Mire jó egy gyomorrontás?

Ma nem voltam dolgozni, ugyanis komoly kihívás volt a fürdőszobától 5 méternél messzebbre menni. Nem tudom miért, de borzasztóan fáj a hasam és inkább nem is részletezem, mivel töltöm az időmet. Mármint a csúnya részeket. Voltak jó részek is. Pannival eltántorogtam az oviba (és közben drukkoltam, hogy tisztán érjek haza, mert a pelushoz már nem vagyok elég fiatal és még nem vagyok elég öreg) utána a kanapén darvadoztam és megnéztem a Büszkeség és balítéletet elejétől végéig. Csend volt körülöttem és nyugalom, senki nem piszkált, ez már felüdülés volt. :) Anyu és Ember egy emberként javasolta, hogy mértékkel fogyasszak némi alkoholt, így kevés vodkát is leküldtem, ami meglepően jót tett. Igazán annak örülök, hogy egy rövid időre ki tudtam kapcsolni és tényleg pihentem. Még nem vagyok nagyon jól, szóval csak vágyakozva nézem a bundikenyeret, amit Ember vacsira csinált. Holnap még lazsálok, aztán már mindenképp dolgoznom kell.
De, hogy ne csak a mai cudar napomat emlegessem, elmesélem, hogy tegnap végre volt olyan jó idő, hogy rendbe tehessük a kertet. A kutya sajnos eléggé lelakta a télen. Ráadásul a hőszigetelés valamiért levált a ház lábazatáról, így ő azt gyorsan szétrágcsálhatta. Ez olyan cucc, mint a hungarocell, szóval a kertünk elég lelombozó volt. De jó volt kint tevékenykedni, megnézni a hóvirágokat, meg ilyesmi.
Ember szüleitől kaptunk egy jó adag szekrényt a fürdőszobába, Ember ezeket szerelte. Most kicsit rendezettebb a fürdő. Nekem még szokni kell, de Petinek tetszik. Ennyit a rigid autistáról a családban. :)
Szót kell ejtenem Panni farsangjáról is, ami csütörtökön volt. Ő kijelentette, hogy kalóz akar lenni. Megtettünk mindent a jó ügy érdekében. Apja kalapját tuningoltuk meg és az én régi mellényemet is befogtuk teszek képet a végeredményről.

De mint tudjuk, az ördög a részletekben lakik, tehát csillogó "kincs" gyűrűket kapott és invesztáltam egy kék szemceruzába is, amivel halálfej és horgony tetkókat remekeltem, természetesen rendelésre, Panni karjára.
Annak is örültem, hogy Peti megint volt velünk boltban. Egyre ügyesebb. Mostanában jön rá, hogy ott kérni is lehet dolgokat, de ki tudja várni, hogy kifizessük a vásárolmányt.

És ideteszem a szobám díszét is, ezt Petya rajzolta és szerintem simán bele lehet nézni egy kismadarat. Mondjuk így balra kell hozzá dönteni a fejemet.

És tegnap a szekrényezés és egyebek közben Pannival egy tündérkét is készítettünk, akit Eper Rózsika hercegnőnek hívnak.

Péntek este elalvás előtt Panni sírdogált, mi meg faggattuk, miért sír. Igazából szerintem fáradt volt, de a sokadik kérdésre szabatosan közölte, hogy "kirekesztve" érzi magát, mert mi, értsd Apja és én, mindig csak Petiről beszélgetünk. Az első gondolatom az volt, hogy ezt vajon honnan hallotta. Ember meg büszke volt rá, hogy milyen szépen kifejezte, mi nyomja a lelkét. Végül elmagyaráztam Panninak, hogy előző este az ő jelmezével foglalkoztunk mindketten Apjával, úgyhogy szerintem igazságtalan volt velünk, aztán persze kapott puszit, meg mesét, meg ölelést. Igazából mit lehet erre mondani? Érezhet így akkor is, ha nincs igaza.

Ma agonizálás közben azért kicsit pakolásztam is, de tényleg kicsit, mégis kellemesebb a hangulat itthon. Lehet, hogy sűrűbben kéne gyomorrontást kapnom? Azért a hasfájást és a gyengeséget szívesen kihagynám. :)

Amikor működnek a dolgok és amikor nem

Szeretem, ha működnek a dolgok. Erre mostanában többször volt példa és nagyon örülök neki. Az egyik ilyen a Tanulási Képesség Vizsgáló volt. Ők telefonáltak utánam és nem is egyszer. Mikor visszahívtam őket és egyeztettünk időpontot, mondtam, hogy Petya nehezen vizsgálható, ha váratják, erre adtak egy aznapi első időpontot. Maga a "vizsgálat" is jó volt. Nem várakoztattak soká és nem vegzálták Petyát. Egy kedves hölggyel elbeszélgettünk, hogy mit gondolunk a suliról, majd kijelölte azt, amit mi kértünk. Mintegy véletlenül Petya keze ügyében felejtett egy papírt és egy ceruzát, de Petya nem volt rajzolós kedvében. Viszont egy idő után megfogta a hölgy kezét, aki ennek is tudott örülni. Persze a kijelöléstől még nem biztos, hogy bekerülünk az áhított intézménybe, de nem tudtam másikat mondani.
A másik dolog ami jól működött, az e - felvételi. Semmi postai tülekedés. Annak mondjuk örültem volna, ha nem egy olyan sulit találok, amilyet kerestem, de az ember ne legyen telhetetlen.
Peti farsangja is jól sikerült. Elfelejtettem, hogy készülni kell rá, ezért az ünnepség előtti este itt törtük a fejünket, hogy mi is legyen Petya. Rendes anyukáknál biztos állnak a szekrényben a jelmezek, de ahogy azt már többször kifejtettem, én nem vagyok az a skatulya típus. Valami mindenhez hiányzott. Mert pl, ha a narancsszínű pólóhoz lett volna hasonló harisnya, azt meg lehet tigris csíkozni, de nem volt. Hasonlóképp nem volt a fehér harisnyához póló, így túró rudi sem lett a Petya. Szokás szerint Ember mentette meg a helyzetet. Készített egy felhúzókulcsot, amit gumival a gyerkőc hátára erősíthettünk és játékbaba lett. Azt mondták az oviban, hogy viselte is. Rejtély, hogyan ült le. :)
Ember a vasárnaptól máig vidéken dolgozott, magam voltam a csibékkel. Apróra elterveztem, mit hogyan fogok csinálni. Ami kimaradt a számításból az, hogy Panni visszabetegedett. Ráadásul hétfő reggel a kocsim sem indult, úgy kellett bebikázni az öcséméről. (Tök jól nézett ki az öcskös amikor bepattant a helyemre. Pedig szóltam neki, hogy vigyázzon, mert állon fogja magát térdelni. :) ) Ember az én kocsimmal ment vidékre, nekem maradt amit ö szokott vezetni. Aki nem olyan nyuszi sofőr mint én, biztosan nem érti, hogy miért olyan stressz egy majdnem ugyanolyan kocsit vezetni, mint szoktam. Az a fránya majdnem. Teljesen megértem az autistákat. Csak egy kicsit vannak másképp a dolgok és tök zavaró.
Mindegy, végül elindultam Petyával az oviba és minden rendben volt. Pannit csak ma tudtam dokinénihez vinni. Anyu végig magyarázta, hogy nem is beteg, mert napközben nagyon élt. Erre cáfolt rá a dokinéni. Panni a héten már nem mehet oviba. Így legalább megússzuk a pénteki nyílt napot. Panni kért, hogy menjek el, de nagyon nehéz lett volna megoldani. Én holnaptól újra dolgozom, Ember hazajött, innentől ő pesztrálja. És megint valami, ami működik. Doki néni ugyanis tudja, hogy mentorként is elérhető vagyok. Küldött már hozzám anyukákat és kért információs kiadványokat. Most szólt, hogy megint hozzám irányított valakit, aki diétáztatni akarja a gyerekét. Ő nem tudta meggyőzni, hogy ne tegye, ezért küldte hozzám. Megbeszéltük, hogy ha a szülő akarja, úgyis ki fogja próbálni, ha a fejünk tetejére állunk is. Mondjuk nem is keresett senki. Mindegy, kért még Iránytűt és tök jó fej, mert az auti plakát is kint van a rendelőben.
Furcsa mód a blogom kapcsán is ért kellemetlenség. Mivel olyasvalaki kérte, hogy módosítsak a leírtakon akit nagyon szeretek, megtettem amit kért. Csonkoltam és átírtam a régebbi részeket. De nagyon nem esett jól.
És még egy érdekesség a végére. Tegnap este a gyerekek megszállták az ágyat, Peti is mellém bújt. Mikor már majdnem aludtunk, azt suttogta, Apa. Szerintem Apja hiányzott neki, mert nem a szokásos apapapa kántálás volt, csak egy Apa. Tisztára szívfájdító. Még szerencse, hogy ma már mindenki itthon van. És vajon hol szuszognak a gyerekek? :)