Panninap és némi moralizálás

Ma van Panni neve napja és mi meg is ünnepeltük becsülettel. Mivel az ünnepelt a héten táborozik, tegnap sütöttem neki egy jó adag kókuszos habcsókot a kedvenc ex főnöknőm receptje alapján. (ha már ígértem, hogy kicsit háziasabb leszek, ide teszek valami hasonlót) Sikere volt. :)
Ma én mentem Panniért a vonathoz. Nem alszanak ott, a vonatozás külön érdekesség. Igaz, hogy így korábban kellett eljönnöm a munkahelyemről, de Ember Petit vitte lovagolni, így nem volt más megoldás. Egyébként meg jól is esett.
Mikor hazaértünk sütöttem némi díszvacsorát, mert nem mindenki ebédelt rendesen és volt torta is. Átjött az Öcskösöm és a kedvese is és Ember Anyukája is eljött. Pont elég volt a torta. Panni az ajándékoknak is nagyon örült. Reggel a vonatnál Cs- ék lepték meg este az ünneplésnél pedig mi. Érdekes, hogy hogyan alakulgat az agya. Látta, hogy ajándékokat kap, de nem mindenkitől, ezért rákérdezett, hogy pl tőlem miért nem kapott. Elmagyaráztam, hogy egyrészt én sütöttem tortát, másrészt kapott tőlünk nyakláncot, meg karkötőt. (természetesen megfelelően csillogót, értékes műanyagból:) ) Simán megértette. Egyébként sem akarom, hogy az ünnepeink csak az ajándékozásról szóljanak.
 Nálunk ezen is matekozni kell kicsit, mert Petibiztos dolgokat célszerű beszerezni. Most például Ember Anyukája kérte, hogy hozzunk a boltból valamit az ő nevében is. Ezért kapott tőle Panni játék eszcájgot. Jókor jött, ugyanis a régebbi szép darabokat Petya apránként összetörte. Panni ezeknek is örült és ez a másik érdekes dolog. Panni kap valamit ajándékba. Peti az első adandó alkalommal lenyúlja. Azt gondolnám, hogy Panni hisztizni fog, de szó nélkül hagyja, sőt néha látványosan engedi is Petinek, hogy játsszon a cuccával. Ilyenkor el szoktam mélázni, hogy vagy nagyon jól csináltunk valamit, vagy nagyon rosszul. Szerintem majd kamaszkorban megtudom. :)
Ránk fért már egy vidámabb nap, mert a hét eleje óta elég szomorkásak vagyunk. Embert szokás szerint az anyagiak nyomasztják, én pedig azon szomorkodom, hogy megint nem vettek föl fősulira. Miközben némelyik ismerősöm már a gyereke suliján aggódik. Fura. De ma már sokkal jobb volt. Sikerült kigazdálkodni a névnapot és ez jó. Tegnap ez még nem volt egyértelmű. Azon gondolkodtam, hogy ha nem ebédelek, tudok sütni sütit. De a vállalkozói létformának hála, ma már szebben látjuk a világot és némi családi segítség is jót tett.
Mostanában sokat töröm a fejemet azon, hogy miért nem tudunk mi "fogyi"szülők sem összetartani. Sokszor látom, hallom, hogy attól, hogy valakinek fogyatékkal élő gyereke van, cseppet sem lesz empatikusabb. Még az is előfordul, hogy megjegyzéseket tesz más fogyatékosságokra. pl Nehogy már hülyék közé tegyék a gyerekét. Ez mondjuk módszertanilag érthető, de emberileg számomra nem. A hülyék, értsd értelmileg akadályozottak szerintem cseppet sem rosszabbak, vagy jobbak az én gyerekemnél, csak más jellegűek a problémáik, másféle megsegítésre szorulnak. De hallottam már az ovikban cigányozást is. Ezt sem tudom bevenni. Ha egy cigány, vagy kínai, vagy arab, gyereknek gyógypedagógus segítségére lenne szüksége, miért ne járhatna a gyerekemmel egy csoportba. (Egyébként több oviban járt is és ezekkel a szülőkkel sosem volt gondom.)
Ismertem olyat is, aki azon akadt ki, hogy az autista gyereke sánták közt dolgozik. Miközben erről beszélt, világosan kiderült, hogy értéktelenebbnek érzi a rokkant embereket a saját gyerekénél. És napestig sorolhatnám, de nem teszem. Csak nem értem.Nekem valahogy egyértelműnek tűnik, hogy a fogyatékkal élő embereknek egy csomó közös problémája van. Nem mondom, hogy éljünk együtt, mint egy nagy boldog család de azt hiszem, hogy nem várhatunk el megértést és elfogadást a társadalom részéről, ha mi magunk sem vagyunk rá képesek. Azt hiszem jobb, ha befejezem a bölcselkedést, nem én fogom megváltani a világot és az élet értelme mindenképpen 42! ;)

még mindig szabi!

Izgis nap volt ma. Elmentünk megnézni a helyet, ahol nyaralni fogunk. Magán természetű okokból nem oda megyünk, ahová az elmúlt két évben, én meg elég félős vagyok. Nem tudom, ha Peti nem lenne autista, akkor is ennyit paráznék - e, nem kizárt.
Mivel útba esett és ideje is volt már, hazavittük Ember anyukáját is. Így aztán Peti elég sokat autózott, bár felmentünk, hogy lássuk Nagyapót. Szerencsére azt a lakást már ismeri, egyre szívesebben megy oda és már a liftben sem fél, sőt ő nyomta a gombokat.
A hely nagyon bejött, főleg, hogy egy nagy hinta is van, ami fazonra olyan, mint a kicsiké. Peti ezt a fajtát szereti, de lassan kinövi, amit kapni lehet. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nemsoká már nem fog tudni a játszótéri rugós hintán se játszani. Ezért is éreztem nagyon jónak azt a kezdeményezést, amiről pár hónapja olvastam. Egy anyuka (ki más) azt próbálta megoldani, hogy az ilyen srácoknak is legyen játszótér. megfelelő méretű játékokkal. Sajnos nem tudom mire jutott, remélem sikerrel jár.
De már megint elkalandoztam. Szóval egy klasszikus ízi rájder srác a gondnok és marhára nem csinált ügyet Petiből, meg abból, hogy pelusos, meg ilyenek. Azt mondta, szívesen ide adja a kulcsot, akkor be tudjuk zárni a kertet, nem mennek ki a gyerekek. A medence is körbe van kerítve és zárható a kiskapuja. Így kicsit kevésbé fogok félni, hogy mikor melyik gyerek téved bele. Teszek ide képeket is.

Már csak arra kell rájönnöm, hol árulnak úszópelust Petinek. De szerencsére augusztusig még van egy kis időm.
Hazafelé persze megvizsgáltuk a helyi cukrászdát és maximálisan elégedettek voltunk azzal, amit találtunk. Peti itt nagyon ügyes volt. Eszegette a fagyiját, aztán felállt és elkezdett bóklászni. Kérdeztük, hogy mit kér, erre ő rámutatott a minyonra. Kapott is gyorsan egyet. Annyira örültem, hogy sikerült megértetnie magát. Én ugyan mélységesen hiszek a vizuális segédeszközök használatában, de egy cukrászdányi süti képével nem tudom magam felvértezni és nem is vagyok biztos benne, hogy kéne. Örülök, hogy ez így ment.
Hazafelé olyan meleg volt, hogy elfelejtettünk kajálni. Végül Ember hozott egy közeli büféből rántott sajtot, Peti nagy örömére.
Délután tényleg pihentem. A kanapéról bámultam a Tour de France -ot és közben kávét és hideg limonádét ittam. (majd egyszer megírom, hogy szoktam csinálni.) Egy hosszú szakasz volt, bele is aludtam, ami nem szokásom.
A helyzetet még az sem rontotta el, hogy Ember a szomszéd szobában flexelt. Ugyanis a dolgozó szobát berendezzük az Ayukájának, hogy ne a kanapén kelljen aludnia, mert az nem túl kényelmes az ő korában. Mivel szokás szerint nem vet fel a pénz, ezt is házi barkácsban oldjuk meg. Ehhez viszont flexelni is kell :)
Az este is elcsorgott. Öcskös kedvese megkért, hogy menjek ki elé a hévhez, hát kimentem. A kocsiban karácsonyi dalokat hallgattam. Részint, mert Ember nem hagyott kint más olyan lemezt, amit szeretek, részint mert ahhoz volt kedvem. James Taylort nagyon szeretem nyáron is.
Mire hazaértem, újabb sikerélményem volt. Holnapra vendégeket várunk és inkább most sütöttem husit,mint holnap délelőtt. Lehet, hogy ezért, lehet, hogy azért mert lehoztuk a babzsákot, de Peti lent alszik velünk! :)

rövid hét

Az ünnepi hosszú hétvége után döcögősen indult a hét. De mikor már Petya is ment oviba, helyre rázódtunk. Én szépen megsüketültem a hét második felében, így pénteken kénytelen voltam elmenni az SZTK- ba. Ha már úgyis ott voltam, megnézettem egyéb dolgokat is amik esedékesek voltak. Így aztán kiderült, hogy kb két hónap múlva alá kell vetnem magam egy apró rutinműtétnek. Nem vagyok túl lelkes, de ha kell, hát kell.
Úgy alakult, hogy az öcskösömmel is tudtam beszélgetni, ami elég érdekes volt. Nem tudom, hogy kerültünk a meleg témához, de meglepett. Ugyanis én úgy vagyok ezzel, hogy sehogy sem. Nyilván nem örülnék, ha egy férfi elszeretné a pasimat, de ezt egy nőtől is rosszul tűrném és nem szívesen nézem a túlzott intim megnyilvánulásokat az utcán de különnemű párokét sem.Nem gondolom, hogy a saját nemükhöz vonzódó emberek perverzek és folyamatosan gyerekeket akarnak megrontani és feltűnő ruhákban járni és nem szeretnék nekik megtiltani semmit. Úgy gondolom, hogy ezek a párok is élhetnének boldogan és kiegyensúlyozottan és akár örökbe fogadott gyereket is nevelhetnének. Ismerünk riasztó helyzetben lévő gyerekeket, akiket férfi és nő nevel. Persze ez egy elfogadó társadalomban lenne lehetséges. A miénk sajna nem ilyen. És nem csak a melegekkel, hanem a fogyatékosokkal, öregekkel, nincstelenekkel stb.Az öcskös meg ebben él. Remélem csak emiatt hordott össze annyi butaságot. Az csapta ki a biztosítékot, hogy szerinte ez betegség. Kicsit túl könnyen mondja rá. Tovább vitatkoztunk ( Kultúrlény módjára, vagyis nem veszekedve, csak érvelve ) kiderült, hogy szerinte a fogyatékkal élő emberek is betegek. Mondtam neki, hogy ha megfáznak, akkor persze, egyébként csak eltérnek az átlagtól. Hát ezt eszegette egy darabig, aztán annyiban maradtunk, hogy ő mégsem szereti a melegeket. Puff neki! Érzékenyítés a javából :)
Egyébként tanítható a tesó. Annak idején onnan indultunk autizmusban, hogy miért nem adom intézetbe a Petit. A napokban meg ő gondolkodott vizuális segítségnyújtáson. Szóval nem rossz fej az öcsi, csak túl sokat lóg a neten.
Petya továbbra is bemutatja időnként a sztriptíz számát. Ezen is tűnődtem ma. Azon gondolkodtam, hogy ha két normál gyerekem lenne, lehet, hogy többször tudnék nyugodtan fürdeni, mert ők addig max megnéznének egy mesét. Legalábbis nem lenne teleszórva az emelet fogpiszkálóval. Ezen a ponton estem gondolkodóba. Visszaemlékeztem a saját gyerekkoromra és rájöttem, hogy azért mi is tudtunk kupit csinálni, pedig egyikünk sem volt autista. De aztán oda lyukadtam ki, hogy az tuti, hogy egyik gyerek se kakilna a gardróbba. De nem sírni akarok, csak eszembe jutott.
Kitaláltam ma valami elég drasztikusat. Peti ugyanis megint marcangolta a kezemet,  én meg mondtam neki, hogy fáj. De kutya fülét nem ért. Szerintem ennek nincs információ tartalma a számára. Azt még talán érti, hogy neki fáj, de ez a max. Hát visszakarmoltam. Nem szívesen és persze nem durván, de valahogy meg kell értenie, hogy miért rossz, amit csinál. Ha marcangolt, marcangoltam, ha szorított, szorítottam, ha simizett, simiztem. És napközben ezt próbálgatta. Szerintem érdekli. A fájósokhoz mindig hozzá is mondom, hogy fáj és megmutatom a helyét. Elég látványosan ronda, bízom benne, hogy gyorsan megtanulja. Írnak ilyesmit az Életmentő kézikönyv - ben is, csak eddig nem vitt rá a lélek.
Ügyes is volt ma Peti. A kertbe ilyenkor csak cipőbe mehet ki, de folyton leveszi, ha bejön. Aztán mikor újra kimegy, mi rohangálunk a cipője után. Ő meg lecsücsül a sámlira  és vár, mint egy úr, hogy az inasa hozza a lábbelit. Teheti, sosem kértünk tőle mást. Ma elébe ment a helyzetnek, mert mikor újra ki akart menni, szépen odaballagott a cipőjéért és elhozta nekem, mert kértem. Na erről beszélnek az óvónénik folyton. És milyen igazuk is van. :)
A másik ügyesség is hasonló volt. Ugyanis dőzsöltem, vettem magamnak egy fél literes kólát. Ezt Petya szereti, de nem kaphat sokat, mert borzasztóan megpörgeti. Adtam neki egy kicsit, amit eliszogatott, majd kért még. Mondtam neki, hogy hozza ide a poharát. Nem néztem arra és nem mutattam rá. Ő meg szépen odaballagott és hozta. Ennyit a beszédértésről.
Egyébként ma kertezős napot tartottunk. Öcskössel grilleztünk, Ember meg elégetett sok faágat. Peti imádja a füstöt. Szerintem régen simán sámán lett volna. Odaáll a füstbe és "varázsol" a kezével. Én kicsit aggódtam, elvégre levegőzni volt kinn, nem füstölődni. De azért jó nap volt. Panni leírta az első szavait. Nem kértem, vagy mutattam, ő csinálta egyedül. Az ő neve, meg Petyóé és két baráté. Nagyon büszke vagyok rá.
El kellett szaladnom a boltba és láttam egy újabb autista kisfiút. Kicsit volt csak idősebb Petinél. Frankón lábujjhegyen járt és a kezét is úgy tartotta ahogy, de beszélt a mamájával és mosolygott. Nagyon szép kisfiú volt. Csak már nem tudom hányadik. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy össze kéne fogni az itteni családoknak és kezdeni valamit. Nem mindenkiről tudom, hogyan oldja meg az életét, de tuti, hogy egyik gyerek sem helyben jár suliba, vagy oviba. A mi városunk is elég nagy és van jó néhány környező település, biztos, hogy lenne rá igény. Olyan jó lenne olyat, mint Békéscsabán. Csak hát ott sem tíz perc alatt lett és a kutya nem kért rá, hogy mások helyett gondolkodjak. Úgy tűnik egy rövid hétbe is sok fér és biztosan el is felejtettem valamit, de késő van, jó éjt!

elfogadás?

A napokban fura helyzetbe kerültem, Tegnapelőtt helyi busszal jöttem haza és kénytelen voltam végighallgatni két utastársam beszélgetését. A diskurzus arról szólt, hogy az egyik szomszédhoz betörtek nemrég és biztos a cigányok voltak, mert nemrég láttak egy cigány párt keresztülsétálni az utcán. Ezután hosszan részletezték a véleményüket cigány témában. Megnéztem a beszélőket és nem voltam túl nagy véleménnyel róluk. Egy klasszikus nyugdíjas néni kockadauerrel és bütyök fülbevalóval, meg egy ennek megfelelő karakterű bácsi néhány szál hajjal, mackóban, aminek a lépésbetétje térdnél volt. Eléggé forgott tőlük a gyomrom. Tegnap meg a vonatra vártam, számos utassal együtt. Megint csak végighallgattam egy párbeszédet. Két barna ember taglalta, hogy nem mennek a restibe, mert ott az ilyen-olyan magyar pultos van, nem az, aki lenni szokott. Ezek a pasik tejesen normálisnak látszottak, olyannak, aki sok fizikai munkát végez a napon.Engem egyébként sem érdekel mások bőrszíne, így nem is tulajdonítottam neki jelentősséget. De tőlük sem vidult fel a lelkem. Az előző napi és az akkori beszélgetésekről persze eszembe jutott, hogy amíg az egészséges és elméletileg ép értelmű emberek sem tudják egymást elfogadni, addig miért várom el bárkitől, hogy a fiamról elhiggye, nem rossz, "csak"autista. Hogyan merjük ebbe a társadalomba integrálni a jelenlegi intézménylakókat, Némelyikük sokkal normálisabbnak tűnik, mint a kintiek.
Ja! Egyébként nem szoktam mániákusan hallgatózni a járműveken, csak ha olvasok, akkor nem digok még zenét is a fülembe, mert az már sok a jóból a népek meg elég hangosak tudnak lenni.