Gondolkodós október

Októberben két olyan dátum is van, aminek nagy jelentőssége van számomra. Az egyik az a nap, amikor először elmentem Emberrel sétálni, a másik pedig Petya szülinapja. Ezért aztán ilyenkor hajlamos vagyok elfilózgatni azon, hogy merre is haladunk mi így együtt.

Az első randin nincs nagyon mit tűnődni, azt hiszem életem egyik legjobb döntése volt, bár ez akkoriban még talán nem volt ennyire egyértelmű, mint most. :) Csak az az érdekes, hogy ez már 23 éve volt, amit még leírni is fura. Megy velünk az idő, változunk, és nagyon vicces eljátaszani a gondolattal, hogy milyen idős házaspár lesz belőlünk. Sok pénzünk valószínűleg nem lesz, és Panni sem tudom, hogy hol fog majd élni. A helyzet az, hogy egy picit sem hibáztatom, ha nem itthon akar majd boldogulni. 

Azt viszont egyre tisztábban látom, hogy Petya sem lehet mindig velünk. Ez senki számára nem lenne egészséges, de rejtély, hogy hol lesz majd neki olyan élete, amiben jól érzi magát. Emiatt egyre többet ébredek éjjel, gondolom ez is a korral jár. Amíg volt egy pici, fura gyerkőcünk, akiről majd gondoskodni kell, addig ez elég távoli probléma volt. Ráadásul eléggé lekötnek a napi szintű problémák is. Amikor-mint pl tegnap- Petya több körös "Festés természetes anyagokkal" kurzust tart, vagyis összekeni az ágyneműt kakival, akkor nem igazán tudok a jövőn gondolkodni, csak mosok, mint egy mosómaci.

Viszont a szülinap megint ráébresztett, hogy Petya csendben, néha hangosan, de felnő. Ez egyrészt generálja a fent leírt furfangos szorongásokat, másrészt viszont az is sokszor eszembe jut, hogy Embernek és nekem is kéne néha normális élet, amiben nincs kaki kenés és terápiázás. Tudom, ez extra igény, de ha Petya másmilyen Petya lenne, ez nem is lenne akkora dolog. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy van Pannink is, így látjuk, hogy milyen egy másik kamasz. Ha két ilyen gyerkőcünk lenne, nem okozna gondot egy olyan egyszerű program megszervezése, hogy elmenjek és meghallgassam Embert valamelyik koncertén, vagy, hogy esetleg elutazzunk egy hétvégére. (Ilyen utoljára tizenpár éve volt, a nagyszülők akkor vállalták be ilyen módon utoljára a törpéket.) 

Amiatt is sokat tűnődöm Petyán, hogy neki se, egészséges egy bizonyos koron túl velünk élni. Nagyon hálás vagyok a korais fejlesztőjének, mert mikor ezzel kapcsolatban kérdeztem az akkor még nagyon pici Petyáról, elmagyarázta, hogy ezek a gyerekek is fejlődnek, felnőnek, csak esetleg más a tempó, vagy az ütem. Vagyis Petya, ahogy bárki más is, felnő, és saját életet kell, hogy éljen. Ez kihat a mindennapokra is, és nagyon sokat dolgozunk ezen. Ugyanis ha valaki az együttélés alapvető szabályait sem képes betartani, akkor nagyon nehéz neki emberi lakhatást találni, méltó felnőtt életet kialakítani. Elszomorít, amikor látom, hogy nagyon sok erőfeszítéssel, nagyon kis eredményt érünk el. Itt egyébként nem kell nagy dolgokra gondolni, csak mondjuk olyanokra, hogy kaja közben nem nyúlunk a másik tányérjába, vagy, hogy nem szórjuk ki a ruhákat a szekrényből. 

Másrészt viszont vannak olyan gyerekek és felnőttek, akik ezekben a dolgokban soha nem lesznek tökéletesek. Tudom, hogy naív vagyok, de azt gondolom, hogy számukra is kell léteznie olyan helynek, ahol méltón és boldogan élhetnek. Ez persze nagyon sokba kerül és nagyon igénybe veszi az ott dolgozókat. Az sem utolsó szempont, hogy ezek a srácok fejleszthetők és jó kezekben még felnőtt korban is fejlődnek. De ehhez olyan szakember kell, aki tud velük dolgozni. Szóval megint ott tartunk, hogy tudom, milyen elvek mentén, mit kéne, de nem látom, hogy hol valósul meg. 

És ha más társadalmi igazságosság, meg egyenlő esélyek, lehet, hogy Embernek meg nekem és a hozzánk hasonló családoknak is több járna, mint évente egy közös este.

De most, hogy így kipuffogtam magam, azt is megírom, hogy ez az öregedés, változás, fejlődés játék végtelenül izgalmas. Jó nézni és észrevenni, hogyan ügyesednek, okosodnak a gyerekek, és egyenlőre még szórakoztató figyelni azt is, hogyan leszünk egyre bölcsebbek és néha morgósabbak Emberrel. :) 

Végszóként pedig csak azt tudom leírni, amit ey kedves barátunk mondott, Boldog szülinapot Petyának, és boldog Petyát nekünk!  :)

játékbolt

Szombaton beugrottam a játékboltba, hogy ajeszt vegyek Petinek a szülinapjára. Ő nem igazán várja azt hiszem, de én rosszul érezném magam, ha ő nem kapna tortát és ajándékot, mint bárki más.
Szóval elég elcsigázottan bevonszoltam magam a játékboltba és békésen bambulászni kezdtem. Egyszer csak megtalált egy hapsi, szerintem a bolt tulaja, hogy segíthet - e. Jómagam is kereskedő vagyok eredetileg, hát tőlem telhetően kedvesen mondtam neki, hogy nem, megoldom. De csak belementünk a "hány éves és milyen nemű gyereknek keresek mit"diskurzusba. Engedelmesen megmondtam Peti nemét és korát, elvégre honnan kéne tudni szegény játékboltosnak, hogy Peti nem úgy játszik, mint a többi kilenc éves kiskölyök. De nem is bánom, most, hogy láttam a kilenc éves legénykék számára fenntartott játékokat. Mindenféle veszélyes és/vagy gusztustalan külsejű figura és jármű előkerült, de én csak ráztam a fejemet, emberünk meg egyre jobban belejött, hiszen nem csekély szakmai kihívás az olyan anya, aki nem akar ronda, ámde sláger terméket vásárolni gyermekének. Végül mondtam neki, hogy a fiam autista, nem tud ezekkel a cuccokkal mit kezdeni. Rendesen lesokkoltam, mert hát mit mondhat erre egy buzgó játékboltos. De végre békén hagyott és vehettem egy golyópályát és bubilötyit Petinek. :)

nyaralás és egyéb örömök

Ahogy a legutóbbi bejegyzésemből kiderül, voltunk nyaralni, de először most nem arról szeretnék írni, sőt Panni szülinapjáról sem, hanem a mai napunkról.
Egy régi kedves ismerős család még Petya egyik régebbi ovijából vendégségbe hívott minket és még néhány érintett családot. Semmi extra nem történt, leginkább ettünk és beszélgettünk. Amiért én ezt nagyon sokra értékelem az az, hogy noha nyilván nem gondolkodtunk mindennel kapcsolatban teljesen egyformán, jól és tartalmasan telt a nap. Nagyon hasznosnak és fontosnak érzem az ilyen "face to face" beszélgetéseket, különösen az interneten zajló hitviták és szópárbajok tükrében.Ezúton is köszönöm mindenkinek a mai szép és inspiráló napot!
De most vissza a nyaraláshoz. Erről szerintem nem érdemes sokat beszélni, a képek jobban megfelelnek. Az eszik-fürdik-alszik üzemmód mindenkinek jót tett. Apró bosszúság volt, hogy nem működött a mobilnet, amit direkt erre az alkalomra vettem és így nem tudtam befelyezni egy pályázatot, de ettől eltekintve tényleg szuper volt minden. Szóval a képek:

Volna még miről írnom, de mivel elaludtam a képek feltöltése közben inkább máskorra halasztom. Szép álmokat! :)

Panni 5.0

Nagyon jól sikerült a mai nap és ezt leginkább a családunknak köszönhetem. Panni reggel úgy ébredt, hogy ma van a szülinapja. Meg is néztük gyorsan az idevágó Halász Judit és Alma zenekar számokat. A nagyszülei is felhívták telefonon. Aztán ajándékot bontottunk az ágyban és hétköznapokon elfogadhatatlan ideig Duplóztunk szintén az ágyban pizsiben. Ebből kifolyólag megcsúsztam kicsit az ünnepi lencselevessel és palacsintával.
Kitaláltam, hogy majd két sütővel gyorsan fogok sütni, de az én hiperűber palasütőmben leragadtak a palacsinták. Még jó, hogy a tartalék kis serpenyő üzemelt kettő helyett is. Bosszankodtam miatta, amit így utólag sajnálok.Kicsit késve ugyan, de elkészült az ebéd. Palacsintasütés közben Anyu elvitte Pannit a kertben gyomlálni. Ez nagyon jó volt, mert szegény nem tudott mit kezdeni magával, miután segített nekem zöldséget hámozni. Körülöttem flangált, aminek nem örültem, mert túl forró a palacsintasütő ahhoz, hogy gyerkőcök nyüzsögjenek körülöttem ha dolgozok vele.
Ebéd előtt Ember elszaladt Nagyapóért és ebéd után nem sokkal megjött Öcskös és a kedvese. Tőlük tetkót kapott Panni, persze csak lemoshatót. Talán mondanom sem kell, Anyu kivételével minden hölgy ki van dekorálva.
Anyu hozott neki egy gyerekszakácskönyvet, amire Peti azonnal rácsapott és teljesen belebolondult. Még tortázni sem jött ki. Panni erre nem szólt semmit, de valamit eltehetett a fejében, mert később említette, hogy a könyv az övé és mégis Petya nézi. Kérdezte, hogy tudja - e Petya, kié a könyv. Mondtam neki, hogy ha tudja sem gonoszságból veszi el, hanem mert annyira nagyon vágyik rá, hogy az minden mást kiszorít a fejéből. Azt is mondtam, hogy elvehetjük tőle, de akkor lehet, hogy nagyon szomorú lesz, el kell döntenünk mi a jobb és sokszor ez még nekem is nehéz.
Ebéd utánra Apja és Nagyapó is visszaért. Panni megkapta tőle a hableányos babát a rákkal és halacskával és nagyon örült neki, de mondta, hogy vigyük át a Nagyihoz. Megfordult a fejemben, hogy Petitől szeretné biztonságba tudni, de nem piszkáltam ezzel.
Így, hogy együtt volt a család, nagyon jó volt. Ny és Panni építőztek a konyhakövön  és Peti is játszott. Ny mondta, hogy melyik kockát kéri, Peti meg adta.A férfiak meg tévéztek ahogy kell.
Elmentünk sétálni is, mert embertelen mennyiségű tortát ettünk és gondoltuk jó lenne. Petya húzta vissza Apját a szakácskönyvhöz, így egyedül fejeztük be a sétát. Még tyúkokat is etettünk. Aztán hazajöttünk, elköszöntünk Nagyapótól és Panni Minimaxot kért, amit engedtem is neki, mert már eléggé elpilledt. Vacsira sósat ettünk, mert elpusztultam volna, ha újabb édeset kell. A szokásos esti bohóckodásba még befért egy kis ügyeskedés. Csillámos ragival bűvöltünk sötét papírra csillagokat. Szép lett, most szárad. Estére Panni választott mesét (Magyar népmeséket) és már mindenki húzza a lóbőrt. Petya ugyan nehezen aludt el, de most már szuszog.
Holnap D-ék jönnek. Velük is szeretnék gyertyázni és úgy terveztem sütök tortát, de annyi palacsinta maradt, hogy végül palacsintatorta lesz. Az auti szakasznak hagytam néhány üreset a biztonság kedvéért. Néha nem bánnám, ha hosszabb lenne a hétvége, mert ezt bírnám még :D
Ráadásul egész nap megy a mozi a fejembe, hogy milyen volt Panni születése. Hát jó. Azt hiszem ezt már megírtam, úgyhogy nem fogom újra, de ma különösen sokszor jutott eszembe ha ránéztem, hogy nemrég még csak egy kis nyivákoló zsemlevekni volt, most meg már gyerek alakja van. Ha ilyen gyorsan nő, nemsoká már csak a hátát látom.:)
Nap végén kaptam egy pohár pezsgőt is, úgy látszik Apjának és Nagyapónak megmaradt, hogy én is ott voltam, mikor Panni született. Kedves tőlük. Majd teszek fel képeket, ha lebűvölöm a gépről.