször is elmehettem Emberrel kettesben sétálni. ióta vakáció van, ilyen nem volt és már nagyon hiányzott.
A hazaindulás is érdekes volt. Reggel becuccoltunk a kocsiba és utána még ott töltöttük a napot. A fura az volt, hogy Petya pontosan levette, hogy mi történik itt és a pakolás után már nem találta a helyét. Az utolsó fürdésnél pedig ugyanúgy nyafogott, mint a Panni, csak a maga módján. Biztos vagyok benne, hogy pontosan tudta, hogy indulunk haza.Ugyanúgy érezte a hazamenős nap sajátos hangulatát, ahogy mi.

nyaralás és egyéb örömök

Ahogy a legutóbbi bejegyzésemből kiderül, voltunk nyaralni, de először most nem arról szeretnék írni, sőt Panni szülinapjáról sem, hanem a mai napunkról.
Egy régi kedves ismerős család még Petya egyik régebbi ovijából vendégségbe hívott minket és még néhány érintett családot. Semmi extra nem történt, leginkább ettünk és beszélgettünk. Amiért én ezt nagyon sokra értékelem az az, hogy noha nyilván nem gondolkodtunk mindennel kapcsolatban teljesen egyformán, jól és tartalmasan telt a nap. Nagyon hasznosnak és fontosnak érzem az ilyen "face to face" beszélgetéseket, különösen az interneten zajló hitviták és szópárbajok tükrében.Ezúton is köszönöm mindenkinek a mai szép és inspiráló napot!
De most vissza a nyaraláshoz. Erről szerintem nem érdemes sokat beszélni, a képek jobban megfelelnek. Az eszik-fürdik-alszik üzemmód mindenkinek jót tett. Apró bosszúság volt, hogy nem működött a mobilnet, amit direkt erre az alkalomra vettem és így nem tudtam befelyezni egy pályázatot, de ettől eltekintve tényleg szuper volt minden. Szóval a képek:

Volna még miről írnom, de mivel elaludtam a képek feltöltése közben inkább máskorra halasztom. Szép álmokat! :)

pakolás

Most komolyan! Van bárki, aki szeret bepakolni egy heti cuccot egy négytagú családnak? Pláne mindezt egyedül, miközben két gyereket terelget. Személy szerint én nem szeretem ezt csinálni. Mindig attól félek, hogy valami fontos kimarad. Mintha legalábbis a szaharába mennénk nyaralni.
Szóval kiraktam mindenkinek két heti hideg és meleg időre való ruhát, majd a felét visszaszedtem. Egy közepes gyógyszertárnyi kötszert és gyógyszert is elpakoltam, remélem nem lesz rá szükség. Meg persze a játékokat. Beüzemeltem a mobilnetet, amivel majd óvatosan kell bánni. Főztem ebédet a hűtőben lévő maradékokból, amire Panni azonnal közölte, hogy nem szereti, így hősiesen két adag tejszínes, gombás csirkemellet ettem ebédre. Ez azért visszavetett délután, de akkorra már csak  játékok elrakása maradt.
Petinek csomagolni különösen jó dolog. Mert egy nyolc éves kiskölyöknek normális esetben gondolom számítógépes játékokat, műanyag szörnyeket és focit kell eltenni. (De ez csak tipp.) Míg ellenben a mi nyolc éves auti fiunknak kártyapaklit és csillogó cuccokat. Meg a napirendi kártyákat mindenképpen és nem úgy, mint tavaly, amikor pont azok a kártyák maradtak itthon, amiket használunk. :) Komoly fejtörést okozott a hintaló is. Ugyanis teljesen új helyre megyünk, ahol még nem jártunk. Ezért én hajlanék rá, hogy elhozzam a biztonságot adó lovat. Ember szerint nem kell, mert mostanában Peti egy csomó új helyen volt és jól vette. Szerinte ráneveljük a nyugidolgaira, ha mindig alápakoljuk őket. 
Kicsit aggódom az alváson is. Petyus mostanában minden villanyt felgyújt, napszaktól függetlenül. Ma ezt meg tudta dobni azzal, hogy míg mi Pannival a fényárral mit sem törődve beájultunk az ágyba, ő jó hangosan appogva (Áp, ÁP sokszor) lófrált a szobában. Ezt még tízkor simán produkálta. Ha a szomszédok tízkor aludni akarnak, nem leszünk nagyon népszerűek. Bár holnap nem egyedül altatom őket és ha Apja ott van, szent lesz a béke.
Végül mindenki megint egy kupacban alszik, ami persze nem jó. Egyrészt mert nem férek el, másrészt, mert rendes, konzekvens anya ezt nem hagyná. De én most éppen egy lestrapált anya vagyok és nem tudom Petit az ágyába tenni, mert nehéz.
Ennyi nyafogás után azért elmesélem, hogy nagyon várom ám a holnapot! Medence, hinta, meg minden. Ha Peti nem harapja ki az első nap a vizi játékokat, még gumimatracos ringatózás/csata is lehet!

mindjárt nyaralunk!

Ez a hét volt a +1. Szerintem ugyanis már rég nyaralnunk kéne. Nem tudom, hogy azért voltam nyűgös és türelmetlen, mert már ott szeretnék lenni, vagy azért, mert tudom, hogy mindjárt megyünk, de azt hiszem mindegy is.
Szóval a héten nem tündököltem. Bezzeg Ember! Most volt az a hét, mikor mindkét gyerek itthon volt. Voltak napok, hogy már azt sem tudtam, hogy kire ki vigyáz. Ember ugyanis bevetett a nagyszülőktől a gyerekvigyázókig mindenkit. Fejben tartotta, hogy mikor ki kihez megy és kinek kell fizetni és meg is oldotta, miközben persze dolgozott is. Mondtam már, hogy szuperhős?
A dolog úgy áll, hogy noha az állandó partnereknek jelezte, hogy mostanában necc az élet, természetesen most kell mindenkinek minden és lehetőleg tegnapra. Nem tudom, honnan van ehhez türelme. Én már rég összeharagudtam volna velük, ami senkinek sem jó. Így aztán Petya többször is ment vele dolgozni és simán megugrotta ezt is. Panni meg velem jött a héten háromszor. Kicsit nehéz lesz innentől elmagyarázni neki a munkahely mibenlétét. Ő ugyanis azt látta, hogy lehet Traffolni és a mekibe járunk enni. Egyébként meg mindenki a számítógépét nyomogatja és játékok is vannak bent. (A kolléganőm direkt neki hozott néhány Barbit az otthoni készletből, hátha lekötik.)
Mondjuk Panni miatt finoman szólva sem sikerült úgy haladnom a dolgaimmal, ahogy szerettem volna. (Persze könnyű a gyerekre fogni! Ahogy az elején írtam, magamtól sem voltam túl nagy szám) Ezért aztán hoztam haza némi munkát, aztán vagy dolgozom a nyaralás alatt, vagy nem.
Szervezkedtünk is sokat, hogy minden jó legyen. PL Petinek viszonylag későn kezdtem úszópelust keresni. De végül találtam a Zöldboltban. Egyébként a mindenféle tisztítószereim is innen származnak. Kíváncsi vagyok, hogy nagyobb pelenkás autistáknál ezt hogy oldják meg. Van elérhető felnőtt úszópelus?
Most csomagolni kéne, ezért mosok, mint egy mosómedve. Kedden megyünk és vasárnap jövünk, közte pihi. De én ilyenkor mindig zizi vagyok, ráadásul most új helyre megyünk. MI fogunk főzni is, de van medence! Holnap Ember rohangál, vagyis a pakolást megnyertem. Azt hiszem megérkezésig jobb nem is szólni hozzám. Azért ha lesz netem, majd írok!

nehéz hétvége

Ez a hétvége megint nagyon furára sikerül. A hiba alapvetően az én készülékemben van, mert elég feszült és ideges vagyok. Ez pusztán biológia, de nem tesz jót neki, hogy egyedül vagyok a törpékkel. Embernek ugyanis hétvégére lett több napos munkája. Ebben az a jó, hogy lett munka, következésképpen lesz némi pénz is. A rossz az, hogy nincs itthon és a pénzt feltehetőleg adóra és járulékokra fogjuk költeni.
Ha kicsit kisimultabb lennék sem dobna föl, hogy Petya szájában van egy vérhólyag. Ma délután "találtam" és persze aggódom miatta. Kap fájdalom csillapítót és meglátjuk mi lesz. Remélem nem valami mocsok szájfertőzés, mert azt nagyon megszenvedné.
Sokszor írtam már erről, de azt gondolom kell is. Mármint, hogy nem beszélő és nehezen kommunikáló autista gyereknél nagyon nehéz rájönni, mitől ingerültek, feszültek, mitől produkálnak esetleg hirtelen markáns, vagy kevésbé hangsúlyos viselkedés zavarokat. A helyzetet súlyosbíthatja, ha van valami szokásos magyarázat. Petinél ez a kakibaj szokott lenni. Biztos azért morcos, mert fáj a hasa. És ez százból kilencven kilencszer így is van. A századik esetben meg vagy rájövünk, mi az ok, vagy nem és azt sem fogjuk tudni, hogy más volt, mint amire gondoltunk. Szeretném azt hinni, hogy jó és gondos szülei vagyunk a gyerekeinknek, de lássuk be, nehezített a pálya.
Peti már napok óta feszes és tényleg volt gond a székletével is. Tegnap nagyon nyűgös lehetett, mert Apja fájdalom csillapítót adott neki. Ezt olyankor szoktuk, ha azt gyanítjuk fáj valamije. Nem biztos, hogy kell, de inkább kapjon fölöslegesen, minthogy szenvedjen. Ha meg nem hat, kiszűrhetjük az okok közül a fájdalmat. (De még mindig lehet diszkomfort, amit okozhat allergia, vagy valami bőrbaj stb.) Szóval Peti tegnap is nyűgös volt és sokat is kiabált. Aki hallott már ilyet, az tudja milyen. Artikulálatlan és szinte folyamatos, vagy nagyon sűrű ordítás, visítás. Ha az ember saját gyereke csinálja, nagyon nehéz nyugodtnak és higgadtnak maradni. Rám ez nagyon rosszul hat, nem is sikerült megfelelően viselkednem, Emberrel morogtam, hogy akár perforálhat is a gyerek vakbele, azt se vennénk észre. Persze túloztam. Végül közös terápiás takarítás keretében megnyugodtunk és ettől, vagy mástól Peti is.
És ez is egy érdekes dolog. Mivel Petinek és a hozzá hasonló embereknek kevés eszközük van kifejezni azt, amit éreznek, akkor is így kommunikálnak, mikor nem feltétlenül indokolt. Vagyis mikor Peti ordít, nem kell vele azonnal orvoshoz rohanni, mert az is lehet, hogy melege van, vagy nagyon teli a pelusa.
És, hogy miért nem vagyok mégis szomorú? Tegnap pl együtt mentünk Panniért a vonathoz. A tábor utolsó napja volt, megjött a vonat, zsezsegteg a gyerekek. Panni kiszúrta Petit és egyből odagangolt hozzá és jól megölelte. Peti meg rámosolygott azzal a nagyon szép és törékeny mosolyával, amiről nekem mindig Chaplin jut eszembe és visszaölelt.
Ma meg vendégeskedés volt házi hamburgerrel, bubifújással és egyéb jó dolgokkal. Ráadásul Peti hajlandó lent aludni matracon és nem fent a 37 fokos emeleten. Már csak a lámpagyújtogatásról kéne leszoktatni. Ide teszek pár képet, azok mellé azt hiszem nem is kell a szöveg. És holnap Ember is hazajön. :)

még mindig szabi!

Izgis nap volt ma. Elmentünk megnézni a helyet, ahol nyaralni fogunk. Magán természetű okokból nem oda megyünk, ahová az elmúlt két évben, én meg elég félős vagyok. Nem tudom, ha Peti nem lenne autista, akkor is ennyit paráznék - e, nem kizárt.
Mivel útba esett és ideje is volt már, hazavittük Ember anyukáját is. Így aztán Peti elég sokat autózott, bár felmentünk, hogy lássuk Nagyapót. Szerencsére azt a lakást már ismeri, egyre szívesebben megy oda és már a liftben sem fél, sőt ő nyomta a gombokat.
A hely nagyon bejött, főleg, hogy egy nagy hinta is van, ami fazonra olyan, mint a kicsiké. Peti ezt a fajtát szereti, de lassan kinövi, amit kapni lehet. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nemsoká már nem fog tudni a játszótéri rugós hintán se játszani. Ezért is éreztem nagyon jónak azt a kezdeményezést, amiről pár hónapja olvastam. Egy anyuka (ki más) azt próbálta megoldani, hogy az ilyen srácoknak is legyen játszótér. megfelelő méretű játékokkal. Sajnos nem tudom mire jutott, remélem sikerrel jár.
De már megint elkalandoztam. Szóval egy klasszikus ízi rájder srác a gondnok és marhára nem csinált ügyet Petiből, meg abból, hogy pelusos, meg ilyenek. Azt mondta, szívesen ide adja a kulcsot, akkor be tudjuk zárni a kertet, nem mennek ki a gyerekek. A medence is körbe van kerítve és zárható a kiskapuja. Így kicsit kevésbé fogok félni, hogy mikor melyik gyerek téved bele. Teszek ide képeket is.

Már csak arra kell rájönnöm, hol árulnak úszópelust Petinek. De szerencsére augusztusig még van egy kis időm.
Hazafelé persze megvizsgáltuk a helyi cukrászdát és maximálisan elégedettek voltunk azzal, amit találtunk. Peti itt nagyon ügyes volt. Eszegette a fagyiját, aztán felállt és elkezdett bóklászni. Kérdeztük, hogy mit kér, erre ő rámutatott a minyonra. Kapott is gyorsan egyet. Annyira örültem, hogy sikerült megértetnie magát. Én ugyan mélységesen hiszek a vizuális segédeszközök használatában, de egy cukrászdányi süti képével nem tudom magam felvértezni és nem is vagyok biztos benne, hogy kéne. Örülök, hogy ez így ment.
Hazafelé olyan meleg volt, hogy elfelejtettünk kajálni. Végül Ember hozott egy közeli büféből rántott sajtot, Peti nagy örömére.
Délután tényleg pihentem. A kanapéról bámultam a Tour de France -ot és közben kávét és hideg limonádét ittam. (majd egyszer megírom, hogy szoktam csinálni.) Egy hosszú szakasz volt, bele is aludtam, ami nem szokásom.
A helyzetet még az sem rontotta el, hogy Ember a szomszéd szobában flexelt. Ugyanis a dolgozó szobát berendezzük az Ayukájának, hogy ne a kanapén kelljen aludnia, mert az nem túl kényelmes az ő korában. Mivel szokás szerint nem vet fel a pénz, ezt is házi barkácsban oldjuk meg. Ehhez viszont flexelni is kell :)
Az este is elcsorgott. Öcskös kedvese megkért, hogy menjek ki elé a hévhez, hát kimentem. A kocsiban karácsonyi dalokat hallgattam. Részint, mert Ember nem hagyott kint más olyan lemezt, amit szeretek, részint mert ahhoz volt kedvem. James Taylort nagyon szeretem nyáron is.
Mire hazaértem, újabb sikerélményem volt. Holnapra vendégeket várunk és inkább most sütöttem husit,mint holnap délelőtt. Lehet, hogy ezért, lehet, hogy azért mert lehoztuk a babzsákot, de Peti lent alszik velünk! :)

újra itthon

Szombaton még büszkélkedhettem kicsit a gyerekeimmel. Ugyanis némi trambulinozás után elmentünk Lillafüredre. A  lakóotthon kertjében van egy óriási trambulin. Azt hiszem az ott lakó fiatalok szokták használni. Mi is jól kihasználtuk a benne rejlő lehetőségeket. Petya persze ezt is másképp csinálja, mint a többi gyerek. Azt hiszem túl nagy neki a tér és túl bizonytalan az egész, ezért popsin ülve, vagy tör
ökülésben pattog és nagyokat nevet.
Lillafüreden beültünk pisztrángot enni egy kajáldába. Fogalmam sincs, hogyan oldották meg az Apák az anyagi részét, de láthatólag nem szerették volna ha elkezdek lelkizni, ezért nagyvonalúan túllendültem a financiális kérdéseken. Lehet, hogy éjjel visszaszöktek mosogatni, nem tudom. Szóval kicsit várni kellett a kajára, mert frissen sütötték, miközben mások ettek körülöttünk, sőt volt aki fagyizott. Peti olyan szépen megugrotta, hogy el sem hittem. Néha löködte ugyan a kezemet mások étele felé, de mondtam, hogy mindjárt jön  miénk (ó borzalom!autistának és kicsi gyereknek ilyet nem szép mondani) és szépen kivárta. Utána bepusszantott egy jó adag halat és megitta Apja kólájának jó részét. Én még egy kis unicumot is kaptam, aminek nagyon örültem Már napok óta áhítoztam utána, mert Baráthegyen bizony nem túl lájtos a konyha, de nem akartam rá költeni. Itt meg szép jeges pohárban pont ahogy kell. De ha már itt tartunk, nem csak az én apró kívánságom teljesült. Panninak is találtunk egy vattacukrost.

Ki is derült, hogy nem is szereti a vattacukrot, de azért valahogy csak elfogyott. Petya kapott egy takonylabdát, amit szokás szerint kiharapott és elveszített. Sétáltunk egy pont jót és megnéztük a vízesést. Tavaly Petya itt nagyon vacakul volt, de idén jól érezte magát. Békésen ballagott az Apja kezét fogva és majszolta a vattacukrot. Mire visszaértünk, mindenkinek jól esett a fagyi a hűtőből.
Estig még játszottak kicsit a gyerkőcök, aztán a szokásos vacsi-fürdés-alvás menetrend szerint zártuk az estét. Aztán a felnőttek is zárták a hetet, egy üveg pezsgővel, meg egy jó kis beszélgetéssel.
Vasárnap szép kényelmesen összekészültünk, elbúcsúztunk mindenkitől, természetesen az istállóban lakó állatoktól és a kutyáktól is. Nekik jelentős mennyiségű párizsival tettük könnyebbé az elválást.
Amikor elindultunk, azt gondoltam bőven elég volt ez az egy hét, de ahogy gurultunk lefelé a hegyről, rendesen elszorult a szívem. Tisztára mint gyerekkoromban a Balcsitól búcsúzva.
Hazafelé jó meleg volt az autópályán és Petya valamiért meg is harapott vagy kétszer. Ezért végül egy törölközőt tettem a vállamra, hogy ne tudja átharapni. Egyébként nem tudom mi volt ez, mert nem a szokásos marcang, csak megcsípett a fogaival. Lehet, hogy ez is valamilyen puszi vázlat. Mire hazaértünk már félig megfőtt mindenki, ezért különösen hálás voltam Anyunak, hogy megtöltötte a pancsolót. Olyan hőség volt az emeleten, hogy kis tanakodás után lehoztuk az ágyunkból a matracot és a nappaliban aludtunk. Ez persze Petyónak volt nehéz, mert végre hazaértünk, de nem olyanok voltak a dolgok, mint szoktak lenni. Ezen dühösködött egy kicsit, de végül rájött, hogy hová is kéne feküdni és aludt egy jót.
Tegnap még tisztára koki voltam, szerintem azért, mert minden éjjel fent maradta dumálni, vagyis nem sokat aludtam. Azért kimostam és elpakoltam mindenfélét. Szerencsére még ma és holnap is itthon vagyok, mert Panninak nincs ovija, Anyu meg elutazott és csak szerda este jön meg. Ez nagyon jól van így, mert ha nekem tegnap el kellett volna mennem dolgozni, tuti, hogy megbolondultam volna.
Sajnos a problémáink megvártak itthon, úgyhogy bőven van mivel foglalkozni. Ezek elsődlegesen Ember ügyei, de kérte, hogy segítsek, tehát nekem is dolgom van velük. Jobb is így, mintha csak néznem kéne, hogyan vergődik. Remélem sikerül kitalálnunk valami okosat, különben nagy bajban leszünk.
A nyaralás lehet, hogy butaságnak tűnik a külső szem számára, de jóval könnyebb most minden és olyan jó volt látni a többi családot. A gyerekek nagyon jó fejek voltak.(-egyébként a felnőttek is) Az egyik auti kisfiú például azt szerette volna, ha magas sarkú szandált húzok a szokásos tutyim helyett, mert az szép. Kiderült, hogy az anyukájának van egy szép cipője. Elmondtam neki, hogy nem szeretem a magas sarkat, pláne szalonnasütéshez, de nem hatottam meg. Ő egy nagyon különleges legényke, aki beszél és jó kis logika van a fejében. Az egészséges gyerkőcök ugyanúgy elvarázsoltak, mint az autik és persze mindenki játszott mindenkinek a játékával. Most már tudom, hogy Panninak tetszenek a csipogós tollas készségfejlesztő játékok és lassan egész ügyesen kezeli a számítógépet. Peti pedig itthon is használja a PECS könyvét. Szóval az élet szép, ha nehéz is.

Még mindig nyaralás

A mai nap kicsit zűrös volt, de jól végződött. Rendezni kellett az anyagiakat és ezt a részét nem nagyon szeretem a dolognak. Ráadásul idén külön kellett fizetni a konyhának és külön a lakóotthonnak. Végül minden egyezett és a pénzt is elvitték és végre megnyugodhattam. Igaz, erre ráment a délelőtt, így elmaradt a tervezett séta, de úgy tűnt, hogy a laza dühöngést is élvezték a gyerkőcök és néha a felnőtteket is azon kaptam, hogy élvezettel játszanak velük.
HO- ék ráhúztak velünk még egy napot, aminek mindenki örült és LE-ék is megjöttek, aminek szintén. DÉ összerakott egy újabb sütitésztát és ehető Pacman társast gyártott mindenki legnagyobb örömére. (B jelenleg Pacman rajongó)
Ebéd után volt még egy kis bosszankodás, ugyanis a konyháról felküldték az összes kaját, amit a konyha még nekünk készített. A gond az volt, hogy a hűtőbe viszont nem fér be. Az itteniek sajnos semmit nem tudtak segíteni, így végül használtuk a fagyasztót is és sajnos némi étel a kukába is került. A másik bosszantó apróság a szobakulcsokkal volt. Még hétfőn elvitte valaki azoknak a szobáknak a kulcsát, amiket éppen nem használtunk. Azóta senki sem tudja, hogy hol vannak. E-ék szobáját végül a kazánház kulcsával nyitottuk ki. De szeretem ezt a helyet és nem bosszankodni jöttem ide. Azt gondolom, nekik segítség, ha náluk költjük el a nyaralásra szánt pénzünket. Gondolom ez is egyfajta "tudatos vásárlás". Ugyanakkor nem mérhetők a más fogadóknak szánt mércével. Az biztos, hogy mindenki jóindulatú, kedves és segítőkész és nekem ez a fontos. Úgy látom komoly gondjaik vannak azzal, hogy mennyien dolgoznak itt és ez abból fakadhat, hogy egyszerűen nincs elég pénzük. (Már megint itt tartunk.) A kaja dolog kapcsán felmerült, hogy a tönkremenő ételt ne fizessük ki és azt hiszem minden más panzióban helytálló is lenne ez a megközelítés, de itt valahoy falsnak tűnik.
De vissza a jó dolgokhoz. Délután szalonnasütést terveztünk és ez remekül sikerült. Persze nem azt értem ezalatt, hogy a szülők kedvesen elsütögettek, míg a gyermekek kulturáltan szórakoztak. Erre a programra is állt, hogy nem kötelező, aki inkább sétálni akart, vagy a házban érezte jól magát, oda ment. Azért mindenkinek jutott egy kis sült szalonna és debreceni és Panni,Peti, DÁ és a másik Á (LÁ). nagyon jól érezték magukat. LÁ még kecskét is fejt és jó sokat játszottak a kutyákkal, meg a kimustrált munkagéppel, ami a tűzrakóhoz közel van. Persze Aport és Barnuskát is meglátogatták. Peti nagyon jó fiú volt. Többször odajött ha hívtam és szépen várt az ételére. Pedig megint vannak kaki gondjai, amiktől kényelmetlenül érzi magát, de sokkal jobban kezeli, mint régen. Nagyon büszke vagyok rá.
Apja is nagyon jó fiú volt, mert elvitte a gyerekeinket sétálni, ezért egy kis nyugim nekem is volt a tűzrakónál.
Peti este fürdésnél sajnos nyakon zuhizta magát hideg vízzel, így kicsit rodeo jelleggel bírt a nap vége, de már mindenki horpaszt, csak a felnőttek kvaterkáznak kint, mindjárt én is csatlakozom hozzájuk, csak előbb mindenkit beteszek a saját ágyába.

végre nyaralunk

Végre nyaralunk és ezért nemigen ülök számítógéphez. Egészen jól alakulnak a dolgok. Hétfőn, amikor indultunk még eléggé aggódtam, hogy mi lesz. Tavaly fele ennyi időre jöttünk kétszer ekkora autóval. Ráadásul a bepakolást végül hétfő reggel tudtam megejteni.
Az utazásnál hátra ültem a gyerekek közé. Egyrészt, hogy maradjon hely az első ülésen a csomagoknak, (leginkább Apja gitárjának) másrészt, hogy az esetleges attakokat megakadályozzam. Végül nem volt szükség a rendfenntartó erőimre, mindkét gyerkőc nagyon jó volt, Apja meg rekord tempóval ért ide velünk. Az úton elég sokan megnéztek minket, mert a hintalovat a tetőcsomagtartóra tettük.
Amikor ideértünk és megpróbáltam Petinek kirakni a napirendjét, akkor konstatáltam, hogy a leggyakrabban használt kártyáink bizony otthon maradtak. Így hevenyésztem néhány pótkártyát.  Ilyenre sikerültek.

Ezen kívül belaktuk a szobánkat, ami mulatságos volt, mert csak akasztós szekrényeink vannak, de leleményesen elpakoltunk. Az Apák elkészítették Ember rövidnadrágját is. Ugyanis pénteken ráugrottam egy kirakatban egy piros nacóra, de mint kiderült, az egy férfiruha bolt volt, tehát a nadrágot sem nekem találták ki. De Embernek is megtetszett és jutányos volt az ára. Csak az szára volt nagyon nyolcvanas évek. A boltos néni nagyon szeretett volna már szabadulni tőle és bedobta, hogy vágjuk le a szárát. Na ezt csinálta meg DÁ és Ember még vacsi előtt. Ezen mindenki rengeteget nevetett és Panni nem értette, hogy miért vágják szét a szép nadrágot, de azóta már megbékélt vele.

Ezután sétáltunk még egy nagyot a majorságban. Megnéztük az istállót, a tavat, meg az üvegházakat és örültünk, hogy a tavalyi vízkárok helyreállítása milyen szépen alakul. Este a hagyományos pizsamás szülőklubbal zártuk a napot.
Kedden vonatozni mentünk és nekem leesett az állam. Az oviban már mondták többször, hogy Petya szeret utazni, de azért én paráztam, hogy mi lesz ha mégsem esik jól neki a dolog. Olyan profi volt, hogy még. Tavaly még itthon maradtam vele, de nem bánom,hogy idén mentünk, mert nagyon szép volt a vonatozás és nagyon büszke lehettem Petire. Ráadásul tényleg mindenki jól érezte magát és Petiről készült egy hihetetlenül jó fotó, ahol nem csak az autizmus van a képen, hanem egy jókedvű legényke.

A végállomáson volt kb tíz percünk egy szép fa játszótéren, azután indulhattunk is vissza. Délután csatlakoztak hozzánk HO-ék is. Volt még egy kis játék, meg séta azután vacsi, fektetés és a felnőtt program.
A szerda kicsit zűrösre sikeredett, mert mint kiderült, itt létszámhiány miatt most eléggé döcögősek a dolgok és a délelőttre egyeztetett kézműve foglalkozás megtartása nem igazán sikerült. Végül áthidaló megoldásként önerőből kézműveskedtünk, vagyis a velünk hozott nagy lapokat leragasztottuk a padlóra és arra rajzoltunk. Kicsit nyűgös voltam, mert a délutáni bográcsolást is elmosta az eső. De úgy tűnt, hogy az aprónép jól érzi magát és néha a felnőttek is levegőhöz jutottak. Este lementünk az istállóba és Panni saját szavaival élve "megszelidített egy kecskét, aki most már imádja őt" Egyébként aranyos kecske, ma megtudtam, hogy Barnuska a neve és Panni nagyon türelmesen várta, hogy engedje magát megsimogatni. Tegnap Aport a lóvat is meglátogattuk és az eső elől bebújtunk a szénatároló helyre, nem tudom mi a pontos neve. Jót beszélgettünk a kívánságainkról is. Panni aranyos volt, mert azt mondta, ő anyuka szeretne lenni és szeretné ha Petya meg majd okos apuka lenne és ki tudná nyitni az ajtókat. Mondtam neki, hogy Petya már most is ki tudja nyitni az ajtókat és nem kizárt, hogy okos apuka legyen majd, de ennek most még kicsi az esélye. Végül abban maradtunk, hogy szeretjük Petit akár okos, akár nem és leballagtunk vacsizni. Vettünk itteni kecskesajtot is mert nagyon finom.
Kedden, vagy szerdán Petya megint meglepett. Ugyanis az egyik kisfiúnak itt volt kéznél a PECS könyve. Volt benne sajtos kép és Petya szépen elkezdte használni. Ez azért vicces, mert nálunk otthon a hűtőajtón szoktak lenni a kérhető képek és én rengeteget törtem a fejemet, hogyan kéne átvezetni Petyát a könyvhöz. Hát így. Egyszerűen le kellett tenni elé. Nesze nekem okoskodás. De Petya képei és könyv is itt van, mert lusta voltam egy lapot kiszedni alaplapnak, ezért be is üzemeltem neki.
Ma végre kisütött a nap és Állatkertbe mentünk. Petya kicsit nyűgös volt, mert a bejáratnál van játszótér, rugós hintával. Tavaly ennél tovább nem is jutott. Idén becsülettel sétált velünk de a végére elfáradt, úgyhogy kimenekítettem a játszótérre és fagyit is kapott. Panni vattacukorra vágyik, de sehol nem találtam neki. Ezen kívül tetkóra. Mármint olyanra, ami a csipszekben meg a rágókban szokott lenni. (Legalábbis remélem) DÉ ma rajzolt neki a kezére, úgyhogy ez a vágya teljesült.
Délután sütit sütöttünk az aprónéppel és mindenki a maga módján segített. Volt aki nyújtotta és szaggatta a tésztát és volt aki megpróbálta elcsenni és nyersen megenni. Végül vacsi után ettük meg a végtermékeket.
Holnap újabb család érkezik HO-ék meg mennek, ráadásul számolni és fizetni is kell. Kicsit aggódom, hogy minden rendben menjen és senki se érezze becsapva magát. Egyébként szabad programot terveztünk délelőttre és délután szalonnasütést. Remélem azt már megússzuk szárazon. :)
Délután Peti elcsórta a fogkrémet és boldogan összekente vele magát. Én persze rendes anyához méltóan lemostam, amire válaszul újra összekente magát és röhögött rajtam, mikor újra lesikáltam. Tisztára mint egy rendes rossz gyerek.
Nagyon gyorsan fogy ez a hét, a munkás hetek lassabban telnek. Mindenképpen örülök, hogy eljöttünk, bár anyagilag elég nagy megterhelés. Ebben az a groteszk, hogy itt minden nagyon olcsó, vagyis a mi pénztárcánk a vékony. De ezt már kezdem megszokni, a pihenés meg nagyon ránk fér. Szerencsére Ember is ki tud kapcsolni és a gitárt is hozta, aminek a gyekőcök is örülnek és általában az Apák mennek boltba, miközben gondolom megbeszélik a férfidolgokat.
Pannin ámulok és bámulok. Tavaly nem mert hozzáérni az állatokhoz és rettegett a kutyáktól. Most összehaverkodott a Lali nevű bizonytalan fajtájú kutyussal és úgy simogatja a lovat meg a kecskét, mintha mindig ezt csinálta volna. Peti is nagyon ügyes, de ezt már ecseteltem fentebb. Mielőtt elkezdeném ismételni magam abbahagyom az írást, pláne mert mindjárt hajnali két óra lesz. :D Azért még Panniról is idebűvölök egy képet, hogy ki ne maradjon.